Fűszer és Lélek

Vidám halottaink

sarga erdoTudom, hogy nem szokás a címben szereplő két szót együtt leírni, vagy kiejteni, de talán mégsem szentségtörés. Ti mit szoktatok mesélni a gyerekeiteknek a felmenőikről?
27 éve halt meg a nagyanyám, októberben, szép napsütésben temettük, az egész vidék tele volt sárga falevelekkel. A temetés előtt egy nagyon távoli rokonnal beszélgettem, valahogy oda vett maga mellé, és mindenféle vidám történeteket mesélt mamáról, a már akkor is rég meghalt nagyapámról, és a “régi időkről”. 
Nem sírt, nem sajnálkozott, hanem klassz történeteket mesélt. Volt amit ismertem, és volt amit nem.
Már akkor is nagyon hálás voltam neki, éreztem, hogy ez mennyire jó, és tudtam, hogy erre sokáig fogok emlékezni. Mai napig minden október úgy telik, ha meglátom a sárguló faleveleket, hogy eszembe jutnak a történetek. 
Például az, amikor nagyanyám és nagyapám összeveszett, és nagyapám látványosan összepakolt két bőrönd ruhát, majd elindult valahova. Húsz perc múlva érkezett vissza, és kicsit sértődötten közölte, hogy azt hitte, nagyanyám sírva megy majd utána, de hát hiába álldogált a sarkon, csak a szomszédok kérdezgették, hogy hova utazik az Andor bácsi. 
A fiamék ebben az évben sokat foglalkoznak a fákkal az iskolában, természetismeret, irodalom, és AVK (audiovizuális kultúra) órákon is. Múlt héten épp a családfánál tartottak. Mi is előszedtük a miénket, hát nem éppen egy kutyabőrre írt hatalmas valami Ádámig és Éváig. 
Kiderült, hogy a férjem dédanyja, akit ő már nem ismert, Pfeifer Regina volt. Nem tudom miért, de valahogy teljesen beégett az agyunkba ez a név a fiammal. Mindenféle történeteket találunk ki Regináról. Milyen lehetett, kedves, szeretetre méltó, okos, vagy hideg, buta, és gonosz? Nyilván az előbbi, de biztosan állig begombolt blúzokban járt, és keveset mosolygott. Mivel évszámok nincsenek Reginához, így azt tippeljük, hogy fiatalon meghalt, talán sok árvát hagyott maga után. Erről sincs persze semmi bizonyítékunk, sőt a családfa 80%-áról semmit se tudunk, és a szüleink se sokat. Így azt találtuk ki, hogy azokról akiket ismerünk, mind írunk három valódi, vidám, vagy ha lehet, egyenesen vicces történetet, akit pedig nem ismerünk, róla kitalálunk mindenfélét. Ez utóbbit persze jelezzük majd az utókor számára, nehogy ötszáz év múlva tényként kezeljék a fantáziánk termékét.
Jó kis játék, ajánlom mindenkinek!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!