Fűszer és Lélek

Irány az erdő!

rokagomba rizotto6Hogy miért gombázunk? Mert nem vadászunk, és nem horgászunk.
Mindenkinek szüksége van az elvonulásra, amikor kicsit kizárja az állandó zúgást a fejéből, amikor nem dolgozik, csak a gondolataiba mélyed. Erre egyébként a legjobb a Nordic Walking lenne, de mivel azt sajnos nem művelem, csak vágyakozom utána, ezért nekünk a gombázás marad. 
Akárhogy is, még mindig bennünk élnek az őseinktől ránk maradt szokások: a férfi szeret néha elvonulni és a “tűzbe bámulni”, a nő imád gyűjtögetni, esetemben gombát. Biztos szeretnénk vadászni és halászni is, de valamiért nekünk mégis az erdőben járkálás vált be a leginkább. Mi nem csak gyűjtjük a gombát, hanem vadászunk rá 🙂
Amikor Dávid kicsi volt, és elkezdtük az erdőbe hordani, folyamatosan magyarázott, be nem állt a szája. Márpedig egy alig háromévesnek elég nehéz elmagyarázni, hogy mi a jó a csendben. Aztán azt mondtuk, hogy csendben kell egy kicsit lenni, mert ha a gombák meghallják, hogy jövünk, akkor elszaladnak. 
Nem szép dolog becsapni a gyereket, de bevált. Persze csak 10-15 percre, de akkor is.
Persze Zálinál már nem működik. Egy cserfes, folyamatosan csivitelő lánynak azt mondani, hogy ne beszéljen öt percig, az teljesen felesleges. Pedig a gombázást már ő is értékeli, van is pici kosara. 
Mi végeztünk gombaismereti tanfolyamot, de mióta gyerekeink vannak, inkább mi is megmutatjuk szakellenőrnek amit szedtünk. Tegyetek így ti is, biztos, ami biztos! 
Idén nem túl kegyes hozzánk az időjárás, igaz, még csaj június van. Remélem lesz jobb is a helyzet, de azért pár vacsoránk már volt abból, amit magunk találtunk.
Érdekes módon, a rókagombát azok a gyerekek is megeszik általában, akik a bolti csiperkét, vagy az erdei tinórúkat nem kedvelik. Apró, jó ízű, kemény gomba, könnyű megtalálni, ha tudjuk hol kel keresni. Ha nem tudjuk, akkor irány a piac.
Kedvenc rizottónk receptje a következő 4 főre:
20-30 dkg rókagomba
5+5dkg vaj
1 kis fej salotta hagyma
20 dkg rizottó rizs
1,5 dl száraz vermuth, esetleg bor

kb. 1 liter zöldség alaplé (1 fej hagyma, 1/4 zellergumó, 1-1 fehér és sárgarépa, 5 szem egész bors)
1 csokor petrezselyem
1 ágacska kakukkfű
7 dkg frissen reszelt parmezán
A gombát puha kefével megtisztítom, a földes tönkjét levágom. Ha nem szükséges megmosni, akkor épp csak öblítsük le, nem szabad beáztatni! Mi csak aprókat találtunk, ezt nem szeleteltük fel. Piírtsuk meg a vaj felén, és tegyük félre.
A vaj másik felén dinszteljük meg a hagymát, majd öntsük rá a megmosott rizst, és pár perc kevergetés után a vermuth-ot. Sózzuk, majd merőkanalanként adjuk hozzá az alaplét, ha már felszívta a rizs. Folyamatosan kevergessük. 18 perc alatt készül el. 
Ekkor tegyük bele a petrezselymet, a kakukkfüvet és a parmezánt. A gomba felét is keverjük bele, a maradékot kanalazzuk a tetejére. Azonnal fogyasszuk el!rokagomba erdo

10 dolog, amit ne mondj egy gluténérzékenynek!

