Fűszer és Lélek

Borhabos kosárka mamára gondolva

Eszembe jutott nagyanyám. Minden nyáron, mikor megérkeztem hozzá, valamilyen borhabos-ribizlis sütivel várt. Nem kosárka volt, az biztos, de egyszerűen nem tudom felidézni, hogy mi lehetett az.
Különlegesnek találtam a borhabot, soha, sehol máshol nem találkoztam vele különben, a mamánál is csak egy évben egyszer. Talán a ribizli miatt.
Aztán amikor a mama már nem élt, egy cukrászdában megláttam egy borhab rolád névre hallgató sütit. Boldogan kértem ki, de sajnos köze nem volt a mamaféle borhabhoz. Ott kezdődött, hogy az a  hab bort nem látott soha. Olyan szomorú lettem, annyira hiányzott már akkor is nagyanyám.
Aztán valahogy soha nem próbáltam elkészíteni, nem tudom miért. Múlt héten viszont egy tányérka ribizlit nyomott a kezembe apám, épp akkor szedte a kertben. Még meleg volt a napsütéstől. Gyorsan kerítettem a borhab receptet. 
Pillanat alatt megettük az összes kosárkát. Egy 13 éves fiú szájába pont befér egy darab. Mama boldog lenne.

Hozzávalók a tésztához:
33 dkg liszt
4 dkg mandula liszt
5 ek porcukor
3 g só
20 dkg hideg vaj
75 g tojás (ez egy xl-es tojás kb.)

Hozzávalók a borhabhoz:
6 tojássárgája
15 dkg cukor
2.5 dl édes bor (Tokaji szamorodni például)
1 dl tejszín

Én pici, 7 centis formákban sütöttem, de a mérten szinte nem számít, ha nagyobb, akkor is kb. ennyi ideig kell sütni. Ebből a mennyiségből 40 pici süti lett.
A tésztához a tojás kivételével  minden hozzávalót a dagasztógép táljába teszek, és a habverővel addig keverem nagy fokozaton, míg teljesen apró morzsássá válik. 
Hozzáadom a kissé felvert tojást, majd egy percig lassan, végül három percig turbó fokozaton keverem, míg a tészta összeáll. 
Lisztezett lapon kissé kinyújtom, majd 10 percre a hűtőbe teszem.
Újra nyújtom, majd ki is szúrom megfelelő nagyságúra és alakúra, hogy jó legyen az apró piteformákba.
Újabb 10 perc hűtés következik.
Közben vékonyan kivajazom a piteformát és nagyon enyhén ki is lisztezem.
Belesimítom a hűtőből kivett tésztát. Óvatosan kell dolgozni, hogy ne szakadjon, ne törjön. 
A tésztát a formával együtt a fagyasztóba teszem, amíg felmelegedik a sütő 180 fokra.
Az előmelegített sütőben sütöm kb. 10-12 percig, majd kiveszem, és ha langyos kifordítom a formákból.

A borhabhoz egy akkora fazekat vegyünk elő, amihez van egy ráillő keverőtálunk. A fazékba vizet engedünk, de csak annyit, hogy a keverőtál alja ne érjen bele a vízbe, majd a vizet felforraljuk.
Takarékra vesszük alatta a lángot, és megvárjuk, amíg a forrás megáll, csak éppen gyöngyözik a víz.
A tálban kézi habverővel összehabosítjuk a tojássárgákat a cukorral. Apránként hozzákeverjük a bort is, majd a tejszínt is. Csak ekkor emeljük a tálat a fazékra. Folyamatosan keverjük, habosítjuk a gőz fölött, míg kb. 15-20 perc alatt be nem sűrűsödik. A kész borhabot lehúzzuk a tűzről, és további 5 percig keverjük amíg langyosra nem hűl.
Mehet a hűtőbe, amíg hideg nem lesz.

A habot a tésztaformákba kanalazom, majd a tetejét kirakom ribizlivel. 
Érdemes egy órán belül megenni – ezzel nem lesz gond, garantálom – hogy a tészta ropogós maradjon.

