A nagy érzelmi evés

Vagy valami hasonó. Angolul emotional eating. Azt hiszem mindenki tudja miről van szó, hiszen magunkon is tapasztaljuk néha, hogy igenis jól esik néha csak úgy betömni egy jó sütit, csokit, esetleg pizzát. Magyarul ezt nem is evésnek szoktuk hívni, de maradjunk ennél a szép szónál inkább.
Mióta amerikai filmekből tudjuk, ezzel csak mi európaiak finomkodunk ennyire a mennyiséggel, és ők bizony flakonból nyomják a szájukba a tejszínhabot, vödörből eszik a fagyit, evőkanállal tolják a nutellát, és malomkő méretű pizzákat tüntetnek el, ha szomorúak. 
Persze a dologra a kutatók is rámozdultak, és megállapították, hogy az érzelmi evés nem csak hiszti, hanem létező igényünk, persze ezt is túlzásba visszük, és csillapodhatna egy kocka csokival is vágy, nem muszáj óriás táblákat eltüntetni. De ha egyszer lehet…
Szóval, már a csecsemőknek megnyugvást okoz a zsír és a cukor, amit akkor vesznek magukhoz az az anyatejből, ha nem az éhség miatt sírnak, hanem valamilyen más okuk van erre, és édesanyjuk egy kis mellretevéssel nyugtatja meg őket. (Szó sincs arról, hogy a szomorú kisbabát ne lenne szabad megszoptatni, sőt!)
És ez a kellemes jutalmazás egy életre az agyunkba ég. Nem véletlen, hogy nagy stressz után, bánatunkban, vagy kudarcélmény után sokkal jobban vágyunk a zsírra. Olyannyira, hogy kísérletekkel bizonyították, hogy amikor az ember szomorú, sokkal kevésbé találja zsírosnak az ételeket. Érdekes módon az is bebizonyosodott, hogy nem is annyira a cukor, mint a zsír vonzza ilyenkor az embert. Talán ezért eszünk csokit, fagyit és fánkot, és nem szopogatunk cukrot, vagy kanalazunk mézet.
Egy főiskolai kísérletben 27 diák vett részt. Három filmet nézettek meg velük, az egyik szomorú, a másik semleges, a harmadik vidám volt. Mindhárom film után ugyanazt az ételt kóstoltatták velük.
Az eredmény az lett, hogy a vidám film után annyira vajasnak és geilnek érezték a sütit, hogy meg se tudták enni, míg a szomorú film után az utolsó morzsáig elfogyott ugyanaz, senki sem panaszkodott.
Egy másik, hasonló teszten a résztvevők választhattak a filmek után. Gondolom már senkit sem lep meg, hogy a szomorú film után fogyott a legtöbb zsíros étel, míg a vidám után elég volt a párolt zöldség is.
Mi a tanulság? Ha soványak akarunk maradni, legyünk mindig jókedvűek 😉