Nem bukhatok el rögtön az ötvenéves diéta első napjának reggelén, de be kell valljam, gondban vagyok a reggelivel.
Nem fektettem le ugyanis a szabályokat, de legalábbis nem rendesen adtam meg az utat magamnak. Mert ha csak olyat ehetek, amit ettek ötven-hatvan évvel ezelőtt, és csak abban a formában, vagyis a krabeli receptek szerint, akkor a reggeli igazi nehéz üggyé minősül.
Ha főzhetek magamnak mindent, akár egy szuvidolt báránylapockát is, a lényeg csupán annyi, hogy azokból az alapanyagokból kell dolgoznom, amik akkor is voltak, akkor csodálatos reggelijeim lesznek.
Mi a bajom?
Az, hogy bizony hatvan éve, igencsak nagy volt a szegénység erre felé, és a reggelik mai szemmel nézve igencsak bizarak voltak. Hiába tojt a tyúk finom tojásokat, egy tojás sokkal értékesebb volt annál, mintsem csak úgy 2-3 darabot megegyen fejenként belőle valaki reggelire. Kellett a tésztagyúráshoz, a buktához, vagy a nokedlihez, de rántottába drága volt. Oké, már a bevezetőben láttam a kis gondokat, ezért is írtam, hogy inkább egy módosabb menyecske lennék az ötvenes években, ha lehet ilyet állítani az időgépen. Utánaolvastam ugyanis a reggeliknek: gyakori volt a rántottleves, hajába főtt krumpli, sült krumpli, sült tök, felvert galuska leves, krumplizsámiska íróval, aludttejjel. Ez utóbbit kipróbálom, addig is sütöttem egy teljes kiőrlésű lisztből készült kenyeret, amit kicsit megpirítottam, és juhtúróval ettem.
Ebből következik, hogy azt az utat fogom járni, miszerint az alapanyagok számítanak, a receptek nem.
Sokan írtátok, hogy a nagymamátoknak nem volt szakácskönyve. Nálunk is hasonló a helyzet, leginkább azt főzték, amit a saját anyjuktól tanultak, ahhoz jött még pár recept az évek során, vagy az anyóstól, vagy a szomszédasszonytól, de attól nem kellett félni, hogy valami olyan lesz ebédre, amit valaki nem ismer, az biztos.
A rozskenyér receptje:
40 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
10 dkg simaliszt
1 kk sikér (a búzafehérje vagy benne volt az akkori gabonában, vagy nem, de én most tettem a kenyérhez, így is, nehéz, sűrű kenyerem lett)
2 ek lenmag
1 kk tört köménymag (nagyanyám szedte minden ősszel)
só
1 ek libazsír
7 g szárított élesztő (na igen, erre nincs mentségem)
3 dl langyos víz
2 kk cukor
A hozzávalókból tésztát dagasztottam, amit hagytam duplájára kelni. Megformáztam, újra kelesztettem, és 300 fokra előmelegített sütőbe tettem, amit rögtön visszavettem 240 fokra. Kicsit túlsült a héja, elég lett volna először is a 240 fok, sok volt neki a 300. 40 perc alatt sült meg.
jó ez a kenyér, de max csak nekem, páromat vmelyik mag meghajtja 😀
Baj lenne ha friss élesztővel csinálnám? A rozsliszt az egyik legegészségesebb a lisztek közül, úgyhogy, ha ilyen receptet látok mindig kipróbálom… Zsuzsa
Szerintem Eszternél a "diéta" itt egyszerűen az "étrend" értelemben szerepel. Ötvenes évek? Nagymamámék elbeszéléseiből ítélve igencsak szűkös idők voltak, kellett a kreativitás, hogy a krumpli-liszt-tojás-zsír-kenyér alaptételeket hogyan variálják. Érdekes kihívás magadnak, én nem biztos, hogy szenvednék vele… 🙂
Szia, Eszter!Lehet, hogy félreértem, de most ugye arról van szó, hogy csak olyan dolgokat eszel, ami 50 évvel ezelőtt is volt. De ez miért diéta? Vagy a szót nem a mostani értelmében használod, hanem úgy, hogy az adalékmentes?
Vajas kenyér?
A rozskenyérhez mindig kell sikér, vagyis ajánlatos adni a liszthez, mert a rozslisztnek nem olyan magas a sikértartalma, mint a búzának. Én min. egy púpos evőkanállal teszek fél kiló liszthez, de inkább még többet..és DNK-módszerrel még a tk.kenyér is levegősebb, mint hagyományos módszerrel…legalábbis én ezt tapasztaltam.
Vagy füstölt háj pirítóssal, pirítós zsírral, kenyér szalonnával, kolbásszal, frissen fejt tej, esetleg aludttej, az egész napos fizikai munkához kellett az energia….
Szerintem a reggeliből nem csináltak akkora ügyet, mint most. Egy szelet zsíros kenyér, planta teával, cikória kávéval. Ha akadt a háznál egy kis cukor, bár nagyon nem volt, akkor zsíros kenyér cukorral megszórva. Vagy üres kenyér pótkávéval.
a krumplizsámiska nagy kedvenc nálunk, csak nem reggelire 🙂