gluten-warningNemrég egy cukrász mesélte nekem, hogy milyen sok “ál gluténérzékeny” ember van mostanában, akik igazából csak valamilyen hóbort miatt nem esznek glutént, mégis elvárják, hogy egy átlagos cukrászda valódi, gluténmentes választékkal szolgáljon. Ez ugyebár egyáltalán nem csak kedv kérdése, ugyanis egy cukrászműhelyben száll a liszt rendesen, és ha valóban igazi gluténmentes és nem csak búzamentes süteményt szeretnének sütni, akkor hatalmas nagytakarítást kéne csapni a kétféle süti között, mert a glutén valóban komoly allergén annak, aki érzékeny rá.
Ismerem a másik oldalt is, és most nem a paleó diétáról beszélek, hanem a valóban gluténtól eltiltott életmódról. Dávid pár éve komoly tej és gluténmentes diétán volt orvosi utasításra, amit nagyon nehéz és bonyolult volt tartanunk. Folyamatos kételkedésbe, megjegyzésekbe futottunk bele, és az sem könnyítette meg a helyzetünket, hogy bár orvosi ajánlásra tartottuk a diétát, a gyerek mégsem gluténérzékeny, csak gyulladásos folyamatok miatt tanácsolta nekünk a doktornő, és valóban 8-9 hónap alatt teljesen megoldódott minden probléma. Egy olyan bürokratikus  szervezet, mint egy iskola, viszont csak allergiáról fogad el papírt, különben nincs gluténmentes menü. 
Összeszedtem pár nagyon jellemző, és nagyon bosszantó megjegyzést ezzel kapcsolatban. 
1,
-Szegény gyerek, egy kis süteményt se ehet? Ma lesz Lacika születésnapja, egy kis torta nem árthat. Csak egy vékony szeletke.
-De, árthat! Hónapok óta ellenáll a gyerek, nagyon komolyan, és éretten áll a dolgokhoz, kérlek ne te dönts helyettem, az anyja helyett!
2,
-Nézd meg a táplálkozási piramist! Világosan ott van, hogy a legtöbb, amit fogyasztanunk KELL, hogy egészségesek legyünk, az a gabona. Tönkre akarod tenni a gyereket?
-Ezt most tényleg nem szeretném megvitatni veled. Te könyvtáros/pénztáros/autószerelő/tanítónő vagy, és nem orvos.
3, 
-Egyszer régen csináltam egy kenyérmentes diétát, és nem mondom, lefogytam, de hámlott a bőr a tenyeremről.
-Ez nem fogyókúra. Egyébként a legtöbb gluténmentes süti, kenyér, és tészta több kalóriát tartalmaz, mint a hagyományos változat. Ha bármilyen furcsaságot észlelünk a gyereken, azonnal szólunk az orvosnak.
4, 
-Régen nagyanyám akkora kenyereket sütött, mint a malomkerék, azt ettük egy hétig, mégsem volt baja senkinek tőle. Igaz, akkor még nem volt ilyen sok a permetezőszer, légszennyezettség. Egyetek biokenyeret!
-Régen azt hitték, hogy a föld lapos. De azóta sokat fejlődött a tudomány.
5,
-Ez is csak egy olyan hóbort, mint a sok laktózérzékeny. Kicsit megy a hasuk, és máris mindenféle betegséget találnak ki maguknak jódolgukban.
-A laktózérzékenység is nagyon komoly dolog, de a glutén még komolyabb. Tényleg nem játék, hosszú távon nagyon komoly szövődményei lehetnek, nem csak némi “kellemetlenség”.
6, 
-Nem lehet mindent kiváltani olajos magvakkal, rizzsel, kukoricával és krumplival.
-Valóban nem, épp ezért kéne becsülni és támogatni, amit egy gyerek (persze felnőtt is) tesz. Komoly lemondással jár ez a diéta.
7, 
-Na de még a párizsiban is van glutén, úgy sem lehet betartani, legalább nyaralás alatt ehetne valami jót is.
-Szerencsére, már jónéhány késztermék is létezik glutén mentes változatban, de leginkább magunkra számíthatunk. Ha megszakítjuk a diétát, akkor újra kell kezdeni, mert pont az a cél, hogy a fél év alatt elmúljanak a gyulladásai. 
8, 
-És mi van, ha titokban eszik valamit, mert nem bírja? Tudod, ami tilos, az mindig sokkal édesebb.
-Bízom benne, hogy nem. Ha mégis, akkor nehéz dolgunk van, és tovább tart a gyógyulás. Ha gluténérzékeny lesz, akkor soha többet nem ehet olyasmit, ami miatt most ti nyafogtok, pedig neki hiányzik. Pont ezért kérem, hogy ne sajnáljátok, hanem ismerjétek el az igyekezetét, az akaratát. 
9,
-Otthon eszitek előtte a kenyeret meg a spagettit?
-Nem, amikor vele vagyunk, mi is betartjuk a diétáját, mert ő még gyerek. 
10, 
-Elképesztő, hogy már az orvosok is ezt a hülye paleózást hirdetik. Biztos csak jutalékot kapnak az xy-tól.
-Nem, ez nem paleó, hanem létező betegség. Mielőtt belemerülnénk, muszáj megjegyeznem, hogy az őskorban pláne, de akár pár évtizede is, sokkal, de sokkal kevesebb glutént és tejterméket ettek az emberek.  Egyáltalán nem biztos, hogy aki gluténérzékeny, az laktózérzékeny is, de az nagyon valószínű, hogy tíz emberből 7 laktózérzékeny. Akkor is, ha nincsenek még tünetei, és akkor is, ha beégett az agyunkba, hogy a tej, élet, erő és egészség. A glutén ettől szerencsére sokkal kevesebb embert érint, de sokkal komolyabb dolog. 

