Fűszer és Lélek

Videó, 10 perces narancshab

Képernyőfotó 2015-10-30 - 10.13.48Itt egy villámgyors desszert hétvégére. Főznötök nem kell, remélem az én levesemmel laktok jól szombaton. Ugye találkozunk 12-kor a Karavánban? Gyertek, szeretettel várunk mindenkit, részleteket délután írom. Addig is egy alig kétperces videó Dávidtól.

Dédanyám babéros csirkéje

csalad baber1Az az igazság, hogy dédanyám nem volt egy nagy utazó. Életét kettészakította két világháború, és minden rossz, ami ezekkel jár. Különben se voltak gazdagok, és felnőtt életének nagy részében vagy várandós volt, vagy szoptatott. De egyszer a húszas években valahogy mégis elkeveredtek dédapámmal és egy másik házaspárral Eszékre, ahol étteremben ettek. Ez csak annyiban érdekes, mert a másik házaspár nagyon vallásos volt, kóser konyhát vittek, és soha nem ettek tejfölös tyúkot, legalábbis otthon, mert abban az étteremben bizony ott ültek ők is, és a két fiatalasszony együttes erővel győzködte a pincért, hogy szerezze meg a receptet a szakácstól. 
Miután hozzájutottak a kincshez, sokkal gyakrabban beszéltek magáról a meggyőzésről, majd a recept feletti boldogságról, mint ahányszor az étel elkészült volna. Ekkora fényűzésre ugyanis nem volt kiokoskodható kosztpénz, vagy legalábbis ritkán. Bár a recept eredetileg tyúkkal operál, én most csirkével készítettem, de azt hiszem, gyöngytyúk lenne az igazi.

Egy eszéki étterem 1920-ban

Egy eszéki étterem 1920-ban

Hozzávalók:
1 csirke 8 részre vágva
4 babérlevél (friss, vagy nagyon jó minőségű)
só, bors
1 ek vaj
1/4 citrom reszelt héja és leve
2 dl champagne (így írta dédi 🙂 ) jó száraz pezsgő
frissen reszelt szerecsendió

3 dl sűrű tejföl
1 dl tejszín
2 tojás sárgája
A csirkét minden hozzávalóval  egy kivajazott tálba tesszük, majd 180 fokos sütőbe toljuk, és egy órát sütjük. Kivesszük a tálból a csirkét, a levét leszűrjük, és elkeverjük a tejszínnel, tejföllel, és a tojások sárgájával. Ha szükséges sózzuk, és visszatesszük a babérleveleket is. Visszatesszük a csirkét, ráöntjük a szószt, és 20 percre visszatoljuk a sütőbe. 
Fogalmam sincs, milyen körettel tálalták Eszéken. Szerintem szélesmetélttel a legfinomabb, de nudlit is el tudok képzelni hozzá.
babéros csirke1

Silányabbat kapunk, mint az osztrákok

baberlevelEmlékeztek a régi krumplifőzelékekre? Került bele három babérlevél, és olyan csodálatos illata volt, hogy a bejárati ajtó előtt érezni lehetett, hogy mi lesz a vacsora. Aztán egyszercsak hiába tettem több babérlevelet a krumplihoz, a csoda elmaradt. 
Különösen rosszul érintett a dolog, mert van pár olyan kedvencünk, aminek a babérlevél a fő fűszere. Ilyen dédanyám kedvenc csirkéje is (recept holnap), amit valamikor száz éve könyörgött ki magának a pincértől Eszéken. Jó babérlevél nélkül nem is érdemes hozzálátni sajnos.
Nem szeretem azt hallani, hogy bezzeg Bécsben minden jobb, mert tényleg azt gondolom, hogy nagyon sok kistermelő, kereskedő, és forgalmazó igyekszik már a legjobbat nyújtani a vásárlóknak, de mint ahogy a német mosópor is sokkal szebben mos, úgy a bécsi fűszerek is sokkal erőteljesebb ízűek és illatúak, pedig ugyanannyiba kerülnek. 

Magyar és osztrák. Kicsit a színe is más, de az illata...