Lassan sült marhanyak tökfőzelékkel

 – És a mócsing a zokniban mese –

Pár napja mutattam egy képet, amin a lányom éppen nagyon utálja a tökfőzeléket. Az az igazság, hogy nem is a tököt, hanem a kaprot nem szereti, ugyanúgy, mint ahogy az apja se szerette.
Annyira haragszanak a kaporra, hogy még az illatát se tudják elviselni. Úgyhogy mindegy is nekik, hogy milyen tökfőzelék készül, ha egyszer van benne kapor. Márpedig nekem a tökfőzelék a kaporról szól. 
Szerencsére mindig teszek a tetejére valamit, valami olyat, amit ez a  két finnyás is hajlandó megenni, így csak elfogy. A klasszikus marhapörköt-tökfőzelék kombó mellett a marhasült is nagyon megy nálunk.
Most egy 80 dekás darabot kaptam a hentestől a piacon, miután megkérdeztem mit vigyek. Mondott is hozzá egy receptet, de amikor megláttam a húst, én már láttam mellé a hideg tökfőzeléket is. Ennek a húsdarabnak a fele fogyott el feltétként, a másik része felszeletelve végezte pár zsömlében.
Tudom, hogy sokan nem igazán értékelik a marhanyakat, de szerintem az egyik legjobb része az állatnak. Kellően zsíros ahhoz – hogy miután megsült a hús – finom, szaftos legyen a végeredmény. Nem szárad ki, de nem is mócsingos, ami most nálunk nagy mumus, mióta a lányom megtanulta a mócsing szót.
Pedig szerintem ők nem is igazán találkoznak mócsinggal már. Azért biztos ami biztos, a férjem elmesélte neki a mócsing sztorit.
Amikor még ovis volt a férjem, és nem Gábor, hanem Gabi névre hallgatott, az óvódában csak akkor mehettek játszani, ha mindent megettek, amit az óvónénik a tányérjukra szedtek. Azt viszont, hogy mi és mennyi kerül a tányérjukra nem ők maguk, hanem természetesen az óvónénik döntötték el.
Így aztán minden húsétellel jó pár hatalmas mócsing is érkezett a tányérba, Szegény Gabi úgy érzete, hogy ha neki le kell nyelnie egy nagy remegős mócsingot, akkor meghal. Én ezt teljesen meg tudom érteni, és egyszerűen nem is értem, hogy miért erőlködtek ilyen szörnyűségekkel az óvónénik, akiknek elvileg az lett volna a munkájuk, hogy szeretik a gyerekeket. Persze, gyerekeket szeretni nyolc órában naponta nem lehet csak a fizetésért, annak az érzésnek nyilván belülről kéne érkeznie.
Egy szó, mint száz, Gabinak szuper ötlete támadt: a mócsingokat mindig elrejtette a zoknijába az asztal alatt, és az vagy a kertben került ki onnan alvás után, vagy ötkor, amikor végre hazamehetett. 
Remélem értékelik a gyerekeink, hogy milyen csodálatos az életük a hetvenes évekhez viszonyítva, amikor ilyeneket mesélünk nekik. De nem, azt se tudják mi a mócsing, mondjuk azt elég durvának találják, hogy egy pörköltdarabbal kellett régen aludniuk a szegény gyerekeknek. Hihihi.

Hozzávalók:
80 dkg szürkemarha nyak
3 ek libazsír
1,5 dl savanyított gyöngyhagyma a levével együtt
2 babérlevél
só, bors
1 gerezd fokhagyma

A húst alaposan besózom, beborsozom. Bele is dörzsölöm amennyire lehet. 
Egy lábosba teszek pár kanál libazsírt, két babérlevelet, olyan másfél deci gyöngyhagymát a levével együtt és egy gerezd vékonyan felszeletelt fokhagymát, majd belerakom a húst. Lefedve 150 fokon sütöm kb. 4,5-5 órát úgy, hogy félidőben megfordítom.
A fedőt végig rajta tartom, így is szépen megpirul ennyi idő alatt, és a végére vaj puha lesz.

Hozzávalók a tökfőzelékhez:
1 kg friss tök
5 dkg vaj
1 fej hagyma
1 ek cukor

1 csokor kapor
2 ek fehérbor ecet
2 dl tejszín

A tökhöz veszek egy kiló friss, zsenge tököt. Vajon megfonnyasztok egy közepes hagymát, amit megszórok egy evőkanál cukorral. Amíg a hagyma puhul, a cukor is karamellizálódik. 
Amikor kész, rádobom a tök kétharmadát. Picit sózom, és lefedve megpárolom. Botmixerrel pépesítem, ecettel, kaporral ízesítem, majd felöntöm két deci tejszínnel. Felforralom és beledobom a maradék tököt. Azonnal elzárom alatta a lángot, égy lefedve hagyom picit pihenni, amíg a tök megpuhul.

A szürke marhát a Fény utcai piacon a Martonyi ÖKO-AGRO üzletben kaptam, az emeleten.

Jerk padlizsán

Imádjuk a jamaicai jerk csirke csípős, fűszeres ízét, de azt vettem észre, hogy legalább egy éve nem készítettem. Ez is csak arról jutott eszembe, hogy egyik hajnalban, ahogy az Instagarm falam tekertem fel-le, észrevettem egy jerk fűszerezésű padlizsánt. 

Koriander zöldet kivéve minden volt hozzá itthon, gyorsan meg is csináltam. Tudom én, hogy volt már ezen a blogon a “a legjobb padlizsán”, meg mindenféle hasonló dolgok, de azt hiszem, most ezek mind mehetnek a süllyesztőbe, itt van ugyanis az új trónkövetelő.

Ha Jamaica, akkor természetesen kell bele rum, meg chili, na és jóféle ecet, barna cukor, gyömbér, ez, meg az, de a lényeg, hogy a végén egy nagyon pikáns, csípős pác legyen, de olyan, amit soha nem akarunk abbahagyni. Én a csirkénél is mindig ezt érzem, de talán a padlizsánnál jobban kijönnek az ízek. Sajnálom, hogy csak egy padlizsán volt itthonígy nem tudom napokig enni, de garantáltan jön majd a sorozatgyártás. 
Úgy gondoltam, hogy jó lenne mellé egy kis hús is, de teljesen feleslegesnek bizonyult, csak rontotta a jó kis vegán vacsoránk végeredményén, pedig azért a mellet is igyekeztem klassz szaftosra megsütni.

Szerintem grillen is jól működhet, de most csak egyszerűen betoltam egy jénaiban a tepsibe.

A receptbe beírom a koriander zöldet is zárójelben, azért ha van otthon, akkor tegyetek bele, csak még jobb lesz tőle a végeredmény!

Hozzávalók 2 főre:
1 közepes padlizsán

4 ek olívaolaj
4 ek fehér rum
4 ek fehérbor ecet
2 ek barna cukor
2 ek frissen reszelt gyömbér
2 szál újhagyma felkarikázva
2-3 pici csípős chili, apróra vágva
2 gerezd fokhagyma lereszelve
2 friss, esetleg szárított babérlevél
só, bors
(1 csokor friss koriander zöld)

A pác hozzávalóit összekeverjük, és megvárjuk, míg a só és a cukor is elolvad. A padlizsánt vékony, 3 mm-es szeletekre vágjuk, majd a páclébe forgatjuk, és egy órára félretesszük.
Előmelegítjük a sütőt 220 fokra, légkeveréssel.
Egy nagy, tűzálló tálba fektetjük a padlizsánokat, és 15-20 perc alatt megsütjük.





Paradicsomos, kecskesajtos pite

Lassan jönnek a jóízű, lédús, édes paradicsomok! Alig várom a szezont!
Kaptam egy szem hatalmas, édes Pantano Romanesco féle paradicsomot. Szerintem ez a fajta salátának a legjobb, de 3 szem alatt neki se állok ilyesminek. 
Pár napja láttam az Instagramon egy klassz paradicsomos pitét, igaz, ott cukkinivel rétegezték a paradicsomkarikákat, nekem meg cukkinim nem volt itthon, ellentétben a kecskesajttal. 
A lágy kecskesajt kicsit olyan, mint a szabad tűzön főzés: minden jobb lesz tőle. 
Egy szelet ebből a pitéből egy salátával akár komplett ebéd is lehet, de miközben ettem, arra gondoltam, hogy milyen klassz lenne egy tányér jéghideg gazpacho után! 

