Fűszer és Lélek

Magyarország egyik legjobb étterme egy szocreál büfé

panoramabufe1.jpgHogy miért nem írok ebben a blogban étteremkritikákat? Ennek több oka is van. Először is, nem tartom magam kompetensnek a témában. Van véleményem, de nem ettem még 500 étteremben, és abból a kevesebb mint 500-ból, nem volt húsz Michelin csillagos. De persze ez csak egy dolog, hiszen én is szívesen hallgatom meg mások véleményét és sokakéra adok is, ezért szeretem pl. a könyvajánlókat. Az utóbbi években kizárólag ajánlásra olvastam könyveket, és csak egyszer kellett csalódnom, igaz azt azóta se tudom kiheverni 🙂
Több helyen elmondtam már, hogy melyik a kedvenc magyarországi éttermem (igen, a Rosenstein az), és nem fogok hosszas indoklásba kezdeni, de összességében egyszerűen ott érzem a legjobban magam, és a nekem ízlő ételeket kapom. Ennyi.
De ez most csak egy rövid kitérő volt, biztosan másnak más a kedvence, és van aki azért szeret egy helyet, mert ott kedves a felszolgáló, van aki azért, mert mindig jó a birkapörkölt. Teljesen felesleges ezen vitázni.
De biztosan sokaknak meg van az az érzés, amikor valami megfoghatatlan dolog miatt szeret egy helyet, és bár százszor megfogadta, hogy soha többet, mégis mindig újra ott találja magát. Vagy csak én vagyok ilyen bizakodó?
Hajlamos vagyok magáért az épületért újra próbálkozni. Ha az egy öreg, történelmi hely, akkor valahogy mindig jobbat várok. Javíthatatlan vagyok. Ilyen az egyik kisváros gyönyörű alpesi stílusú házában működő étterem, egy gyönyörű park közepén. Látom a teraszon a hatalmas plazmatévét, mégis meglepődöm, amikor bekapcsolják rajta a forma1-et, és morgok, ha az összes pincér azt nézi, én pedig nem tudok kávét rendelni a meglehetősen vacak ebéd után. De van egy másik hely, ahol imádom a vendéglőst, a feleségét, az egész környezetet, és azt is, ami a vendéglőből lehetne, ha… Ha nem futnék bele évek óta vadnak hazudott marhába, szarvasnak mondott hipermarketes sonkába. És egyszerűen nem hiszem el, hogy csak én látok át a szitán. Pedig én akkor is megrendelném a vadast, ha marhának lenne felírva a táblára, és egy sima pörkölt is boldoggá tenne, ha az egyébként elképesztően kedves és profi felszolgáló lány nem mondaná azt, hogy a későbbi félreértések elkerülése végett szól, hogy az étlapon olvasott rókagombát ne keressük, mert csak porként szórták a húshoz. Aha. Köszönöm.
panorama3.jpgA férjemnek van egy mondása, hogy mindenhol csak olyan ételt rendeljünk, amit el is hiszünk, hogy megtudnak csinálni. A baj csak akkor van, amikor egyszerűen nem szerepel ilyen az étlapon. A nagy falu negyven éve változatlan személyzettel üzemelő éttermében nem szeretnék panna cottát enni, de mit csináljak ha nincs más desszert? Kikérem, és nem csodálkozom, amikor annyira kemény, hogyha ledobnám a földre, akkor visszapattanna. Viszont milyen jó lenne egy babgulyás egy régi udvarházból kialakított étteremben, főleg, amikor meglátom, hogy nem is tányérban hozzák ki, hanem régi, porcelán leveses tálban. Aztán mekkorát kell csalódnom, amikor meglátom a konzerv vesebabot a tálban.
Szerintem mindenki tudja miről beszélek. A csalódásról, amikor a minimális elvárások sem teljesülnek.
Na, és akkor most jöjjön számomra a 2013-as év meglepetése. Az “étterem” amit Zempléni Pista barátom ajánlott. Ahol nem hogy nem csalódtam, de alig várom, hogy visszatérhessek. Ilyen étterem kéne 500 még Magyarországra. Akkor minden rendben lenne, azt hiszem.
panoramabufe.jpgIsmeritek a Panoráma büfét a Bodó réten a Nagy-Milicen? Azt hiszem kevesen tudják hol van, pedig a Kék-túra egyik állomása, egészen a Szlovák határnál, Magyarország legészakibb pontjánál Hollóháza és Kéked között az erdő közepén. Budapesthez nincs közel, sőt, tulajdonképpen eszméletlen messze van. Egy kis szocreál szoba maga az étterem két asztallal, rajta műszálas terítő, a cserépkályhában pattog a tűz, már vártak minket, amikor a két órás séta után visszaérkeztünk. Előre szóltunk, hogy ebédelnénk, el is mondták a menüt: sztrapacska, füstölt húsleves, derelye. Tudtuk, hogy sztrapacska és derelye lesz, azt hallottuk ez a kettő mindig van. Sztrapacska a magyaroknak, derelye a szlovákoknak 🙂 Tel: 06 47 305 195. 
Szokott még krumplileves, bableves, babgulyás, és töltött káposzta is az “étlapra” kerülni. Mondhatjuk, hogy nem túl nagy választék, de amikor ez a három étel tökéletesen van elkészítve, akkor semmi másra nem vágyunk. Jó időben lehet kint is enni a kertben, vagy bent magában a büfében, ahol most két bringás kanalazta a forró levest a hűvösben.

panorama sztrapacska.jpgAzt mondja Pista barátom, hogy a büfében húsz éve ugyanezek az ételek kaphatóak, mindig tökéletes minőségben. Attól nem kell tartani, hogy tömegek keresik majd fel, ha elolvassák ezt a posztot, a távolság ugyanis nagy úr. És hogy miért tudok ennyire örülni egy jó sztrapacskának ami ráadásul tehéntúróval készül, pedig én juhtúróval szeretem?

Mert ez egy nagyon egyszerű nagyon olcsó étel. Az utóbbi években még se tudtam sehol enni egy normálisat, mert bár érzik a Zemplénben, hogy ezt tartani kell az étlapon, hiszen a helyi szlovákok szinte népeledelt csináltak belőle arrafelé, mégse tudják vagy akarják sehol normálisan elkészíteni. Egyik fesztiválon a sima nokedlit hívták sztrapacskának, és amikor megkérdeztem, hogy de mégis hol van belőle a krumpli, azt válaszolták, hogy az emberek nem szeretik. MI VAN??? Nem szeretik a krumplit a sztrapacskában? És a húst a pörköltben? Jaj, ne már!

Úgyhogy meg kell becsülnünk, ha valahol egy ilyen egyszerű ételt képesek jól elkészíteni, és a végén nem hintik meg vegetával, hogy legyen valami íze (?) mint egy másik helyen.

Na de jöjjön a derelye. Teljesen más, mint ahogy én készítem, vékony tészta, benne rengeteg szilvalekvár. Két adagot kértünk, egy hatalmas tállal kaptunk. Mondjuk az egyszemélyes sztrapacska is tálban érkezett, így laktunk mi jól két felnőtt, egy felnőtteknél többet evő kiskamasz, és egy meglehetősen lelkes baba 3700 forintból annyira, hogy utána még egy órát pihegtünk, bámulva a felhőket az égen.

Szóval csak háromféle étel, de az tökéletesen elkészítve. Ilyen helyekre vágunk. Tudtok még hasonlókat?

 panorama derelye.jpg

Igazán őszi rizottó

zalika elso szulinap_1.jpg

Szerintem ettől őszibb étel egyszerűen nem létezik.
Most még azok az őszi napok vannak, amikor nagyon is szerethető az ősz, ilyenkor szedem össze a diót (idén nagyon jó a diótermésünk, sok diós ételt készíthetek majd télen), leszedjük az almát, összeszedjük a barátaink birsalmáját, és leszárítjuk télire a fűszernövényeket.
A zsályát is vissza szoktuk vágni, azt vettük észre, hogy így sokkal nagyobbak évről-évre a levelei, idén már gyerektenyérnyiek is voltak közöttünk. Édesanyám egyáltalán nem használ zsályát, dísznövénynek tartja a kertben, és mindig rácsodálkozik, amikor valamelyik főztömben találkozik vele, hogy milyen finom. Érdekes, hogy Magyarországon sokan idegenkednek tőle, pedig sokféle megterem, megél errefelé. Talán azért nem lett még kakukkfű szintű kedvenc, mert a teljes neve Orvosi zsálya? Valóban rosszabbul hangzik, mint az egyszerű zsálya.
Szóval a sült tök és a zsálya kéz a kézben járnak, és a vaj meg a kéksajt csak még jobban kiemeli mindkettő ízét. Na jó, dióval fel lehet még dobni azt is, ami addig is csodálatos volt.
A kacsacomb meg kötelező őszi-téli fogás ugyebár.
A lányom ki nem állhatja a sütőtököt, eddigi rövid kis élete során úgy látom semmi olyan szörnyű dolgot nem kellett megkóstolnia, mint a sütőtök. Kiköpi, fintorog, rázza a fejét, a lábát, majd a kezét, visít, prüszköl, sőt öklendezik. Elhiszem neki az irtózatot, nem erőltetem. Persze ezek után erősen csodálkozom, amikor eleszi előlem a sütőtökös rizottót. Ok, ebben biztosan nagy szerepe van annak is, hogy a Roquefort íze mindent elnyom kis mennyiségben is, hát még ha nem sajnálom.
Ha nem így készítettem volna a rizottót, hogy már az elején a rizshez dobom a sütőtököt, hanem csak a végén keverem hozzá az előre megpárolt kockákat, akkor Záli vagy kiválogatta volna, vagy nem kért volna belőle. Így simán megette, csodálkoztam is erősen.
Lassú recept, kevés munkával, igazi hétvégére való, amihez előre be kell szerezni pár dolgot, mert nem éppen a sarki kisbolt választékából épül fel a hozzávalók listája, ami csak azért érdekes, mert tulajdonképpen semmi igazán különleges nincs benne. A Roquefort helyettesíthető bármilyen kék sajttal, legfeljebb nem lesz ennyire markáns az íz. A kerekszemű rizs nem olyan különleges dolog manapság, sütőtöknek éppen szezonja van, talán a zsálya az egyetlen, ami hiánycikk lehet. Úgyhogy aki teheti, ültessen egy bokorral, nem fogja megbánni!

