Fűszer és Lélek

A kopácsi halászlé

Kopácsi halászlé és csíptetős ponty

Kopácsi halászlé és csíptetős ponty

A Kopácsi rét természeti szépségei mellett a legtöbben a Kormoran éttermet is kötelező programként ajánlják, és milyen igazuk van. Az étterem a mindig frissen készített halászléről és a csíptetős pontyról híres, de azért a gulyást is érdemes ám megkóstolni!
Arra érdemes készülni, hogy a rendelés után kb. 50 perc, mire megérkezik a halászlé, ugyanis tényleg mindig frissen készítik, és csak annyit, amennyit éppen rendeltünk. Úgyhogy ha kopog a szemünk az éhségtől, akkor kérjünk valamilyen előételt, majd menjünk ki, és nézzük végig, hogy készül a kopácsi halászlé. Érdemes!
 80% zsíros pontyot és 20% harcsát, csukát tartalmazó ételben nincs semmi varázslat, passzírozás, titok. A hagyma sem dinsztelve kerül bele, hanem csak úgy apróra vágva, vagy még inkább turmixolva teszik a lébe, majd házi passzírozott paradicsommal adják meg az ízét és a színét is, illetve a fejenként egy evőkanálnyi helyi pirospaprikával, aminek a színe, az illata és az íze is megérne egy külön posztot, de szerencsére van erre egy külön szavunk is, ami nem más, mint a minőség! 
A leveshez gyufatésztát kínálnak, de előtte az asztalra teszik az egész bográcsot, hogy mindenki magának szedhessen, amit, és amennyit kíván. 
Ha környékre készültök, feltétlen böngésszétek a Pannon Flavours oldalát, akár egy egész hónapnyi remek ötletet találhattok rajta még több olyan étteremel, borozóval, csárdával, vagy panzióval, ahol helyi termékeket használnak alapanyagként! 
 http://pannonflavours.org
helyi_termek_markajel

A világ legjobb múzeuma

DM_NahaufnahmeNem szokásom nagyon távoli éttermekről, múzeumokról, vagy úticélkoról írni, de ha egyszer szerelmes lettem, és nem csak én, hanem az egész családom. Annyira, hogy a közeljövőben csak ezért az egy múzeumért (nevezzük inkább kiállításnak) vissza kell mennem Münchenbe, mert nem volt időnk mindent végigbogarászni.
Azt gondoltuk, hogy Dávidnak nyújt majd igazi szórakozást, de tévedtünk. A 2,5 éves Zálitól kezdve mindenki nagyon élvezte.
Sajnos csak ebéd után érkeztünk, így pillanatok alatt elrepült az idő zárásig, és úgy éreztük, még napokat kéne maradnunk, hogy mindent kellő alapossággal átbogarásszunk, megfigyeljünk, és ami a legfontosabb: kipróbáljunk.
münchenA Deutsches Museum a világ legnagyobb technikai múzeuma, de ezzel nem mondok eleget. Valóban akkora, hogy azt tanácsolom, minimum egy egész napot szánjatok rá, ha arra jártok, de ha tehetitek, menjetek két nap egymás után, ugyanis a rengeteg információ befogadása nem csak fizikailag megterhelő, de szellemileg is az. 

münchen11A gyűjtemény 28 ezer darabból áll, amit mintegy 1,5 millió látogató tekint meg évente.

A bányászat fejlődésétől kezdve, a csillagászaton át, a legelső német tengeralattjáróig minden technikai fejlődés nyomon követhető az épületben. A múzeum egyik legérdekesebb és leghíresebb darabja a földalatti bánya, melyet teljesen valósághűen építettek meg, így a látogatók egy igazi bányában érezhetik magukat, írja az ajánló, de azt hiszem ezzel nem mond igazán semmit.
A több kilométer hosszú bánya, amit a múzeum alá építettek egészen elképesztő és lenyűgöző. Korban előre haladva sétálunk, eleinte komoly szénszagban, és a saját bőrünkön tapasztalva meg, hogy mennyire szörnyű lehetett a 200 évvel ezelőtti bányászok élete, amikor éppen csak akkora lukakban kaparták a szenet, amekkorába befértek, és az égvilágon semmilyen munkabiztonság nem létezett még. De később már jönnek a bányalovak, a nagyobb csillerendszerek, aztán a legvégén a legmodernebb hatalmas fúrófejekkel fejeződik be a sötét, nyomasztó út. 
münchen1921A múzeumot  Oskar von Miller alapította, az építésére kiírt pályázatot Gabriel von Seidl nyerte el 1906-ban. Az első világháború történései következtében azonban a megnyitóra csak 1925-ben kerülhetett sor. A második világháború szintén nem kímélte az épületet, 1944-ben a britek bombázása miatt hatalmas károk keletkeztek, a gyűjtemények is károsodtak. A négyéves helyreállítási munkálatok után azonban 1948-ban a múzeum ismét megnyílt.
Egy 1927-es újság így ír róla:
“A múzeum kimondott célja az, hogy a német nép természettudományi ismereteit növelje. A természettudományok viszik a vezérszerepet a mai életben, ezek vívják a legszebb, legemberibb harcot: birkóznak a természet erőivel, hogy az emberiség szolgálatába hajtsák őket. Az ember nem lehet soha tökéletesen boldog a földön, de valamivel jobbá, kényelmesebbé, s így elviselhetőbbé tenni mindig lehet a földi életet.
Ezt az elérhető célt szolgálják, a természettudományok azzal, hogy azokat a tudományos eredményeket, amelyekhez fáradságos munkával eljutottak, odaadják a gyakorlati élet embereinek, a gépszerkesztőknek, hogy ezek felhasználásával tegyék tökéletesebbé gépeiket. Így aztán lassan mégis csak halad, fejlődik a világ.

egy látogató működésbe hozza a röntgen készüléket (szerencsére már nem találkoztunk ezzel)

egy látogató működésbe hozza a röntgen készüléket (szerencsére már nem találkoztunk ezzel)