Addig is íme a recept:

37 dkg liszt
1 ek frissen reszelt parmezán
2 ek porcukor
4 g só
20 dkg hideg vaj
75 g tojás (ez egy xl-es tojás kb.)

A tetejére:
20 dkg lágy kecskesajt
2 gerezd fokhagyma
só, bors
50 dkg paradicsom
2-3 ek olívaolaj
majoránna
zataar fűszerkeverék

A tojás kivételével a tészta minden hozzávalójátt a dagasztógép táljába teszek, és a habverővel addig keverem nagy fokozaton, míg teljesen apró morzsássá válik a tészta.
Hozzáadom a felvert tojást, majd egy percig lassan, végül három percig turbó fokozaton keverem, míg a tészta összeáll. 
Lisztezett lapon kissé kinyújtom, majd 10 percre a hűtőbe teszem.
Újra nyújtom, most már a megfelelő nagyságúra és alakúra, hogy jó legyen a piteformába.
Újabb 10 perc hűtés következik.
Közben vékonyan kivajazom a piteformát és nagyon enyhén ki is lisztezem.
Belesimítom a hűtőből kivett tésztát. Óvatosan kell dolgozni, hogy ne szakadjon, ne törjön. Nyugodtan tehetjük mini piteformákba is, ha az van otthon!
A tésztát a formával együtt a fagyasztóba teszem, amíg felmelegedik a sütő 180 fokra.
Közben a fokhagymát belereszelem a kecskesajtba. Ha túl kemény lenne, keverek hozzá pár evőkanálnyi tejfölt. A paradicsomot felkarikázom. 
Kiveszem a fagyasztóból a pitetésztát, és 15 percig légkeveréssel sütöm.
Belesimítom a kecskesajtot, majd kirakom a tetejét a paradicsommal. Megszórom majoránnával, és a zataarral, visszatolom a sütőbe, és további 15 percig sütöm. 
Mikor kész, meglocsolom egy kis olívaolajjal.

Szigorúan húsevőknek – videó

Avagy a velős csont dicsérete
Nagyon vágytam egy jó marhapörköltre, pedig nem is szakácskönyvet olvastam, hanem Yuval Noah Harari, Sapiens című könyvét.
“A tűz tett minket veszedelmessé. A pletyka együttműködővé. A mezőgazdaság még éhesebbé. A mitológia tartotta fenn a törvényt és a rendet. A pénz adott valamit, amiben mind bízhatunk. Az ellentmondások teremtették meg a kultúrát. A tudomány tett minket a teremtés urává. De egyik sem tett boldoggá… 
A világhírű jeruzsálemi egyetemi tanár szerint így foglalható össze annak története, ahogyan jelentéktelen majmokból a világ uraivá váltunk.”
Konkrétan ez a bekezdés tett éhessé:

Valahogy megkívántam a velős csontot. Ősi ösztön.
Annyi ételt tesz jobbá egy darab velős csont. Jobb vele a sólet, és el se képzelhető nélküle az Osso Bucco, hogy a táfelspiccről ne is beszéljünk. 
Én a marhapörköltbe is teszek, sokkal jobb lesz tőle  a pörkölt. 
Libazsírral indítom a hagymát, majd picit meg is pirítom. Ez persze opcionális, de szeretjük ezt az ízt.
Amikor a hagyma puha, mehet bele a felkockázott libamell, és a darabka jóféle velős csont. Hús, pár szem paradicsom, kömény, pirospaprika, só és bors. Felöntöm kis borral, majd a folyadékot mindig vízzel pótolom, amikor szükséges.
Akkor jó, ha vajpuha a hús. Általában 3 óra alatt készül el.
Néha teszek bele a fokhagymát, néha babérlevelet és kevés friss kakukkfüvet is.
Bort inni kötelező hozzá, és csípős almapaprikával a legfinomabb.

A húst a Fény utcai piacon a Martonyi Öko-Agro szürkemarhástól kaptam.
Érdemes a velős csontot is ott venni!