Magyar és osztrák. Kicsit a színe is más, de az illata…

Különösen jó példa erre a Kotányi babérlevele, amit ha kibontunk és beleszagolunk, akkora különbséget érzünk, mintha nem is ugyanarról a fűszerről beszélnénk. Az osztrák szinte elbódít az illatával, míg a magyar szinte alig érezhető az osztrák mellett. (Hogy ne tűnjön úgy, mintha a Kotányit ekézném, azért leírom, hogy direkt kipróbáltam egy Lidl-ös, és egy Horvát Rozis babérlevelet is, de azoknak a magyar Kotányi mellett sincs illatuk, rengeteg bennük a törött, fél, negyed, vagy hibás levél, úgyhogy a legjobb amit egy egyszerű bevásárlás alkalmával vehetünk, az mégiscsak a Kotányi, de akkor is!)
Még csak azt se mondanám, hogy sokkal kisebb lenne a piac, hiszen az osztrákoknál se kerül minden ételbe babérlevél, nálunk se. Vajon a húsz évvel ezelőtti babérlevelek honnan érkeztek Magyarországra? 
Készítettem pár fotót, szerintem egyértelműen látszik, hogy az osztrák zacskóba a jobb minőségű levelek kerültek, és csak alapos kutakodás után sikerült olyat találnom benne, aminek bármilyen hibája lett volna, azt is csak azért tettem külön, hogy legyen mivel összehasonlítani.
Ez a poszt egy kis petíció, amivel követelem, hogy ugyanolyan jó minőségű fűszereket áruljanak itthon is, mint nyugatabbra. Mert megérdemeljük. 
“Magyar népies nevei: albertlevél, szagos levél, illatfa, bürbérfa.
A babér a legrégebben ismert és igen elterjedt fűszernövények közé tartozik. Kis-Ázsiában, a Földközi-tenger vidékén és az Atlanti-óceán mediterrán éghajlatú szigetein vadon is, de főleg kultúrákban növő örökzöld cserje vagy fa egészben használt levele (Lauri folium) értékes karakterű fűszer. Olasz-, Francia- és Spanyolországból jut a magyar kereskedelembe.A világ minden, mediterrán éghajlatú részén ültetik. A Törökországban és Kaliforniában termett levelek a legkeresettebbek.” (forrás: Wikipédia)Úgyhogy mi babérlevelet, és mustárt szoktunk Bécsből hozni 😉

Közben érkezett egy komment Vikitől a facebookra, bemásolom ide, mert fontos:
De jó, hogy megírtad ezt a posztot! Én is belefutottam már ugyanebbe a problémába, írtam is levelet a Nemzeti Élelmiszerláncbiztonsági Hivatalnak tavaly januárban. Végig is vitték az ügyet, és tájékoztattak, hogy kötelezték a Kotányit, hogy szüntesse meg a jogsértést (az én kotányis babérlevelem rovarrágott és foltos volt). Úgy tűnik, hogy foltost és megrágottat már nem árul (?), de régi, aromátlant igen. Amúgy a probléma nem új, hasonló poszt 2013-ból: http://kajapiazongora.blog.hu/…/a_szomszed_baberleve…