Az iskolák kétségkívül sokat tesznek újabban a természettudományi ismeretek terjesztésére, de hogy a nyújtott ismereteket gyakorlati tudássá is formálják, azzal nem sokat törődnek. Nagyon sokan vannak, akik tudják, hogy miképp kell villamosságot előállítani egy erre alkalmas szerkezetű géppel, megtanulják a gép alkotórészeit is, de ezek között nagyon kevesen vannak, akik valaha villamosságot állítottak elő ezzel a géppel.
münchen191Sokan tisztában vannak azzal, hogyan működik a vasúti kocsik légfékje, de maguk ilyen légfékei sohasem hoztak működésbe. A csillagászati távcső szerkezetét, a Röntgen-fénynek az élő húson át a csontokat lefotografáló tulajdonságát is sokan ismerik, de még ilyen eszközöket sohasem kezeltek. Ezek inkább csak csodálják egy kicsit felületesen, egy kicsit megértően a természettudomány és a gép-építés eredményeit.
De nincs meg a lehetősége számukra annak, hogy az emberiség nagy ügyének a fejlődését előbbre vigyék. Ez a fejlődés pedig annál gyorsabb, annál eredményesebb, minél többen vesznek abban tevékenyen részt.
A tiszteletteljes csodálkozás helyett többet ér, ha minél több ember ismerkedik meg gyakorlatilag is a gépek és a tudományos kisérleti eszközök használásának a módjával. Ezt a nagy igazságot ismerte fel Miller Oszkár, aki a müncheni „Deutsches Museum”-ot berendezte.
münchen1Ő és mindazok, akik ebben a nagy munkában a segítségére voltak, jól tudták, hogy a múzeum látogatói közül sokan csak gyerekes játékkedvből fognak hozzányúlni a gépekhez, műszerekhez, de azt is jól tudták, a végeredmény az lesz, hogy jelentékenyen meg fog növekedni a komolyan kísérletező és a természettudományosan képzett emberfejek száma. Mivel pedig a képzett emberfejek alkotják egy nép legnagyobb vagyonát, növekedni fog a nemzeti vagyon is.”
dm-munich-v2-001Azóta persze eltelt közel száz év, és a gyűjtemény tovább növekedett a legújabb kori technikai eszközökkel.
És mint a fenti cikkben olvasható, itt nem csak láttunk, hanem tapasztaltunk is. Minden kiállításban számtalan működő és kipróbálható tárgy volt. Irányíthattunk kishajót, kipróbálhattuk a zsilipek működését, megtapasztalhattuk az apály-dagály jelenséget, de vezérelhettünk telefonközpontot, vagy próbálkozhattunk a bináris kóddal.
Mi a hajózást, a gőzgépeket, a turbinákat, az elektromos motorokat jártuk alaposan körbe, majd átszaladtunk a textilipar kiállításon, ahol elképesztő szövőszékeket és szővőgépeket láttunk tényleg csak kutyafuttában, majd egy kis szakmai nosztalgiázás következett a nyomdaipari részlegen, utána sok időt töltöttünk a telekommunikációt és a számítástechnikát bemutató termekben, végül a férjem nagyapjára emlékezve megnéztük az órásipar fejlődését. Még maradt fél óránk a csillagászatra, de sajnos akkor már zárt a múzeum.
Deutsches_Museum_Munchen_2012_23
A zárásról még muszáj egy pár szót ejtenem. Először is érdemes tudni, hogy mindenhova bevihető a babakocsi. Ez egy 5-6 óra hosszú kiállításon komoly előny, mert ha a gyerek elfárad, nem a szülőknek kell cipelni, hanem öt perc alatt kipiheni magát a kocsiban, és már szalad is tovább. De ha csak biztonságból vittük magunkkal, akkor több helyen leparkolható, és később összeszedhető a járgány. Egyedül a bányába nem tudtuk levinni, de az meg annyira izgalmas volt az összes gyereknek, hogy egyiknek se lett volna kedve a kocsiban ücsörögni, a piciket pedig megnyerte valamelyik szülő. Külön érdekesség, hogy úgy tűnt, az egész hatalmas múzeumnak szinte nincs is személyzete, de teremőre vagy biztonsági őre biztosan nem. Vagy legalábbis nem ült a sarokban, és nem kiabált a gyerekre, hogy “mindent a szemnek, semmit a kéznek”. Mert bár nyilván sok olyan nagyon régi tárgy is volt, amit tilos volt kézbe venni, azokat megfelelően plexi mögé rejtették, nem voltak veszélyben a kis kezek elől, de különben is megbíztak ez emberek kulturált neveltetésében, és ahogy néztem a bizalom igencsak kiérdemelt volt.
Munich_-_Deutsches_Museum_-_07-0245Amikor viszont már tényleg menni kellett, akkor megláttunk egy bácsit, aki a múzeum egyenruháját viselte, de senkire nem szólt rá, hogy kifelé, csak kedvesen mosolygott. Zálitól megkérdezte, hogy tud-e táncolni a csodálatos hercegnői rózsaszín ruhájában, és persze Záli tudott. És pörögni is. Sokat. Közben hangosan nevettek mindketten. Elképesztő volt. Utána kedvesen megmutatta a legközelebbi liftet, de megemlítette, hogyha még arra nem jártunk, akkor félúton érdemes lesz beugrani az egyik terembe egy percre, mert a fiamnak nagyon fog tetszeni. Az állam leesett, de tényleg. Mindezt zárás után.
Sajnos két szintre egyáltalán nem jutott időnk, és mennünk kellett vissza Salzburgba, így a Deutsches Museum továbbra is vár ránk. Hasonlóan jó, bár ettől kisebb múzeumokban voltunk még Magyarországhoz kicsit közelebb is, Salzburgban (ami félig a mi Csodánk Palotájára emlékeztet) és Bécsben is. Ezek is hatalmas élményt nyújtottak mindnyájunknak. Érdekel? Megírjam? 