Hozzávalók a kacsacombhoz 6 személyre:

6 db kacsacomb
2 fej hagyma
2 szál sárgarépa
1 szál fehérrépa
6 szem egész bors

A kacsacombokat felteszem levesként főni a zöldségekkel. Egy óra alatt gyöngyözve megfőzöm, majd leszűröm. A felfogott lé lesz az alaplé a rizottóhoz. Ezután a combokat egy tepsibe teszem, és megsütöm a következőkkel, amíg szép piros nem lesz:

2 alma kimagozva, negyedelve
1 nagy fej hagyma, felkarikázva
2 gerezd fokhagyma
2 dl cider vagy félédes fehérbor
só, bors,
kakukkfű
2 ek kacsazsír

Hozzávalók a rizottóhoz:
30 dkg kerekszemű, rizottónak való rizs
1 nagy fej hagyma, apró kockákra vágva
5 dkg vaj
2 dl száraz fehérbor vagy vermut
kb. 1 l alaplé (a kacsacombokból)
30 dkg sütőtök (megtisztítva, apró kockákra vágva)
15 dkg Roquefort sajt
12 db zsálya levél
4 ek megpirított, majd durvára vágott dió
só, bors

A hagymát megdinszteljük a vajon, majd ráöntjük a rizst és a sütőtököt, és három percig pirítjuk. Felöntjük a fehérborral, és addig kevergetjük, amíg elpárolog.
Utána merőkanállal adagoljuk hozzá a forró alaplét, egyszerre mindig csak egy kanálnyit. Folyamatosan kevergetjük, és mindig pótoljuk az elpárolgott mennyiséget. Amikor a rizs már fogkemény (nem szabad szétfőzni!), akkor lehúzzuk a lángról, adunk még hozzá kevés alaplét és átkeverjük a kockára vágott Roqueforttal, a dióval és az előzetesen vajban ropogósra sütött zsálya levelekkel. Ha szükséges, sózzuk, borsozzuk.

Apu szereti, edd meg te is!

mad ősz 20131Nagyon érdekes megállapításra jutottak szociológusok, annak kapcsán, hogy mit tartanak a szülők egészségesnek, és mi az amit, semmiképp nem adnának enni a gyerekeiknek. 
Nyilvánvalóan befolyásol minket mindenféle valós ismeret is, a tanultak, amiket olvasunk, de van ami még ettől is erősebben meghatározza a döntéseinket, mégpedig az, hogy mi mit ettünk gyerekkorunkban, vagy mi az, még nem ismertünk akkor. (Coca-Cola, Együtt egy asztalnál kutatás)

