Fűszer és Lélek

Konyha kiállítás nyeremény!

konyhakiallitasIdén is lesz Konyha kiállítás, és naná, hogy idén is nyerhettek rá belépőt!
2016. március 4-5-6-én a Budapest Sportarénában.

A KIÁLLÍTÁS FŐ TÉMÁI:
Bútorok
konyhabútorok, étkezőbútorok, székek, nappali-konyha enteriőrök
Gépek
beépíthető és szabadonálló nagygépek, elszívók, konyhai kisgépek, professzionális otthonik gépek
Mosogatók és csaptelepek
Munkalapok és konyhai burkolatok
Konyhafelszerelés
főző- és sütőeszközök, kések, tárolóeszközök
Tálalási kultúra
étkészletek, evőeszközök, textílek, terítési ötletek
Gasztronómiai edukáció
tanfolyamok, bemutatók, kiadványok
A programokról részletesen itt olvashattok.
Én egészen biztosan hosszan időzök majd a Sous Vide standjánál és a Kenwoodnál is, mindkettő nagy kedvencem, és mindig lenne mit vásárolnom tőlük. 
Holnap írok egy receptet a 2016-os terndekkel kapcsolatban, hiszen idén azt jósolták a szakemberek, hogy országok konyhái keverednek majd egymással egy-egy tányéron belül, és nem lesz meglepetés, ha a francia konyha mondjuk a göröggel fúziónál, vagy a zsidó a japánnal. 
Szeretnétek belépőt nyerni? Írjátok meg a nyeremeny kukac fuszereslelek.hu címre, hogy melyik program érdekel benneteket a legjobban!

Sorsolás vasárnap este!

konyhakiallitas1

 

Sült csili-karfiol krémleves, videó

csiliAmikor otthon betemet a munka, és nincs semmi ebéd, akkor két lehetőség áll előttem: vagy leszaladok és eszek valami borzasztót a menzán, vagy összedobok pár sült zöldséget, aminek a feléből krémleves készül ebédre, a másik feléből köret lesz vacsorára. 
Egyébként sokszor azért választom a menzát, mert addig is fel kell állnom az asztaltól fél órára, és lemenni emberek közé enni. A menzát magunkban csak Kisbüdösként emlegetjük, ahol a legnagyobb probléma a nem túl jó koszton felül, a durva kajaszag, ami garantáltan beleeszi magát a hajunkba és a ruhánkba is. 
Úgyhogy a leves mindenképp jobb választás.
A lassan sült karfiol mellé enyhén csípős paprikákat dobtam, aminek annyira kis vékony héja volt, a simán beleturmixoltam.

5 perces vacsora

5 perces vacsoraEgy vidéki rádiótól keresett egy nagyon helyes riporter, jól el is beszélgettünk mindenféléről.
Simán válaszoltam a kérdéseire, ha a gyerekek vacsorájáról, vagy a férjem ebédjéről kérdezett, meséltem neki arról, hogy mennyire zavar, ha pazarlok a konyhában, és különösen érdekelte, hogy mit és hogyan szoktunk enni szombatonként.

Aztán a riport végén feltett egy kérdést, amit egyszerűen nem voltam képes megérteni. Esküszöm, ezt még soha senki nem kérdezte tőlem, és nem arról volt szó, hogy hülye lettem volna, csak biztos voltam benne, hogy az egyértelmű kérdés valami mást akar jelenteni, mint ami.

Pedig teljesen világosan hangzott: Mi a kedvenc vajas-párizsis zsemle szintű, ötperces vacsorád?

Ilyen béna válaszokkal próbálkoztam:

háááát, imádjuk a krémleveseket, húsz perc alatt elkészül, és nagyon finom egy pirítóssal.
Oké, de ő tényleg olyanra gondol, amikor nem is állunk neki főzni, csak eszünk valami vajas-párizsis zsemle szerűséget.
Hááát, kacsamell saláta sok csilivel az gyakran van.
Ha úgy érzed, hogy ciki ez a kérdés, akkor inkább nem teszem fel.
Nem, egyáltalán nem ciki. Arra gondolsz, hogy szoktunk-e párizsis zsemlét enni vacsorára? Mert akkor a válaszom igen.
Igen, valami ilyesmire gondolok, csak nem pont erre a “receptre”.
Oké, akkor sajtos quesadilla.
Ez aaaaaaz!