Hibás levelek az egyikben és a másikban

Hibás levelek az egyikben és a másikban

Új szakácskönyv: Leves minden napra

levesmindennapraVégre, a könyvesboltokban az új könyvem, a Leves minden napra! 
Nyáron főztük, fotóztuk, és ettük végig az egészet. Meg fogtok lepődni, hiszen a kedvenc leveseim vannak benne, p. két maceszgombócleves is, amiből egyik sem a kalsszikus, az már benne van a másik könyvben. Ide  a fehér paradicsomleveses változat és a libaleves jutott, és én azt javaslom nektek, hogy főzzétek is meg hétvégén a libásat, mert hidegben kevés dolog vigasztal ennél jobban!
A könyvet egyébként nem én találtam ki, hanem Hajós Szandra, aki a Jamie magazin főszerkesztője, és egyik levesreceptem után felhívott, hogy mit gondolok egy leveses szakácskönyvről. Mivel a leves jó, a leves lehet gyors, vagy lassú, nagyon egyszerű, vagy akár bonyolult is, ideg vagy forró, ezért arra gondoltam, hogy nincs is olyan ember a földön, aki ne szeretné, úgyhogy örömmel vágtam bele.
Vittetek már levest vendégségbe? Mindig, mindenki süteményt visz. Ez persze nem azt jelenti, hogy a leves rossz lenne, hanem senkinek nem jut eszébe. Pedig érdemes kipróbálni! Nálunk a következőképpen szokott ez zajlani. Belépek, halkan elmondom, hogy én levest hoztam, vigyázzanak, mert még forró, leteszem a sarokba az asztalra, benne a merőkanál, mellette a tányér és a kenyér (vagy zöldfűszer, vagy gombócka, vagy reszelt sajt, vagy bármi), és mindenki szolgálja ki magát. Szinte soha nem kell újramelegíteni…
A leves igazi házias fogás, amibe belefőzzük szívünket-lelkünket. Pár évtizede gyakran megesett, hogy reggel egy kiadós levessel indították a napot. Később veszített a népszerűségéből, de manapság újra a reneszánszát éli, és az egyik legfontosabb ételünk lett.
A világ nagyvárosaiban sorra nyílnak a levesező kis éttermek, ahol jól megfér egymással az ázsiai konyha az európaival vagy éppen a dél-amerikaival. A sok érdekes – már szinte bárhol beszerezhető – új alapanyag mellett a régi, megszokott hozzávalókból is könnyen készíthetünk valami egészen újszerű, izgalmas levest.
Persze az sem utolsó szempont, hogy ez a fogás általában olcsó és egészséges. A szerző negyven kedvenc levesét válogatta össze, évszakok szerinti elosztásban. Egy gazdag, jó leves tökéletes hétköznapi ebéd, de kitűnő vacsora is lehet egy fárasztó nap után.
A könyv gyönyörű lett, amit Filep Kata stylistnak és Kallos Bea fotóriporternek köszönhetek. Szuper volt velük dolgozni! 
Szeressétek a könyvet, és persze vegyétek is meg, hiszen az jó nekem 🙂
Október 31-én szombaton déltől szeretettel várunk benneteket a Karavánba a Kazinczy utca 18-ba, ahol természeten ott lesz a könyv is, főzők egy jó későőszi indiai levest is, de nem csak velem kell beérnetek, hanem ott lesz még Pataky Péter (IKON, Debrecen) a rostlap mellett, Kárai Dávid (NoSalty/ Ízhuszar sütiket fog hozni, Bébicsirke Nóri pedig CakePop workshopot tar majd, illetve Hódítás Nagy Sanya “csak” birkát süt grillen….british style…sült tökkel. Semmi extra. 🙂

Most épp itt a legolcsóbb a könyv, de pár nap múlva “nálam” is, még pár szuper helyen is meg tudjátok vásárolni a városban. Részletekkel hamarosan! 

