Fűszer és Lélek

A legjobb téli villámvacsora

sulttesztaNyilván nem a gasztronómia csúcsa, nem is fine dining, de melyik családban ne fordulna elő, hogy tésztát akarnak a gyerekek (oké, a felnőttek is), de közben lejárt a mosógép, vagy még olyan jó lenne befejezni az egész héten halogatott vasalást, vagy nem a legizgalmasabb résznél abbahagyni az olvasás?
Na, ez a recept pont ilyen alkalmakra való. Munka szinte nincs is vele, igaz, mire elkészül, az hosszadalmasabb, mint a hagyományos út, de kit érdekel, addig is folytatódhat a regény…

Ebbe a változatba 2 személyre most ezek kerültek:
20 dkg tészta
1 doboz 400 grammos darabos paradicsomkonzerv
1 gerezd fokhagyma
1 pici chili
2 kk szárított oregánó
só, bors
1 ek balzsamecet
olvíaolaj
10 dkg mascarpone
tetejére mozarella

Alufóliával letakarva 40-50 perc alatt sül puhára 200 fokon.

Így változott a vacsora az elmúlt 100 évben

Örülök, hogy pont szembejött ez a videó, mert épp azon gondolkodtam, hogy Magyarországon mennyiben változott az étkezési szokásunk az utóbbi 100 évben. Igencsak. Talán a nyolcvanas évek végétől meg is egyezik a filmen látható trenddel a magyar is. Nem azt mondom, hogy mindenhol ugyanaz volt a vacsora, de legalább már ettünk hasonlókat.

 

Perverz mese vs. giccses reklámok

magyarnepmeseEgy nagyon-nagyon finom téli desszert receptjét írom éppen, és közben megvilágosodtam. Mondom:
Egészen biztosan van összefüggés aközött, hogy a gyerekeinket egyre erősebb burokban tartjuk, és aközött, hogy mi magunk meg már reklámfilmeken képesek vagyunk könnyekig hatódni, méghozzá annyira, hogy évről-évre egyre bárgyúbb reklámoktól sírjuk tele az internetet.
Amikor Dávid megszületett – vagyis lassan 12 éve – hallottam először, hogy 6-7 éves gyerekek szülei nem engedik a srácoknak, hogy Disney, vagy Pixar filmeket nézzenek, mert úgy vették észre, hogy azok nagyon felzaklatják a gyerekeket. Ez akkoriban még elég ritka volt, de mire Záli is megszületett, már egyre gyakoribb. Pár éve indult egy mozgalom, ami a Grimm meséket is tiltó listára tette. És nem az eredeti mesékről beszélek, hanem azokról, amiken mi magunk is felnőttük. Ekkor érezte úgy pár szülő, hogy a Jancsi és Juliska szörnyű, és annyira szorongani fog tőle a gyerek, hogy az egész élete tönkremehet attól, ha belegondol, hogy milyen lehet elveszni az erdőben. Kiderült hasonló az Égig érő paszulyról is, majd valaki ledobta a meseatombombát: a magyar népmesék perverzek és szadisták, csak felnőtteknek lenne szabad meghallgatni őket. 
axn-disney-bitches-2Persze, felnőttként gondolhatunk a hét törpére perverz liliputi bácsikként, akik elcsábították a gyönyörű fiatal lányt, meg tekinthetjük a gonosz mostohát a Báthory Erzsébet legenda egyik változatának, de miért erőltetnénk ezeket a beteg gondolatokat a gyerekeinkre?
Nekem rendszeresen mesélte anyukám a Jancsi és Juliskát, és imádtam borzongani a boszorkányon. Szerintem nagyon jó kis tanmese volt arra, hogy nem szabad idegenekkel szóba állni. Persze abban is van valami, hogy a mai gyerekeknek lehet, hogy nincs is szükségük ezekre a tanmesékre, hiszen soha, sehova nem mehetnek egyedül egészen az érettségiig 😉
bathorier09-596x404Aztán pár éve tört ki a Makacs gyermek botrány, amikor egy valódi Grimm mesét valaki másodikosoknak szóló erkölcstankönyvbe vizionált, amiről persze hamar kiderült, hogy kamu, de addigra már szülők ezrei magukból kikelve kiabáltak mindenhol, hogy mi lesz így szegény gyerekekkel. A mesét csak azért másolom be ide, mert szerintem a Grimm testvérek igazi korabeli trollok lehettek, és el tudom képzelni, mennyire jól szórakoztak, amikor ezeket írták:
„Volt egyszer egy igen makacs gyermek, anyjával örök szófogadatlan. A jó Isten emiatt nem lelte tetszését benne, betegséget hozott rá, senki orvos nem segíthetett rajta, és hamarosan a halálos ágyán feküdt. Mikor pedig leeresztették a sírba, és betakarták földdel, kicsi karja egyszerre csak előbújt, magasra nyúlt, és ha visszadugták, s friss földet terítettek rá, az sem segített, a karocska újra, meg újra előbújt. Végül anyjának kellett a sírhoz mennie, és vesszővel a karocskára ütnie, s amint ezt megtette, a karocska visszahúzódott, a gyermek pedig végre-valahára nyugalmat lelt a föld alatt.”
Aztán jöttek a versek, és szegény költőknek, a gyerekeiknek, sőt, az egész családjuknak kívánták kórusban a halálát az anyukák és nagymamák. Szerencsére a gyerekek okosabbak, mint a felmenőik.

