“Küldjetek légyszi egy könyvet, mondjuk valami olyat, mint A nyár a szigeten!”
Múlt héten ez a pár szó tett igazán boldoggá.
Biztosan minden szülőnek van valamilyen félelme a saját gyerekével kapcsolatban, amitől azért titokban tart. Persze nem akkor, amikor azt mondja, hogy legyen bármilyen, ő az én gyerekem, hanem akkor, amikor már kiderült, hogy ez a gyerek bizony a legszebb, a legokosabb, és leglegleg, és már van min aggódni, ha meghallgatjuk a többi anyukát a játszótéren.

Én attól féltem, hogy a gyerekem majd, nem szeret olvasni, vagy – ne adj Isten – kifejezetten utál majd olvasni.  Több ilyen történetet is hallottam, és most nem a dyslexiáról beszélek, hanem arról, amikor nincs zavara az olvasástanulásnak, mégsem lesz az olvasás élmény. 
Annyira féltem ettől, hogy különböző fórumokat bújtam a témában, hogy szülők hogyan voltak képesek olvasóvá tenni a gyerekeiket. Bevallom, nekem tetszett, amikor az egyik anyuka azt írta, hogy ő bizony fizetett az oldalakért. Nem kellett sokáig csinálnia, és ügyesen választott olyan könyvet, ami beszippantotta a gyereket, de eleinte, amíg függő nem lett a gyerek, igenis muszáj volt így is jutalmazni. 

Legjobban persze azzal értettem egyet, hogyha majd a gyerek sokat lát minket szülőket olvasni, akkor ezt is, mint minden mást eltanulja tőlünk, és egyszerűen olvasni fog.
Végül nem tudom mitől, de olvasó lett a fiam. Azért én ebben nagy szerepét látom az elsős-másodikos tanítónéninek is, aki jól megtanította olvasni. Mi mutattuk a jó példát, igyekeztem folyamatosan jó regényekkel ellátni (ez azóta is a hobbim, a jó gyerekkönyvek felkutatása, beszerzése, könyves blogok, vélemények, recenziók olvasása).

Tavaly a suliban volt egy olvasós kihívás, 25 könyv, megadott témában egy tanév alatt. Dávid nyert, de azt azért el kell mondanom, hogy a könyvek kiválasztásával egyáltalán nem volt hajlandó foglalkozni, ezt rám bízta. Egyedül a fekete borítójú könyv izgatta, azokkal egy órát is elszöszmötölt a könyvesboltban, mire megszületett a győztes. Különben csak morgott, ha valami nem tetszett neki annyira, mint elsőre gondolta. Viszont a 25-ből négy olyan is akadt, ami annyira beszippantotta, hogy olvasott az utcán menet közben, vacsora alatt, sőt, a számítógép idő helyett is. 

Apropó, számítógép! Azt mondják az okosok, hogy azért a kevesebb olvasó gyerek, mert nagyon gyors világban élünk, a szupergyors ingerekhez szokott agyuk nem képes élvezni egy olvasott történetet. 
Szerintem ebben van valami, és úgy gondolom, hiába teremtünk az óvoda kezdetéig szuper bababarát környezetet a gyereknek, végül úgy is beszippantja a XXI. század, és ez ellen teljesen feleslegesen tiltakozunk. Én, aki mondjuk könyvmoly vagyok, és a legtöbb filmnél sokkal élvezetesebbnek találom az olvasást, azért ugyanúgy érzékelem ezt a sebesség változást: egy csomó olyan film, amit a hetvenes, vagy akár a kilencvenes években is jónak találtam, egyszerűen untat a lassúságával. A mai filmek pörgősek lettek, akkor is, ha nem akciófilmről beszélünk. Ennek ellenére egy-egy régi beszélgetős műsor meglepően üdítő tud lenni – amikor olyanom van, és vicces belegondolni, hogy mit szólnának a mostani fiatalok, ha mondjuk a Kepes vagy a Vitray beszélgetései mennének a tévében főműsoridőben. 

Az olvasásparát azt hiszem sikerült kipipálnom a fiamnál, a lányommal kapcsolatban pedig már sokkal kevesebb dolog miatt aggasztom magam. Ha nyolc gyerekem lenne, azt hiszem egyáltalán fel se vetődne bennem ez az olvasás dolog – pláne, hogy olvasni egyáltalán nem jutna időm, minek aggódnék mások miatt nem igaz? De Záli már most képes egy-egy szép oldalpár felett félórákat elücsörögni, biztos vagyok benne, hogy ő is olvasó ember lesz.

Ilyen hosszú bevezetés után pedig le kell írnom, hogy amerikai mamiblogon olvastam, hogy annyi fantasztikus film született az utóbbi 50 évben, hogy aki nem szeret olvasni, az is hozzájuthat azokhoz a történetekhez, katarzishoz, izgalomhoz és szomorúsághoz, amikhez az olvasó társaik, hogy kicsit meg is ijedtem, mert filmekkel teljesen el vagyunk maradva. Pedig a 12 éves már komoly filmeket is képes, és szeret nézni, jó is lenne vele ezekről többet beszélgetni, úgyhogy belekezdtem egy 52-es listába, amit szeretnék, ha közösen, egy “családi filmklub” keretében megnéznénk, megbeszélnénk, végiggondolnánk. Lesz benne persze sok romantika, vígjáték, sci-fi és komoly dráma is. 

Vannak filmes ötleteitek?