Fűszer és Lélek

Összezárva kétszáz amerikai nővel

amerikaKétszáz nővel vagyok egy hete egy tanulmányúton.
Hogy őszinte legyek, azt hittem sokkal rosszabbul viselem majd, de egészen jól szórakozom. Azért azt hozzáteszem, hogy magyarok csak tízen vagyunk, a többiek amerikaiak.
Miben különbözünk?

Minden amerikai kapásból, hatalmas lelkesedéssel képes magáról és a családjáról beszélni vadidegenek előtt öt percen keresztül, állva, hogy mindenki jól láthassa és hallhassa. (Próbáld ki, nagyon hosszú az öt perc!)

Amerikai barátnőink két perc alatt felállnak az asztaltól, ha zenét hallanak, és őrült táncba kezdenek. A mi asztalunknál senki se mozdul az első szám végéig. Utána nem vagyunk ünneprontók, de kell egy pici idő, hogy megbizonyosodjuk, valóban jól látjuk-e, hogy táncolni kell, és nem csak a mosdóba vonulnak hosszú sorokban tánclépésben.

Amerikai barátnőink képesek pillanatok alatt könnyekig hatódni mindenen, mi inkább picit cinikusak vagyunk, de a könnyeinket semmiképp nem nagyon szeretnénk mutogatni.

Kötelezőnek érzik, hogy megszólítsanak akár a liftben is tudniuk kell, hogy aludtam, és ugye milyen fantasztikus volt az esténk. Egyáltalán nem értik miért kell a liftben csöndben mindenkinek a másik sarokba bámulnia, és várni, hogy kiszabadulhasson.

Szabad a testi kontaktus, persze csak finoman: simán megölel, ha olyanja van, méghozzá ötpercenként, és hosszan. Nem érdekli őket a mentegetőzés, hogy negyvennégy fok van, muszáj tíz másodpercig szoros emberfogásban maradni.

Nem finomkodnak. Úgy kicsavarják a kezedből a zászlót, amivel épp fotózkodsz, ha úgy érzik eljött az ő idejük, hogy még felháborodni sincs időd, már ott pózol mindegyik a kamera előtt, ami egy másodperce még téged fényképezett. Az is igaz viszont, hogy lépten-nyomon felajánlják, hogy majd ők csinálnak rólunk egy csoportképet, akkor is, ha mi egyáltalán nem akartuk megörökíteni a pillanatot.

Reggelinél örömmel ülnek oda hozzánk, nem keresik folyamatosan a saját ismerőseiket, hiszen ez is egy remek alkalom, hogy mesélhessenek magukról, és megkérjenek, hogy te is tedd ugyanezt. Nincs reggeli kávéba bámulás némán!

Tanultam tőlük, kíváncsi vagyok meddig tart majd ki a munícióm.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!