Varró Dániel: Hat jó játék kisbabáknak

Jó játék a cicafarok,
szélte pont egy babamarok.
Én húztam meg, mit akarok?
Jó játék a cicafarok.

Jó játék a mobilteló,
fogalmam sincs, mire való.
Lenyálazom, aztán heló,
jó játék a mobilteló.

Jó játék a laptopkábel,
főleg, ha még nem lopták el.
Négy fogaddal hipp-hopp rágd el,
jó játék a laptopkábel.

Jó játék a lapát,
azzal ütjük apát.
Orrot, fület lapít,
jó játék a lapát.

Jó játék a verseskötet,
van rajta egy teljes köpet.
Átnyálaztam, még egy jöhet,
jó játék a verseskötet.

Jó játék a konektor,
én jöttem rá magamtól.
Beledugom, hol egy toll?
Jó játék a konektor.

Ezzel szemben állnak a karácsonyi megható reklámvideók, amin milliók sírnak, pedig lássuk be, gyerekesek, és bárgyúak is. Nyilván van helye a meghatódásnak, sőt a sírásnak is, de szerintem sokkal jobban viselnénk ezeket, ha gyerekkorunkban kellő mennyiségben megélhetnénk pozitív és negatív érzéseket is, az irodalom, vagy filmek hatására. Csak ezért írom ezt, mert emlékszem, hogy szó szerint zokogva aludtam el tízévesen a Fekete fülü fehér Bim regényen, és mégis imádtam, vagy ugyanígy az Éneklő kutyán, pár évvel később tucatszám olvastam a horrort, mégsem lettem se gyilkos, se leki roncs, viszont helyén tudok kezelni egy reklámot, és nem érzem azt, hogy (idézek): “életem legmeghatóbb pár perce volt ez a kis film, már érzem, hogy van szeretet a világba!!!”
Olvassatok! 😉

Csípős leves, az első hideg napra

Képernyőfotó 2015-11-23 - 10.02.12Van a csicsókának egy édeskés íze, amit sokan nem kedvelnek, ezért előre beáztatják. Én viszont pont azt nagyon szeretem, ugyanis csípős, vagy füstös ízzel kiegészítve elképesztően finom.
Csak egy perc a videó, érdemes gyorsan végignézni! De a lényeg, hogy ha egy egyszerű csicsóka krémlevesre érett avokádót, és jalapenot szórtok, akkor a tél kedvencét készítettétek el. 20 pec és kész a vacsora! Hétfői húsmentes.

Hozzávalók 4 tányérhoz:

1 fej hagyma
2 ek vaj
30 dkg csicsóka
1 kk garam masala
2 dl tejföl
só, bors

1 érett avokádó
3 ek ecetes jalapeno
A hagymát a vajon megdinszteljük, majd a csicsókát is kicsit megpirítjuk. Garam masalával, sóval borssal felfőzzük, majd botmixerrel pépesítjük. Tetejére mehet az avokádó és a jalapeno, na meg némi extra tejföl is, ha szeretjük.