http://www.deutsches-museum.deDeutsches_Museum_Transport_2011_25

Vadregény a Mecsekben

Képernyőfotó 2015-07-29 - 6.46.07Folytatom a belföldi ajánlómat, maradjunk a Mecsekben. A vendégház, amit ajánlok, az erdő közepén található, és tagja a Vadregényes Ízek útvonalnak is. Én, aki imádom a szavak hangulatát, már ettől kész vagyok, lelki szemeim előtt őzsült (ejtsd: őz sült 😉 ) és vargánya sorakozik zöld fűszerekkel, némi áfonyatortával.
Egyébként is, az elmúlt napok szörnyű hőségrohamát nem is lehet máshol igazán átvészelni, mint egy erdő közepén. Még nem tudom jövőre hol nyaralunk majd, de pár hétvégét július, augusztus hónapban egészen biztosan a környéken töltünk. Én például ki se jövök majd a magas fák lombjainak a takarásábó, az biztos!
A kikapcsolódni vágyóknak, vagy akár csak néhány napra a világtól elvonulni akaróknak a legideálisabb hely a Mecsekerdő Zrt. Kelet-Mecsekben Pécstől tizenhat kilométerre, Hosszúhetény és a Komlóhoz tartozó Zobákpuszta között található Kövestető Vendégháza, ami csatlakozott a Vadregényes Ízek útvonalhoz is. Kövestetőn nemcsak csend és nyugalom honol, de helyi alapanyagokból készült hagyományos, és különleges vadételekkel is várják a vendégeket. 
mecsekAutóval, menetrendszerinti busszal könnyen megközelíthető az erdő által körülvett vendégház teraszáról különleges látvány tárul az éppen ott megpihenő szeme elé. Aki már betelt e különleges élménnyel, az a néhány kilométerre lévő, az ország egyik legnagyobb erdei környezetben létrehozott kalandparkjának, a Mecsextrém Parknak, több mint 20 játékelemével múlathatja az időt. Többek között kipróbálhatjuk az erdei bobot, az alpesi kötélpályát, a mászófalat, az x-jumpot, az íjászatot, a lövészetet, a rodeó bikát, a 3D-karikát. A gyerekeket pedig beltéri játszóház és a kalandvár, valamint gokart pálya várja. 
Az erdei kalandparkok külön kedvenceink ilyenkor. Tudom én, hogy a strandokon víz is van, de az az igazság, hogy van az az embertömeg, ami felett már nem tudom élvezni a strandot. Akkor se, ha elolvad a világ. 
mecsek kilatoAkik pedig inkább kirándulni szeretnének, azok számára ideális túrahelyszín Pusztabánya, amelynek nevezetessége, hogy számos üveghuta működött benne, azonban ezek helyét ma már csak emlékkő jelzi az erdő szélén, ott ahol felszínre kerültek a 18. századi üvegfújó kemencék és az üvegcsűr. Szintén az erdőn át vezető úton érhető el Pusztabányán keresztül Magyaregregy és a Máré-vár, valamint a Hidasi-völgy, amely a Kelet-Mecseki Tájvédelmi Körzet fokozottan védett területe. 
Pécs irányában Kövestetőtől néhány kilométerre található Hosszúhetény, ahol a sváb ház és az üveges múzeum kínál sok látnivalót, de érdemes a szőlőhegyre is kimenni, ahol jóféle borokkal kínálják meg a szőlősgazdák a betérőt. A falut az erdő felé elhagyva Kisújbánya üvegharangjával és klumpás múzeumával csalogatja az arra járókat, míg Püspökszentlászlón az arborétum rejt sok növényritkaságot.kîvestetã2
Azonban, amennyiben Komló felé veszi az irányt az utazó, akkor a Melegmányi-völgyben tehet egy feledhetetlen túrát, amelynek fáradalmait Sikondán a gyógyvizes élményfürdőben pihenheti ki. Na jó a végére csak maradt egy kis víz is, de csak azért, mert a gyógyvizes élményfürdőt az év bármely szakában élvezhetjük.

Ha környékre készültök, feltétlen böngésszétek a Pannon Flavours oldalát, akár egy egész hónapnyi remek ötletet találhattok rajta még több olyan étteremel, borozóval, csárdával, vagy panzióval, ahol helyi termékeket használnak alapanyagként! 
 http://pannonflavours.orghelyi_termek_markajel

Barackos marcipános minirétes 10 perc alatt – videó

barack sarga1Hőségben is muszáj volt rétest enni. Így legalább nem kellett a sütőt bekapcsolni. Persze időtakarékos is, íme a rétes 10 perc alatt, nyilván barackkal, hiszen itt a szezonja.

Válogatós hároméves

IMG_59851, Akkor nem eszel!
2, Akkor éhes maradsz!
3, Nem lesz más!
4, Na jó, válassz…
5, Tegnap sem ettél egész nap!

Azt hiszem, ezek a mondatok minden családban elhangzottak már, ahol gyerekek vannak. A nagy fiamnál rosszabb evő elbeszélések alapján csak a férjem volt, aki pár évig szinte csak lecsón és traubi szódán élt, de Dáci is versenyben marad azért az olívaolajos spagettivel és a zsömlebéllel. 
Ehhez képest Záli egészen kifinomult lélek, mindent megkóstol, és hangulatától függően meg is eszik. Nem az a gond vele, hogy nem eszik, és aggódom, hogy elég fehérje-szénhidrát-zsír-vitamin-tápanyag jut-e a szervezetébe, mert egyet kell értenem a doktornéninkkel, hogy teli hűtő mellett nem fog éhen halni, hanem rettenetesen bosszantó és fárasztó tud lenni a művel. Főleg nyaralás alatt.
Mert ki szeretne egy nyafogó gyerekkel nyaralni? Ilyenkor mi is engedékenyebbek vagyunk, lehet választani az étteremben mindenféle korlátozás nélkül – akár heti hét spagettit enni például. De egy hároméves még nem tud igazán dönteni, így megpróbáljuk megtippelni, mi tetszene neki. Nyilván az utóbbi hetek kajastatisztikájából indulunk ki. Ha eddig szerette a rántott húst sült krumplival, akkor legyen most is az. 
De nem kell neki! Neki az kell, amit a testvére eszik, a hamburger.
Oké, akkor legközelebb, mivel nincs az étlapon hamburger, próbálkozzunk egy bolonyaival. Minden gyerek imádja, az enyém is. Most csak addig jó, amíg a tésztáról az összes ragu a pólóján landol, majd közli, hogy ez nem finom neki. 
Tegnap este már odáig merészkedtem, hogy csak egy tányér ételt kértem a két gyereknek, azt is csak gyerekadagot. Fasírt, krumplipüré, sült hagyma. Persze kisebbikem azonnal kiborult, hogy ő nem kap vacsorát, de amikor meglátta, hogy egy tányérból kell ennie a bátyjával, olyan boldog lett, hogy ezt a praktikát ma is kipróbálom. A pincér persze kicsit értetlenkedett azon, hogy miért nem kérek legalább még egy tányért, ha már a rendes adagot sajnálom a gyerekeimtől, de nem akartam azzal fárasztani, hogy elmagyarázom neki, mennyire működik az irigységre apellálás. 
Mástól is hallottam már, hogy pont ez a korszak a legnehezebb, mert ilyenkor jönnek rá a gyerekek arra, létezik ízlés, saját akarat, és kezdik megérteni, hogy nem mindenki szeret mindent. Ezt pedig ki kell próbálniuk, így sokszor csak az érzés miatt is visszautasítanak ételeket, hogy átérezhessék milyen az, amikor valamit nem szeretünk. Nyilván fontos tapasztalás, de igazán megtarthatnák ezt a kísérletet a nagyinak!
Azért persze vannak ennek jó részei is, ilyen nálunk mostanában, hogy Záli szerint elképesztően menő csípős vizet inni, vagyis szódát. Imádja begyűjteni az csodálkozó és elismerő szavakat, amiért nem jeges teát vagy málnaszörpöt rendel, hanem vizet. És igen, tudja, hogy csípős, de szereti 🙂
A rosszabb világ akkor kezdődik majd, ha vége a nyaralásnak, és otthon nem írok majd étlapot, hanem főzök egyet, és azt kell megenni vagy nem megenni. Érdekes, hogy valóban mennyire lazábban veszem már ezt egy második gyereknél. Az elsővel tényleg aggódtam a vitaminok és a nyomelemek miatt, most egyszerűen tudom, hogy nem lesz gond. Persze jó lenne, ha már most salátát vacsorázna párolt tengeri hallal, de mit tehetek ha a csirkét szereti? Dávid is salátaevő lett, igaz a sajtot még mindig nem hajlandó megenni a mozarellán és a parmezánon kívül. Én meg a pontyot nem eszem meg, és a heringért se vagyok oda. 
Úgyhogy csak azt tudom ajánlani magamnak: Kedves Eszter, vedd lazán! Nagyon sok mindent kell nem szeretni addig, amíg kiderül, melyik az igai, amit soha, de tényleg soha nem eszünk meg.
salzburg valogat1

