Lila Füge írása: http://www.lilafuge.blogspot.com/
Elkezdtem újra futni. Már épp itt volt az ideje, R2r szeptemberben 2 éves lesz. Ha nem számolom a terhesség alatt sűrűn, de moderáltan végzett állagmegőrző próbálkozásaimat (értsd jóga, torna, úszás), ez azt jelenti, hogy kb 3 éve nem mozogtam rendesen. Kicsit nagyképű tőlem, hogy máris erről írok, hiszen eddig mindössze 3 alkalommal koptattam a kavicsot a parkban.
Az első a vártnál sokkal jobban sikerült, kicsike meghalással lefutottam 10 kört, újra megismerkedtem az elveszettnek hitt izmaimmal (vagy a helyükkel) és pacsiztam a felszabaduló endorfinokkal. Bár a cipőmről kiderült, hogy már erősen cserére szorul és szanaszét törte a sarkam, alig vártam, hogy újra nekivágjak a távnak. Másnap reggel ezt azért revidiáltam, mert alig bírtam kikászálódni az ágyból – izomláz. Nem baj, jó az, van hova fejlődni!
Vártam 2 napot, korán reggel (haha, nekem a ½ 8 hajnalnak számít) felkeltem, kilopakodtam a szobából, hogy senkit ne ébresszek fel és lelkesen, vigyorogva vágtam neki a 10 körnek. Az elsőnél érzékeltem, hogy ez most nehezebben megy. Az ötödiknél kidőltem, úgy éreztem, hogy az egész testem egy túlfeszített izomcsomó, alig bírtam felemelni betonnehéz lábaimat. Egyetlen lépést se bírtam tenni. Vártam. Lihegtem. Pihentem. Az agyam zakatolt, párbeszédet folytatott a testemmel. Leálljak? Nem, nem, nem, félmunkát nem végzünk! Menni kell. Összeszedtem magam és darabjaimra hullva kiküzdöttem magamból 9 kört. A tizediket már csak tempós(abb) vánszorgással sikerült teljesíteni. Hosszan, alaposan nyújtottam és mire hazaértem már minden rendben volt – ugyanolyan érzés volt mintha rendesen lefutottam volna a kitűzött távot. Megvolt a sikerélmény és ez az, ami számít. Ami előre visz. Hogy meg tudom csinálni.
A harmadik alkalom bebizonyította, hogy csak a kezdet nehéz: szenvedtem, de most már tudtam, hogy a sikerért szenvedni kell. Egyszercsak nagyot ugrottam, mert a közvetlen közelemben egy kutya vonyított a fülembe – zenére futok, nem hallottam hogy közeledik. De hogy ugrott a fülemig? Nem kutya volt, hanem két 8 év körüli kislány szaladt el mellettem üveghangon visítozva. Aztán még három, és hirtelen egy lányosztály tesiórájának közepén találtam magam (biztos sporttáborban vannak…). A sportosabbak kurjongatva lehagytak – mentségemre legyen mondva, hogy én már a 7. körnél jártam. A többiek először csak méregettek, 2 együtt futott kör után befogadtak. Végeztem a távval, kiálltam, nyújtottam és közben figyeltem a lányokat. A negyedik körnél már senki sem kurjongatott. A sportos lányok még mindig bírták, társaikat messze elhagyva vezették a mezőnyt. A középső csapatban volt, aki levágta a kanyart, volt akin látszott, hogy bírná még csak kedve nincs hozzá. A dagi kislányokat a helyes, fiatal tanárnő hajtotta: „gyerünk kibírod, szedd ösze magad!” Összemosolyogtunk.
