Fűszer és Lélek

Szigorúan húsevőknek – videó

Avagy a velős csont dicsérete
Nagyon vágytam egy jó marhapörköltre, pedig nem is szakácskönyvet olvastam, hanem Yuval Noah Harari, Sapiens című könyvét.
“A tűz tett minket veszedelmessé. A pletyka együttműködővé. A mezőgazdaság még éhesebbé. A mitológia tartotta fenn a törvényt és a rendet. A pénz adott valamit, amiben mind bízhatunk. Az ellentmondások teremtették meg a kultúrát. A tudomány tett minket a teremtés urává. De egyik sem tett boldoggá… 
A világhírű jeruzsálemi egyetemi tanár szerint így foglalható össze annak története, ahogyan jelentéktelen majmokból a világ uraivá váltunk.”
Konkrétan ez a bekezdés tett éhessé:

Valahogy megkívántam a velős csontot. Ősi ösztön.
Annyi ételt tesz jobbá egy darab velős csont. Jobb vele a sólet, és el se képzelhető nélküle az Osso Bucco, hogy a táfelspiccről ne is beszéljünk. 
Én a marhapörköltbe is teszek, sokkal jobb lesz tőle  a pörkölt. 
Libazsírral indítom a hagymát, majd picit meg is pirítom. Ez persze opcionális, de szeretjük ezt az ízt.
Amikor a hagyma puha, mehet bele a felkockázott libamell, és a darabka jóféle velős csont. Hús, pár szem paradicsom, kömény, pirospaprika, só és bors. Felöntöm kis borral, majd a folyadékot mindig vízzel pótolom, amikor szükséges.
Akkor jó, ha vajpuha a hús. Általában 3 óra alatt készül el.
Néha teszek bele a fokhagymát, néha babérlevelet és kevés friss kakukkfüvet is.
Bort inni kötelező hozzá, és csípős almapaprikával a legfinomabb.

A húst a Fény utcai piacon a Martonyi Öko-Agro szürkemarhástól kaptam.
Érdemes a velős csontot is ott venni!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!