Pécsi gasztrobarangolás

Pecs-gasztro09Szeretünk belföldön eltölteni egy-egy hétvégét, nagyon feltölti az egész családot. Vannak felnőtt hétvégéink, amikor több az evős-ivós program, és vannak gyerekes hétvégéink is, amikor pedig fél napok telnek el egy vadasparkban vagy tóparton. Mindkettő jó, sőt, egy idő után lehet a kettőt kombinálni is, de most még Zálinak elég rövid a türelme. De ez másik poszt, megírom majd azt is ;-)

Most Pécset ajánlom, amire az igazi újszülött szemével tudtam tekinteni, ugyanis utoljára 30 éve jártam arra, és hát azóta sok minden megváltozott. 
Épp gyereknap volt a Zsolnay negyedben, amikor ott ebédeltünk, és engem annyira megfogott a hangulat, hogy el is határoztam, gyerekekkel is visszatérünk hamarosan. 
Most először mégis egy másik épületben működő éttermet ajánlok a Pezsgőházat, egyszerűen nem tudom ugyanis leküzdeni az épületek iránti rajongásomat. 
Tudtátok, hogy Magyarország első Pezsgőgyárát 1859-ben Littke Lőrinc (lengyel származású kereskedő család) alapítja, ami a II. világháború végéig a család tulajdonában állt? Az 1890-es években újítják fel a Székesegyházat, ez alkalomból jár Pécsen Ferenc József császár és látogatást tesz a Littke Pezsgőgyárban is. Ettől kezdve a Pécsi Pezsgő a császári és királyi udvar hivatalos pezsgője, a Littke család lesz az udvari beszállító.

nosztalgia_poszterek_plakatok_littke_pezsgogyar_pecs_retro_plakat_2714_1A 150 éves múltra visszatekintő épületben működik a Pezsgőház Étterem.
A Littke család egyik tagja, Littke Lőrinc a szabómesterség kitanulása után alkímiával kezdett alaposabban foglalkozni. Én egyszerűen megőrülük az ilyen történetekért! Micsoda karrierváltás, hogy egy modern szót is használjak. “Lőrincnek az olykor veszélyes kísérletekhez külső segítségre volt szüksége, így jutott el a borkereskedelmi kapcsolatok kiépítésének ürügyével Pozsonyba az Esch és Társa pezsgőgyárba, ahol a gyártási feltételekkel, az erjesztéssel és tárolással is megismerkedett. Pécsre visszatérve pincerendszert kereséséhez fogott, hogy megkezdhesse a gyártást. Így talált rá a Scitovszky tér 7. szám alatti pincelabirintusra.

1858-ban a Littke testvérek János és József nem tudtak értékesíteni egy nagyobb mennyiségű borkészletet. Ekkor Lőrinc pincerendszere már elkészült, kiváló szakmunkásokkal rendelkezett, és megérkeztek a segédanyagok is Pozsonyból. Lőrinc egy francia eljárást is megszerzett, amellyel pezsgőt lehetett készíteni. Így indulhatott meg 1859-ben a gyártás. Lőrinc a kezdetektől arra törekedett, hogy különleges ízű, extra zamatú pezsgőkkel lepje meg a piacot. Olyanokkal, amelyek idehaza és külföldön egyaránt figyelemre számíthattak. Kísérletei során növényi kivonatok és párlatok egész sorát próbálta ki, zellert, hársfavirágot, de próbálkozott bodzavirággal és cseresznyevirággal is.”
De most komolyan, hát nem csodálatos? Én legalábbis annyira bele tudom képzelni magam egy hasonló világba. Én, mint Littkeiné, segítenék a férjemnek az okos tanácsaimmal, mert persze a fűszernövényeknek és gyógyfüveknek én lennék a sokkal nagyobb ismerőjük, de a kor szelleméhez alkalmazkodva, a sikert és elismerést még meghagynám csak a férjemnek, én csak csöndben mosolyognék a háttérben. Vagy nem.

Sajnos a háború és az államosítás után a pezsgőtermelés Pécsett teljesen megszűnt 1966-ig. Mennyire tipikus, szomorú történet, pont olyan, mint a másik éttermé, amit majd lejjebb ajánlok. És szerencsénkre azért mégis megmentettek valamit a régmúlt dicsőségéből, ugyanis 1996-tól a gyár svéd tulajdonba került és Pannónia Cézár néven folytatta a pezsgőgyártást. A Kft. Szőlőtermesztéssel, borászattal bővült, ezért 2003. óta Cezar Winery Kft. néven működik.
A 150 éves múltra visszatekintő épületben működik a Pezsgőház Étterem. Az ételek helyben beszerezhető szezonális alapanyagokból készülnek, és az gyümölcsök és zöldségek idényének változásával az étlap is folyamatosan alakul.