Szóval a sajtos quesadilla, nem más, mint a szupermerketben kapható tortilla wrap lapok közé, serpenyőben, olvadósra sütött sajt. Nagyon durván sok sajtot el tud nyelni két tortilla lap, olyan sokat, hogy egy-egy ilyen vacsora simán kiteszi egy felnőtt ember egész napos energiaigényét. De legalább finom.
Szóval sok sajt, esetleg sok petrezselyem, vagy fokhagyma, koriander mag, és ami még van otthon: avokádó, vagy paradicsom. 

Forró száraz serpenyőben 2-3 perc oldalanként. Avokádóval vigyázni kell, hogy ne forrósodjon át, mert akkor megkeseredik.

 

Mit csináljon a gyerek négy és nyolc között?

unatkozasNem saját kérdés, az iskolareformmal kapcsolatos poszt után kérdezte valaki, hogy ha nem kell sokat tanulnia a gyerekeknek otthon, és edzésre se járnak minden nap, akkor mivel töltik majd el az idejüket?
Nem szeretnék a saját fiam példájával előhozakodni, úgyhogy inkább leírom, mit csináltam én, amikor még általános iskolás voltam.
10 perc sétára laktam a sulitól, úgyhogy kettőkor már otthon voltam, de sokszor egykor. Ebédeltem valamit, aztán gyorsan megírtam a leckém, ha nagyon muszáj volt, akkor tanultam is, persze szigorúan csak a minimumot, nyolcadikig nem volt miért nagyon hajtani, így is megvolt a négyes-ötös mindenből, kivéve kémiából és oroszból.

Viszont rengeteget olvastam. Akkoriban persze ez nem volt kiemelkedő teljesítmény, de minden héten elolvastam egy könyvet felsőben legalábbis. Egyébként pont az én gyerekkoromban jöttek be a kis elektromos játékok, amit videójáték névvel is illettünk, úgyhogy már mi is gépeztünk. Persze közel nem annyit, mint a mostani srácok, és bevallom, engem nem is hozott annyira lázba a dolog, inkább a fiúk lelkesedtek ilyesmiért. Mi lányok sokat bandáztunk, feljártunk egymáshoz, és csak lógtunk bele a vakvilágba. Zenét hallgattunk, álmodoztunk, és elképesztően sokat beszélgettünk.
Negyedikben egy egész évet töltöttem például tervezgetéssel. Két dolog iránt lelkesedtem akkoriban igazán: az állatokért, és a süteményekért. Úgyhogy el is határoztam, hogy én leszek az első cukrász-állatorvos, aki olyan szuper süteményeket süt, amiért az ország másik végéből is elzarándokolnak majd az emberek, és persze annyira jó állatorvos is, hogy még messzi, egzotikus országokból hozzám hozzák majd a sok beteg állatot. Mivel az állatok gyógyítását erkölcsi kötelességemnek éreztem, teljesen nyilvánvaló volt, hogy nem kérhettem érte pénzt.

Úgyhogy a cukrászdámból váltam gondolatban milliomossá, és a sok pénzem azonnal el is jótékonykodtam a cukrászdával szomszédos rendelőmben.
Komoly tervezést igényelt a karrierem, naponta újra kellett tervezni mind a cukrászdát, mind a rendelőt. A fagyipulttól kezdve a kávéfőzőig mindennek pontos helye volt a hetente telerajzolt spirálfüzetben, csakúgy, mint a műtőknek és az előadótermeknek, ahol állatvédelmet oktattam. Ha jobban belegondolok, a cukrászda rész azért sokkal aprólékosabban ki volt dolgozva, volt például árlap, és Kedvenc tortáim című füzetecske is, amibe 100 tortát soroltam fel, amit állandóan árulni szándékoztam.
De hogy valami konkrétumot is írjak, mi sokat sétáltunk a szüleimmel hétköznap esténként. A Duna-parton laktunk, és sokszor mentünk le a Lánchídig, vagy csak kisétáltunk a Károlyi-kertbe, ahol én hintáztam, a szüleim beszélgettek. Illetve voltak jó kis főzőcskézős estéink, amikor a pici konyhában szorongtunk, anyu főzött valami hétköznapit, vagy néha apu valami különlegeset, és beszélgettünk, a szüleim meg táncoltak egy-egy számra, amit szerettek.