Saját magamon is észreveszem, hogy sokkal könnyebben rávágom a chipsre, hogy azért nem vásárolunk belőle, mert egészségtelen, viszont a gumicukrot könnyebben megveszem a gyereknek. Amikor én voltam gyerek volt gumicukor, imádtam, és ettem is belőle, amennyit csak lehetett, viszont chipsről nem is hallottunk, ha csak az az ún. burgonyaszirmot nem nevezzük chipsnek, amivel én csak az állatkertben találkoztam, és a zebrák sokkal jobban szerették nálam.
Pedig nem hiszem, hogy a gumicukor akár csak egy picit is egészségesebb lenne a chipsnél. Az egyikben cukor van, a másikban só és zsír. Igazából mindegyikre szükségünk van, nem probléma, ha néha mértékkel kap ilyet a gyerek. Ezen már túl vagyok, ha jönnek a srácok játszani hozzánk, akkor megveszem előre a chipset, az üdítőt és a gumicukrot is. Boldogok, én pedig jó fej anyukának gondolom magam. Párolhatnék nekik brokkolit is, de miért tolnék ki a fiammal? 
Különben igaz az is, hogy a saját gyerekkori kedvencéről hajlamos az ember azt gondolni, hogy azt automatikusan a gyereke is szeretni fogja. Hát azt kell mondanom, hogy erre az esély 50% vagyis vagy igen, vagy nem. A férjem imádta a sütőtököt, Dávid megeszi, Záli annyira utálja, hogy még lábremegést is kap tőle. Én imádtam gyerekkoromban a tejbegrízt, de hiába próbálkozom vele a gyerekeimnél, egy kanál után nem kérnek belőle többet. Ennek ellenére nem adom fel a harcot, és szisztematikusan megfőzök nekik mindent, ami annak idején bejött nekem. 
Ez egy tízes lista, a saját és a férjem gyerekkori kedvenceivel, illetve a gyerekeink véleményével:

1, Krumplis tészta: Dávid elsőszámú kedvence, és Záli is felnőtt adagot képes belőle eltüntetni.

2, Rántott csirkemell krumplipürével: változó a sikere, egyszer úgy tűnik ettől jobbat még soha nem főztem, egyszer csak nyammognak rajta. Ki érti ezt?

3, Lecsó: a férjem is és én is imádtuk gyerekként is, most csak Záli eszi meg önként, és egy kis zsarolás hatására Dávid is.

4, Húsleves: Dávid imádja, minden nap megenné, és soha nem panaszkodna, hogy már megint ez van. Viszont én óvodás korom és 25 éves korom között ki nem állhattam, amiben erős szerepe van az iskolai pocsék menzának. Pedig egy jó húslevesnél kevés finomabb létezik a világon!

5, Hortobágyi húsos palacsinta: 8 éves koromig ez volt a kedvencem, anyukám a legjobbat készíti belőle a világon. És nem maradékot ment vele, hanem direkt ezért főzi a borjúpörköltet. Azt kell mondjam, bár nem vallják be, mindketten szeretik, szó nélkül megesznek belőle egy rendes adagot.
6, Sajtos makaróni: imádtam, sok tejföllel, füstölt sajttal, vajjal. Már kevésbé lelkesedek érte, de nem is baj, Dávid utálja.
7, Libacomb párolt káposztával: a férjem kedvence volt, különösen a káposzta miatt. Ezen is csak nyammognak a kis elkényeztetett gyerekeim, és krumplit követlenek mellé.
8, Vadas krumpligombóccal (úristen, főznöm kell egy adaggal!): na ezt legalább ők is imádják, úgy tűnik mégiscsak van bennünk valami közös.
9, Pörkölt nokedlival: Gábor kedvence. Szeretik a gyerekek is, Zálit látva vált világossá mit is jelent az, hogy nyeli, mint kacsa a nokedlit.
10, Tojásos nokedli, fejes salátával: na, ez is a férjem kedvence, én sokáig ki nem állhattam, de az utóbbi időben tudok örülni neki nyár elején. 1:1 az állása a gyerekek között, Záli imádja, Dávid fintorogva megeszi.

Mi a következtetés? Talán annyi, hogy elég nehéz a gyerekek ízlését formálni, de meg kell adni nekik a lehetőséget, hogy minél többféle ételt kóstolhassanak. És bár egy-egy alkalmon nem múlik semmi, azért igyekezzünk minél egészségesebben étkezni mi magunk is, így nem csak vizet prédikálunk nekik, amikor megkérjük őket, hogy egyék meg  a zöldségeket.

