Kövér kisgyereket sajnos mindenki egyre többet láthat a környezetében, de sajnos egyre több az anorexiás gyerek is. És nem csak a számuk növekszik, hanem a koruk is csökken. Azért írom ezt a posztot, mert a mi baráti körünkben is lett egy anorexiás kislány, és sokat beszélgettünk egyik este a szüleivel a dologról. Szerencsére Ildi (nem ez a neve, de hívjuk így) nem került kórházba, de hetente háromszor találkozik az orvosával, és bár könnyű lenne a szüleit hibáztatni a dologért, nem ők tehetnek a dologról, ebben biztos vagyok. Annak ellenére nem, hogy ők is magukat vádolják a legjobban. Ildi augusztusban töltötte be a tízet.
Szerencséje volt, mert a szülei nagyon hamar észrevették, hogy gond van, és azonnal segítségért fordultak, de sokáig nem találtak olyan szakembert, aki valóban segíteni tudott volna.
Januárban költöztek el Budapestről az ország másik végébe, mert ott kaptak nagyon jó állást a szülők. Ildit nagyon megviselte, hogy el kell szakadnia a barátaitól, ami teljesen érthető, de abban bíztak a szülők, hogy majd hamar talál barátokat az új helyen. Nem így történt, igaz ebben az is benne van, hogy Ildi szándékosan rosszban akart lenni az új osztálytársaival, ezzel is büntetni akarta a sorsot, a szüleit, és önmagát is. Saját elmondása szerint akkor támadt az az ötlete, hogy ha nem eszik egyáltalán pár napig, akkor rosszul lesz, elviszi a mentő, és ő megfenyegetheti a szüleit, hogy inkább éhen hal, de nem marad vidéken. Csakhogy nem tudott teljesen étel nélkül élni, minden nap muszáj volt valamit ennie, főleg este, amikor együtt volt a család, és az édesanyja mindenkit leültetett a vacsoraasztal mellé.
Az étkezési zavarban szenvedők megpróbálják eltitkolni betegségüket, a gyerekek gyakran hazudnak a családtagjaiknak, barátaiknak, étkezés előtt azt mondják, hogy már ettek, bő ruhákat hordanak, hogy senki ne vegye észre mennyire soványak. Estére Ildi már kidobta a reggelit, nem ette meg a befizetett ebédet a suliban, és csak belepiszkált a vacsorába. Három hét alatt négy kilót fogyott, ami az eredeti 38 kilós súlyához képest nagyon sok.
Egy hónap alatt csont sovány lett, és akkor kivették a napköziből, és felvettek mellé egy “bébiszittert” akinek arra kellett volna figyelnie, hogy megegye az ebédet. Mondanom se kell, nem volt túl sikeres a próbálkozás, és a vacsorával se mentek sokra. Volt minden: kérlelés, fenyegetés, sírás, anoriexiás gyerekek fotóinak a mutogatása, majd később egy pszichológus tanácsára Ildi fotójának egy idegen anoraxiás kislány fotója mellé ragasztása, hogy láthassa a hasonlóságot, de semmi sem hozott javulást. Májusra már olyan rossz lett a helyzet, hogy Ildi kórházba került. Ott találkozott olyan szakemberrel, aki végre tudott rajta és a családon is segíteni. A legnehezebb a tehetetlenség volt, és én teljesen bele tudom magam élni a szülők helyzetébe, amikor már tudod, hogy baj van, segíteni akarsz, félsz, tudod, hogy a gyereked is tudja, érti a problémát, de már a hatalmába kerítette egy olyan démon, amin egyszerűen nem tud átlépni. Borzalmas lehet! Szerencse, hogy nagyon idejében kerültek orvoshoz. Az I. Gyermekgyógyászati Klinika gyermekpszichiátriai osztályán az elmúlt években körülbelül 600 anorexiás beteget gyógyítottak. Az átlagos terápiás idő 1 év volt, szerencsére haláleset nem történt. A szakértők szerint azok a gyerekek akik anorexiásak lesznek általában jó tanulók, nagyon igyekeznek megfelelni minden elvárásnak, sőt, néha túl rendesek is.A koplalás egyfajta módszer lesz a kezükben arra, hogy megmutassák, ők is önálló lények, és ha mással nem is, de legalább a saját testükkel ők rendelkeznek. Az anorexia kialakulását nem lehet csupán korunk szépségideáljára, és a médiára fogni, hiszen ez annál összetettebb folyamat.
Ugyanakkor itt a történet másik fele is, a már ovisnak, és kisiskolásnak is kövér gyerekek. Ők azok, akik alig tudnak futni, nem is vesznek részt a fogócskában, és hamar megtanulják a csúfolódásokra a választ, de le nem fogynak. Az ő szüleik sincsenek könnyű helyzetben, a gyerekorvos ugyanis a legtöbbször csak annyit tanácsol, hogy “le kéne adni azt a hájacskát”. Csakhogy sokszor nem csak hájacskáról van már szó, hanem attól sokkal többről.
Ilyenkor a szülők azzal nyugtatják magukat nagyon sokáig, hogy ez még babaháj (a négyévesen) vagy majd ha kamaszodik megnyúlik, és eltűnik. De sajnos ez a legritkább esetben következik be, a kövér gyerekből még kövérebb felnőtt lesz. Nincs annál szívszorítóbb látvány, amikor egy kövér kisgyerek azért nem tud a társaival játszani, mert egyszerűen nem bírja az iramot. Dávidnak volt egy kis barátja, aki négyévesen több, mint 40 kiló volt, vagyis annyi, mint Dávid most 11 éves korában. Imádtuk a kisfiút, cuki volt, jó dumájú, és koravén, sokat ült a felnőttek között, azok nem rohangáltak annyit mint a gyerekek. A gyerekek meglehetősen kritikusak a súlyfelesleggel küzdő kortársakkal szemben. De fogalmazhatunk nyersebben is: csúfolják, szórakoznak velük, piszkálják őket, amikor csak alkalmuk nyílik rá. A túlsúlyos gyerekek gyakran kerülnek a közösségek perifériájára és egyre inkább visszahúzódnak a társas kapcsolatokból, és egy gyermek társaság mentes, felnőttes, koravén életet kezdenek élni. Ez pedig azzal a következménnyel jár, hogy gátlásosak lesznek és a szociális készségeik elmaradnak a többiekétől.
Egyszer elvittük az állatkertbe, ahova 10 müzliszeletet hozott magával. Azért azt, mert az egészséges. És ezt a tíz szeletet meg is ette két óra alatt, de mindegyik kibontása előtt elmesélte, hogy mennyire egészséges.
Később ők is kaptak komoly orvosi segítséget, és bár a kisfiú azóta is kövérnek mondható, de sportol, és már jóval vékonyabb, mint ovisnak volt.
A WHO adatai szerint világviszonylatban a 11 éves korosztályban, mindkét nemben az elhízottság legmagasabb aránya Görögországban 33%, Portugáliában 32%, Írországban 30% és Spanyolországban 30%. A legalacsonyabb arányok pedig Hollandiában 13% és Svájcban 11%. Magyarország a 16. helyen áll, mintegy 20% körüli értékkel. A vizsgált 36 ország közül 23 esetén a 15 év feletti fiúk és lányok több mint 30%-a keveset mozog. Felnőttek körében a mozgáshiány 16-76% közötti számokat mutat, ahol a görögök és az észtek mozognak viszonylag a legtöbbet 16-17% és a máltaiak és a szerbek mozognak a legkevesebbet, náluk 71-76%-os a mozgáshiány.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: