Fűszer és Lélek

Túl sok időt töltünk a gyerekekkel?

csaladiido

Mutassatok egy anyát, aki semmin nem aggódik! Annyi elvárásunk van magunkkal szemben, és annyi elvárása van a társadalomnak is, meg a szomszédasszonynak is, hogy anyánkról vagy az anyósunkról ne is beszéljünk. Nyilvánvaló, hogy nem tudunk ezeknek mind megfelelni, sőt igazából nem is akarunk. Én például a szomszédasszony, az anyós és a társadalom elvárásait szinte tökéletesen tudom ignorálni, mondjuk az utolsóra ezért egy kicsit mégis adok, hiszen nem egy lakatlan szigeten élünk.
Nem tudom meséltem-e, de ha nem, akkor most megteszem, hogy amikor Dávid hat hónapos lett, egyik reggel pánikrohammal ébredtem. Már előtte pár héttel elkezdődött, hogy csak rossz dolgok jártak a fejemben, és nem tudtam uralkodni a gondolataimon. Ha az utcán voltunk, akkor biztos voltam benne, hogy épp hatalmas lángokkal ég a lakás, ha a telefon csörgött, akkor tudtam, hogy valaki meghalt, főleg a férjem vagy az anyám. Aztán a pánikrohamnál már nem lehetett tovább húzni, segítséget kellett kérnem. A háziorvoshoz mentem először, aki biztosított, hogy nem őrültem meg, csak “kismama depresszióm ” van, és ha nem szoptatnék, akkor adna gyógyszert, de így csak azt tudja javasolni, hogy szedjem össze magam. Nos, ez elég hülyén hangzik, de rám akkor hatott. Január volt, de tudtam, hogy az a bajom, hogy egész nap a négy fal között ülök egy cuki, de mégiscsak 6 hónapos gyerekkel, és valamit csinálnom kell az etetés, fürdetés, kisautó berregtetés, porszívózás és férjváráson kívül. Nem ehhez voltam szokva. 
Úgyhogy jól felöltöztettem a gyereket, és reggel 9 és délután 3 között sétáltunk, egy-egy órás-félórás kitérővel, amikor beültünk egy könyvesboltba, vagy kávézóba, vagy játszóházba. Két hónap alatt rendbe jöttem, de éreztem, hogy muszáj dolgoznom valamit.
Amikor Záli született, fel se merült, hogy abbahagyom a munkát, egyedül az okozott nehézséget, amikor még nem volt bölcsis, de 100% figyelmet igényelt, viszont délben nem volt hajlandó aludni, hogy sokszor keltem 2-3 órakor hajnalban, hogy készlegyek a munkával időre. Persze általában nem sikerült, de próbálkoztam. Hajnalban egyébként nagyon jól tudok dolgozni, amikor hallom, ahogy a család többi tagja alszik. 
csaladiido2
Napvilágot látott egy kutatás, miszerint nem a gyerekkel eltöltött idő mennyisége, hanem a minősége számít. Túl sok időt töltünk a gyerekeinkkel és ezzel nem csak magunknak ártunk, hanem nekik is. Ezt persze eddig is tudtuk, de most komoly adatokkal támasztják alá. Úgyhogy anyák, ne legyen lelkiismeret furdalásotok a bölcsi vagy a bébiszitter miatt, ha az a napi 3-4 óra délután valóban a családról szól, sokkal többet ér, mint ha 12 órában megerőszakolod önmagad. Dolgozni különben is jó, akkor is, ha mondjuk  a fizetésed fele elmegy a családi napközire, így ugyanis nekik is van munkájuk 😉
Amy Hsin, a Queens College szociológusa, úgy találta, hogy a szülők, akik az idejük nagy irészét a 6 év alatti gyermekükkel töltik, de leginkább csak tévéznek, vagy csak egy légtérben vannak a gyerekkel, ők inkább  káros hatással vannak rájuk, mint ha nem is lennének otthon. Az American Academy of Pediatrics hangsúlyozza, hogy a gyermekek is kell strukturálatlan idő, amikor “magukban lehetnek kicsit” a kortársaikkal, vagy más felnőttekkel, ezzel tudjuk ugyanis számukra megfelelően biztosítani a szociális és kognitív fejlődést. Ezért kifejezetten javasolják, hogy töltsünk kevesebb, de a gyerek fejlődése szempontjából hasznosabb időt a családdal.