Pecs-gasztro12
A másik csodás étterem a Zsolnay étterem természetesen a Zsolnay negyedben található. Az itteni ebéd hatalmas élmény volt számomra, elképesztően rendben volt minden fogás, ráadásul Zsolnay étterem önmagában megér egy látogatást a Negyedben, de megkockáztatom, hogy egy pécsi hétvége csúcspontja is lehet. 
És akkor jöjjön itt is az imádatom tárgya, az épület. (Ahol persze kitűnő a konyha.) A Zsolnayak egyik egykori lakóházában található étterem összeköttetésben áll a Zsolnay múzeummal, ezért mindenképp érdemes végigjárni épületet, hogy tisztában lehessünk az egykori funkcióival a helységeknek. Előre szólók, hogy a különteremben ravatalozták fel Zsolnayt annak idején, de ettől nem valamilyen bizarr hangulat lengi körül a helyet, hanem inkább erősödik a tisztelet a család iránt, akinek gyönyörű tárgyaival, csempéivel, kerámiáival és leginkább porcelánjaival annyi helyen találkozhatunk az országban.
A kistermelői alapanyagokra épülő ételek simán felveszik a versenyt egy komoly budapesti étterem ételeivel is, de jó hír minden odalátogatónak, hogy az árak viszont jóval alacsonyabbak.

A mi ebédünket Balogh Csaba teremfőnök szolgálta fel, így lehettünk nagyon sok történettel gazdagabbak a Zsolnay családról.   Megtudtuk, hogy nem csak a kerámiagyártás érdekelte őket, de saját szőlő területeik is voltak, sőt még egy üvegházuk is a gyár területén, ahol az akkoriban igencsak különlegesnek számító görögdinnyét és ananászt is megtermelték. Ehhez képest a család feje igencsak puritán étkezési szokásokat követett, mégis jó irány ez huszonegyedik századi étteremnek. 
“Zsolnay Vilmos 1828. április 19-én született Pécsett hat testvére közül másodikként. Édesapja, Zsolnay Miklós jó nevű kereskedő, édesanyja Ballay Teréz, aki a gimnázium igazgatójának volt a lánya. Szülei kereskedőnek szánták, bár ő maga festő szeretett volna lenni. Az 1853 nyarán kötött házasságból három gyermek született. Édesapja 1853-ban megvásárolja a somogyi lukafai kőedénygyárat, amelyet áttelepít Pécsre, ezt aztán Ignác fiának adja át egy év múlva.

A vállalkozás 1863-ra csőd közelbe került, amelyet Vilmos kölcsöne mentette meg az árverezéstől. Vilmos figyelme – mivel festő nem lehetett – az ipar felé fordult. A kőedénygyár fejlesztéséhez fogva előzőleg kutatásokat folytatott a megfelelő alapanyagok lelőhelyére, nagy elszántsággal képezte magát, többek között kémiai-vegyészeti tanulmányokat végzett az amerikából hazatért Nedtvich Tamás gyógyszerésznél (később botanikus).” Már megint ezek a karrierváltások 🙂 Nem hiába, aki tehetséges, az több mindenben is az, és az is előfordul, hogy időbe telik, mire megtalálja élete igazi célját. Na, de folytassuk:

Pecs-gasztro05“1868-ban jegyeztette be új vállalatát “Pécsi Cement, Chamott és Tűzálló anyagáruk” néven. Ignác bátyja sikertelen próbálkozásaiból tanulva, egy a kor követelményeinek megfelelően felszerelt és gépesített gyár létrehozásán munkálkodott. A cementgyártás nem jött be, de a samott áruk iránt meglévő kereslet, valamint a korábbi termékeket – terrakottákat, a csöveket és más használati tárgyakat – továbbra is gyártották. Az 1870-es évekre a szériatermelés hatására a levonóképes díszítés terjedt el, így a máz alatti színezéshez a kobalt volt a legalkalmasabb festék. Ezt a technikát a bécsi udvari tanácsos, Kosch segítségével honosította meg gyárában, és ekkor szerződtette első festőjét, a tehetséges Clavint. Az 1873-as Bécsi világkiállításon termékeivel, sikerrel szerepel, nagy bronzérmet és oklevelet kapott, valamint a király, Ferenc József-renddel tüntette ki. Az 1870-es évek végére indult be az épületkerámia termékek gyártása, Zsolnay alkotótehetségének újabb bizonyítékaként az új pirogránit tartósabb és időállóbbnak bizonyul a terrakottánál.

A gyár munkájában, vezetésében részt vesznek családtagjai is, Miklós fiának 1875-ben sikerül először az úgynevezett elefántcsontmázat előállítania.  

1877-es év végére fejlesztette ki a magas tüzű zománctechnikát Wartha Vince professzor közreműködésével, amely ezek után jellemezte a Zsolnay gyár termékeit.

1878-as Párizsi világkiállításon elnyerte a nagy aranyérmet (Grand Prix) és a Francia kormány becsületrendet adományozott Zsolnay Vilmosnak. Ezt követően világszerte megnövekedett a kereslet a Zsolnay termékek iránt.
Zsolnay Vilmos alkotómunkásságának legjelentősebb eredménye az eosin feltalálása 1885-1886 körül, amely az 1900-as években éri el tetőfokát. Előállítják a Zsolnay jellegzetes termékének számító eosinmázat. A XVI. századi itáliai lüsztermáz alapján Wartha Vince, Petrik Lajos és Zsolnay Vilmos kísérleteket végzett, amelynek eredményeként sokkal színgazdagabb fémfényű mázat, illetve fémszerű termékeket fejlesztettek ki. Az első eosin-mázzal bevont terméket egy kiállításon a Budai Anyagipari Tárlaton mutatják be.

Technológia lényege, hogy a festék por alapot (zöldes-fémes színű, oldott állapotban azonban pirossá alakul, mint egy lüszter pép) –   ólmos mázra visszük fel és a hagyományosnál erősebben (kétszer) égetjük redukciós tűzön. Ezt a többféle lüsztert nevezik eosinnak, és az ezzel való díszítést eosinfestésnek. A lüszter festék a kerámiatárgyakon fémes csillogást idéz elő, amelyet fémoxid gyanta- vagy zsírsavas vegyületének megfelelő oldószerben (pl. levendulaolaj, karbolsav) feloldva ecsettel felfestve visznek fel a díszítendő mázas felületre. Hevítéskor az elégő szerves anyag fém vagy fémoxid finom rétege olvasztva hátra marad.
1922-ben Zsolnay Miklós halála után, az örökösei (örökbe fogadott unokaöccsök) vették át a gyár irányítását, akik már évek óta vezetői pozíciókat töltöttek be.