Nem igénylik a nyaralást

Paradicsomos pitét sütök, mindjárt fel is teszem, De közben szól a rádió: idén nagyon mélyen a zsebükbe kell nyúlnia a szülőknek, mert a táborok nagyon drágák. A nyári szünet pedig hosszú, és a szülők általában csak két hetet tudnak szabadságra menni, amikor együtt nyaral a család.
Nekem úgy rémlik, hogy tavaly is pont ilyen drágák voltak, és esküszöm, hogy ezt a hírt szóról szóra elmondták tavaly is. Na nem mintha akkor nem lett volna igaz.
Én nem voltam egy kifejezett Szomszédok rajongó, inkább idegesített, mint szórakoztatott, de egy részre határozottan emlékszem: Julcsi anyja aggodalmaskodik  – mint az összes részben, amit láttam – hogy mennyire sokba kerül a nyaralás, pedig mennyire ráférne a családra a kikapcsolódás.
Bűbájoskodó Etus nagymama azonnal ott terem, és pénzt ajánl fel a családnak, amit vagy elfogadnak, vagy nem, de a lényeg, hogy Kulka – akarom mondani nagy fehér Maganheim doki inkább vállal pár extra műszakot.
És megszületik a nagy terv, biciklivel nyaralnak belföldön. Talán autóval is mennek és kempingeznek, ezt már nem tudom, hogy csak beleképzelem vagy valóban így volt, de  arra határozottan emlékszem, amikor a film végi szokásos narrációban megdicsérik önmagukat, és boldogok, hogy milyen olcsón nyaraltak.

Régen volt, mert azt is épp most olvasom, hogy a magyar családok 35%-a „gondol nyaralásra” és ők is csak nagyon keveset költenek. Na, vajon miért lehet ez? Biztosan nem szeretnek nyaralni. Komolyan van képük leírni, hogy a családok 13 százaléka NEM IS IGÉNYLI A NYARALÁST, sőt az év más szakaszában sem mennek sehová.
Aki mégis „nyaral” az vagy rokonokhoz utazik a nyáron (30% körül) vagy saját nyaralóban vagy telken pihennek.
2015-ben a gyerekek átlagosan 4,7 napot töltöttek tanulmányi kirándulással és táborozással összesen. Ez a szám, ha azt vesszük, hogy sok felsős, vagy középiskolai osztály részt vesz 2 vagy 3 napos osztálykiránduláson a tanév folyamán, szinte egyenlő a nullával. A magyar gyerekek nem utaznak, és nincsenek már olcsó, önkormányzatilag támogatott ottalvós táborok, mint a mi gyerekkorunkban.
Pedig igazán pihenni csak akkor lehet, ha kiszakadunk a mindennapi környezetünkből, máshol ébredünk, mást csinálunk mint amit hétköznap is szoktunk.
Nem nyafogni akarok, csak egyszerűen nem értem, hogy miért kell minden évben csodálkozni azon a hírekben, hogy idén is 10 hét a vakáció, a szülőknek idén se adnak ennyi szabadságot, a táborok idén is elképesztően drágák, és családi nyaralásról sokan nem is álmodnak már.
Aztán persze idén se történik semmi, a legszegényebb gyerekek a szomszéd kisvárosba se jutnak el, sőt pont így lesz jövőre is. A mi szüleink is megoldották valahogy, mondják sokan, és végülis igen. De azért szerintem csak nem jó ez így.

Folyton éhes kamasz mindenre hajlandó


Nem vagyok egy mintaanya, ha nem lenne mindenki menzára befizetve, akkor mostanában a költözés miatt igencsak silány kosztban részesülnének, de szerencsére itt van nekünk a borzalmas ovimenza, és a kevésbé rettenetes sulimenza. A héten viszont nincs se ovi, se suli, enniük mégis kell. Zálit tegnap eladtam a barátnőjéhez, ott szerencsére gondoskodtak róla, csak szegény fiam maradt itthon segíteni a pakolásban. 

