Fűszer és Lélek

Kötelező olvasmány: ki lettem oktatva

kötelező olvasmányNem vagyok erős az önmérséklet gyakorlásában sajnos, de azért igyekszem. Most sikerült egy egész hetet várnom ezzel a poszttal, hátha lenyugszom. Kicsit csillapodtak is az érzéseim, de teljesen objektív nem lehetek, hiszen a fiamról és rólam van szó. Na és persze a kötelező olvasmányokról.
Bevezetésképp el kell mondanom, hogy én mindig is szerettem olvasni, és már általános iskolában se voltak gondjaim a kötelező olvasmányokkal kettőt kivéve, de azért a Légy jó mindhalálig-on mégiscsak átrágtam magam, igaz, közben nagyon utáltam a világot, az irodalom tanárt, magamat, Nyilas Misit és Móricz Zsigmondot is. A Kőszívű ember fiai viszont kifogott rajtam, annyira, hogy ötször ugrottam neki, de egyszerűen a harmadánál tovább soha nem jutottam. Csak halkan jegyzem meg, hogy valami furcsa oknál fogva viszont az Arany ember annyira bejött nekem, hogy kétszer is elolvastam. Fiatal voltam, és unatkoztam nagyanyámnál, na.
Szerencsém van, mert Dávid szeret olvasni, és egy szuper irodalomtanárt sikerült kapnia, aki tényleg megszerettetni, és nem megutáltatni akarja az irodalmat. Nyárra például több jó kortárs regényből is lehet választani ötödik végén, és ott van még az Egri csillagok is. Fogadóórán hallottam először, hogy Nógrádi Gergely két kötelező olvasmányt is átírt modern nyelvezetre, az egyik az Egri csillagok, a másik pont a nagy mumusom a Kőszívű ember fiai.
Nem újraírta, nem zanzásította, hanem olyan formába öntötte a nyelvezetét, ami érthető egy mai 11 éves számára is.
Én ennek nagyon megörültem, ugyanis két éve, amikor csak egy Szent Péter esernyőjét találtam az erdőbényei házunkban, ahol se tévé, se rádió, se net, arra gondoltam, ez lesz az a regény, amit közösen elolvasunk, és megbeszélünk egyhetes vakációnk alatt. Mert én még ezt is nagyon szerettem, sőt kifejezetten izgalmasnak találtam harminc éve, és biztosan a fiam is élvezi majd a közös olvasást, beszélgetést a hatalmas csendben és tücsökciripelésben. Persze amikor éppen nem megy a motorosfűrész. Elkezdtük olvasni, és már az első oldalon annyiszor meg kellett állnunk magyarázatot fűzni a rengeteg, mára tökéletesen ismeretlen kifejezés mellé, hogy tíz oldalnál nem jutottunk tovább. Rettenetesen sajnáltam, de be kellett látnom, hogy már  egy számomra is nehezen olvasható regény újabb harminc év múltával egyszerűen érthetetlen, és legfőképp élvezhetetlen a maga 120 éves magyarságával. Pedig mennyire jó történet, amit mennyire nem ad vissza a fim!
Az Egri csillagok is 116 éve jelent meg először. Rávehetném a nagy szókinccsel rendelkező, jól olvasó fiamat, hogy elolvassa, de tudom, hogy nem lenne igazi élmény számára, mert sokszor meg kéne szakítania az olvasást, hogy fogalmakat, szavakat átbeszéljünk, hogy teljesen kerek lehessen a történet. Vagy megtehetné azt is, hogy egyszerűen átugrik az unalmas, érthetetlen részeken. Ugye ismerős ez mindenkinek?
Tudom, hogy unná a több oldalas tájleírásokat. Én is untam, amikor egyszer nem is értem miért, de végigolvastam Walter Scott Ivanhoe-ját. Bárcsak valami jó kis szórakoztató ponyvát olvastam volna helyette! De 12 évesen annyi mindenre jut ideje az embernek 🙂
Úgyhogy nagyon megörültem a lehetőségnek, és bementem a könyvesboltba, kértem egy Nógrádi féle Egri csillagokat. Az eladó úgy nézett rám, mintha pornófilmet kerestem volna a Vatikán könyvtárában, és azonnal válaszolt is: nincs, ‘asszem a könyvhétre jön ki, de nem fogjuk tartani. Vegye meg az anyuka az eredetit, biztosan nem örülne a tanító néni, ha megtudná, hogy nem is olvasta el a gyerek a kötelező olvasmányt!
Mondtam, hogy pont az irodalom tanártól tudom, hogy létezik ez a változat, és nem a könyvhétre jelenik meg, mert már régen kapható.
Na, akkor odalépett a kolléganője is, és együttes sortüzet zúdítottak rám. Szégyen, hogy már tanárok se várják el a gyerekektől, hogy elolvassanak egy regényt. Jó, hogy nem képregényt kell olvasniuk. Legtöbbjük úgy is csak filmen nézi meg, és abból írja az olvasónaplót, blablabla.
Nos, kedves könyvesbolti eladó nénik!
A gyerekek azért nem olvasnak, mert nem szoktak olyan regényeket a kezükbe adni, ami lekötné őket, ami valódi OLVASÁSÉLMÉNY lehetne. Nem ciki a kortárs ifjúsági irodalom, sőt, érdemes lenne kézbe venni, és beleolvasni! Ki mondta, hogy a világ nem változik? Miért kell ugyanannak a 15 regénynek kötelezőnek lenni 100 évig? Tudták önök, hogy az Egri csillagok, csakúgy mint a legtöbb kötelező olvasmány nem gyerekeknek íródott? De még csak nem is kamaszoknak, hanem felnőtteknek! Látták önök egyáltalán a Nógrádi féle átiratot? Nyilván nem, úgyhogy elmesélem, mert nem Istenkáromlás, és még csak nem is Gárdonyi szembeköpése. Sőt, nem is az idei könyvhétre jelent meg, hanem már 2008-ban kijött. Kimaradtak ugyan a mai szemmel vicces és túlzó érzelemnyilvánítások, a több oldalas tájleírások, és pár olyan jelenet is, aminek igazából semmi köze a cselekményhez, csak oldalakon keresztül húzódik. Azért azoknak, akik mégis ragaszkodnak az eredetihez (is) bekerültek oldalak a Gárdonyi féle eredetiből, így az olvasó könnyen összehasonlíthatja a kettőt, sőt akár kedvet is kaphat az elolvasásához.
A rövidebb regény másik előnye, hogy így marad még a vakáció alatt idő is, és kedv is pár másik olvasmányra is! 
És tudjátok mit? Igazából, engem nem is érdekel, hogy mit olvas, amíg olvas, és szeret olvasni. Az igazán nagy regények úgy is később jönnek, és fontos, addig ne utálja meg az olvasást, sőt!
nogradi

