Konyakos tészta

Nem a magányról lesz szó, hanem arról, amikor az ember néha egyedül van. 
Biztosan azért, mert egyke vagyok, de nekem muszáj néha egyedül lennem. Szeretek egyedül menni moziba, nagyokat sétálni, egyedül főzni, beülni valahova és inni egy kapucsínót. 
Sőt, ha véletlen egyedül maradok itthon (na jó, ilyen véletlenek szinte alig vannak, mióta gyerekeim vannak) imádok főzni magamnak. 

Egy hosszú séta, majd a kedvenc zenémre főzés, utána egy forró fürdő egyszerűen a mennyország nekem. Ilyenkor jutnak eszembe a legjobb ötletek, és ilyenkor főzöm a legjobbakat magamnak. Tökfőzelék sok kaporral, a legdurvább camembertből készített krém, nagyon csípős thai marhasaláta, vagy csak egy ütős húsleves. 

Múltkor mesélte a barátnőm, hogy annyira nincs ideje magára, hogy beteget jelentett, és legalább napközben egyedül volt kicsit, de nem akarta elmondani otthon, mert lelkiismeret-furdalása lett. 
Akkor jutott eszembe, hogy mekkora hülyék vagyunk! Mégis miért aggódunk? Hogy a gyerekek haragudnak, amiért nélkülük megyünk moziba? Vagy a férjünk, hogy végre van időnk egy arcmasszázsra, vagy az anyukánk, hogy nem őt látogatjuk, vagy az anyósunk, mert akár ablakot is pucolhatnánk?
Először is, nem hinném, hogy bárkit zavarna, másodszor pedig ha mégis, akkor meg kit érdekel?!
Egész nap a saját kedvenc zenéimet akarom hallgatni, vagy végig akarok nézni egy évadot a kedvenc sorozatomból, esetleg csak bámulnék magam elé? 

Hajrá!

Múlt héten estém volt egyedül, és bár eredetileg sétálni szerettem volna egy jó nagyot, végül a szakadó eső miatt inkább bekuckóztam, főztem egy jó tésztát, és olvastam.
Annyi sajtot és fokhagymát tettem bele, amennyit csak tudtam Igazán boldog este volt!

Brutális tészta önmagamnak (1 főre):
7 dkg bavette vagy spagetti
5 dkg dió
10 dkg nagyon érett, lehetőleg kézműves camembert
3 dkg Roquefort vagy más kéksajt
1 dl tejszín
0,5 dl konyak
1 gerezd fokhagyma
2 szál újhagyma 
só, bors

A tésztát sós vízben kifőztem. 
Közben a diót marokkal kissé összetöröm, majd egy száraz serpenyőben megpirítom. 
A sajtokat felkockázom, és egy hosszú, mély pohárba szórom, majd beleönzöm a tejszínt a konyakot, és beledobom a fokhagymát is. Botmixerrel pépesítem, és a dióra öntöm. Azonnal elzárom alatta a lángot, és beledobom a leszűrt tésztát. 
Összeforgatom, megszórom az újhagymával, sózom, borsozom, és már eszem is.