Mandarinos, gránátalmás bárány

mandarinos barany1Remélem kaphatóak vagytok egy ilyen ünnepibb, kicsit hosszabb idő alatt elkészülő, ám elképesztően finom receptre! Mindenkinek van valamilyen kedvence, aminek nem tud ellenállni. Nekem a bárnygerinc ez, ha valami olyan kis ünnepünk van, ahol ketten vagyunk a férjemmel (vagyis ha, megajándékozzunk magunkat valamivel) akkor bárnygerincet veszek. A kilós ára drága, ne is gondoljunk rá, úgy sem eszünk meg ketten egy kilót szerencsére. Viszont 4 szeletet igen. Ez olyan 30-40 deka maximum, néha ki lehet fizetni. 
A mandarinos, szezámos kérget Izraelben tanultam, elképesztően jól illik a bárnyhoz, de fontos, hogy jó minőségű, mandarint használjatok hozzá. Ne ijedjetek meg a nagyon hosszú készítési időtől, ez egy esszencia lesz, valami, ami még sokkal jobban kiemeli a hús ízét.
A húst 65,5 Celsius  fokon szuvidáltam, de mindössze két órát, hogy a jó, harapható hús állaga megmaradjon. Csak pici sót, borsot, és kevés olívaolajat kentem rá. (Örömmel venném, ha megírnátok, hogy van-e ilyen gépetek, vagy tervezitek-e a beszerzését, hogy tudjam, érdemes-e ilyen receptekkel bombázni titeket!)
Előző nap elkészítettem a pácot, amit elkészíteni egyszerű, de nagyon időigényes. 

Hozzávalók:
10 szem mandarin
5 gránátalma
1 késhegynyi koriander mag őrőlve
1 csipet curry por
1 csipet cayenne bors
3 dkg jó minőségű vaj

A mandarin levét kinyomtam és leszűrtem. A gránátalma magjait a szűrőkanálba tettem, és a levét átpréseltem a mandarinhoz.
Vastag, szendvicstalpú serpenyőbe tettem, majd a serpenyőt egy vastag alumínium lapra helyeztem. Így ment az egész a legkisebb gázrózsára, a legkisebb lángon.
A hőmérséklete elvileg nem mehet 50 fok fölé, de nem is melegszik fel jobban.
Egy egész napon át, vagy még tovább párologtattam, amíg szinte szirup sűrűségű nem lett. Ekkor beleszórtam a fűszereket, és még harminc percig a lángon hagytam. Másfél deci esszencia lett belőle.
Pici üvegcsébe töltöttem, majd amikor lehűlt, beletettem a kockákra vágott vajat. Rácsavartam a tetejét, és addig ráztam, amíg teljesen homogén mártás kaptam.
Egy mokkáskanálnyi csupán az adag belőle.
Zseniális!
Ezzel a csodával kentem be az elkészült báránybordákat, majd megforgattam a szezámmagban, és forró serpenyőben 1-1 percig pirítottam, hogy egy kis színt kapjon.mandarinos barany3