D__KB20150627056

Fűszerszüret az erdőben

12072687_10153202427643443_4459874304666401403_nIgazi kirándulóidő lesz a hétvégén, mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy pár órára menjen ki az erdőbe! Ráadásul úgy tűnik, az elmúlt esős napok mindenhol előcsalogatták az egyik legfinomabb fűszert a földből, vagyis a sötét trombitagombát. 
Ez a gombafajta szárítva sokkal finomabb, mint frissen, és nem is gombaként fogyasztjuk, hanem fűszerként. Nem a legfeltűnőbb az erdőben, nem éppen egy légyölő galóca, ami messziről virít. Az avar között nő, és éppen csak pár centi magas, ráadásul, sötét a színe, néha egészen fekete. Nálunk a gyerekek találják meg rendszeresen, szoktunk is viccelni velük, hogy azért, mert közelebb vannak a földhöz. 
Ha sikerült szedni egy fél kosárral, akkor körülbelül meg is vagytok egy évre. A soknak tűnő gombát otthon ki kell teríteni újságpapírra, ahol kb. egy hét alatt csörgősre szárad. Ne ijedjetek meg, nem ellopják a manók éjjel a sok gombát, hanem sajnos huszadára-ötvenedjére esik össze száradás közben. Persze az íze is koncentrálódik. Így szoktam befőttesüvegbe zárni, hogy megmaradjon az illata, és az íz felhasználásig.
Mire használjuk? 
Valóban fűszerként. Amibe gombát teszünk, abba mehet bátran a trombitagombából is egy kevés. Fél kiló csiperkéhez általában két evőkanálnyi szárított, majd apróra vágott trombitagombát teszek. Feldobja az egyszerű gombapörköltet is, de egy gombás spagetti egészen más kategória lesz vele.
Keveset szoktam kávédarálóban porítani is, ezt a fekete port gnocchiba, vagy tésztába keverni. A bazsalikomos, trombitagombás spagettitésztánál kevés jobbat tudok elképzelni. Ehhez 40 deka liszthez 3 egész tojást, és egy sárgát számolok, 20 friss bazsalikomlevéllel, és két evőkanálnyi gombaporral keverve.
Fantasztikus még a trombitagomba por jó minőségű olívaolajjal keverve, salátaöntetnek! 
Most viszont olyan szerencsések vagyunk, hogy akkora trombitagombák nőnek, amivel ritkán találkozhatunk. Ezeket a hatalmas példányokat érdemes frissen megtölteni, és megsütni, úgy, mint mondjuk a cukkinivirágot, vagyis ricottával, majd mehet a grill alá, de sörtésztába is márthatjuk. 
Lehet kenyérmorzsával, kolbásszal, cheddarral, vagy parmezánnal is tölteni.
“Régóta ismert, a többi gombafajtól igencsak különböző, és gyakran tömegesen megjelenő, igen értékes gombafaj a sötét trombitagomba . Sajátosan kellemes ízű, sokféleképpen felhasználható. Jól konzerválható. Sokan nem ismerik, vagy külleme miatt idegenkednek tőle, kerülik vagy csupán nem ismerik étkezési felhasználásának legkedvezőbb módjait. A magyar elnevezése jól utal két fontos tulajdonságára. A sötét trombitagomba (Craterellus cornucopioides) fűszeres illatú, a szarvasgombáéhoz hasonlító aromájú gomba.
Termőtest: 4-12 cm hosszú, 3-8 cm átmérőjű. Tölcsér vagy trombita formájú, lefelé csőszerűen elkeskenyedő, végig üreges, széle fodros, hullámos, gyakran szakadozott, szürke, szürkésbarna, feketés színű. Felülete finoman pelyhes, szálas-nemezes, szálkás-pikkelyes.
Termőréteg:: a termőtest külső részén található; fiatalon sima, majd gyengén ráncos, néha kissé eres; szürke, kékesszürke, hamuszürke, idősen a spóraportól fehéren deres.
Hús: vékony, nagyon törékeny, szürkésfekete színű; frissen szaga és íze nem jellegzetes, de szárítva fűszeres-aromás.
Előfordulás: júliustól októberig, savanyú talajú lomb- és fenyőerdőben, csoportosan termő faj.
Kiváló fűszergomba, mással nem téveszthető össze.” (Forrás Wikipédia)
Bár az utolsó mondat az, hogy mással nem téveszthető össze – és ez igaz is, azért fel kell hívnom a figyelmeteket arra, hogy minden gombát vigyetek el gombavizsgálóhoz, mielőtt ennétek belőle. A piacokon ingyenesen igénybe vehető szolgáltatás.

Craterellus_cornucopioides(mgw-01)

 