Városnézés kisgyerekkel: működik!

gyerekeknyarMi nem vagyunk azok a tengerparton napozós fajták, bár nagyon vagyunk rá, mégis, ha szabadságra megyünk, mindig valamilyen klassz várost vagy tájegységet választunk, hogy aztán reggeltől estig úton legyünk, kiránduljunk, múzeumokat látogassunk, és az útikönyveket bújjuk.
Ennek ellenére, ha valaki meglepne egy valódi, egész nap csak a parton heverészős tenger melletti nyaralással, talán én lennék a legboldogabb. De magamtól soha nem ilyet tervezek, pedig azt mondják, hogy gyerekkel az sokkal jobb. Nos, nincs tapasztalatom, így csak a városnézősről tudok nyilatkozni, amiről pedig sokan állítják, hogy kisgyerekkel rémálom, de én az ellenkezőjét tapasztaltam. 1 éves korig nincs gond, de 1 és 3 között nem egyszerű eset a városnézős nyaralás. Mi ezekben az években is ezt tettük, de nem teljes a siker, így fedje jótékony homály a történteket. Utána viszont úgy éreztük, kicsit visszakaptunk abból, ami annyira hiányzott: a felnőtt emberek között töltött szabadidőből.
8 tipp kisgyerekkel való városi nyaraláshoz:
1, A gyerekek imádják a festményeket, így ha mondjuk nem a Mona Lisa-t akarjuk velük megnézni, hanem egy kevésbé népszerű festményt, ahova előzetes sorban állás nélkül is be lehet jutni, akkor jó lesz nekünk. Dávid fiam 2 évesen negyedórákat képes volt egy-egy nagyobb méretű festményben gyönyörködni.
2, A szobrok pedig kifejezetten lenyűgözik a srácokat, pláne, ha be lehet menni mögéjük, esetleg meg lehet fogni a feneküket nagy kuncogások közepette. Arról nem is beszélve, hogy ők még őszinte rajongói az absztrakt művészetnek.
3, Vár, kastély, rom, híres ember szülőháza 3 éves kortól annyira izgalmas tud lenni, hogy előtte akár az éjszakai alvás is felborul. Mi nehezen tudtunk lavírozni aközött, hogy már előtte felkeltsük az érdeklődését történetek és fotók alapján, és a túlpörgött izgalom között. Úgyhogy csak óvatosan! (Persze ilyenkor még simán belefér egy kis füllentés, miszerint lehet, hogy lesznek sárkányok, szellemek, stb.)
4, Délutáni pihenés nem maradhat ki. Ezt mondjuk elég nehéz egy idegen városban megoldani, de nem árt, ha van nálunk egy jó nagy pléd, amit le lehet teríteni egy parkban, és lehet rajta szundikálni egy órát. Illetve bevallom, mi Dávid 3,5 éves korában is vittük magunkkal a babakocsit városnézésre, mert bár -jellemzően csak Magyarországon – kaptunk megjegyzést, hogy minek egy ekkora nagy fiúnak még babakocsi, ha elfáradt beülhetett, és pillanatok alatt el is aludt.
Igaz, a macskakő nem a legjobb barátja az esernyőre csukható babakocsiknak, de valamit valamiért.
5, Fél nap program, fél nap “lógás”. Azért nem szabad túlfeszíteni a húrt, 1-2 napig mehet talán az egész napos városnézés, de tovább nem bírja senki. Nekünk az vállt be, hogy délelőtt városnézés, múzeum, stb, majd ebéd és játszótér, foci.
Este aztán jöhetett valamilyen új program.
6, 3 év felett imádják a képes útikönyveket a gyerekek. Adjuk nekik oda bátran, had nézegessék. Miután erre rájöttünk, rendszeresen készítettünk saját színes nyomtatóval nyomott kis útikönyvet, ahol felismerhette, sőt, előre megtervezhette az utat.
7, Egy kis kütyünyomkodás bizony belefér. Külön meg kell említenek a GPS-es kincskeresést, mert ettől jobb program 3 és 12 év között szerintem nem létezik a srácoknak. Valami kütyü, mégis kint a szabadban, szuper játék az egész családnak, arról nem is beszélve, hogy olyan helyekre viszi el az embert, ahova az útikönyvek soha.
“A geocaching (ejtsd: “geokesing”) az Egyesült Államokból kiindult szabadidős tevékenység, természetbarát hobbi. A geocaching lényege, hogy egy jól lezárt ládikát a vállalkozó kedvű játékos elrejt egy általa kiszemelt, valamilyen szempont szerint megismerésre, felfedezésre érdemesnek ítélt helyen, és egy erre alkalmas GPS készülékkel a megfelelő módon rögzíti a rejtekhely (ez a “cache”) pontos koordinátáit. Ezeket az adatokat feltölti a geocaching.hu oldalra, majd más játékosok letöltik azokat GPS készülékükre, és megkeresik a rejtekhelyet. Maga a kincsesláda nem más, mint egy vízhatlanul záródó háztartási dobozka, amely elég nagy ahhoz, hogy elférjen benne egy napló-füzet, egy kétnyelvű üzenet a megtalálónak (akár a véletlenül odatévedőnek is), egy íróeszköz és valami apró kis ajándék, ami a megtalálót illeti. Ebből persze az is következik, hogy a kincsvadásznak egy másik apró ajándékot kell magával vinnie, és a rejteket megtalálva a dobozban lévő tárggyal kicserélni, hogy a következő sikeres játékosnak se kelljen üres kézzel távoznia. Hiszünk benne, hogy valamennyiünkben ott él a kincskeresők ősi szenvedélye, és valóságos izgalmat jelenthet egy ilyen játékban akár elrejtőként, akár keresőként részt venni. Ehhez az élvezethez járul még hozzá a helyzetmeghatározó kütyük (GPS-ek, telefonok) használatából eredő öröm, ami különösen a mobil, elektronikus “ketyerék” szerelmeseinek jelenthet további vonzerőt. http://www.geocaching.hu” (Írok majd róla részletesen!)
8, Azért a városok mellett mindig ott a természet, benne az erdő, a hegy, a patak. Ne hagyjuk ki! Másik kedvenc időtöltésünk a növényazonosítás, gombafelismerés, és a madárles. Nekünk kikapcsolódás, a srácoknak életre szóló élmény!
gyerek nyar