Nem vagyok nagyon sportos alkat, de a futásra gyorsan rákattantam, amikor végre rátaláltam. Még soha nem akartam lefutni a maratont, de megértem, hogy hogyan jut el valaki odáig: sikerélmény, a határaid feszegetése, mérhető fejlődés és a végén eufória. Közben pedig nagyon, nagyon kitartónak kell lenni. És ha jól belegondolok, ez nem csak a futásra igaz. Mindent így kell(ene) csinálni. És akkor, ha ropogósra sült krumplicsónakot rendelek cheddar mártással, a mártás nem lesz olyan híg, mint a víz egy kis pirosparikával pettyezve, hanem sűrű lesz és igazi vörös cheddar sajttól lesz rikító narancs színe, lesz benne sok sok fűszer és jól esik majd beletunkolni a ropogós krumplihéjat, ami nem fagyasztott hasábburgonyából készült egy kevés borssal meghintve. És a mindmegette.hu sem egy kaotikus, navigálhatatlan receptoldal lenne, hanem igényes, informatív, könnyen kezelhető és szuper, inspiráló receptekben gazdag.
Addig pedig menjen el mindenki futni, vagy csináljon valamit, amitől rájön, hogy ez így nem elég jó!
És hogy legyen egy recept is, futás után reggelire azt a turmixot szoktam inni, az éppen friss idénygyümölccsel variálva: 3 barack, 1 dl almalé (szűretlen bio, vagy 2 alma leve), 1,5 dl joghurt, 1 ek méz. Egészségetekre!
Kedves László,elnézést a késedelmes válaszért, de nyaraltam. Az aszalt gyümölcsök azért aggályosak, mert sokszor olyan zsiradékkal konzerválják őket, amik ismeretlen helyről származnak. Ennek ellenére a kezeletlen, és a hechserrel ellátott aszalványok kóserek.
Kedves Eszter!Lenne egy off-kérdésem kóserság tekintetében.Úgy tudom az aszalt gyümölcsök (különösen a mazsola, de a többi is) nem kóser ételek, azonban több izraeli piacokról készült képeken, utifilmekben észrevettem, hogy bizony az árusok standjai tele vannak ilyesmivel Pl. itt:http://farm4.static.flickr.com/3319/3446187336_10ac2fe79f_b.jpghttp://farm4.static.flickr.com/3647/3446187338_ce63371ea1_b.jpgforrás: http://facekontroll.blog.hu/2009/06/05/izrael_6Persze lehetnek arab vagy más nem zsidó árusok is, de a háttérben levő zászl alapjábnn ezt kétlem.Üdvözlettel: LászlóUi: nem tudom, hogy az izraeli jogrendszer amúgy engedélyezi-e nem kóser dolgok(pl. disznóhúsból készült termékek, nem kóser borok, stb. árusítását, de ha esetleg igen is, akkor sem hinném, hogy túl nagy lenen rájuk a kereslet, szóval ezért is tartom érdekesnek a dolgot).
igen, igen, 4 km, de azért a szülés előtt futottam majdnem rendszeresen. emlékeznek az izmaim talán 🙂 engem is meglepett, h sikerült. a folytatás már nem ennyire egyszerű, de élvezem
10 kör = 4000 m? mert az elsőre hűha… Én most jutottam el 2 hónap alatt az 5 km/ 35 perc alattig… Kitartás!!!
A reggeli gyümölcsital jól hangzik.A kitartásodért pedig erősen irigykedem. :))Én sosem szerettem futni, pedig belátom,hogy ez az egyik legegyszerűbb, mégis legnagyszerűbb sport. Nem kell hozzá semmi, csak egy futócipő…Meg akarat, ami nekem nincs… /szégyenkezős szmájli…/
a futáshoz kitartást. nekem a mindmegette.hu jelentette az első kapcsolatot a gasztroblogokkal, Mirza írásai, most már szerencsére pasik is vezetnek ott blogot. valóban, egy-egy hasonló recept több verzióban is megtalálható ott, de ahány ház, annyi konyha. úgyhogy én most jól védelmem alá vettem a mindmegette.hu-t.Böbe
Bizony-bizony!Futni(egyáltalán sportolni) jó!És enni is!..én már eljutottam odáig,hogy a határaimat feszegetve a maratonra gondolok-bár én mindíg sportoltam.Edzés után pedig én is élvezettel vetem bele magam a kulináris örömökbe:Paradicsomlé-házi!-chilli,bors,édesítő,zeller.Turmixgépbe és lehet iszogatni!