Itélkezünk ha kell, ha nem

kkkisfiuTegnapi hír a kisfiúról, akit Miskolcon találtak, és nem kereste senki…
Fogalmunk se volt róla, hogy mi történt, csak szülőként tudta mindenki elképzelni azt a borzalmat, amit akkor érezne, ha a saját 3 év forma kisgyereke kóborolna az utcán egyedül. 
Nem tudtuk, hogy mi történt, hol vannak a szülei, élnek, halnak-e, hogy a kisfiú magyar-e, vagy sem, csak azt láttuk, hogy a körülményekhez képest jól van, mosolyog, jól táplált, és ami a legfontosabb, sértetlen.
De szinte mindenki lámpavasra lógatta volna azonnal az anyját, és volt aki fénykép alapján diagnosztizálta a megkésett beszédfejlődést, sőt, az autizmust is. Azonnal mindenki tökéletes szülővé vált, és közölte, hogy az ő gyereke már két évesen be tudott mutatkozni, tudta az anyja nevét, és a lakcímét is, úgyhogy miért nem kérdezik meg a kisfiút. Más azonnal visszavezette a történetet, és biztos volt benne, hogy az anya intravénás droghasználó, aki most is épp drogmámorban fekszik otthon. Volt aki arab tolmácsért kiáltott, hiszen magyar ember soha nem tenne ilyet a gyerekével, csakis egy menekült “szabadulhatott meg tőle” ily módon. A legjobb, hogy a kommentelők azonnal egymásnak is estek, hogy kinek a víziója valószínűbb.
Mondom, nem tudjuk mi történt. Természetesen bármelyik fenti verzió megtörténhet, de akár egy teljesen más is. Felesleges előre ítélkezni, és utólag sem a mi dolgunk. 
Hogy miért bosszant ennyire a dolog? Mert a gyermekéhezéssel kapcsolatban is ugyanilyen reakciókba futok bele rendszeresen. A Nemzeti minimum civil kezdeményezés honlapján a következő olvasható:
Legalább negyvenezer gyermek él hazánkban, akinek naponta nem jut elég étel, és sokkal többen vannak azok, akik kisebb vagy nagyobb gyakorisággal találkoznak az éhezés kínjával, fájdalmával és szégyenével. A védtelen, nélkülöző és nyomorban felnövő gyerekek olyan maradandó testi, lelki és szellemi sérülésekkel indulnak a jövőbe, amelyek Magyarország jövőjét is hosszú távon meghatározzák.
Nekem, anyának, rettenetes ilyet olvasnom, és sajnos tudom, hogy ez igaz, hiszen látom én is a játszótéren a sóvárgó tekintetet, amikor elővesszük az uzsonnát, és azt se tudom nem észrevenni, amikor a 4 év alatti kis játszópajtás minden szégyen nélkül elfogadja a sütit, de nagyobbacska testvére már visszautasítja, de elpirul. Ordítanék a tehetetlenségtől, a dühtől. Nem érdekel, hogy dohányoznak-e a szülei, hogy isznak-e, vagy van-e mobiltelefonjuk. Egyszerűen semmi sem számít, hiszen a gyerekekről van szó, és nem a szüleikről. Felnőtt embereknek kell azt bizonygatni, hogy a gyerek nem tehet a szüleiről? Hogy a link apa kisfiát ugyanúgy  kínozza az éhség, mint azét, akinek igyekeznek a szülei, mégsem tudnak megélni?!
Ha már egymást nem tudjuk elviselni, legalább a gyerekekkel megpróbálhatnánk kivételt tenni!

 

Dávid csajozós csirkéje

Nos, a címre inkább nem mondok semmit, hozzá kell szokni, lassan bizony ezek lesznek.
Viszont ez az étel tényleg annyira finom, hogy el se fogjátok hinni, hogy egy 11 éves fiú főzte. Nemsokára jönnek a fagyok, úgyhogy a tárkonnyal különben is kezdeni kell majd valamit, hát itt a remek lehetőség, hogy ne csak ecetbe tegyétek. Másfél perces videó, de érdemes megnézni!

Kedvenc őszi tésztánk

liba1Hosszú bevezetőt kell írnom. 
A recept egy Ausztriában élő, cseh felmenőkkel rendelkező, de magyar férfihez ment ismerősömtől származik, ennek ellenére kicsit mediterrán. De ez mindegy is, a lényeg az, hogy ennyire finom tésztát én még soha nem ettem. Eszeveszetten jó, vagyis mindenképp ki kell próbálnotok!
Ez az ismerősöm igyekszik egészségesen élni, így csak hetente egyszer eszik húst, akkor pedig csak libát, kacsát, vagy birkát, erről a háromról ugyanis tudni érdemes, hogy nem tűrik a totális elnyomást, a nagyüzemi tartást, és mindenképp szükségük van szabad levegőre, földre, és vízre. Persze a legtöbb bolti libát is egy hangárban tartják sok száz társuk mellett, de valóban sokkal jobb körülmények között, mint a csirkéket. Egyszerűen nagyobb a helyigénye, és sokkal lassabban nő. 
Éppen ezért a liba nem is olyan olcsó, mint a csirke, de ez már a mi bajunk, nem a libáé. Most, hogy közeledik a Márton nap, biztosan sokan tervezik már a menüt, mert valamilyen formában libát bizony enni kell.
És akkor itt ez az étel, aminek nem merem leírni a nevét, mert annyira szörnyű, hogy elmegy tőle a kedvetek. Ezért a hosszú bevezető. Pedig mint fentebb is jeleztem, isteni étel!
Na jó, nem tudom tovább húzni, leírom, de ne nevessetek: libás spagetti. 
Borzasztó. Persze adhatnánk neki ilyen hangzatos neveket, mint: Márton tésztája, sőt, Márton laskája, vagy ki tudja. Hahaha. Talán még a ludas tészta nem olyan röhejes, de nem lehet túlcifrázni, ha ez egyszer egy libás spagetti, nem igaz?!
Inkább leírom a hozzávalókat, és elárulom, hogy 2 libamell nem kerül egy vagyonba, legalábbis sokkal olcsóbb lesz, mint 4 libacomb, és ugyanúgy jól lakik vele 4 ember. Újbort mindenképp vegyetek majd mellé!