1923-ban megindult a fejlődés. Újra 500 főre duzzad a munkások létszám. teljes átszervezés kezdődik: megszüntetik a porcelánfajansz gyártását, villamosítanak az üzemben, a fejlődéshez szükségszerűvé válik a porcelánra való átállás: a szigetelők mellett elkezdik az étkezési porcelánedények gyártását.

1935-re ismét 600-an dolgoznak a gyárban,így az üzem újra versenyképessé válik a konkurenciákkal szemben. 1938-ban megvásárolja a gyár a Nógrád verőcei kerámiaüzemet, majd 1940-ben a család bérbe veszi a kolozsvári Iris gyárat. A dolgozók létszáma a két gyáregységben eléri a 750-et.

1948-ban a vállalkozás állami tulajdonba kerül, létrejön a Pécsi Zsolnay Nemzeti Vállalat…”
Azt hiszem a nagy múltú gyár igazán méltó képviselője a Zsolnay étterem. 
Érdemes a honlapot böngészni egyébként, mert rendszeresen szerveznek különleges vacsoraesteket, például korabeli receptekkel mutatják be a család és a gyár egy-egy korszakát. 


Ha környékre készültök, feltétlen böngésszétek a Pannon Flavours oldalát, akár egy egész hónapnyi remek ötletet találhattok rajta még több olyan étteremel, borozóval, csárdával, vagy panzióval, ahol helyi termékeket használnak alapanyagként! 
 http://pannonflavours.org

helyi_termek_markajel

 

Kopácsi csíptetős ponty

csiptetos pontyA Kopácsi rét Európa egyik legjelentősebb vízi élőhelye, ami hozzávetőlegesen a magyar-horvát-szerb hármas határtól a Duna-Dráva összefolyásáig terjedő területet foglalja magába. Nagyon sajnálom, hogy nem jártam arra hamarabb, mert valóban egészen elképesztő szépségű, és kisgyerekes családoknak is nagyon különleges, tartalmas élményt nyújtó hely. Arról nem is beszélve, hogy igazi halparadicsom,  44 halfaj fordul elő a vízben.
Kopács ősi halászfalu, lakosságának körülbelül háromnegyede magyar nemzetiségű. Érdekes, hogy a középkorban hallal adóztak. 

A fa hidak

A fa hidak

A kopácsiaknak évszázadok óta főznek a réten, igencsak egyszerű, de annál finomabb ételeket. Egyik ilyen elképesztően látványos, és nagyon finom jellegzetes ételük a csiptetős ponty.
A megtisztított, háta felől felbontott pontyból kibelezik, kiszedik a kopoltyút, és a keserűfogat is . Megmossák, majd mindkét oldalon beirdalják. Pontyonként egy-egy lekérgezett fűzfaágat vesznek, bamit behasítanak. Ez lesz a csíptető.
A hal testen keresztül átszúrják a két vékony fűzvesszőt, hogy a pontysütés közben ne pöndörödjön össze. A kiterített halat belehelyezik a nyársba, és alaposan besózzák, majd odaszúrják a tűz mellé. Paprikával csak a legvégén fűszerezik, jobban mondva paprikás zsírral kenik le. Nem éppen egy gyors étel, mert közvetlenül nem éri a tűz, csak oldalról áramlik felé a hő, de pont attól a lassú, saját zsírjában sütéstől lesz olyan elképesztően finom és kellemesen füstös a húsa. 
Maga az étel annyira látványos, hogy még vendégeket is érdemes rá hívni!
Friss kenyérrel, hagymakarikákkal a legfinomabb.
Ha környékre készültök, feltétlen böngésszétek a Pannon Flavours oldalát, akár egy egész hónapnyi remek ötletet találhattok rajta még több olyan étteremel, borozóval, csárdával, vagy panzióval, ahol helyi termékeket használnak alapanyagként! 
 http://pannonflavours.org
helyi_termek_markajel

Svéd vacsora

AMN_8957
Ha elárulom, hogy emlékszem arra, amikor megnyitott az első IKEA Magyarországon, akkor tudni fogjátok, hogy elmúltam 25.
Egészen kicsi korom óta lelkesedtem Skandináviáért, úgyhogy amikor valóban kinyitott az Örs vezér téri üzlet, még azon a héten elmentem. Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy valóban itt is kapható lesz majd valaha mindenféle skandináv stílusú textil, és klassz konyhabútor. És ez mind hagyján, de lesz IKEA katalógus, méghozzá ingyen.
Ehhez képest az IKEA egy teljesen új bolygóról érkezett. Ha van kedvetek, most is meg lehet tapasztalni ezt a másfajta szemléletet, 25-én mindkét áruházban Ötletfesztivál lesz.
Sőt, akkoriban az is nagyon meglepő volt, hogy az üzletben nem csak hogy nem szólnak az emberre, ha hozzáér egy székhez, de kifejezetten bátorítják rá, hogy próbálja ki. Nagy különbség volt ez 1990 környékén, az addig megszokotthoz képest! Soha nem felejtem el, anyukám szeretett volna egy kis éjjeliszekrényt magának. El is mentünk a közeli Kossuth Lajos utcába egy bútorboltba, ahol vastag bordó kötelek mögött voltak szobának berendezett dobogók, és az egyik ilyen dobogó távoli sarkában ott állt a kiszemelt szekrényke. De olyan messze volt, és olyan szögben, hogy alig látszott. Anyám áthajolt a kötélen, erre az eladó elkezdett kiabálni, hogy az tilos! Mondtuk, hogy nem látjuk rendesen, de szeretnénk megvenni. Van-e benne fiók. Van. De nem mindegy? Két hónap mire szállítani tudják…
 Oda lehetett menni. Ki lehetett húzni, le lehetett mérni, meg lehetett szagolni. És ami a leghihetetlenebb volt, volt minden raktáron. És az a fenyőillat, amit azóta is annyira szeretek a raktárban, az is lenyűgöző volt. Persze el voltunk ájulva a svéd húsgolyótól is. “Áfonya lekvárt adnak mellé, képzeld el!” Én személy szerint olyan lelkes voltam, hogy 1992-es év már kint is talált Svédországban, ahol egy évig laktam. Na és persze utána dolgoztam pár évet a budaörsi házban, a konyha osztályon, ahonnan csak azért jöttem el, mert Dávid fiam megszületett.
Egyszer valaki kérdezte, hogy a raktári fenyőillatot vajon érzik-e az ott dolgozók. Nos, a válaszom igen. Minden reggel ugyanolyan jó! 🙂
Most arra kértek, a Svéd finomságok boltjában vásároljak be, és készítsek egy jó kis svéd ünnepi vacsorát. Különben is szoktam ilyesmit, imádom a svéd nyarakat! A késői naplementét, a tiszta levegőt, a barátokat, a “svédasztalt”.
A legfontosabb, hogy legyen elég ital. De nem lesz gond, hoznak a barátok. Azért pár sörnek és cidernek nem tudtam ellenállni, de szigorúan csak a címke miatt került a kosaramba. Nyilván.
ikeaestAmi készült:
Ropogós, kapros-krémsajtos szendvics füstölt lazaccal
Tormás céklasaláta
Kéksajtos kosárka
Svéd húsgolyó áfonyalekvárral
Fokhagymás garnéla zöld salátával
Koktélvirsli kapros édes-mustárral
Sós keksz falatok sajttal
Áfonyás mini sajttorták

15200 forintot költöttem, és 1500-at még a sarki boltban. Ebből hatan laktunk jól.