Hol tartok? Sehol! Olyan, mintha semmit nem csinálnék. A csomagok, és dobozok fogynak, legalábbis szaporodnak az üres dobozok, de még mindig egy talpalatnyi föld sincs szabadon, ahova mondjuk betehetnénk az ebédlőasztalt, és normális körülmények között megvacsorázhatnánk. 
Namost, a kamasz állandóan éhes. Reggel leszaladtam vele a kávézóba, rendes reggelit kapott. Délben nem volt neki elég a grízgaluska leves, zöldbabfőzelék menü az étteremben, kért egy jó nagy szelet sajttortát is. Pontban délben. 

Nem túlzok, kettőkor már ételért könyörgött. Valami normális ételért. 

Hát fiam, akkor bizony neked kell kimenned a piacra, és húst hozni, mert én most nem érek rá. Marhapörkölt jó lesz? Nem, most nem tudok hozzá nokedlit főzni, de kenyérrel. Na jó, krumplival. 
Nem uborkasaláta se lesz hozzá, igen, azért mert ilyen anyád vagyok. Elhanyagollak. De ha veszel csemegeuborkát, akkor azt lehet enni mellé. 

Na látod, milyen jófej vagyok, pénzt adok, és nem a zsebpézedet kell elkölteni.

Vegyél egy kiló marhalábszárat a hentesnél és újkrumplit is!

És kimegy a piacra. Most nem azért, de még nincs 13 éves! Hogy miért vagyok büszke rá? 

Mert emlékszem, amikor a férjemmel összeköltöztünk, és megkértem, hogy vegyen egy öblítőt. 
Rémülten hívott a hipermarkertből: Tudod te hány féle öblítő létezik? Itt állok egy sorban és legalább 30 féle van! Mi alapján válasszak? 

Ehhez képest, Dávid simán elmegy a henteshez is. Egyáltalán nem zavarja, hogy nem tudja mi is az, amit vennie kell, ugyanis nagyon jól bánik az emberekkel. A legszebbet kéri, hagyja, hogy segítsenek neki, és bezsebeli a dicséreteket, amiért ilyen szorgalmasan segít az anyukájának. Én pedig soha nem árulom be.
A piacon kiderült, hogy egy étteremnek is az az ötlete támadt, hogy lábszárat vásárolnak, csak hát náluk nagyobb a mérték, így nekünk pont nem maradt.

Rostélyos jó lesz? Mire kell? 

Így történt, hogy egy kiló rostélyossal és újkrumplival találtam szemben magam. 
És hát az az igazság, hogy olyan, de olyan finom vacsorát rittyentettünk belőle, hogy az sem zavart, hogy az íróasztalnál és az ágyon kuporogva eszünk belőle, miközben a vágódeszka a gyerekfellépőn egyensúlyozik a hús alatt.

Hozzávalók:
1 kg szürkemarha rostélyos
1 szál póréhagyma
3 ek libazsír
1/2 füstölt libamell, vagy bármi más füstölt hús
2 gerezd fokhagyma
1 kk kakukkfű
só, bors
1 babérlevél
3 dl fehérbor

A rostélyost felhasználás előtt másfél órával kivesszük a hűtőből. Alaposan besózzuk, borsozzuk, majd egy minden oldalát jól megpirítjuk a libazsíron. Ha van otthon öntöttvas edény, akkor használjuk azt, ha nincs, akkor egy vastagtalpú edényt. Mikor a hús mindenhol megpirult, mellé szórjuk a vékony csíkokra vágott libamellet, a felkarikázott pórét, és az összezúzott fokhagymát. Felöntjük a borral, babérlevéllel és kakukkfűvel fűszerezzük, majd lefedve a legkisebb lángon 3,5 órát pároljuk. 
Amikor már vajpuha, levesszük róla a fedőt, és pár perc alatt hagyjuk besűrűsödni a szaftját. 
A húst felszeleteljük, és visszatesszük a szaftba.
Így a hús elképesztően lesz, a bortól és a füstölt libától fűszeres, de mégis megmarad a klassz marhahús íz is.
A szürkemarha rostélyost a Martonyi Öko-Agro üzlettől kaptuk a Fény utcai csarnokban, ahova bátran küldhetitek a gyerekeket is!

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!