Lehet, hogy ez úgy hangzik, mintha semmit nem csináltunk volna, de hogy őszinte legyek, nekem pont ezek a napok hiányoznak. Amikor csak együtt vagyunk, és igazából nincs semmi dolgunk. Írtam már erről, hogy tudósok szerint is mennyire szüksége van a gyerekeknek, és a fejlődő agyuknak arra, hogy unatkozzanak, és ne dolgozzanak folyamatosan.
Lemenni a játszótérre, és órákig köröket rajzolni egy bottal a homokba, vagy lefeküdni a fűbe, és nézni a felhőket.

Én nem mondom azt, hogy teljen ezzel a gyerekek élete (mondjuk miért ne?), mert úgy is ejön az a nap, amikor maguktól fontosnak érzik majd a tanulást, azt, hogy minél több ötösük legyen, és felvegyék őket a gimibe, majd onnan a megálmodott egyetemre, de az általános iskola ne szóljon már erről…
Tegnap épp mesélte egyik volt kolléganőm, hogy a tavaszi szünetre felbérelt egy külön matektanárt, aki napi 4 órában foglalkozik majd az ötödikes lányával, hogy jobban elmélyülhessen az anyagban. Mert félévkor csak négyes lett. Nem ért egyet saját magával, és tőlem várt megerősítést, így vagy úgy. Mondtam neki, hogy azt is meg tudom érteni, ha úgy érzik, sokkal több van a gyerekben, mint amit a jegyei alapján mutat, de azt is, ha megvonják a vállukat, és azt mondják, hogy még csak ötödikes, ki a fenét érdekli, hogy négyes vagy ötös?! Persze az egyes és a kettes között sokkal nagyobb lenne a különbség.

orgonaÉn egyszer egy tavaszi szünetben töltött orgonaleveleket gyártottam a barátnőmmel a játékbabáknak. Egy héten keresztül, napi több órában. Fogtunk egy-egy vágódeszkát, egy-egy kést, és egy nagy tálba szórtuk a nagyon apróra vágott orgonaleveleket, majd ezzel az aprólékkel megtöltöttük az egész leveleket, és a szárával ügyesen össze is fogtuk, hogy ne nyíljanak szét. A hét végére már nagyon gyorsan tudtuk csinálni, és gyönyörű, egyforma töltelékeink voltak.
És persze ezzel is sokat tanultunk. Egyformán, és gyorsan vágni, percízen tölteni. Türelmesek lettünk, és elképesztően nagyokat nevettünk.

Mielőtt azt mondanátok, hogy a világ 30 év alatt nagyon sokat változott, azt kell mondjam, hogy tudom. De ettől még ezekre a dolgokra szükségünk van. Játékra, unatkozásra, boldogságra. Különben baj lesz a vége, és lehet, hogy nem most, hanem pár évtized múlva, és lehet, hogy nem mindenkinél, csak mondjuk az emberek 10%-nál, de büntetlenül ezt nem lehet tovább erőltetni.

Csilis, mangós húsgolyó, videó

IMG_7843Júj, figyeljetek! Ez nagyon finom!!!
Na és a zene 😉 Kiderült, hogy az operatőrrel van egy nagy közös kedvencünk. Gondoltátok volna? És szeretitek? És a húsgolyót? 😉 
A mangó és a marhahús különben is szuper páros, de így, fasírtnak még jobb. 
Nem írom le a pontos hozzávalókat, mert szerintem ezt tipikusan az az étel, amit érdemes ezerféleképpen variálni. De ha valami nem tiszta a videó alapján, szóljatok!

