Fűszer és Lélek

Tanszervásárlás és nosztalgia

690380923
Előjáróban csak annyit, hogy a 1980-1981-es tanévben is volt ám tornakönyv. Tudom, mert az enyém sajnos elszakadt.
Bevásároltam tanszerekből, füzetekből, és annyi emlék rohant meg a saját gyerekkoromból, hogy muszáj leírnom őket. 
Félfamentes rajzlapot kerestem, de olyan minőségben, amire lehet rajzolni vagy festeni. Ez elég furcsán hangzik, de az irodaszer boltban az eladó nem értette a problémámat. Az a csomag rajzlap ugyanis, amit találtam, annyira rettenetes minőség volt, hogy se a vízfesték, se a színes ceruza nem hagyott volna rajta nyomot. Újrafelhasznált papír és fa keveréke, hatalmas foltokban a bedarált papírból, közte néhány forgács, viszont a vastagsága kb. fele volt a hagyományosnak, annak ellenére, hogy a súlya nyilván megvolt.
Az eladó szerint mindenki ezt viszi, mert az az olcsó, de ha drágát keresek, az is van, hátul.
Nagyon szíven ütött ez a mondat. Én ugyanis nem drágát kerestem, hanem jót. Tudom, hogy nagyon olcsón nem lehet olyan minőséget előállítani, de azért egy sima félfamentes rajzlapnak is van némi minőségi követelménye. Ilyesmire gondolok: ne legyen annyira sötét, hogy ne látszódjon rajta a rajz, szívja a vizet, ha vízfestékkel festenek rá, viszont ne legyen olyan vékony, hogy azonnal kilukadjon, átázzon. 
kids-drawing-2És ennek kapcsán gondoltam bele abba, hogy mennyire igazságtalan a világ. Magyarországon nekünk szülőknek kell az ilyesmit beszerezni, bár nyilván az esetek többségében sokkal jobban jár ezzel a gyerek, így legalább a többségnek van azért rajzlapja. Akiknek viszont a szülei nem képesek megvenni a darabonként 2-3 forinttal drágább változatot, azok bizony már a rajzórán hátrányba kerülnek. És nem azért, mert ők nem tudnak rajzolni, hanem azért, mert egy rossz lapra nem élmény, legalábbis nem akkora élmény a rajzolás. Ugyanez a zsírkrétával, csak talán még hatványozottabban. A jó – és nyilván drága – zsírkréta tele van pigmentekkel, kellően zsíros és puha, így gyönyörű, telt színeket lehet vele létrehozni. Míg a másik alig látszik, vagy darabos, könnyen törik, minden baja van.
first-day-of-schoolAmikor én voltam kislány, nem lehetett túl sok zsírkréta vagy vízfesték közül válogatni, de volt egy rettenetes rém, a kínai fajta. Nagyon jól nézett ki, 24, sőt 36, a nagyon menőknek akár 48 színben is pompázott az első napokban, de nagyon hamar odalett az öröm, amikor csak attól darabokra tört, hogy kicsit rányomtuk a rajzlapra, vagy ne adj isten, leejtettük a földre. A legrosszabb mégis az volt, hogy ha már egy rétegben rajzoltunk vele a lapra, a következő felszedte azt. Meg tudtam tőle őrülni. 
Így teljesen egyetértek azzal az elsős tanítónénivel, aki azt kéri a szülőktől, hogy ha lehet, a zsírkrétára ne sajnálják a pénzt és vagyék meg a drágábbat. Egyszerűen öröm vele dolgozni.
Ugyanez a füzetekkel. Kapható füzet egészen olcsón is, vékony lapokkal, olyan szörnyű minőségben, hogy ha az egyik oldalra akár ceruzával írunk is, a másik oldalt már lapozhatjuk is át, mert teljesen átlátszó.