Sok mindent a késekről

Sokan kértétek, hogy írjak a késekről is. Ez most egy elég háziasszonyos poszt lesz, nem profiknak írtam, mert hát én sem vagyok profi. De! Egy jó kés minden konyhába kötelező. Nélküle nem lehet rendesen dolgozni. Persze lehet tolni, halasztani a vásárlást, de nem érdemes. Jobb túlesni rajta, mert utána öröm lesz a munka, és tényleg sokkal egyszerűbb. Csak hogy egyet mondjak: ha éles késsel vágjuk a hagymát, nem csípi a szemet. Ez nekem például nagyon fontos, mert extra érzékeny a szemem, egy újhagymától is könnyezem.
wusthofkesekNem fogok márkákat írni, mert annyira azért nem vagyok profi, hogy a sok jó között különbséget tudjak tenni, csak azt írom le, hogy nekem milyen van: Wüsthof,  23 centis szakácskés, és egy 20 centis szintén szakácskés. Sokan a 26 centis késekre esküsznek, de nekem az nem állt kézre. Van egy 26 centisem, nem ez a profi kategória, de egy jobb darab, szinte soha nem használom. Ha csak egy késem lehetne, akkor a 20 centis séfkést tartanám meg. Ezt szoktam mindenhova magammal vinni. 
Azt tanácsolom, hogyha rászánjátok magatokat, és vásároltok egy jó kést, akkor először csak egyet vegyetek, és tapasztaljátok ki, hogy az milyen. Ehhez nyilván használni kell, nem elég az a pár perc, amíg a boltban kézbe veszitek, hanem dolgozni kell vele. Utána a következőt már sokkal könnyebb lesz kiválasztani. Tudjátok, hogy a hosszabb, vagy rövidebb penge áll-e kézre nektek, a szélesebb, vagy vékonyabb, illetve a markolat sem mindegy.

Santoku

Santoku

Én most egy ún. Santoku, vagyis japán séfkést szeretnék, ebből is van egy félprofi darabom, és jól tudok vele dolgozni. (Kedves férjem, ha olvasod, akkor tudod a dolgod!) 
Nekem nincs szükségem filéző illetve csontozó késre, helyette van egy jó hentesem 🙂
Pucoló késem sincs, béna is vagyok vele, krumplipucolót használok. Ennek ellenére egy kisebb kés még nyilván jól jöhet, a 14 centi körüli hosszúság szerintem tökéletes.
Ami még nagyon jól tud jönni, az a szeletelőkés. Ez vékony, hosszú penge, amivel nagyon jól lehet húst és zöldségeket szeletelni. Én nem szeretek, és nem is tudok széles pengéjű késekkel dolgozni.
Ha rám hallgattok, késes boltban veszitek meg a kést, vagy olyan profi boltban, ahol látványosan értenek hozzá. Itt elmondhatjátok az elképzelést, a büdzsét, majd mindegyiket meg is foghatjátok, hogy kézre áll-e, kényelmes-e, stb. Arról nem beszélve, hogy ezeken a helyeken általában olyan kés geekek ülnek, akik mindent tudnak a termékről, a gyártóról, a karbantartásról és a tisztításról is, érdemes hallgatni a tanácsukra. 
Tárolás:
Nekem van fa késtároló blokkom, szeretem, mert szép 🙂 Ennek ellenére nem kötelező darab, ráadásul nagy is. De a jó kést, vagy csak úgy a kést általánosságban tilos a fiókban tartani. (Ne nézzetek be a fiókomba, nyilván tele van késsel, de azok nem AZOK a kések, amikről most írok.) Nagyon jó még a falra szerelt mágneses késtartó, illetve a barátnőmnek van egy olyan alkalmatossága, ami egy műanyag cső, rengeteg gumizsinórral bélelve, és ebbe kell beleszúrni a kést. Valamilyen furcsa oknál fogva nem vágjuk el a szalagokat, a penge pedig biztonságban van. 
A késeket sajnos mosogatógépbe tenni szigorúan tilos!
A hő tönkreteszi az élüket, és soha többet nem lesz jó. Kizárólag langyos vízben szabad mosogatni, és utána törölgessétek is el. 30 másodperc.
A rosszabb hír az az élezés, jobban mondva a köszörülés. A kést bizony köszörülni kell. A fenés és az köszörülés nem ugyanaz. A fenést, azt mi magunk csináljuk, fenőkövön, vagy fenő acélon, kinek ki tetszik. Igazán nagy kárt nem lehet vele a késben tenni, de használat előtt nagyon hasznos tud lenni. 
A köszörülést viszont pár profi férjtől eltekintve a késes végzi. Itt jön az igazán rossz hír: a köszörülés drága. Van olcsó is, de a jó késeket nem adjuk oda az olcsó köszörűs bácsinak, mert az ő kezébe csak olcsó kések valók. Azokkal egyébként képes csodát tenni, úgyhogy bátran vigyétek csak el néha régi késeket is, azok is összehasonlíthatatlanul jobbak lesznek egy köszörülés után, de a jó kést, könyörgöm, ne adjátok a kezébe! Létezik, az ún. solingeni élezés, amihez a kést el kell vinni a késboltba, ahonnan elküldik egy központi, profi köszörűshöz, majd visszahozzák a boltba kb. egy hét múlva, ahol nem kevés pénz leperkálása után újra a kezünkbe vehetjük. Sajnos szerintem nem megúszható, én félévente szoktam vinni, de jobb lenne 4 havonta.
Mielőtt megkérdezitek, hogy rozsdamentes, vagy szénacél legyen, megadom a választ. Ha nem vagytok profi hentesek, séfek, vagy késmániások, – amik nyilván nem vagytok, különben a késbibliát, és nem ezt a posztot olvasnátok, akkor egy jobb minőségű rozsdamentes acélt vegyetek, de ha mégis imádtok otthon élezni, pengét ellenőrizni, és minden másodpercben csak a borotvaélre tudtok gondolni, akkor szénacél. De ez utóbbit bizony gondozni kell, szeretgetni, folyamatosan élezni, majd mosogatás után simogatva eltörölgetni, különben berozsdál.
És még valami: több késtechnika óra létezik már Budapesten. Érdemes elmenni, tényleg hasznos. Könyvből nem lehet megtanulni.

