Furcsa dolgokat jegyez fel a családi legendárium.
Amikor 1941 június 26-án Kassát bombázták, a dédanyám palacsintát sütött. Úgy érezte, ezt kell tennie, valami zsíros, édes dolgot adni a családnak.Valamit, amivel táplálhatja őket. Málnalekváros palacsinta volt, mert 1940-ben rengeteg málna termett, és még 41-ben is volt belőle.
Vasárnap én is palacsintát sütöttem. A miénk szilvalekváros volt.
Valahogy minden sejtemmel éreztem most azt, amit anno dédike érezhetett, pedig 1941 nyarára már sok szörnyűségen túl volt az egész család. Most én is tetetni akartam, zsírral, cukorral, és szénhidráttal tömni őket. Nincs olyan ember, aki ne szeretné a palacsintát, pláne, ha vajban sül. Remélem elmúlik majd az érzés, és nem lesz oka újra előjönnie. De a gombóc még mindig ott van a gyomromban.
Apropó, gombóc… Mákos gombóc, mákos nudli…
Hozzávalók 20 palacsintához:
45 dkg liszt
5 tojás
9 dl tej
2 tk só
2 ek olaj
1 citrom reszelt héja
10 dkg vaj
Összekeverjük a lisztet, a tojásokat, a sót a tejet és az olajat. Hozzáadjuk a citrom reszelt héját. Egy teflon serpenyőt közepes felmelegítünk, és kevés vajat olvasztunk benne, majd egy merőkanálnyi adagot sütünk ki először, akkora mennyiséget mérünk, hogy egy vékony palacsintát kapjunk.
Felforrósítjuk a szilvalekvárt, és forrón kenjük a palacsintákba.
Igyekszünk érvényt szerezni a tulajdonjogunknak, és hozzájutni a saját palacsintánkhoz.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: