Fűszer és Lélek

Tévézni normális keretek között?

5f7d7faa-cb93-43c2-801b-3a0932f6c35b-2060x1236Tíz év után tévé előfizetők lettünk újra. Amikor lemondtuk a régi csomagunkat, épp elromlott a tévénk, és bár a férjem nagyon tiltakozott, úgy döntöttem, hogy megpróbálunk televízió nélkül élni. Sokáig készülék sem volt, laptopon néztük amit akartunk. Aztán amikor eljött a fiamnál az X-box kora, akkor lett újra tévé is, hiszen ahhoz képernyő szükségeltetik.
Az utolsó csepp a pohárban az volt annak idején, hogy amikor letettük végre aludni a gyereket, és leültünk a tévé elé, soha nem ment semmi értelmes, vagy ha ment, akkor már csak a végét láttuk. Vagy az ötven perces műsort hatszor szakították meg negyedórás reklámblokkokkal. Ezek alatt persze elkezdtünk kapcsolgatni, de mivel mindenhol máshol is éppen a negyedórás reklám ment, haladtunk tovább, már el is feledkezve arról, ami eredetileg érdekelt. Egy este alatt 4000-szer nyomtuk meg a program fel és program le gombokat, összesen 30 percet néztünk valami műsort, különben kapcsolgattunk.
Igen, tisztában vagyok vele, hogy létezik tévéműsor, de egyszerűen nincs időm végigbogarászni, még azt az öt adót sem, amit különben nézni szoktam.
Aztán ott volt a pár gyerekcsatorna, ahol télen szinte csak reklám volt, pár elképesztően bugyuta, és pár nagyon cuki mese mellett. Dávid szegénykém nézte volna, ha hagyjuk, de akkor még nagyon tudatos anya voltam, első gyerek nem ül a tévé előtt, csak az anya által szigorúan megcenzúrázott meséket nézi laptopon napi 15 percben. Meg a Teletubbiest, mert azt másfél évesen imádta (úristen!) és a Thomas a gőzmozdonyt, amit ha nem nézett, akkor épített, ha nem épített, akkor mesélt róla, ha nem mesélt róla, akkor ő volt Thomas. De ez az idő is elmúlt. Pont kapóra jött, hogy bedöglött a készülék.
Ami csodálatos volt az első időkben a tévé nélküli létben, hogy tényleg ránk szakadt egy óra, amikor olvasni lehetett, közben Norah Jones-t hallgatni, vagy beszélgetni. Fél évig tényleg minden pillanatát ajándéknak éltem meg. Utána persze ez lett a természetes, és néha bekúszott egy-egy sorozat, meg maratoni sorozatnéző éjszaka. Már csak három rész van hátra az évadból, ne hagyjuk abba, olyan izgalmas 😀
Azt olvastam egyébként, hogy a magyarok átlagosan napi 4 órát töltenek a tévé előtt. Biztos ez? Ha hatra hazaérnek, este tízig folyamatosan tévéznek? Vagy hogy jön össze ilyen sok?
De azért bevallom, hiányoztak néha a híradók, a beszélgetős műsorok, meg néha a buta sitcomok is, a főzős műsorokról nem is beszélve. A végső lökést most egy angol történelmi sorozat adta meg, amiben páran a II. világháború idejébe “mennek vissza”, főznek, társadalmi életet élnek, stb., de van ennek több évada is, más korokkal. Anyuéknál láttam és egészen lenyűgözött. 
A gyerekcsatornák persze most is rettenetesek, de van rajtuk Kis Mezei Nyuszi, meg Kipper kutya amit imádok, na és persze Barney dinó, akit valamiért megvernék a kis barátaival együtt, de a lányom imádja. Remélem kinövi majd. 
Szóval itt tartunk most. Remélem tudunk magunkon uralkodni, és nem veszi át az uralmat felettünk a tévé. Ha a legkisebb jelét észlelem majd, azonnal lemondom, szerencsére semmilyen hűségidőt nem írtam alá. banner_2552

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!