A legfinomabb palacsinta

palacsinat1Furcsa dolgokat jegyez fel a családi legendárium. 
Amikor 1941 június 26-án Kassát bombázták, a dédanyám palacsintát sütött. Úgy érezte, ezt kell tennie, valami zsíros, édes dolgot adni a családnak.Valamit, amivel táplálhatja őket. Málnalekváros palacsinta volt, mert 1940-ben rengeteg málna termett, és még 41-ben is volt belőle.
Vasárnap én is palacsintát sütöttem. A miénk szilvalekváros volt.
Valahogy minden sejtemmel éreztem most azt, amit anno dédike érezhetett, pedig 1941 nyarára már sok szörnyűségen túl volt az egész család. Most én is tetetni akartam, zsírral, cukorral, és szénhidráttal tömni őket. Nincs olyan ember, aki ne szeretné a palacsintát, pláne, ha vajban sül. Remélem elmúlik majd az érzés, és nem lesz oka újra előjönnie. De a gombóc még mindig ott van a gyomromban. 
Apropó, gombóc… Mákos gombóc, mákos nudli…

Hozzávalók 20 palacsintához: 

45 dkg liszt 
5 tojás
9 dl tej 
2 tk só
2 ek olaj
1 citrom reszelt héja
10 dkg vaj

Összekeverjük a lisztet, a tojásokat, a sót a tejet és az olajat. Hozzáadjuk a citrom reszelt héját. Egy teflon serpenyőt közepes felmelegítünk, és kevés vajat olvasztunk benne, majd egy merőkanálnyi adagot sütünk ki először, akkora mennyiséget mérünk, hogy egy vékony palacsintát kapjunk. 
Felforrósítjuk a szilvalekvárt, és forrón kenjük a palacsintákba. 
Igyekszünk érvényt szerezni a tulajdonjogunknak, és hozzájutni a saját palacsintánkhoz. 

Minden konyhában szükség van ezekre!