A kutatás tinikkel foglalkozó része megállapította, hogy minél több minőségi időt tölt egy tini a szüleivel, annál kisebb az esélye annak, hogy bűnözővé válik. És minél több minőségi időt töltenek a tinik és a szüleik együtt, annál kevésbé valószínű, hogy kábítószer vagy alkohol függők lesznek, sőt a matematikai eredményeik is jobbak lesznek. A hangsúly itt is a minőségen van. A kutatás szerint ilyen a közös étkezés, ami már a közös ételkészítéssel kezdődik, majd beszélgetéssel folytatódik, de ilyen az esti játék apával, akár a számítógépes játék is belefér hetente két-három alkalommal, de fontos, hogy  ne egymás mellett, hanem egymással játszanak. Ami viszont a legtöbbet jelenti, az a napi 30 perc közös, séta, vagy sportolás. Ha jól számolom, ez vacsorával együtt maximum 2 óra naponta, de a kutatás szerint elegendő csupán heti hat óra nagyon minőségi együttlét is, szemben a megfigyelt heti 21 óra egymás mellett levéssel. 
Na de akkor mi is számít minőség időnek a gyerekkel? 
Jó hírem van: a közös lógás, a közös játék, a közös olvasás, az amikor bebújhatnak a szülők ágyába, és csikizés megy órákig, de megfelel a közös főzés, az étkezés, sőt, még a teregetés is belefér, ha azt közösen végezzük és közben arról beszélgetünk, amiről a gyerek szeretne. (Ez az arról beszélgetünk, amiről a gyerek szeretne, ez nem is olyan egyszerű ám! Pár hónapja Dávid teljes Minecraft őrületben élt, és nagyon szerette volna ezt velem is megosztani, de engem annyira-de-annyira nem érdekelt, hogy nagyon nehezemre esett erről akár öt percet is csacsogni.)
Ne legyen lelkiismeret furdalásunk, menjünk vissza dolgozni! Gondoljunk arra, hogy abból a pénzből is vehetünk időt a családunk számára, amit keresünk. Hiszen a mesekönyv, a cirkuszjegy, vagy egy falusi szálláson eltöltött hétvége nem kevésbe kerül, mégis az ember az élményeire emlékszik később, nem a közös nagytakarításokra. Sőt, az ablakot megpucolhatja egy vállalkozó, amíg mi a csúszdaparkban játszunk. 
gyerekkel töltött időVégül itt egy nagyon érdekes grafikon, a Washington Post-ból. Azt mutatja, hogy mennyivel több időt töltünk a gyerekeinkkel az utóbbi pár évtizedben. Örvendetes, hogy az apák is kiveszik a részüket a gyerekekkel eltöltött időből, de az is látszik, hogy hiába jóval több ez az idő, mint mondjuk a nyolcvanas évek elején volt, mégis úgy érezhetjük, hogy a mi szüleinknek több ideje jutott ránk. Ennek az az oka, hogy akkor még valóban le lehetett tenni a munkát ötkor, és a hétvége is szabad volt, míg manapség az okostelefonoknak köszönhetően akkor is megtudjuk a munkákkal kapcsolatos dolgokat, ha épp egy tó partján bográcsolunk. Nehéz kikapcsolnunk, nagyon kell rá törekedni.
A hatvanas évek végén látható egy komolyabb visszaesés a heti gyerekkel töltött órák számában, az az az  időszak, amikor az amerikai mamik is nagy számban feladták háztartásbeli státuszukat, és állást vállaltak. Hát, ez Magyarországon akkoriban nem okozott kiugró változást, ugyanis a háború vége óta állásban dolgoztak a nők. 
Úgyhogy ma ne főzzetek, ne mossatok, és ne takarítsatok, csak ha tényleg van kedvetek hozzá. Ha nincs, akkor menjetek el valahova ebédelni, és lehet nyugodtan junkfood is egy hónapban egyszer! 😉 

 

Címkék:

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!