Nagyapámék a konyhában, nyilván nem borsólevest főznek.
Tavaly ilyenkor már szedtük az első zöldborsót a kertben, idén még van egy-két hete.
Arról beszélgettünk múlt héten, hogy van-e magyarabb leves a zöldborsó levesnél? Tudom, tudom, a gulyás. De valahogy mégis, ha egy nyári ebédre gondolok, akkor az biztos, hogy zöldborsó levessel kezdődik. Vagy inkább úgy, hogy nagyanyám lemegy a kertbe, szed egy nagy tálnyi zöldborsót, majd közösen kifejtjük. Imádom azt az érzést, amikor az ujjaim kitolják a borsókat a héjából. Sőt, imádom azt az illatot is, és az édes, nyers borsót is. Mama mindig rám szólt, hogy aztán maradjon a levesbe is!
Pár éve Hugh Fearnley-Whittingstall River Cottage-ban fogta az indukciós lapot és a hosszabbítót, és kivonult a kertbe zöldborsót főzni. Hosszan ecsetelt, hogy miután leszedjük a borsót a száráól, azonnal elkezd a cukor keményítővé alakulni benne, és rohamosan veszít az édességéből.
Ez igaz, ezért nem butaság a fagyasztott zöldborsó, legalábbis akkor, ha garantálják, hogy a borsószüret után a szemek nagyon hamar le lesznek fagyasztva.
Mi is szoktunk fagyasztani borsót. Gyorsan kifejtjük, majd blansírozzuk, tálcára terítjük amíg megszárad, majd fagyasztjuk. Mindig dobok mellé pár borsóhüvelyt és néhány zsenge levelet is, bele szoktuk azt is főzni a levesbe. 
Ha piacon veszek borsót, akkor mindig megkóstolom előtte. Sokszor kemény, és kesernyés már, ilyenkor kipróbálom a következőt, de van olyan, amikor borsó nélkül megyek sajnos haza. Ez nem feltétlen azt jelenti, hogy öreg a borsó, csak azt, hogy túl régen leszedték.
Kicsit utána néztem, hogy mit is készítenek zöldborsóból a világon. Azt kell mondjam, nem túl változatos a téma, és ennek az lehet az oka, hogy a zöldborsó úgy jó, ahogy van: édesen, magában, nem túlfűszerezve, nem túlgondolva. Szóval akárhogy is nézzük, a legjobb, ami egy zöldborsóval történhet, az a “magyaros zöldborsó leves”. Persze finom az olaszok risi e bizi-je (zöldborsós rizottó), vagy a mentás zöldborsó krémleves, de talán az angolok járnak a legközelebb az igazsághoz, amikor sok vajon gyorsan megpárolják, és marhasült köreteként tálalják.
Szeretem a zöldborsó főzeléket is, de ez a főzelék a legritkábban jól elkészített főzelékünk. Vagy túl híg, vagy túl sűrű, vagy kemény a borsó, vagy csirízes az egész. Pedig…
Ilyenkor már lehet kapni borsóhajtást is pár helyen, nagyon feldobja a salátákat, elképesztően látványos, ha láttok, vegyetek belőle, és keverjétek mindenféle más zölddel.
Tejes zöldborsó leves:
25 dkg zöldborsó (tisztítva, a lehető legfrissebb!)
2 szál sárgarépa
2 zöldborsó hüvely
2 zöldborsó levél
1 ek étolaj
1 csokor petrezselyemzöld
só
bors
8 dl tej
7 dl víz
1 ek finomliszt
A vajas galuskához:
3 ek liszt
1 db tojás
só
5 dkg vaj
Az olajat felhevítjük, hozzáadjuk a zöldborsót, a zöldborsó hüvelyt, a zöldborsó levelet és a vékonyan felkarikázott sárgarépát és a finomra vágott petrezselyemzöldet. Sózzuk, borsozzuk majd annyi vízzel felöntjük, amennyi épp ellepi. Fedő alatt puhára pároljuk. Ha megpuhult, a fedőt levéve elpárologtatjuk a vizet, és a liszttel megszórjuk a zöldségeket. Rövid ideig pirítjuk, majd felengedjük a vízzel és a tejjel. Három percig főzzük, borsozzuk, majd vajas galuskát szaggatunk bele.
Vajas galuska készítése:
A vajat egy tálban felmelegítjük. Az olvadt, de nem forró vajhoz adjuk a tojássárgáját. Elektromos habverővel jól elkeverjük, sózzuk. Hozzáadjuk a lisztet, és a kemény habbá vert tojásfehérjét. Nokedliszaggatóval a forrásban lévő levesbe szaggatjuk, két percig főzzük, és tálaljuk.
Kommentek