Fűszer és Lélek

Nem éppen tökéletes családfám

wohl vilmaMindig is zavart, hogy szinte semmit nem tudtam a dédanyám családjáról, erre most megtudok valamit, és napok óta szorongok miatta. Furcsa az ember, hiszen dédike 36 éve meghalt. Igazából rá nem is emlékszem, inkább azokra a dolgokra, amiket közösen csináltunk. 
Nagyon pici asszony volt, 142 centi, 32-es lábbal, 18 gyerekkel. Imádtam, mint ahogy mindenki rajongott érte a családból. Ő volt a kedvenc, a “nagymama”. Nekünk dédike. Egyetlen dédszülőm, akivel találkozhattam.
Sokat játszottunk boltosat. Általában szögeteket árultunk, tucatjával csomagolta újságpapírba, gyönyörű, egyforma kis csomagokba, ami mind úgy nézett ki, mint egy-egy nagyobbacska krówka cukor. 
Egyszer pedig megpróbálta teletömni a piros pörgős-szoknyám zsebét Dunakaviccsal, de az csak díszzseb volt, így mind kihullott a földre, ezen jót nevettünk.
Máskor meg tévéztünk anyuékkal, amikor anyu felkiálltott, hogy ott ment el a nagymama az ablak előtt, mire apám közölte, hogy biztosan nem, mert nem éri fel a párkányt, nem látszana. Ezen is nevettünk, és valóban nem becsöngetett, hanem kopogott, mert a csengő magasan volt. Akkor egy KRESZ-dominót hozott nekem. 

A többi történetet mind elmesélésből tudom csak, sajnos nem együtt éltük át.
Úgy tudtuk, hogy egészen pici gyerekként került árvaházba, mert az édesanyja meghalt. Egyébként “szerelemgyerek” volt. Anyja neve Wohl Vilma, aki Réztelken született, Szatmár megyében. Ennyi. Se születési idő, semmi. Itt elakadt a családfa.

Csakhogy egyre több dokumentum kerül fel az internetre, már levéltárba se nagyon kell menni, ha tudjuk mit keresünk, és pár napja találatot kaptam a szokásos Wohl Vilma keresésemre. Fogolytörzskönyvek és -nyilvántartások, hm.
Vilmának becsületsértési ügye volt, amiért a kirótt 10 korona bírságot nem fizette be, így egy nap elzárással büntették. Sittes nagyi.

Kicsi volt ő is, 140 centi, haja fekete, arca szeplős, foga hiányos, álla hegyes, és nem tudott se írni, se olvasni. 1874-ben született, ezek szerint fogalma sem volt róla, hogy melyik hónap melyik napján, mert csak kérdőjelek jelzik az időt. Volt egy gyereke (dédike), hajadon volt, és a Dob utca 28 harmadik emeltén a 13-as lakásban élt, foglalkozása mosónő. 
Legalább megtudtam szépszüleim nevét is. Szépanyám Feldheim Teréz, szépapám Wohl Mózes volt. (Érdekes, egyszer határozottan azt álmodtam, hogy Wohl Ábrahámnak hívták).
Aztán ahogy elmúlt a nagy  örömöm, rájöttem, hogy valami nem stimmel az évekkel. 1908-ban, amikor a becsületsétés történt – a családi legendák szerint legalábbis -, Vilmának már régen halottnak kellett volna lennie, hiszen az 1897-ben született dédikém akkorra már 11 éves volt, nem pici gyerek. 

Hogy került árvaházba dédike? Miért adta be ez a Vilma? Miért nem találkozott vele soha többet? Vajon tudta, hogy 7 évvel később egyetlen lánya Irma is a Dob utcában lakik majd, ott megy férjhez, és ott születik meg az első gyereke, az ő unokája? Vagy addigra már tényleg meghalt? Mikor halt meg egyáltalán? 
Kik voltak az ő szülei? Mivel foglakozott Mózes? Hányan voltak testvérek? Mi lett velük?
De leginkább, hogy volt képes a világ egyik legkedvesebb emberét – aki mellesleg a dédanyám lett -, árvaházba adni?! 

Nagyon dühös vagyok rád Wohl Vilma, szégyeld magad!

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Fűszeres Eszter says: (előzmény @ahuvaham)

    Természetesen 🙂
    Már tegnap este szintet léptem egy barátnőmnek köszönhetően.
    Kiderült, hogy szépanyámnak volt egy nővére: Wohl Eszter, és nem csak dédanyámat szülte, hanem egy előtte egy kisfiút Jenőt, anki csak két hónapig élt, illetve egy Teréz nevű kislányt is, de róla nincs több adat. Kezd nagyon izgalmas lenni 😉

  2. ahuvaham says:

    Nagyon érdekes történet – ha van folytatás, és publikálható, megosztod?


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!