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Fűszeres Eszter says: (előzmény @Zagrebacka Macka)

    Igen, nem egyszerű.
    Egyébként pont azért tetszik a Nógrádi féle megoldás, mert van benne eredeti is, meg lehet nézni, el lehet olvasni, sőt kedvet lehet kapni!

  2. Zagrebacka Macka says:

    Nekem idősebb a fiam (így már egy ideje nem érint a kötelező olvasmány :-D), de a Szent Péter esernyővel ugyanez lett a bajunk. Annyi volt benne a számára ismeretlen dolog, hogy külön “szótár” kellett hozzá, ami egy darabig még ment, de aztán egyszerűen elunta. Próbáltam én magyarázni, hogy ez is az anyanyelvének a része, és hogy ezzel bővül a szókincse, de hát mikor érdekel ez egy 12 évest? Persze van olyan hagyományos kötelező, amit szeretett úgy is, ahogy volt (pont az Egri csillagok), és nálunk is lehetett már akkor is modern dolgokat olvasni.
    Ahgy írtam, ő most már 22 éves, és most is vitázunk azon, hogy ő megszüntetné teljesen a kötelezőt (csak számoljon be valami olvasmányról a gyerek, hogy olvasson), én meg azért azon az állásponton vagyok, hogy amit az ember ilyenkor elmulaszt megismerni, azt gyakran teljesen elmulasztja, és a régi nagy magyar írók művei meg igenis az alapműveltség részei, és ahogy a matekben sincs alku, hogy akkor most a kétismeretlenes egyenlet megoldása helyett valami mást szeretne tanulni a gyerek, úgy itt is van valamiféle minimum, amin igenis át kell evickélni. Szóval én azt hiszem, csak azzal lehetne segíteni, hogy ezeket a mostani gyerekeknek már távolabbi regényeket tényleg MÁSKÉPP dolgozzák fel. Akár ott az órán, közösen olvasva… Az átdolgozást sem vetném el teljesen, bár azért nyilván egy klasszikus nem csak a történettől klasszikus, hanem attól is, ahogy eredetileg megírták…. ugyanakkor, ha nem ódzkodunk attól, hogy manapság a színházak egyre több klasszikust fordíttatnak újra (és milyen jól teszik! Lsd. Parti Nagy féle Tartuffe vagy a Nádasdy féle Hamlet!), akkor szvsz ezt nem csak a külföldi szerzőkkel lehet megtenni, hanem a magyarokkal is…. de a kötelezőknél azért valahogy nem szabadna teljesen elveszíteni az eredeti formát sem, legalább részletekből felidézve….
    Bonyolult ez, na…


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!