A pénztárosokról

Egy ismerősöm mesélte, aki másodállásban pénztáros, hogy ő kapott “vevőpszichológiai képzést” és azt tanították neki rólunk vevőkről, hogy amikor elérkezik a fizetés pillanata, az a legnagyobb feszültség a bevásárlás során, mert át kell adnunk a keservesen megkeresett pénzünket az áruháznak, és ez nagyon rosszul érint minket.
Lehet benne valami, de inkább nagyon tudatalatti , elfojtott kis érzés, mert nekem úgy tűnik, hogy más miatt morcosak az emberek a kasszánál. Persze, lehet, hogy ez mégis arra vezethető vissza, amit a kasszában ülőknek tanítanak rólunk. Minden esetre azzal nem értek egyet, hogy valamiféle frontvonal lenne ott a vásárlók és a pénztárosok között, de tény, hogy gyakran ők se kedvesek, és mi vásárlók is morcosak vagyunk, mire az utolsó túró rudiról is lehúzták az árat.
Nagyon kíváncsi lennék, hogy mit mondanak rólunk a pénztárosok, de talán megérkezik a vevőértékelés kommentben. Várom!
Vasárnap végigbeszéltük a barátnőimmel, hogy szerintünk milyenek a pénztárosok. Ők jutottak eszünkbe:

kasszas11A nagyon gyors:
Sok ezer terméket megmozgat naponta, általában a két német szupermarketláncban dolgozik. Mindig köszön, a végén elköszön, hiba nélkül tolja a kötelező köröket, kedves is. Határozottan szeretjük! 
Pillanatok alatt lezavar egy hosszú sort is, nem téveszt, nem húz le semmit kétszer, nem kell főnőköt hívnia szinte soha. 
Ami néha bosszantó, amikor nem veszi észre, hogy az árukhoz vásárló is tartozik, akik igencsak különbözőek. Példa: előttünk bácsika vásárolt, és hiába volt villámkezű a kasszás, ha a bácsi reszketeg és lassú. Nem tudja elpakolni a sok cuccot olyan gyorsan ahogy a szalagról megérkezik. 
Ez jobb esetben nem okoz problémát, a kasszás pihen egy percet, a szalag áll. Rosszabb esetben a pénztárost nem érdekli, hogy az előző vásárló még nem pakolt el, rátolja a következő vásárló áruit is. 

A nagyon lassú:
Biztosan máshol is van ilyen, de én néha úgy érzem  direkt lassítják a vásárlást. Talán a sztrájk egyik formája ez, a fene tudja. Konkrét példa: körúti szupermarket, két kassza van nyitva, kb. 10-10 kis kosaras vásárló áll mind a két kasszánál. Mindegy hova állsz, csak rosszul járhatsz! 
A vonalkódot véletlenszerűen veszi csak be a gép, ha nem sikerül, jön a kézi célszerszámmal való fókuszálás, végül a számsor kézzel történő bepötyögése. Első vaj megvan, oké. Jön a kenyér. Ez milyen kenyér? Nem tudom, jól nézett ki. Fokhagymás bagett? Nem, nincs fokhagyma szaga. 220 forint volt? Akkor nem paradicsomos… Erzsikeeeeee, ez mi a franc? Ja, 21-11-es? Köszi!

kasszas1A vicces:
Elfogult vagyok, ha valaki vicces, akkor én mindent megbocsátok neki. Mostanában azt vettem észre, hogy a molett ötvenes nőknek nagyon jó a humoruk, de persze az is lehet, hogy csak ők szimpatizálnak velem. 
Nem kéri a kupont? Hát nehogy már itt hagyja, én semmire se tudom használni, de épp előttem áll valaki, akinek jövő héten ez bizony hasznos lesz ez! 
De jó! Tök! Köszönöm a tippet, este tökfőzelék lesz nálunk is, a férjem úgy is utálja!

kasszas2A finnyás:
Ő lehetne a bosszantó is. Sajnálom őket, hogy pont élelmiszerboltban kell dolgozniuk, de ha épp ez van, sokkal jobb lenne mindennapos pénztárba-hányás nélkül megúszniuk. 
Fúj, mi ez a büdös? Kecskesajt? Undorító!
(Volt olyan is, aki a nejlozacskóba csomagolt csirkemájat tollal emelte fel, és pofavágások közepette olvasta le az árát. Én kérek elnézést!)