Ropogós, kapros-krémsajtos szendvics füstölt lazaccal
Hozzávalók:
1 csomag svéd kétszersült
1 csomag natúr krémsajt
1 csokor kapor
bors
1 csomag füstölt lazac  (LAX KALLRÖKT)
A kétszersültet megkentem a kaporral elkevert krémsajttal, tetejére füstölt lazacot tettem.

Tormás céklasaláta
1 üveg svéd tormaszósz (SÅS PEPPARROT)
2 cékla megpucolva, lereszelve
1 ek friss kapor
Mindent összekevertem.

Kéksajtos kosárka
Kedvenc minikosárkámat használtam hozzá.  (Krustander)
Svéd kéksajt (OST BLÅMÖGEL)
2 dl tejföl
1 gerezd fokhagyma
10 szem darált dió
A sajtot összetörtem a tejföllel, a zúzott fokhagymával, és a dióval, majd a krémet a kosárkába nyomtam.

Svéd húsgolyó áfonyalekvárral (KÖTTBULLAR)
A fagyasztott húsgolyót megsütöttem, fogpiszkálót szúrtam mindegyikbe, hogy könnyen együk evőeszköz nélkül is, és áfonyalekvárt kanalaztam mellé.

Fokhagymás garnéla zöld salátával
A fagyasztott garnélát 1,5-1,5 percig sütöttem, zúzott fokhagymával és olívaolajjal.
A salátát megmostam, olívaolajjal és friss citromlével kevertem.

Koktélvirsli kapros édes-mustárral
A férjem kedvence ez a virsli, nem az az igazi mini de kisebb, mint egy magyar virsli fele, és elképesztően jó ízű. A kapros mustár pedig az én gyengém. Mindenhez.

Sós keksz falatok sajttal
Kapható egy ilyen sós kekszválogatás, van benne minden: kerek, szögletes, ostyalap, teljes kiőrlésű, stb. Mindenféle krém tökéletes rá, a sajttól kezdve a májig, vagy a tonhalig. De egy jó erős ízű sajttal, és némi áfonyalekvárral is finom. Most ez készült belőle.

Áfonyás mini sajttorták
Újra a kis kosárkákat használtam. Natúr sajtkrémet kevertem friss áfonyával, citromhéjjal, felvert tejszínhabbal és cukorral. Pont egy falatnyi csoda. Persze csak sok felet után lehet abbahagyni.

Nincs svéd ünnep sok mécses és gyertya nélkül, úgyhogy azt se felejtsétek el!
(X)

 

A húsmentes hétfő a jövőnkről szól

article-2232006-15FE2410000005DC-430_634x491Ha olvasgatsz gasztroblogokat, vagy sok embert követsz az Instagramon, akkor biztosan belefutottál már a húsmentes hétfőbe, vagy angolul a meatless monday-ba. Bár elsőre úgy tűnhet, hogy itt az egészségesebb étkezés hívei osztják meg az aznapi salátájukat – nyugalom, csak viccelek a sztereotípiával – igazából nem erről, vagy legalábbis nem csak erről van szó.
Most, hogy ilyen meleg van, különben is könnyebb lemondani a húsról, így arra kérlek téged is, csatlakozz a mozgalomhoz, egyél egy héten legalább egy napot húsmentesen. Persze lehet ez a nap akár szerda vagy vasárnap is, a lényeg, hogy legyen a hétnek egy ilyen napja.
Miért? Sokszor olvashatjuk, de könnyű nem komolyan venni, a hústermeléshez, vagyis az állattenyésztéshez rengeteg víz szükséges, illetve sokkal több olyan gázt termelünk így, ami a bolygónk felmelegedéséhez vezet, mint ha zöldségeket eszünk. És most ebbe szerintem elég könnyű beleélni magunkat, nem igaz?
A legjobb persze az lenne, ha néha beiktatnánk egy vegán napot is, amikor semmi olyat nem eszünk, amihez állatokra van szükségünk, vagyis se tejterméket, se tojást nem fogyasztunk, de ez legyen egy következő lépés.

Tudtad, hogy a  talajeróziót majdnem százszorosára gyorsítja fel az erdőirtás és az intenzív, nagyüzemi mezőgazdaság miatt? Ha sok húst akarunk, akkor sokkal intenzívebb növénytermesztést is kell folytatnunk, hiszen az állatok növényi takarmányból “növesztik” a húsukat.
Az ENSZ egy kutatása szerint a kétezres évek elejére az 1900-as években termesztett kultúrnövények 96%-a tűnt el, és ma már szinte csak monokultúrás módón termeljük a növényeket, ami további veszélyt jelent a környezetünkre.

1 kg hús előállításához 100-szor több vizet használnak föl, mint 1 kg haszonnövény termesztéséhez.
A víz felét a takarmánytermesztéshez használják, amit az állat megeszik, a másik felét pedig az állat issza meg, mielőtt levágnák. De ami még ennél is veszélyesebb, hogy a hatalmas telepeken tenyésztett állatok trágyája beszivárog a földbe, illetve a folyóvizekbe, és tönkreteszi a vízkészleteket.  Ebben a trágyában ugyanis -szemben a mondjuk 100 évvel ezelőtt tartott állatokéval-  rengeteg az antibiotikum maradvány, a műtrágya maradvány, illetve sok a rovarirtó származék. Ez pedig bekerül a rendszerbe, ezzel mérgezve azt az ivóvizet is, amit mi iszunk.
A FAO szerint az ipari méretű hústermelés felelős a globális üvegházgáz-kibocsátás  majdnem 20-áért. De némely számítás szerint akár  51% lehet ez a szám, ha összeadjuk az állatok kilégzéséből és a kiírtott erdők helyén csak takarmánynövényeket termesztő gazdaságok csökkent oxigéntermelését, valamint a trágyakezelés dinitrogén-oxid- és metánkibocsátását. A metánnak , amit ugye a szarvasmarhák hatalmas mennyiségben bocsátanak ki magukból, a szén-dioxidnál 23-szor nagyobb a globális melegítő képessége, míg a dinitrogén-oxidé 296-szor nagyobb.