Kovászolt nyári töltött káposzta

kovaszolt toltott kaposzta9Kötelező megfőzni!
A nyári töltött káposzta egy másik étel. Annyira nem hasonlít a télire, hogy még az is furcsa, hogy mind a kettőt töltött káposztának hívjuk, annak ellenére, hogy végülis valóban mindkettő valóban egy hússal megtöltött káposzta. A gersli az én gyengém, szerintem sokkal, de sokkal jobb vele a töltelék, mint rizzsel, de ha nem szeretitek, legyen nyugodtan rizzsel. 
Érdemes nyáron kovászolni káposztát, egészen más, mint a téli savanyított.
Egy ötliteres üveg aljába tettem kb. két piaci csomagnak megfelelő  kaprot, de én imádom a kaprosat, ti tegyetek csak nyugodtan kevesebbet bele! Erre szorosan rányomkodtam az apróra vágott káposztát. Nem gyalultam, mert úgy szeretem, ha kicsit nagyobb falatok, mint a gyalult. Dobtam még bele egy keresztben kettévágott fokhagymát is, pár babérlevelet, fekete borsot, majd a tetejére nyomkodtam 12 előzőleg leforrázott, majd szorosan  feltekert külső káposztaleveleket, és némi köménymagot.
3 liternyi vizet felforraltam, 3 evőkanál sósóval, és felöntöttem vele a káposztát, majd egy szelet jóféle kovászos kenyeret nyomtam a tetejére.
Tetejére egy kis tányért borítottam, és időjárástól függően 3-5 nap alatt lesz belőle kész káposzta a napon.
A töltelékhez 1 közepes vöröshagymát apróra vágunk, és 2-3 evőkanál olajon megdinszteljük.
Hozzáadjuk a 1,5 dl szárazon mért, majd megmosott gerslit, és együtt pirítjuk még néhány percet. Ha kihült, összedolgozzuk a darált 40 deka darált hússal (esetemben pulykacomb filé, ami azért érdekes, mert utálom a pulykát, de szeretem káposztába főzni), sóval, borssal, és kevés apróra vágott kaporral. 
A fazék aljára teszünk kevés libazsírt az apróra vágott káposzta felét, majd egymás mellé helyezzük a töltött káposztákat, végül befedjük a maradék vágott káposztával. Annyi paradicsomlevet öntunk rá, hogy jól ellepje, majd lassú tűzön főzzük kb. 2-2,5 órát.

 