A diák:
Általában jó fej. Oké, néha fáradt, néha flegma, mégis legtöbbször vicces és kedves. És még csak nem is ők a leglassabbak. 
Mi ez? 
Kivi.
Tényleg? Úristen, bocsánat, nem ismertem meg. 
Mi ez? 
Cékla. 
Nahát, azt hittem az piros…

Flegma: általában nagykerben dolgozik. Lehet, hogy visszaköszönt, de nem hallottam. Ha kiveszem a kartonos árut a kocsiból, akkor azt nem kellett volna. Ha nem veszem ki, akkor mindent a szalagra kell tenni, pont mint az utóbbi 20 évben. Közben megbeszéli az ebédet a biztonsági őrrel. Vagy hozzám szól? Nem tudom eldönteni, mert soha nem néz rám. Ha tartom a kezem a visszajáróért, vagy a kártyáért, akkor látványosan leteszi. Ha nem tartom, akkor várakozik, amíg felfogom, de hozzám véletlenül se szól egy szót sem.

kasszas3Nyugdíjas: Szinte midig öröm náluk fizetni. Szeretnek dolgozni, nem kötelező már megtenniük, épp ezért jólérzik magukat. Kedvesek, pontosak, sőt gyorsak is. Ha nem, akkor sem zavaró. Érdeklődőek, és segítőkészek. Sajnálom, hogy nincs több nyugdíjas kasszás a városban.

Kit hagytam ki?

Málnás trifle

triffle1Ez az a desszert, amivel nem lehet melléfogni.
Elrontani egyszerűen nem lehet, mert nincs rajta mit. Ha bármelyik alapanyag hiányzik, akkor szonte mind cserélhető. Talán csak a tejszín és a gyümölcs kötelező!
A fehércsokit sűrített tejre, a babapiskótát akár kekszre is, a fagyasztott gyümölcsöt befőttre vagy frissre lehet váltani.
Ha nyolc felnőttre kell desszertet készítenem, amit ráadásul el is kell vinnem itthonról, általában a trifle mellett döntök. Még soha nem volt csalódás belőle. Komolyan mondom, hogy mindenki imádja. 
Az angolok találták ki, amikor kicsit könnyíteni szerettek volna a karácsonyi – eredetileg marhafaggyúval készülő – desszerten. Kalóriában ez sem kevesebb, de nagyon krémes, puha, és gyümölcsös. Nyáron is finom friss gyümölccsel, de a téli fagyasztott vagy befőtt gyümölcsök se vonnak le semmit az élvezetéből.
15 perc munka van vele mindössze, vagy igazán strébereknek, akik a piskótát is maguk sütik, valamivel több. Friss, puha piskótával kéne készíteni, de egy jó minőségű gyümölcslikőrrel beáztatott babapiskótával talán még finomabb!
Hozzávalók egy nagy tálhoz, ami kb. 15 adag, szóval 7-8 főre elég 😉

6 dl habtejszín
20 dkg fehér csokoládé
1 tk vaníliakivonat
36 db babapiskóta
2 dl málnalekvár 
0,5 dl málnalikőr (vagy bármilyen más jó likőr, rum, vagy pálinka)
1,5 dl forró víz
5 dl natúr joghurt
1/2 kg fagyasztott málna

A tejszín felét egy kis lábosban felmelegítem, majd elzárom alatta a lángot és beledobom a feltördelt csokit. Összekeverem, és hagyom kihűlni.
A lekvárt elkeverem  likőrrel, és a 3 kanálnyi forró vízzel. 
A maradék tejszínt a vaníliakivonattal kemény habbá verem. Amikor a csokis tejszín lehűlt összekeverem a kettőt.
Egy nagy tál aljára fektetek a piskótákból annyit, amennyivel elfedem a fenekét a tálnak. Rákanalazok annyi folyékony lekvárt, hogy mindenhol érje.  Erre fagyott gyümölcs, majd krém jön, végül elszórtan egy-egy kanál natúr joghurt. Addig ismétlem, amíg el nem fogy. Letakarom fóliával és alaposan behűtöm. Legjobb, ha áll egy éjszakát. Másnap pár szem maradék málnával díszítem. triffle3

