Fűszer és Lélek

Se a fejenállás, se a citromos kávé nem használ

26 éves koromig meg voltam győződve róla, hogy migrén nem létezik, vagy ha igen, akkor az csak egy erősebb fejfájás. Aztán egyszer olyan migrénes rohamom lett, hogy alig tudtam hazamenni, és miután nagy nehezen hazavonszoltam magam, és sikerült vízszintesbe helyezkednem, csak egy vödröt kértem magam mellé, ha hánynom kéne, és egy sötét, csendes szobát. 

Két napig szinte egyáltalán nem tudtam megmozdulni, és eleinte annyira fájt, hogy komoly halálfélelmem volt. Egészen biztosan hittem benne, hogy az agyam felrobban, és én meghalok. Amikor a férjem megsimogattam a hátam, és megkérdezte, hogy kérek-e valamit, csak halkan tudtam morogni, hogy hagyjon békén, és könyörgöm ne beszéljen és érjen hozzám.

A következő migrénem anyukámnál jött elő, szintén két napig tartott, és a legnagyobb boldogságom az volt, amikor végre el tudtam mondani neki, hogy azt szeretném, hogy a szélcsengettyűt vegye le az ablakból, mert olyan, mintha kést forgatnának az agyamban.
Szerencsére viszonylag ritkán vannak ilyen rohamaim, évente 3-4 alkalommal, és már tudom őket kezelni. 

Ha abban a pillanatban sikerül gyógyszert bevennem, amikor az első, nagyon enyhe tünetet érzem, akkor csak egy kis fejfájás alakul ki. Ha nem sikerül az elején elcsípnem, mert mondjuk nincs nálam gyógyszer, vagy nem veszem komolyan, akkor már hiába veszek be gyógyszert később, pár órára így is kivon a világból a fájdalom, majd később pár órás csőlátás, illetve beszédértési zavar is kialakul nálam. Vagyis hallom, hogy beszélnek hozzám, és látom is, hogy mozog a szája az illetőnek, de nem értem amit mond, vagy csak akkor ha nagyon megerőltetem magam. Nem éppen szerencsés ilyenkor az utcán tartózkodnom, többször léptem már majdnem autó elé a figyelmetlenségem miatt. 
Illetve a tájékozódóképességem is elvesztem rövid időre, és képes vagyok rossz utcán befordulni akár a legismertebb környéken is.

Csak azért írom most ezt le, mert megint belefutottam abba, hogy olyan emberek, akiknek soha nem volt migrénjük, soha nem éreztek olyan fájdalmat, hogy mozdulni se bírtak, nem hogy dolgozni, vagy mondjuk elmenni a gyerekért az oviba, teljesen komolyan gondolják, hogy én vagyok a hülye, amiért gyógyszert veszek be. 
Ők egészen biztosak abban, hogy a migrénre jó a friss levegő, a citromlé a kávéba, egy nagy pohár víz, egy nagy pohár meleg víz, egy nagy pohár sós limonádé, vagy egy kis magnézium.
Nem, egyáltalán nem jó rá.
A migrén nem hiszti, hanem bénító fájdalom. Nem igaz, hogy a gyengék vesznek be gyógyszert, az erősek pedig tűrik a fájdalmat. 

Minek tűrném, minek szenvednék, ha egy gyógyszer megszünteti a fájdalmamat? 

Márpedig egyre többször hallom, hogy nem szabad mindenre azonnal “bogyókat” szedni!
Először is, nem szedek mindenre, az antibiotikummal például határozottan vigyázok, idén mondjuk volt egy kúrám, de előtte 8 évig semmi. De amikor az ember 2 napig munkaképtelen, vagy akár csak 2 óráig teljesen megszűnik körülötte a világ, nehogy már tűrni kelljen a fájdalmat teljesen feleslegesen!

Valamiért azt is észrevettem, hogy akik gyógyszerellenesek, általában bogyónak vagy méregnek hívják a gyógyszert. És nyilván soha nem volt még migrénjük.

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. cukorkekseg says:

    Sajnos elég jellemző az empátia hiánya az emberekben. Amikor a nagymamám agyvérzés következtében lebénult a fél oldalára, volt olyan ismerősöm, aki elkezdte ecsetelni, hogy neki is szokott ám zsibbadni a karja! Ezek az emberek szokták azt mondani, ha valaki beteg, hogy “biztos elhagyja magát”.
    A gyereknevelésnél ugyanez van: ha a te gyereked nem alszik éjjel, simán elmagyarázzák, hogy miért nem, bezzeg az övék. Nem fogják fel, hogy ők nem megoldották a problémát, hanem csak nem kellett kezelniük egy problémát, mert az nem merült fel 😉


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!