Fűszer és Lélek

A hetedik te magad légy!

sabbatical3.jpgMit tennétek, ha az élet megajándékozna benneteket egy sabbatical yearrel?
(
Mózes harmadik könyve, 25. fejezet. A hetedik év, amikor a földet hagyják “parlagon” pihenni. Meghálálja pihenést, után sokkal jobb termést hoz a belé ültetett növény. Ennek mintájára főleg az Egyesült Államokban, pár jobb munkahelyen minden hetedik évben el lehet menni alkotói, feltöltődő szabadságra. Természetesen leginkább a felsővezetőknek, gyakran nem is fizetik, és az egy év sokszor csak három hónap. Sőt, nem egyszer meghatározott önfejlesztési feladatot állítanak a vezető elé. Tanuljon meg egy új nyelvet, írjon egy könyvet a hobbijáról, forgasson egy filmet, a lényeg, hogy mást csináljon mint addig, és tökéletesen töltődjön fel. Azt mondják, hogy akár egy ilyen kis rövidített sabbatical is évekre újra vonzóvá tudja tenni a munkát, sőt bebizonyították, hogy mindenképp anyagilag is megéri a cégnek, mert a visszatérő munkatárs garantáltan sokkal jobban és sokkal hatékonyabban dolgozik majd. arrow-right.png

“Hétévente, a designer, Stefan Sagmeister bezárja New Yorkban levő stúdióját, egy éves alkotói szabadságra megy, hogy felfrissítse és megfiatalítsa a kreatív szemléletmódját. Elmagyarázza a gyakran elhanyagolt szabadság értékét s bemutat néhány innovatív projektet, melyet a Balin töltött idő inspirált.” Stefan Sagmeister a Szabadság ereje című TED-előadásában bemutatta, hogy az elmúlt hét évben minden megvalósított ötlete, a sabbatical egy-egy évéből származott.
sabbatical2.jpg(A londoni El Bulli kiállítás egyik vitrinje)
A gasztronómiában is van hasonló feltöltődési szabadság, pl. az El Bulli, ami egy három Michelin-csillagos étterem volt Spanyolországban, a főszakács és a társtulajdonos Ferran Adrià csak áprilistól októberig tartotta nyitva a helyet.   A többi hónapban a munkatársaival többek között a világot járta, és új ízeket kóstoltak, vagyis feltöltődtek. Az étteremben a nyitvatartási időben is csak este hét és éjfél között lehetett enni. Az étterem 2011 július 30-án végleg lehúzta redőnyeit, de a tervek szerint a helyén idén nyáron egy kulináris kulturális központ nyitja meg kapuit.
Nyilván kevesünknek adatik meg egy ilyen év, főleg ha egy családot egy egységként tekintünk, pedig mindenkire ráférne az a legalább három hónap hét évente. Persze fizetéssel. Egy mesevilágban ebben az évben összecsomagolnánk az egész családot, persze gyerekekkel együtt, kiadnánk a lakást, és helyette kibérelnénk egy másikat az ország másik felében, esetleg a világ másik végén. Azt hiszem nem csak a kreativitásnak, a munkamorálnak, a terhelhetőségnek, de a családi életnek és az egészségnek is nagyon jót tenne.
Nemrég erről beszélgettünk a barátaimmal, és kiderült, hogy mennyire nincs időnk semmire. Volt aki befejezné a második diplomáját, más “maszekolna” pihenés helyett, mert nagyon kell a pénz. Én ‘asszem erős lennék, és tényleg feltöltődnék. Talán egy második gondtalan nászútnak tekinteném ezt az évet, de mindenképp ajándéknak az élettől. Építészetet hallgatnék, vagy művészettörténetet, esetleg biokertész lennék. De leginkább kipróbálnám milyen lehetett nagyanyám élete, amikor nem volt éppen háború. Nyilván csak a jó részeket, nem a nélkülözést. Megtanulnám úgy kicsontozni az egész csirkét, ahogy ő csinálta, addig próbálkoznék a húslevessel, amíg olyan lenne mint az övé volt, és pont olyan almás pitét sütnék. Talán még hímeznék is. Jó lenne minden percét megélni az életünknek, a gyermekeink életének!sabbatical1.jpg

(Nagyanyám háza baloldalon, egy nagy belső kerttel, ahova visszamennék.Erdőbénye)

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. @400m2: igen, a három hetes nyári szabadság tényleg nagyon jó! Tavaly sikerült elmennünk három hétre, akkorákat aludtunk a végén, és olyan jó volt, hogy az elmondhatatlan. Most is arra gondolok amikor nagyon kész vagyok, hogy nyáron megint lehet majd a csillagokat bámulni, és milyen jó lesz! 🙂

  2. 400m2 says:

    Tényleg nagyon jó lenne. Én szerintem itthon végigjárnám a kéktúrát, és eltöltenék 1-1 hónapot Párizsban és Londonban nem turistaként. Vagyis nem a múzeumokat járnám, csak sokat sétálnék ott is, és minden nap klassz ráérős vacsorákat ennék.
    Minden évben a szabadságot várom a legjobban. Már rájöttem, hogy az első hét még stresszes, nem tudok leállni. A második már jó, de rettegek, hogy vissza kell menni, a harmadik hét az igazán pihentető. Ezért az első nap pezsgőzünk a másodikon alszunk, hogy hamarabb lerlaxáljak. És sajnos 3 hét alatt egyszerűen nincs értelme a szabadságnak, még a ráncok se simulnak ki.


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!