Az iskola témáról

12743767_10153858529483211_73512998018546826_nAzt hittem, ellen tudok állni, és nem írok majd róla a blogon, de aki ismer, az tudja, hogy ez a téma a vesszőparipám. A végső lökés Kriszti posztja adta, nem idézek belőle, mert az első betűjétől az utolsóig fontos, olvassátok el!
Nagyon örülök a pedagógus tüntetésnek, hogy betelt náluk a pohár, hogy egyre többen állnak melléjük. 
Sajnálom, hogy nem évekkel ezelőtt kezdődött, de a semmitől talán ez is jobb, igaz az én gyerekeim most óvoda és tankötelesek, de olyan szerencsések vagyunk, hogy a saját ovinkra, iskolánkra nem panaszkodhatunk. És bár a saját gyerekeimtől tényleg nem sajnálom a pénzt, jó lenne, ha mindenki hozzáférhetne hasonló színvonalhoz, mint mi, és persze ingyen.

Szóval ez a poszt most nem a gyerekeimről fog szólni, inkább az utánuk következő generációnak szeretnék minden jót kívánni, hiszen a változások lassan következnek be.
Talán már ott kezdődött a dolog, amikor mi jártunk suliba. Honnan tudhatnánk, hogy milyennek kell lennie egy jó iskolának, mikor mi nem abba jártunk? És most megint szerencsésnek kell éreznem maga, mert a nyolcvanas években az ötödik kerületi sulik valahogy nem voltak annyira borzalmasak. Valaminek biztos jól kellett működnie ott, mert ha megkérdezem a volt osztálytársaim véleményét oktatás, gyereknevelés, vagy pár politikai témában, a válasz nagyon hasonló az enyémmel, amit nyilván jónak tartok 😉

Sajnos még az én iskolámban is volt gyerekverő rajztanár, vagy olyan tornatanár, aki dupla órán a kocsmában ivott, majd beszólt a lányoknak, és harmadikos, nagyon fejlett kislányt röhögve futtatta az osztály előtt, hogy ugráljanak a melle. Mindenki tudta ezeket, voltak is szülői panaszok, de úgy tűnt, akkoriban ezek a dolgok nem léptek át egy olyan határt, amivel a társadalom többsége egyetértett. 
Most is úgy tűnik, hogy sokan érzik, hatalmas a gond az oktatásban. Szinte minden szülő panaszkodik, hogy a gyerekek elképesztően túlterheltek, nincs szabadidejük, stresszesek, és csupa olyan bemagolni való tudással van tele a fejük, ami később semmire nem lesz jó, szinte a 90%-a használhatatlan és felesleges adattömeg a huszonegyedik században. 
Ugyanakkor ezek a szülők egyetértenek azzal az állatkerti dolgozóval, aki seggbe rúgott egy diákot, és a diák a vízbe esett. Komolyan gondolják, hogy ha valaki szemtelen, flegma, vagy vét a házirendnek, akkor normális módja a megfékezésének a vízbe rúgása. 

Én attól félek, az emberek többsége nem akar valódi reformokat az oktatásban, csak annyit, hogy térjünk oda vissza, ami akkor volt, amikor mi voltunk iskolások. 
Legyen a tanár kemény a gyerekkel, neveljen embert belőle. A tanár…
Közben a világ meg elszalad mellettünk. A skandináv iskolákban magyar cserediákszemmel viccesen könnyű a matematika, és nehezen érthető, hogy miért nem kell kémiát tanulni, ha valaki filmezést vagy fotózást szeretne inkább. Mégis a skandinávok sokkal jobban keresnek mint a magyarok, sokkal jobban érzik magukat a munkahelyükön, és sokkal büszkébbek a munkájukra. Na és persze sokkal boldogabbak is.

Úgyhogy tartok tőle, a mostani pedagógus és diáktüntetés, csak a jéghegy csúcsát érinti. Ahhoz, hogy tényleg érdemben változzon az oktatás, és a mi életünk is, még hátra van 99%. 
Hajrá!