Hozzávalók:
2 db 20 dekás fiatal libamell
2 kk friss, apróra vágott rozmaring
1 kk friss, apróra vágott kakukkfű
diónyi friss gyömbér, lereszelve
1 gerezd fokhagyma, lereszelve
só, sok bors
1,5 dl tejföl
1 dl száraz fehérbor
2 lime
1 pici, zöld chili, apróra vágva
10 dkg dió, durvára vágva
40 dkg spagetti

A tésztát kifőzzük, közben elkészítjük a ragut.
A libamell bőrét leszedjük, és falatnyi darabokra vágjuk, majd több adagban, késes robotgéppel apróra vágjuk, de nem krémesítjük el. Egy nagy serpenyőben kisütjük a bőrt, majd egy szűrőn átszűrjük. A zsírt eltesszük, a pörcöket visszadobjuk a serpenyőbe.
A húst is falatnyi darabokra vágjuk, majd azt is felaprítjuk, vagy még jobb, ha ledaráljuk, de nem érdemes két gépet piszkolni. A pörcökre dobjuk, és kevergetve pár perc alatt lepirítjuk. Hozzáadjuk a zölfűszereket, a gyömbért, a fokhagymát, majd sózzuk, borsozzuk. 
Belekeverjük a tejfölt, a fehérbort, az egyik lime levét, és a chilit. Addig főzzük, amíg besűrűsödik. Hozzáadjuk a diót is. A leszűrt spagettit a húshoz forgatjuk, és azonnal tálaljuk. A maradék lime-ot külön kínáljuk, én pl. úgy szeretem, ha jó savanyú.

Vidám halottaink

sarga erdoTudom, hogy nem szokás a címben szereplő két szót együtt leírni, vagy kiejteni, de talán mégsem szentségtörés. Ti mit szoktatok mesélni a gyerekeiteknek a felmenőikről?
27 éve halt meg a nagyanyám, októberben, szép napsütésben temettük, az egész vidék tele volt sárga falevelekkel. A temetés előtt egy nagyon távoli rokonnal beszélgettem, valahogy oda vett maga mellé, és mindenféle vidám történeteket mesélt mamáról, a már akkor is rég meghalt nagyapámról, és a “régi időkről”. 
Nem sírt, nem sajnálkozott, hanem klassz történeteket mesélt. Volt amit ismertem, és volt amit nem.
Már akkor is nagyon hálás voltam neki, éreztem, hogy ez mennyire jó, és tudtam, hogy erre sokáig fogok emlékezni. Mai napig minden október úgy telik, ha meglátom a sárguló faleveleket, hogy eszembe jutnak a történetek. 
Például az, amikor nagyanyám és nagyapám összeveszett, és nagyapám látványosan összepakolt két bőrönd ruhát, majd elindult valahova. Húsz perc múlva érkezett vissza, és kicsit sértődötten közölte, hogy azt hitte, nagyanyám sírva megy majd utána, de hát hiába álldogált a sarkon, csak a szomszédok kérdezgették, hogy hova utazik az Andor bácsi. 
A fiamék ebben az évben sokat foglalkoznak a fákkal az iskolában, természetismeret, irodalom, és AVK (audiovizuális kultúra) órákon is. Múlt héten épp a családfánál tartottak. Mi is előszedtük a miénket, hát nem éppen egy kutyabőrre írt hatalmas valami Ádámig és Éváig. 
Kiderült, hogy a férjem dédanyja, akit ő már nem ismert, Pfeifer Regina volt. Nem tudom miért, de valahogy teljesen beégett az agyunkba ez a név a fiammal. Mindenféle történeteket találunk ki Regináról. Milyen lehetett, kedves, szeretetre méltó, okos, vagy hideg, buta, és gonosz? Nyilván az előbbi, de biztosan állig begombolt blúzokban járt, és keveset mosolygott. Mivel évszámok nincsenek Reginához, így azt tippeljük, hogy fiatalon meghalt, talán sok árvát hagyott maga után. Erről sincs persze semmi bizonyítékunk, sőt a családfa 80%-áról semmit se tudunk, és a szüleink se sokat. Így azt találtuk ki, hogy azokról akiket ismerünk, mind írunk három valódi, vidám, vagy ha lehet, egyenesen vicces történetet, akit pedig nem ismerünk, róla kitalálunk mindenfélét. Ez utóbbit persze jelezzük majd az utókor számára, nehogy ötszáz év múlva tényként kezeljék a fantáziánk termékét.
Jó kis játék, ajánlom mindenkinek!