Áram nélküli világ egy 11 éves fejével

hunting_the_hairy_rhinoceros_by_zdenek_burian_1958Pénteken egész napos áramszünet lesz nálunk, és ez teljesen lázban tartja a srácokat. Napok óta tervezik, hogy mi lenne, ha megszűnne az áramszolgáltatás. Ha nem is örökre, de mondjuk egy hónapra. 
El se hiszik, hogy szinte minden árammal működik nálunk, és ahogy ezeket a dolgokat végigbeszéltük, kicsit engem is el kezdett foglalkoztatni a dolog, hogy mennyire bízunk abban, hogy mindig van áram. Persze, miért is ne bíznánk, hiszen mióta élünk ez folyamatosan így van, de mivel a nagyszüleink még éltek abban a korban, amikor a háztartások az áramot leginkább világításra, majd egy apró hűtőszekrény üzemeltetésére használták csupán, ezért nekik még kevésbé függött az életük tőle.
Ha csak a konyhát nézem, hát akkor is meglepődnék. Arról nem beszélek, hogy a sok klassz hús mind kárba menne, amit a mélyhűtőben tartok, de főzni se tudnék, hiszen elektromos a főzőlapom és a sütőm is. Csak halkan jegyzem meg, hogy akinek gázüzemű az se járna jobban, mert ha áram nincs, akkor jó eséllyel már gáz se nagyon, de ilyen apróságokba ne menjünk bele. 
Most ne egy totális apokalipszisről beszéljünk, amikor a világvége elől kell menekülnünk, csak gondoljunk arra, hogy mondjuk otthon nincs áram, de azért az élet többi része tökéletesen működik. Egyébként egy 11 éves gyerek pillanatok alatt túllát a saját kis világán, és miután elsiratta a tablet és XBox adta örömöket, hamar rájön, hogy mit is jelentene ez valóban, hogy se tömegközlekedés, se egészségügyi ellátás, se semmi nem lenne, és két nap alatt tökéletes káoszban rettegnénk. 
Gondoljunk csak egy budapesti konyhára. Pár napig nem lenne nagy baj, ami kiolvadt a mélyhűtőben, azt meggrilleznénk vagy bográcsban megfőznénk. Van több bográcsunk, sok faszenünk, és némi fánk is, egy hónapig talán kitartana. Gondban a megfőtt étel tárolásával lennénk, ha meleg lenne, akkor egy leves egy nap alatt megbuggyanna, de hamar kitaláltuk, hogy egy spontán lakógyűlés után, minden este már főzne az emeleten, így egy egész bográcsnyi étel el is fogyna, nem maradna sok maradék. Igenám, de hűtés híjján nem csak a fagyasztott hús, hanem a zöldségek is hamar feladnák, arról nem is beszélve, hogy mennyi van egy átlag család hűtőjében? Ha épp nagy bevásárlás után vagyunk, akkor maximum 1 kiló krumpli, 20 tojás, 1 kiló hagyma, nyáron paprika és paradicsom. Száraz ételekből némi rizs, száraztészta, liszt és cukor. Akinek hobbija a befőzés, vagy vannak gyümölcsfái a telken, azoknak van pár üveg lekvárja, befőttje, esetleg lecsója is, de akinek nem öröm és kikapcsolódás a befőzés, annak bizony nincsenek plafonig tele a kamrapolcok. 
“Te anyu, edzenünk kell, ki kell gyúrnunk magunkat, és nagyon gyorsan kell futnunk, hogy meg tudjuk védeni a kajánkat, mert különben elveszik, megölnek érte!”
Engem tényleg lenyűgöz, hogy egy ötödikes milyen reális látja a helyzetet, és bár nincs tisztában azzal, hogy ami látszólag nem is árammal működik, ahhoz is szükség van valamilyen elektromos forrásra, azért csak összerakja a dolgokat.
Bevallom, 10 éve engem is meglepett egy téli áramszünetnél, hogy nem csak világítani, de fűteni se tudunk, hiába van gázcirkónk, hiszen nincs ami keringtesse a vizet, vagy bekapcsolja  a fűtést. Igen, bele se gondoltam.
Ezzel kis közös gondolkodással meg is született az igény egy egyhetes nomád táborozásra, ahol legalább tüzet rakni, főzni, tárolni, és tartósítani megtanulnak a gyerekek. Persze ők azonnal vadászni is akartak, de ki kellett őket ábrándítanom, hogy hiába futnának maguk készített szakócával az őz után az erdőben, abból bizony soha nem lenne vacsora. De legalább előbújt belőlük az életösztön, vagy legalábbis az ősember, és nem a Bambit, hanem a vacsorát látták a képzeletbeli vadban. Az csak kis csalódás volt számukra, amikor rájöttek, hogy az ősember soha nem élt együtt a dinoszauruszokkal 😀 
Szoktatok ilyesmiről beszélgetni a gyerekekkel? Nagyon sok mindent meg lehet róluk tudni így. Érdemes!
TRex Hunt icon

Fűszeres kalács, ropogós hagymával

zold fuszeres kalacs2Nagyon finom libatepertőt kaptam, még langyos volt, amikor megérkezett. Gondoltam ehhez aztán tényleg érdemes lenne valami különlegeset sütni.

Hozzávalók:
50 dkg liszt
1 csomag instant élesztő
1 kk cukor
2 kk só
2,5 dl meleg víz
1+1 tojás
0,5 dl étolaj
1 csokor pterezselyem
20 levélke bazsalikom
1 gerezd fokhagyma
4 ek ropogósra sütött hagyma (IKEA, LIDL stb.)

A lisztet elkeverjük az élesztővel, a cukorral, a sóval, a vízzel és az egyik tojással. Kb. 1 óra alatt duplájára kelesztjük, majd 6 egyforma részre osztjuk.
Megsodorjuk a téstát, majd nyújtófával kissé ellapítjuk, és megszórjuk az apróra vágott zöld fűszerekkel, fokhagymával, és hagymával. Összenyomkodjuk a tésztát, és hármat összefogva hagyományosan megfonjuk.
Hagyjuk még 30 percig kelni, lekenjük tojással, és a 180 fokra előmelegített sütőben 40 perc alatt megsütjük.

 