A kacsamell mennybemenetele

kacsamell1Azt hiszem, ezt minden nap meg tudnám enni. Imádom salátának, bagettbe, rizstésztával, vagy rizzsel.
A köret csak annyitól függ, hogy éppen fogyókúrázunk-e, vagy sem.
Mondjuk nem nehéz kitalálni, hogy ízlik-e majd, hiszen ami benne van, az mind a kedvencem. 
Londonban ettem ilyet előszőr, salátaként. Óriási volt körülötte a hájp, és emlékszem mennyire ledöbbentem a rengeteg mentától. Nem éppen ilyen ízekhez voltam még szokva akkoriban. Az első falat nem is ízlett. Aztán a másodiknál felkiáltotta, hogy ez nagyon jó! És azóta függő vagyok!
Tudom, sokan nem tudjátok elképzelni, hogy friss mentát egyetek hússal, de kérlek titeket, tegyetek egy próbát! Jó lesz!
Hamar elkészül, és egy fiatal kacsamell két főre elég. Persze lehet egy egésszel is számolni, de nem fog éhen halni senki a féltől sem.

Hozzávalók 2 főre: 
1 kacsamell (20 dkg)

10 dkg pörkölt, sótlan földimogyoró
1 pici piros csili
1/2 thai citromfű
1 kk halszósz (el is maradhat)
1 kis fej lila hagyma vagy 4 szál újhagyma
friss menta
friss koriander
1 lime

A kacsamellről lehúzzuk a bőrét, majd felkockázzuk. Kisütjük a zsírját. A tepertőt megesszük, a zsír nagy részét félretesszük, jó lesz máskor, csak egy kicsit hagyunk a serpenyőben.
A kacsamellet ledaráljuk. Megsütjük a serpenyőben folyamatos kevergetés mellet. Sózzuk, esetleg borsozhatjuk is. Beledobjuk az apróra vágott csilit, és nagyon vékonyra szeletel, majd kicsit mozsárban meggyötört citromfüvet is. Akkor jó, ha nagyon csípős. Ekkor löttyintem rá a thai halszószt is, de a barátaim közül sokan allergiásak rá, szóval el is hagyhatjuk.
A kész húst salátalevelekre, rizsre, rizstésztára, vagy bagettbe szórjuk.
Ráhalmozzuk a felkockázott hagymát, az ízlés szerinti mennyiségben apróra vágott mentát és negyed annyi koriandert, és a durvára aprított mogyorót is. 
Mindenki magának locsolhatja limelével. 
Ennyi! Jó étvágyat!
kacsamell3

15 perces vacsora, videó

IMG_7813
Nem állíthatom, hogy a családomban mindenki szereti a spenótot.
Záli például határozottan utálja, a férjem megeszi, de mi Dáviddal rajongók vagyunk, pláne, ha sok benne a fokhagyma. Egyébként itt azért kikívánkozik belőlem, hogy nem mindenre jó megoldás a pozitív szülői példa. Hiába látja a lányom, hogy mi imádjuk a spenótot, neki igenis lúdbőrös lesz tőle még a háta közepe is. 

Na de jöjjön a recept. Leveles, fagyasztott spenótot használok, amit “Paraj porciók” élnéven szoktam a fagyasztott zöldségek között találni. Imádom levesbe, főzeléknek, tésztákhoz, és melegszendvicsnek is. 
 

Hozzávalók 4 főre:
4 hosszúkás, mini bagett
10 dkg dió
3 dkg vaj
30 dkg fagyasztott leveles spenót (ez kb. a 3/4-e a csomagnak)
15 dkg kék sajt
2 gerezd fokhagyma
1 dl tejszín
só, bors, szerecsendió

Előmelegítem a sütőt 240 fokra.
A bagetteket hosszában elvágom, és mélyebbik felének kikaparom a belét.
A diót megpirítom, összetöröm. A spenótot kiolvasztom a serpenyőben a vajon, majd felöntöm a tejszínnel. Belemorzsolom a kéksajtot, és beleszórom a diót, belereszelem a fokhagymát. Fűszerezem, és már el is zárom alatta a lángot. 
A masszát a bagettekbe szedem, a bagett-teőket pedig belenyomkodom a lébe, hogy kicsit megszívják magukat. A tetőket nem teszem a helyükre, csak a bagettek mellé állítom, így sütöm 7 percig. 
Isteni!!!

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!