2050-re a világ haszonállat-állománya meghaladhatja a 100 milliárdot – ez több mint tízszerese az akkorra várt emberi populációnak.

2050-re 70%-kal kellene növelni világszerte az élelmiszertermelést a kereslet kielégítéséhez, ha figyelembe vesszük, hogy milyen mértékben népesedik túl a bolygónk. 1990 óta 61%-kal nőtt a globális üvegházgáz-kibocsátás, és ennek több mint negyedéért az állattartás a felelős. A FAO szerint 2012-ben több mint 300 millió tonna húst termelt az emberiség, az egy főre jutó fogyasztási ráta átlag 42,5 kg.
Ha kevesebb húst eszünk, azzal nagyon sokat teszünk
a jövőnkért
a környezetünkért
az állatok jólétéért
az egészségünkért
az éhezőkért
és a pénztárcánkért!
http://www.meatlessmonday.com

Nyisd meg új ablakban!

Nyisd meg új ablakban!

 

 

Kedvenc öt szakácskönyvem

claudia rodenOlyan sokan kérdezitek, hogy melyek a kedvenc szakácskönyveim, hogy most írok ötöt. Lehet, hogy egy hónap múlva nem ez az öt lenne a listámban, de ma, ezen a forró szombati napon ezekre szavazok. 
Talán érdemes lenne még egyszer egy külön listát szentelni a magyar és az angol nyelvű könyveknek is.
roden jewisAz első mindenképp Claudia Roden, The book of jewish food-ja, és ez már több mint tíz éve nem változott. Elképesztően alapos munka, nem is csak szakácskönyv, hanem egy valódi enciklopédia. Benne persze milliónyi recept, de mellette történelem, kultúra, szociológia, és csak egy egészen minimális vallás. 
Egyszerűen öröm olvasni, még akkor is, ha hónapokig nem főzök belőle. 
Kedvenc történetem a szerőtől, hogy amikor gyerekkorában Egyiptomból Angliába költöztek és ott meglátogatta őket a többi zsidó szomszéd, a furcsa ételeket megkóstolva megkérdezték: Biztosak vagytok abban, hogy ti is zsidók vagytok? Na igen, Egyiptomban igencsak mások voltak az étkezési szokások, mint London külvárosában…
A második legyen akkor magyar, méghozzá Váncsa István szakácskönyve az Ezeregy recept. Imádtam az első pillanattól kezdve, amikor megjelent, és persze különösen vicces számomra, hogy amikor olvasom, Váncsa hangját hallom a fejemben.
vancsaTalán erre mondják, hogy nagyon jól megírt szakácskönyv. Fogalmam sincs, főztem-e valaha is belőle, de az biztos, hogy rengeteg receptet tettem magamévá úgy, hogy később valami nagyon, vagy kevésbé hasonló jutott eszembe, mint amit ott olvastam. Erre a könyvre is igaz valamelyest, hogy nem is annyira szakácskönyv, mint amennyire szórakoztató irodalom. Oldalakat vagyok képes belőle éjjel tizenegykor felolvasni a férjemnek, és nagyon jókat mulatunk rajta. Persze ez a mulatozás igencsak veszélyes, mert valahogy mindig az a vége, hogy megéhezünk közben. 
hestonA harmadik Heston Blumenthal Otthon című könyve.
Először angolul volt meg, de amikor kiadták magyarul, akkor így is megvettem, legalább tudok kicsit bosszankodni a fordításon, de azért nem olyan rossz, hogy élvezhetetlen lenne, csak néha zavaró. Pedig a könyv maga egy remekmű. Modern, és egy kicsit a modern éttermi konyhát viszi be a “hétköznapi háziasszonyok” konyhájába. Nagyon sokat lehet tanulni belőle, szerintem pont annyira alapmű és hasznos, mint a másik magyarul megjelent munkája, A tökéletesség nyomában című. 
Vigyázat, a könyv garantáltan konyhai beruházásokat von maga után, mert nem élhetünk tovább maghőmérő, sütőhőmérő, vagy szuvidáló nélkül. 😉
A negyedik a The River Cottage Meat Book, Hugh Fearnley-Whittingstall-tól. 
Szintén nem az a kis ridikülben elférő méret, nagy is, vastag is, és komoly a súlya. Viszont annyira komoly munka, hogy a hentestanulóknak érdemes lenne tankönyv helyett használni. Van benne recept is, de komolyan minden betűje aranyat ér. Kitér az állat tartására, a vágásra, a feldolgozásra, a tárolásra, a vásárlásra, na és persze az elkészítésre is. 
meatAbban  a korszakában írta ezt a könyvet még Hugh, amikor imádtam, rajongtam érte, és Dáviddal kívülről tudtuk az első sorozatát, mert tévénk már akkor sem volt, de ezt megvettük videón. Mai napig imádom, egyszerűen nem tudom megunni. Sajnálom nagyon, hogy azóta kissé ellaposodott a téma, és nem tud igazán megújulni. Azt pedig különösen fájlalom, hogy pont ezeket a régebbi, nagyon izgalmas és komoly könyveit nem adták ki magyarul.
casa moroAz ötödik -szerencsére szintén megjelent magyarul- Sam és Sam Clark: Casa Moro című csodája. Címéből könnyen kiderül, hogy egy spanyol szakácskönyvről van szó, amit az angol házaspár spanyol háza ihletett, és a recepteket a saját londoni éttermükben is kipróbálták. Van valami különleges hangulata a könyvnek, olyan amiért legszívesebben kivennél három hónap fizetés nélküli szabadságot (na jó, azért utalhatnak bátran) és elutaznál egy spanyol házba, ahol végigfőznéd az egész könyvet. Nem azért, mert annyira különlegesek a receptek, ugyanis igazán egyszerű, ám annál finomabb ételekről van szó, hanem mert annyira hívogató a hangulat, gyönyörűek fotók, és élő az egész, hogy egyszerűen részese akarsz lenni.
Mire az ötödikhez értem, minden ujjamba bele kellett harapnom, mert még legalább tíz legeslegkedvencebb könyvem van. Szóval folytatom!

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!