Hedonizmus a köbön: szaftos borjúsült

borjukaraj mMindennek van jó, és rossz oldala is. Múlt heti egyik ebédünkhöz egy borjú adta az életét, ez neki nyilván szerencsétlenség, de nekünk, akik vehettünk a húsából igencsak nagy szerencse volt. 
Volt kolléganőmék rendszeresen vágatnak borjút, és a mostani vágásból maradt egy egész, ugyanis aki megrendelte eltűnt. Mivel nem találtak olyat, aki egészben elvitte volna, felbontották, és kiporciózták. Így lett miénk a nyelve, és egy jó kétkilós csontos karaj.
Egyben kaptuk, és nem akartam rondán felszeletelni, inkább egyben hagytam, és leszuvidáltam. Féltem ugyanis, hogy ezt a csodálatos húst kiszárítom, és nem lesz olyan, amilyen lehetne. Márpedig ilyen jó húshoz igencsak ritkán jutok.
borjukarajerdoBekentem kevés kacsazsírral (az volt itthon), megszórtam némi friss rozmaringgal és kakukkfűvel, és bedobtam mellé a zacskóba egy egész, de enyhén összezúzott fokhagymát. Nagyon enyhén sóztam és borsoztam, majd levákuumoztam. Így ment a 60 fokos vízfürdőbe 24 órára. 
Másnap kint a szabadban ebédeltünk, és most csak egészen pici grillsütőnk van itthon, úgyhogy különösen jól jött, hogy a hús már tkp. kész volt, csak egy kis kérget kellett rá sütni, némi füstös ízt adni még mellé.
Előbb a köretet készítettem el, paprikát sütöttem, majd serpenyőben kicsit lepirítottam pár marék rókagombát, végül megsütöttem 4 cukkinit, ezekből lett egy meleg, citromos, olívaolajos saláta, a gombát persze nem kevertem bele, az túl értékes lett volna egy salátába szerintem. 
Záli nemsokára 3 éves lesz, így most kapott először gombát (a gomba kitint tartalmaz, és nagyon nehezen emészthető, ezért 3 éves kor előtt nem ajánlják) és nagyon ízlett neki, úgy kellett rászólni, hogy elég lesz már, egyen mást is, nehogy gond legyen.
borjukarajzoldsebA húst oldalanként 2-3 percig sütöttük a végén, közben folyamatosan Kenegettük olívaolajjal.
Ilyenkor sajnálom, hogy nem vagyok szépíró, vagy valami hasonló! Egyszerűen nem tudom leírni azt a fantasztikus állagot és ízt, ami a végeredmény lett! Puha, mindenhol egyformán szaftos, a csontról villával leválasztható, kívül picit füstös, karamellizált hús.
Nemrég olvastam Heston Blumenthal könyvében, hogy szerinte az a jövő, hogy minden háztartásban lesz szuvidáló gép, mert nélküle egyszerűen szinte lehetetlen az “átlagos” húsokat nem kiszárítani, nem megkeményíteni, vagy csak egyformán hőkezelni mindenhol. Itt az alsó képen látszik, hogy miről is beszélek pontosan. Tökéletesen kész hús, ami nem vesztette el az értékes nedveket, és a közepe pont olyan hőmérsékletű, készültségű, mint a széle. 
725x265xsous-vide-steak-comparison_0.jpg,q555576.pagespeed.ic.T1CxzEMTNb

Civilek etetik az éhező rászorulókat Budapesten (is)

10402407_1673480199538889_4378340332919877750_nVasárnaponként gyakran dolgozom a Klauzál téren, városismereti, gasztronómiai sétákat vezetek a régi, letűnt zsidó világról, a kóserságról, és arról mesélek a velem sétálóknak, hogy mi a helyzet manapság, mit esznek a zsidó fiatalok, és hol teszik ezt.
A Klauzál térről szoktunk indulni, ami nem véletlen, hiszen évszázadok óta piac üzemel ezen a helyen. Amikor a sétára gyülekezünk, már a téren is sokan vannak, ők azok, akik egy tál ételért jöttek – amit a Heti Betevő csapata készít-  talán az egyetlen tál olyan ebédért a héten, amiben hús is akad.
Ilyenkor a sétálóim gyakran kérdezik mi történik a téren, miért vannak ilyen rengetegen?
Nagyon régen a téren árultak a kofák, aztán felépült a csarnok, és kicsit rendezettebb lett a dolog. Manapság a csarnokot épp felújítják, mégis sok százan jutnak a Klauzálra vasárnaponként, hogy meleg ételhez jussanak. Hétről-hétre figyelem az önkénteseket, azt az önzetlen munkát, amit egész héten végeznek, a szervezést, a gyűjtést, majd vasárnap a főzést, és az osztást. Szigorúan civilként, civil emberek adományából, munkájából. Le a kalappal előttük, tényleg!
hetibetevoAki néha megfordul a “régi zsidónegyedben”, amit mostanában a sok romkocsma miatt szokás emlegetni, az tudja, hogy a Heti betevő pénzgyűjtő befőttes üvege sok helyen ott van a pulton, és bármikor beledobhatjuk a visszajáró egy részét, ezzel akár egy egy gyerek vasárnapi ebédjét szponzorálva. 
Senki se gondolja, hogy egy ilyen ételosztáson csak hajléktalanok kapnak enni. Attól sajnos sokkal rosszabb a helyzet. Sok olyan idős ember és nagycsaládos is ide kényszerül, akiknek kevéske nyugdíjból vagy minimális fizetéséből, keresményéből kell fenntartaniuk magukat és a gyerekeiket, és hónap végén vagy egész hónapban döntés előtt állnak: vagy ebédelnek, vagy lakbért, és rezsit fizetnek.  
2013 decemberében kezdtek ételt osztani Betevősök,  és minden egyes vasárnap jóllakatnak 200-250 éhes embert. Számomra az is fontos, hogy ilyenkor igazi, jó minőségű étel kerül a műanyag tányérokba. Egy tápláló, húsos főétel, egy finom házi sütemény, és gyümölcs.
11407061_1675698295983746_7409920087798559632_nA pénzgyűjtésen felül a Dob utca és a Kis Diófa utca sarkán lévő Kisüzem, a Kazinczy utcai Kőleves, a Kertész utcai Hoppá! és a Pozsonyi úti Mocco rendszeresen főz is a rászorulóknak. 
Sajnos nem csak a Klauzál tér környékén élnek szegény, rászoruló emberek. Már osztanak Makón, és  a nyolcadik kerületben is, mind-mind önkéntesek, adomány pénzből. 
A legfontosabb, amivel támogathatjuk ezt a 100%-ban civil kezdeményezést, az persze a pénz. Ha csak száz forintod van, az is remek. Itt láthatod hol vannak perselyek a városban.
Ha esetleg több ezret is szánnál erre a célra, akkor talán egyszerűbb utalni. A lenti képen olvasható  a számlaszám. Nekem nincs valós kötődésem a Betevősökhöz, csak kevés havi pénzzel támogatom őket, így nem is a nevükben köszönöm meg, hanem a sajátoméban. Köszönöm, ha te is segítesz!

