Fűszer és Lélek

Régi, megdőlt bölcsességek

forrohuto1forrohuto1forrohuto1Múlt héten, amikor épp egy csodálatos “bölcsesség” hagyta el a számat, amivel természetesen a gyerekeim viselkedését szerettem volna még a meglévőnél is jobbá tenni, belegondoltam, hogy mennyi hasonló, felesleges, és még csak nem is igaz okossággal bombázzuk őket. Annak ellenére, hogy én pl. tudatosan igyekszem nem kimondani ezeket, de egyszerűen van olyan, amikor elhagyj a számat és kész. Akkor határoztam el, hogy megírom ezt a posztot, amikor a Városligetben sétálva meghallottam, ahogy egy kisfiú boldogan újságolta az édesanyjának, hogy ő volt a legjobb a versmondásból ma, és sokka-sokkal szebben mondta, mint bárki más. Az anyukája arcán láttam, hogy igazán büszke, és boldog, mégis azt válaszolta a kisfiúnak, hogy ilyet nem mondunk magunkról, mert ez nagyképűség.
Úgyhogy összes is szedtem azokat a bölcsességeket, amiket az utóbbi 10 napban hallottam, és nem értek velük egyet. Van amelyik mondás, de van pusztán csak tudományosnak vélt népi bölcselet köztük. A sor folytatható!
A tej élet, erő, egészség.
Egy pohár tej: tiszta fej!
Nincs is olyan hét, hogy ne hallanám. Édesapám is ragaszkodik hozzá: igyon a gyerek sok tejet, mert most fejlődnek a csontjai. Igyál lányom te is sok tejet, hogy ne legyél púpos öregasszony.
Bár bebizonyították, hogy nem a tej az erős csontok titka, ezért a tejlobbi még mindig jól működik. Mondom én, aki súlyos sajtfüggő vagyok.

Amíg az én kenyeremet eszed, az történik, amit én akarok!
Bevallom, azért erre sokszor gondolok! De nekem se mondták a szüleim, én se adom tovább, nyilván az egyik legnagyobb hülyeség, amit már csak olyankor mondanak a szülők, amikor nincs már más a kezükben. A végső kétségbeesés, vagy a vitakultúra teljes hiánya.

Ami a tányérodon van, azt meg kell enned!
Van egy szelídebb változata, az pedig az, hogy amit kiszedsz magadnak, azt kell megenned. Nagyobb korban valóban elkövetkezik az, amikor már azért jó, ha érzi a gyerek, hogy kb. mennyit fog megenni, és nem csak kiszedi az ételt magának, de szerintem ezt még mi magunk felnőttek sem tartjuk be, miért várnánk el egy gyerektől? Kiderülhet hamar, hogy nem ízlik, nem is erre gondolt, vagy csak hamarabb jóllakott. 

A hal nagyon egészséges.
Ezt általában akkor mondják, amikor a gyerek nem akarja megenni a halat. Ettől pedig nem lesz kívánatosabb az biztos. Ráadásul, a tengerek és az óceánok durva szennyezettsége miatt a hal már közel nem annyira egészséges, mint 50 éve volt, arról nem is beszélve, hogy durván lehalásztuk az összes vizünket. Marad a tenyésztett hal, ha valakinek kedve van hozzá. 

Akarni a wc-n kell!
Ez a kedvencem, szó szerint megőrűlök tőle, ha meghallom. Persze, én is rendszeresen kijavítom a lányom, hogy nem akarja a sütit, hanem szeretné, de igenis fontos, hogy az akarat szó jelentését ne tegyem tönkre. Nagyon fontos, és nagyon hasznos az akarat!

Öndicséret büdös.
Hasonló szituáció, mint a fenti anyuka. Nem nagyképűség volt, csak egy kicsit a gyerek saját kiválóságának önnön kiemelése. Fontos, hogy igenis elismerjük a saját értékeinket, hogy tisztában legyünk azzal, ha valamiben jók vagyunk. Nyilván nem kell magunkat lépten-nyomon dicsérni, de néha igenis helye van egy kis önvállveregetésnek!

Meleg ételt nem szabad a hűtőbe tenni, mert tönkremegy a hűtő, vagy megromlik az étel.
Ez lehet, hogy nem illik pontosan ebbe a sorba, de annyira tartja magát, hogy szerintem soha nem fog kikerülni a köztudatból. Nyáron annál veszélyesebb kevés dolog van, mint amikor meg akarjuk várni, hogy kihűljön az étel, és majd akkor tesszük be a hűtőbe… (Nemzetközi probléma)
Persze a forró, teli húszliteres lábost nem teszem azonnal a tűzhelyről a hűtőbe, hanem kicsit hideg vízben pihentetem, de ha betenném se romlana el a hűtő, és a leves se romlana meg, garantálom!

A padlizsán fakéssel kell vágni, különben megbarnul.
Ez tényleg pusztán idejétmúlt bölcsesség, ugyanis régen, amikor még nem voltak rozsdamentes kések, valóban megbarnulhatott a padlizsán, ha nem fakéssel vágták. (Egyébként miért is baj az?)
A padlizsánt be kell sózni, majd ki kell nyomkodni mielőtt felhasználjuk, különben keserű lesz.
Csak akkor sózom be, ha olajban sütöm. Így sokkal kevesebb olajat szív fel, nem viselkedik szivacs módjára. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy soha nem találkoztam még keserű padlizsánnal, de szerintem kb. minden 200. darab ilyen. Hogy azon segít-e a besózás, nem tudom.

Mit hagytam ki?

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!