Az almás pite hava

almaspitexOktóber, különösen, ha esős, minden kétséget kizáróan az almás pite hava. Mondhatjuk hónapjának is, de akkor az olyan lenne, mint ha most találtam volna ki, és nem egy ősi bölcsességet osztanék meg veletek. Na ugye!
Szóval ebben a hónapban nálunk minden hétvégén sül egy almás pite, esetleg rétes, de inkább a pitére szavazunk. Az oka egyszerű, értéket kell menteni. Van egy öreg almafánk, amin kb. 20 kiló gyönyörű, bio alma terem, mert permetezni lusták vagyunk. Nem télálló alma, de két hónapot azért kibír. Úgyhogy ilyenkor jönnek a piték. Ez az egyik kedvencünk, a másik az angol stílusú, nagy darabos fajta.
Szerintem akkor lesz igazán jó, ha legalább egy éjszakát pihen a tésztája, de a 24 óra sem árt meg neki.
Én nem szeretem, ha előre meg van párolva az alma a hagyományos pitében, szerintem 45 perc alatt pont jó lesz az állaga így is. Szoktam bele mazsolát is tenni, de most az unokatesómhoz vittem vendégségbe, aki gyűlöli a mazsolát, így ez kimaradt.

A tésztához:
35 dkg liszt
15 dkg jéghideg libazsír
1 egész tojás
1 tojás sárgája
késhegynyi sütőpor
csipet só
1 ek cukor
1 ek eritrit

(Az eritrit helyett is lehet sima cukor természetesen)
A hozzávalókat gyorsan összegyúrjuk, fóliba csomagoljuk, és mehet a hűtőbe.

A töltelékhez:
2 kg alma (tisztítás előtt mérve)
1 db citrom leve és héja
7 dkg cukor
8 dkg eritrit 
1 ek őrölt fahéj 
10 dkg durvára vágott dió
(5-10 dkg mazsola)

kb. 5 dkg zsemlemorzsa
1 ek libazsír

1 tojás a kenéshez

Az almát meghámozzuk, kimagozzuk, majd nagylyukú reszelőn, vagy robotgéppel lereszeljük. Elkeverjük a  cukorral, az édesítővel, a fahéjjal, a citrom levével és héjával, majd hagyjuk 20 percig pihenni, végül nagyon alaposan (tényleg nagyon!) kinyomjuk. Belekeverjük a diót is. 

A tésztát elfelezzük, kinyújtjuk, majd a zsírozott, zsemlemorzsával megszórt tepsibe fektetjük az egyik lapot. Erre is szórunk egy kevés zsemlemorzsát, és elsimítjuk rajta az almatölteléket. Rátesszük a tészta másik felét, tojással lekenjük, és 180 fokra előmelegített sütőben 45 percig sütjük. almaspite

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!