1978675_1618837485003161_7559474782433461482_nKépek a Heti Betevő FB oldaláról.

Le a közönnyel!

asp_620_veronika4Harcsa Veronikát azóta szeretem, mióta egy rádióinterjúban arról mesélt, hogy bár sokan tanácsolták neki, hogy változtassa meg a vezetéknevét, mert külföldön ez kimondhatatlan, de nem tehet ilyet az édesapjával, akinek a nevét viseli.
Egy hónapja egészen különleges kihívást fogadott el, és minden nap örömmel olvasom a kis bejegyzéseit róla. Semmiségnek tűnik, de gondoljatok csak bele, hogy mennyire nehéz! És milyen döbbenetesen jó érzés, amikor külföldön megszólítanak minket az utcán csak úgy, csak kedvességből, csak azért, mert emberek vagyunk, és nem magunkba fordulva kéne élnünk az életünk, hanem nyitottan egymás iránt.
Ez is a közöny leküzdésének egyik módja, a közönyé, ami lassan felfal bennünket.
Ismeretlenül is nagyon büszke vagyok Harcsa Veronikára, és példaértékű számomra amit tesz.
Így mesél róla: “A Hősök Tere egy olyan kezdeményezés, mely egyebek közt a közöny ellen küzd, és azért, hogy merjünk kiállni egymásért. A kihívásukra vállaltam, hogy egy hónapon át minden nap megszólítok egy idegent.”
Én nagyon igyekszem nem közönyös lenni, de bevallom, én is beálltam a sorba, és csak néha állok ki onnan. Ha például látom, hogy valaki meg akar szólítani az utcán, sokszor teszek úgy én is, mintha nem venném észre. Mindig szégyellem magam miatta, és tudom, hogy változtatnom kell ezen.
Két éve hoztam meg azt a döntést, hogy koldusnak nem adok pénzt az utcán. Jobban mondva olyan embernek, aki odajön és kér. Túl sok lett az ál bohóc, aki csak a saját zsebét tömi, és ellopja amit összegyűjt, a képeslap vagy matrica osztogató fiatal, akik tuti nem éhező gyerekeknek gyűjtenek. Besokaltam, pedig egyébként adakozó típusnak gondolom magam. Ehelyett havonta keresünk (könnyű találnunk) inkább egy családot, vagy bármi más rászoruló projektet, és közvetlen oda adományozunk a férjemmel. Leginkább gyerekeknek. 
Szóval mióta az utcán nem akarok adni, azóta sokszor meg se állok ha megszólítanak. Pedig az is lehet, hogy nem pénzt kér, az is lehet hogy bár pénzt kér, mégis jól esne neki pénz helyett egy pár kedves szó is. Igaz, abból nem lakna jól, sőt egy fröccsre se futná, de közönytől mindenképp jobb. Tudom, hiszen nekem is szükségem lehet egyszer vadidegenek segítségére. 


Idemásolok pár posztot, lássátok miről van szó:

Hősök Tere 30napos challenge, day#9
Tegnap a Várban megszólítottam egy söröskorsónak öltözött fiút. A testét teljesen eltakarta a korsó, a fejét pedig a “hab”, így csak a hangját hallottam.
– Szia! Mi újság?
– Egész jó itt benn, azt hittem, marha meleg lesz, de tökjól szellőzik, és itt belül még egy kis tárolórész is van, itt tartom az üdítőt. – és csípőmagasságban a korsóból kinyúlt egy kéz, és kinyújtott egy kólásüveget, amiben víz volt.
– És jól fizet?
– Á, nem annyira. De bírom!
Nagyon vidám volt, engem is feldobott. Az volt a dolga, hogy járkáljon körbe-körbe.

