Fűszer és Lélek

Sok mindent a késekről

Sokan kértétek, hogy írjak a késekről is. Ez most egy elég háziasszonyos poszt lesz, nem profiknak írtam, mert hát én sem vagyok profi. De! Egy jó kés minden konyhába kötelező. Nélküle nem lehet rendesen dolgozni. Persze lehet tolni, halasztani a vásárlást, de nem érdemes. Jobb túlesni rajta, mert utána öröm lesz a munka, és tényleg sokkal egyszerűbb. Csak hogy egyet mondjak: ha éles késsel vágjuk a hagymát, nem csípi a szemet. Ez nekem például nagyon fontos, mert extra érzékeny a szemem, egy újhagymától is könnyezem.
wusthofkesekNem fogok márkákat írni, mert annyira azért nem vagyok profi, hogy a sok jó között különbséget tudjak tenni, csak azt írom le, hogy nekem milyen van: Wüsthof,  23 centis szakácskés, és egy 20 centis szintén szakácskés. Sokan a 26 centis késekre esküsznek, de nekem az nem állt kézre. Van egy 26 centisem, nem ez a profi kategória, de egy jobb darab, szinte soha nem használom. Ha csak egy késem lehetne, akkor a 20 centis séfkést tartanám meg. Ezt szoktam mindenhova magammal vinni. 
Azt tanácsolom, hogyha rászánjátok magatokat, és vásároltok egy jó kést, akkor először csak egyet vegyetek, és tapasztaljátok ki, hogy az milyen. Ehhez nyilván használni kell, nem elég az a pár perc, amíg a boltban kézbe veszitek, hanem dolgozni kell vele. Utána a következőt már sokkal könnyebb lesz kiválasztani. Tudjátok, hogy a hosszabb, vagy rövidebb penge áll-e kézre nektek, a szélesebb, vagy vékonyabb, illetve a markolat sem mindegy.

Santoku

Santoku

Én most egy ún. Santoku, vagyis japán séfkést szeretnék, ebből is van egy félprofi darabom, és jól tudok vele dolgozni. (Kedves férjem, ha olvasod, akkor tudod a dolgod!) 
Nekem nincs szükségem filéző illetve csontozó késre, helyette van egy jó hentesem 🙂
Pucoló késem sincs, béna is vagyok vele, krumplipucolót használok. Ennek ellenére egy kisebb kés még nyilván jól jöhet, a 14 centi körüli hosszúság szerintem tökéletes.
Ami még nagyon jól tud jönni, az a szeletelőkés. Ez vékony, hosszú penge, amivel nagyon jól lehet húst és zöldségeket szeletelni. Én nem szeretek, és nem is tudok széles pengéjű késekkel dolgozni.
Ha rám hallgattok, késes boltban veszitek meg a kést, vagy olyan profi boltban, ahol látványosan értenek hozzá. Itt elmondhatjátok az elképzelést, a büdzsét, majd mindegyiket meg is foghatjátok, hogy kézre áll-e, kényelmes-e, stb. Arról nem beszélve, hogy ezeken a helyeken általában olyan kés geekek ülnek, akik mindent tudnak a termékről, a gyártóról, a karbantartásról és a tisztításról is, érdemes hallgatni a tanácsukra. 
Tárolás:
Nekem van fa késtároló blokkom, szeretem, mert szép 🙂 Ennek ellenére nem kötelező darab, ráadásul nagy is. De a jó kést, vagy csak úgy a kést általánosságban tilos a fiókban tartani. (Ne nézzetek be a fiókomba, nyilván tele van késsel, de azok nem AZOK a kések, amikről most írok.) Nagyon jó még a falra szerelt mágneses késtartó, illetve a barátnőmnek van egy olyan alkalmatossága, ami egy műanyag cső, rengeteg gumizsinórral bélelve, és ebbe kell beleszúrni a kést. Valamilyen furcsa oknál fogva nem vágjuk el a szalagokat, a penge pedig biztonságban van. 
A késeket sajnos mosogatógépbe tenni szigorúan tilos!
A hő tönkreteszi az élüket, és soha többet nem lesz jó. Kizárólag langyos vízben szabad mosogatni, és utána törölgessétek is el. 30 másodperc.
A rosszabb hír az az élezés, jobban mondva a köszörülés. A kést bizony köszörülni kell. A fenés és az köszörülés nem ugyanaz. A fenést, azt mi magunk csináljuk, fenőkövön, vagy fenő acélon, kinek ki tetszik. Igazán nagy kárt nem lehet vele a késben tenni, de használat előtt nagyon hasznos tud lenni. 
A köszörülést viszont pár profi férjtől eltekintve a késes végzi. Itt jön az igazán rossz hír: a köszörülés drága. Van olcsó is, de a jó késeket nem adjuk oda az olcsó köszörűs bácsinak, mert az ő kezébe csak olcsó kések valók. Azokkal egyébként képes csodát tenni, úgyhogy bátran vigyétek csak el néha régi késeket is, azok is összehasonlíthatatlanul jobbak lesznek egy köszörülés után, de a jó kést, könyörgöm, ne adjátok a kezébe! Létezik, az ún. solingeni élezés, amihez a kést el kell vinni a késboltba, ahonnan elküldik egy központi, profi köszörűshöz, majd visszahozzák a boltba kb. egy hét múlva, ahol nem kevés pénz leperkálása után újra a kezünkbe vehetjük. Sajnos szerintem nem megúszható, én félévente szoktam vinni, de jobb lenne 4 havonta.
Mielőtt megkérdezitek, hogy rozsdamentes, vagy szénacél legyen, megadom a választ. Ha nem vagytok profi hentesek, séfek, vagy késmániások, – amik nyilván nem vagytok, különben a késbibliát, és nem ezt a posztot olvasnátok, akkor egy jobb minőségű rozsdamentes acélt vegyetek, de ha mégis imádtok otthon élezni, pengét ellenőrizni, és minden másodpercben csak a borotvaélre tudtok gondolni, akkor szénacél. De ez utóbbit bizony gondozni kell, szeretgetni, folyamatosan élezni, majd mosogatás után simogatva eltörölgetni, különben berozsdál.
És még valami: több késtechnika óra létezik már Budapesten. Érdemes elmenni, tényleg hasznos. Könyvből nem lehet megtanulni.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!