A barátnőm, aki Németországban él, épp most mesélte, hogy bár az összes füzetet és ilyesmit az iskola szerzi be náluk, azért persze ki kell majd fizetni, de így legalább minden gyereknek ugyanolyan lesz az osztályban, illetve egy valamit kértek tőlük, egy 200 eurós iskolatáskát az elsősöknek. Ettől kissé megrémültem, mert amikor Dávid volt elsős, szerencsére egyáltalán nem kellett hazahordani a cuccokat, csak hétvégén pár dolgot, így mi a komoly iskolatáska terhétől meg is szabadultunk, most pedig hatodikosként már rég csak menő hátizsákokat hajlandó hordani, amiből egy jobb darab is messze alulmúlja a 200 eurós árat. Ennek ellenére megnéztem a boltban, és persze itt kapható 40.000-ért hercegnős és Pókemberes változat, de ez szerencsére ritka, inkább 20-25 ezer körül adnak egy drágábbat, olcsót pedig már 7-8 ezerért kaphatunk. Itt is a szülők aggodalmára játszanak, hiszen ki szeretné, ha a gyereke gerincferdülést kapna a rossz táska cipelése miatt? Arról nem is beszélve, hogy mint megtudtam, a drágább táskák nem borulnak fel, így ha óra közben ki kell szedni belőle valamit, akkor csak bele kell nyúlni, és már elő is húzható az olvasókönyv.
Mai napig emlékszem, amikor mi vettük a táskámat apukámmal. Kék volt, nagy bánatomra, mert épp semmilyen lányos színben nem volt kapható. Viszont a tanítónéni javaslatára álló téglalap alakút kerestünk, mert az sokkal jobban tartja a gerincet, mint a fekvő. Voltunk az Ápiszban a “Felszab” téren, a Corvinban, a Skálában, meg ki tudja még hol, mire Miskolcon szerzett valaki egy ilyet 😀 Nem akarom fényezni a felmenőimet, de kevés szülő tette ezt meg az osztályomból. 
ff798984e361b7e09efc13273e6e1338Viszont anyukámnak egy csodás ötlete támadt, a mukahelyéről hozott valami puha, átlátszó, vastag nejlonfélét, ami nagyon tartósnak tűnt, és azzal kötötte be a könyveket, szintén a tanítónéni tanácsára, aki szerint nem jó, ha nem látjuk a borítót. Első nap az összes könyvet betettük a csodás táskába, majd bent az osztályban ki kellett volna szednem, és áttenni a padba. Csakhogy ez a remek műanyag borító tökéletesen tapadt a műanyaggal bélelt iskolatáskához, és nem csak hogy tapadt, de teljesen ki is töltötte azt. A könyvek nem mozdultak. Húztam, forgattam, megpróbáltam kiborítani, de megbonthatatlan egységet képeztek.
Sírva kértem Adrienn barátnőmet, hogy segítsen. Innen kezdve ketten húztuk, de továbbra sem mozdult. És akkor kitaláltuk, hogy ha egy könyvet ki tudnánk valahogy operálni a táskából, akkor utána könnyű dolgunk lenne. Az az egy pedig a legvékonyabb, a tornakönyv lett. (Igen, úgy tűnik, ezt nem most találták ki, amikor a kötelező mindennapi testnevelést, hanem már hamarabb. Pálcikaembereken mutatták be a gyakorlatokat, de szerencsére soha nem használtuk a könyvet.) 
Ahogy valahogy a két borító közé sikerült bepréselni a kezünket, és megfogni a lapokat, elkezdtük húzni a könyvet. Éa lapok jöttek, a könyv pedig elszakadt, méghozzá több helyen. Mai napig emlékszem a rémületre, hogy mi lesz velem, ha ezt észreveszi a tanító néni. Az is lehet, hogy világgá kell majd mennem, de hogy fekete pontot kapok, az biztos. Aztán szerencsére semmi nem lett, a tornakönyvet amúgy is a folyosóra kellett kivinni, a “mindentudó doboz” és “számláló hasábok” mellé.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!