Hősök Tere 30napos challenge, day#6
Tegnap nem voltam sem utcán, sem boltban, sem egyéb közösségi helyen, a napomban az egyedüli ismeretlen egy taxisofőr volt, így a cím bemondása után azonnal lecsaptam a megszólítási alkalomra.
– Megkérdezhetem, hogyan lett taxis?
– Hát, még a rendszerváltás, vagy hogy Hofit idézzem, a módszerváltás előtt kezdtem, akkor nagyon jó biznisz volt. Aztán, ahogy lenni szokott, megismertem a feleségem, megszülettek a gyerekeink, és benneragadtam. Eredetileg gépész vagyok, de van köztünk mindenféle, pék meg hídépítő mérnök is. Többször próbáltam valami más szakmában elmerülni, de végül mindig visszatértem a taxihoz, egyszerűbb, rugalmasabb munka volt.
Egy dolgot sajnálok kicsit, a fotózást. Egyszer elvégeztem egy fotós tanfolyamot, borzasztóan szerettem portrékat készíteni. Egy dolog a jó optika, meg a világítás, de abban van a varázslat, ahogy a jó fotós az embert látja, ahogy ráérez, hogyan tud a képen a személyiségéből valami fontosat visszaadni. Ezzel szívesen foglalkoztam volna, dehát dolgozni kellett..
– Azért szeret taxizni?
– Szeret a fene. Ez van.

Hősök Tere 30napos challenge, day#4
A városligeti koncertünk előtt megszólítottam a színpad mögött hűsölő biztonságiőrt.
– Nagyon meleg van, igaz?
– Hú, nagyon. Tegnap tizenhat, ma tizennégy órát tolok, de holnap már csak kilencet.
Aztán mesélni kezdett a munkájáról, hogy mégis szereti, mert rengeteg érdekes dolgot lát, a Cirque du soleil-t 75e Ft-os jegyár helyett ingyen nézte az első sorból, de kísérte már Beyoncét, a Depeche Mode-ot, Madonnát, találkozott a pápával, a monacói hercegnővel. Dolgozott operaénekesnőkkel, és volt, aki az ő véleményét kérte ki előadás után, hogy jó volt-e, mert tudta, hogy benne megbízhat.
Tapasztalat: egyetlen kérdést kellett feltennem, és vagy tizenöt percig mesélt, mintha csak arra várt volna, hogy végre valakinek elmondhassa. És mennyi érdekeset mondott!
Még csak négy napja tart a kihívás, de már nagyon megérte.

Példaképem Harcsa Veronika. Én is megpróbálom másképp!
Harcsa Veronika FB oldala
A Hősöktere projekt FB oldala

(Fotó: a fenti FB oldalról)

Barna vajas clafoutis egy olasztól

ribizli clafoutisAzt hinné az ember, hogy a egy ilyen egyszerű süteményben nem lehetnek különbségek. Pedig dehogy nem! Pont ennél számítanak nagyon-nagyon az arányok, az alapanyagok.
Furcsa mód pont egy olasztól kaptam meg a tökéletes francia clafoutis receptjét. Egy francia biztosan ráncolná a homlokát a barna vaj láttán, de higgyetek nekem, nagyon finom! Olyan csodálatos az illata, és annyira tökéletes az íze, hogy attól félek, hetente újra kell majd sütnöm. Pláne, hogy munka szinte nincs is vele.
Készíthetitek hagyományosan fekete cseresznyével, de ha nektek sincs, akkor bármilyen gyümölcs megteszi. Én most sokkal többet használtam, mint amennyit általában szokás, de egy picit értékmentés is célom volt a sütéssel.  Szeretem a pici, egyszemélyes adagokat, sokkal jobban mutatnak, de bevallom, ezekből meg kettőt ettünk fejenként.
Ebből a mennyiségből 10 pici egyszemélyes, és egy nagyobb szögletes tálnyi lett, ami mondjuk három picinek felet még meg. Mi langyosan kedveljük a legjobban, de hidegen is szuper.

Hozzávalók:
10 dkg vaj
4 egész tojás
3 tojássárgája
10 dkg cukor 
csipet só
9 dkg liszt
2 dl tejszín
4 dl tej
1 rúd vanília kikapart magja
kb. 30 dkg ribizli
kb. 50 dkg őszibarack

A vajat egy kis, rozsdamentes nyeles lábosban hevítjük, és folyamatosan figyeljük, nehogy megégjen. Akkor jó, amikor a tejfehérje apró barna pöttyökké sül, de még nem égett meg. Érezni fogjátok a csodás, enyhén karamellizálódott vaj illatát.
Amikor kész, azonnal öntsétek át egy magas falú edénybe (legjobb egy kancsó) hogy ne égjen tovább!
Amikor langyosra hűlt, a felével kenjétek ki a formákat, a másik felébe pedig elektromos habverővel keverjétek bele először a tojásokat, majd a cukrot, a sót, a lisztet, végül a tejszínt, a tejet és a vaníliát. 
A formák aljára tegyétek a gyümölcsöket és öntsétek fel a palacsintatészta sűrűségű masszával.
180 fokra előmelegített sütőben 30 perc alatt készül el.
ribizli1

 

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!