Gyakran főzök mások konyhájában. Valahogy mindig úgy alakul, hogy egyszer csak ott találom magam egy idegen konyhában, és nálam van a fakanál. Úgyhogy azt biztosan elmondhatom, hogy tudom, mi hiányzik egy olyan konyhából, akinek a tulajdonosának nem a főzés a hobbija. Lássuk be, ők vannak többen, akik valami más szórakozást találtak maguknak, mint a sütés, főzés, befőzés, vagy gyúrás.
Arra gondoltam, leírom mik azok a konyhai eszközök, amik mindig hiányoznak egy ilyen konyhából, pedig nem drágák (kivéve a kést, de azt tényleg muszáj!), ellenben annyira megkönnyítik annak a dolgát, aki főz, hogy vagy egy csomó időt spórolhat, vagy nem csak kötelesség lesz a főzés, hanem esetleg öröm is. 
Teflonos serpenyőKét jó teflonos serpenyő. Az egyik kisebb, a másik nagyobb. Oké, ez sem éppen a kétforintos kategória, de szükséges. Annak akik félnek a teflontól, ajánlom, hogy valóban jó minőségűt vásároljanak, és csak műanyag vagy fa eszközökkel nyúljanak bele. Melyik a jó? Amelyiknek van súlya. Annak, aki ritkán használja, egyáltalán nem szükséges egy öntöttvas serpenyőt vennie, de vastag legyen a talpa, hogy a hőt jól tudja tartani. IKEÁ-ban a drágább serpenyők, vagy a Tefal drágább darabjai között már találni abszolút jókat.
acacia-cutting-board-o
Nagy méretű vágódeszka. Legtöbb helyen csak kicsi, nyeles, legfeljebb hagyma vágására alkalmas deszkát találni. Nem kifogás, hogy nem fér el sehol, mert akár a szekrény tetején, vagy végszükség esetén alatta is tárolható, de szint biztos, hogy lesz helye a lábasok alatt is. khtta00008
Átlátszó dobozok. Nagyon szeretem ezt a fajtát, aminek üveg az alja, mert ebben azonnal lehet melegíteni is. Tudom, a műanyagban is lehet, de én nem szívesen hőkezelem a műanyag dobozokat.
Létezik ennek a teljesen műanyag változata is, az könnyű, lehet benne munkába vinni az ebédet. Miért átlátszót? Mert nem felejtjük benne az ételt, hanem szem előtt marad, és nem romlik meg.
all-clad-immersion-blender-oBotmixer. Annak, aki eddig soha nem használta, egyáltalán nem szükséges drága, mert lehet, hogy ezentúl se nagyon veszi majd elő. Barátnőmnek egy 3500 forintos van, valamelyik szupermarketben lőtte, és félévente amikor krémlevest készít, vagy összeugrik neki a vaníliasodó, akkor nagyon jó szolgálatot tesz.
idealisk-kancso__0114450_PE266937_S4Ha már van botmixer, legyen hozzá rozsdamentes kancsó is. Lehet, hogy mások tudnak nélküle élni, de elmesélem, hogy nekem 8 ilyen kancsóm van. Állandó használatban vannak, vagyis kettő mindig a mosogatógépben csücsül, kettő a hűtőben van, a többit meg használom éppen. Ebben készítem a palacsinta tésztát, a majonézt, stb.
img79oKézi, elektromos habverő. Tudom, kézzel is fel lehet verni a habot, de annak, aki vendégeket szokott hívni, hasznos ez, higgyétek el! Egyszer eljön a pillanat, amikor 10 tojásból kell hab, vagy egy egész liter tejszínhabból. Na, abban a pillanatban behozta az árát. Jó, ha van hozzá dagasztókar is, mert bár nagy mennyiségű tésztát nem lehet vele kikeverni, de egy pitére valót két perc alatt elintéz.
002Jó kések. Igen, ezek nem olcsók. De tényleg muszáj.
Múlt héten jártam egy olyan konyhában, ahol készültek arra, hogy ott főzök majd, így vettek egy készlet új kést. Mindegyik recés volt. Öt, apró recés kés, ami semmire se jó. Szerencse, hogy kés nélkül sehova se megyek.
img32oDigitális mérleg. Pár éve még drága volt viszonylag, de már 3000 körül lehet kapni használhatót. Ez tényleg pontos, ami egy süteménynél nem hátrány.
oxo-stainless-steel-salad-spinner-oSaláta centrifuga. Sokadszor írom már le itt a blogon a sztorit, hogy én erről azt gondoltam, hogy a világ legnagyobb hülyesége. De nem az. Valóban megszárítja a salátaleveleket egy perc alatt, ami így nem a vízben fog ázni, hanem felveszi az olajat, ecetet, dresszinget, bármit. Hallgassatok rám, érdemes!
img54oSpatula. Oké, azért spatula nélkül lehet élni valóban. Tulajdonképpen arra jó, amire az ujjunk, vagyis tökéletesen ki lehet szedni vele a krémet a tálból. De miért használnánk az ujjunkat?
img42oFordító csipesz. Tálalni is lehet vele, de sokkal egyszerűbb ezzel  forgatni a serpenyőben a húst, vagy a zöldséget. Ezt még a teflon serpenyőhöz is lehet használni, mert igazából csak az ételt fogjuk meg vele, de kapható szilikonos végű is, az extrán biztonságos.
Remélem kész is az ajándéklistátok! 
Mit hagytam ki? 

Felesleges, drága dolgok a konyhába

Oké, nem vagyok normális.
Pár hete láttam a tévében valami tudományos kisfilmet, ahol azt tesztelték, hogy a turmixgép mit képes porrá zúzni? Kipróbálták golflabdán, kavicsokon, és egy komplett kulcscsomón is. Én előzetesen arra tippeltem, hogy egyikkel sem fog megbirkózni, nem véletlen félek még a jégkockát is beledobni itthon, de legnagyobb meglepetésemre, mindhármat porrá zúzta a gép. A legijesztőbb a kulcsok voltak, végig attól tartottam, hogy kitöri majd a tartály felát, és beleáll valamelyik néző homlokába, de semmi ilyen horror nem történt, egy perc alatt forgácsot gyártott belőle a gép. (Meg is magyarázák, hogy miért képes erre ez a gép: a kések tompák voltak, de nagyon magas fordulatszámon forogtak a négyszögletű tartályban, ahol a sarkok mindig visszaütötték a bennelévő tárgyakat a késhez.)
Éreztem, hogy nekem bizony azonnal kell egy ilyen turmix. Aztán persze egy hét alatt se jöttem rá, hogy mi a fenét turmixolnék rajta, amiért érdemes megvenni. Oké, néha eszembe jutott, hogy milyen kéjes élvezet lenne leturmixolni a telefont, de alighanem olcsóbb  megoldás elnémítani, vagy kikapcsolni. 

A másik ilyen vágyam az a dagasztógép volt, ami melegíteni, főzni, meg ki tudja még mi minden tud, a dagasztáson, aprításon, habverésen, és krémkeverésen túl. Tulajdonképpen ugyanaz a konyhai robotgép, ami nekem is van itthon, csak melegíthető az edénye. Azonnal eszembe jutott, hogy milyen szuper lenne, ha nem nekem kéne kevergetnem a rizottót, hanem a gép keverné helyettem. Vagy a főzött vaníliakrémet, vagy borhabot. És akkor itt meg is állt a tudomány. Hányszor készítem ezeket havonta? Egyszer? Rendben, ez se lesz az én gépem. Pedig olyan szép. De azt, hogy ez csak egy rizottókészítő gép, azt senki nem mossa már le róla…

Jöjjön valami sokkal egyszerűbb, valami, ami nem is gép. Bevallom, erről még nem beszéltem le magam teljesen, de hogy nehezen koptatnám el, az biztos. Nyilván nem nekem találták ki, ezt az egyszerű, bár kétségtelenül szuper minőségű mandolint, lánykori nevén szeletelőt, amit 70.000 forintért vehetnék meg.
mandolinAztán itt van ez a botmixer, amit szinte már magaménak is érezhetek, mihelyt nyertem a lottón, mert tudom, hogy a férjemnek is tetszik, így megkapná a szavazatot annak ellenére, hogy van másik, ami szuper, és hibátlanul működik. Ilyen a kapitalizmus kérem szépen. 


Az utolsó egy nagyra nőtt vágódeszka, hivatalos nevén mészáros-, vagy hentes tőke. Nincs helye, nem férne el, nem vágok marhát, mégis annyira, de annyira szeretnék egy ilyet. Újat már 60.000 forint körül, használtat 40-150 közözz vehetnék 🙂
dsc_0541_webHát, ezeket fogom, vagy nem fogom megvenni, ha nagyon szépen szeretném megajándékozni magam. 
Este megírom, hogy mi az, ami olcsó, de nagy örömet okozna a konyhámban!

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!