A családi és baráti étkezésekről többet olvashattok az Együtt egy asztalnál facebook csoportban, gyertek, várunk benneteket szeretettel!

https://www.facebook.com/egyuttegyasztalnal

lanyok1.jpg 

 

 

 

Parmezános, fehérboros libaleves

parmezanos libalaves3.jpgMár nincs olyan nagyon messze Márton nap, és idén is egészen biztosan elkészül a kedvencünk, a parmezános libaleves. Ahogy keveredik a leves, a zöldfűszerek, a parmezán és a fehérbor illata a kintről jövő hideg föld illatával, az valahogy mindig nagyon otthonos. És remélem nem veszi észre ezt a posztot a Modoros blog, de az az igazság, hogy erről az érésről csak ilyen stílusban lehet beszélni. Remélem lelki szemeitek előtt van a régi konyha, és jéghideg későőszi éjszaka, amikor ezzel a forró gőzőlgő levessel várlak benneteket, hogy megérkezzetek a vonatállomásról! Ugye, ugye?
Viszonylag gyakran főzünk libalevest, ugyanis szeretem azt használni a sóletbe “alapléként” és a libacombokat is inkább előre megfőzöm levesnek, és csak utána sütöm jó ropogósra, így egy libából több mindent is ehetünk. Vagy egy liba helyett mondjuk hat combból, ami ugye majdnem egy liba.

Azt kell mondjam, csak ezért az egy levesért érdemes várni a késő őszt. Remélem ti sem dobjátok ki a parmezán lereszelhetetlen kemény héját, ilyenkor pl. nagyon jól jön, még ízesebb lesz tőle a leves.
Mehet bele bármilyen gombóc, nekünk a krumpligombóc a kedvencünk, de illik bele a macesz, a szalvéta és morzsagombóc is. Nem egy öt perces leves, de a jó leveshez idő kell, különben is, aki még nem fűt, értékelni fogja ezt a kis konyhamelegítést.
Illatos, krémes, sűrű leves, igazi lélekmelengető. 

RX-DK-SSH08802_purple-sage_s4x3_lg.jpgHozzávalók:

2 libaszárnytő
2 libanyak
(esetleg 4 libacomb, amit később megsütünk)
1 szál póré
3 sárgarépa
1 fehérrépa
2 babérlevél
6 zsálya levél
1 kis ágacska rozmaring

3 ek liszt
2,5 dl tejszín
1,5 dl száraz fehérbor
5 dkg frissen reszelt parmezán legalább, de lehet akár 10 dkg is
frissen reszelt bors
frissen reszelt szerecsendió

A krumpligombóchoz:

50 dkg főznivaló krumpli, megfőzve, összetörve, kihűtve
20 dkg liszt
1 tojás
só, bors
1 nagy csokor petrezselyem
4 dkg puha vaj

A libaaprólékból, a és a megtisztított, felkarikázott zöldségekből a babérlevéllel, zsályával, rozmaringgal és a sóval, borssal lassú tűzön levest főzünk. A levest hideg vízzel indítjuk, és a keletkező habot leszedjük róla. Akkor fő jól, ha fél percenként gyöngyözik egyet a fazék, vagyis tényleg nagyon alacsony alatta  a hő.
Közben elkészítjük a krumpligombócokat: megfőzzük a megtisztított, felkockázott krumplit. Leszűrjük, összetörjük, és kicsit kiterítjük, hogy a gőz elszálljon belőle. Összekeverjük a liszttel, vajjal, tojással, sóval borssal és petrezselyemmel, majd diónyi gombócokat formázunk, és forró vízben kifőzzük. Amikor feljön a víz tetejére jó.
Amikor megfőtt a leves (kb. 2 óra múlva) akkor elszűrjük, a zöldségeket visszatesszük a fazékba, meghintjük a liszttel, majd pár perc pirítás után felöntjük a forró levessel. A nyakról és a szárnytőről leszedegetjük a húst és visszatesszük a levesbe. Felöntjük a tejszínnel, a borral és beletesszük a parmezán végeket is ha van. A reszelt parmezán felét is belekeverjük, a másik felét csak tálalásnál szórjuk a tetejére, és ekkor tesszük bele a krumpligombócokat is. 


Na ez az igazi retró kaja

szandokan csirke1.jpgNem tudom hogy került szóba Szandokán mostanában többször is, de olyan sokat beszéltünk róla, hogy még ezt a nyolcvanas évek elején egy kockás lapra indigóval másolt receptet is megpróbáltam előkeresni, de sajnos nem lett meg, így a kollektív emlékezetre bíztam magam, illetve  leginkább édesanyámra hagyatkoztam.

Sandokan-kabir-bedi-2.jpgSzóval Szandokán annyira menő volt akkoriban, hogy annak ellenére, hogy nekem minden nap le kellett feküdnöm nyolckor aludni, azokon a napokon, amikor ezt adta a tévé, mégis fent maradhattam. Természetesen halálosan szerelmes voltam a maláj tigrisbe, és bármikor cseréltem volna lady Mariannával, már ha jól emlékszem az irigyelt nő nevére, aki elnyerte Szandokán szerelmét. 

A korabeli maszek kisiparosok komoly hasznot húztak a Szandokán rajongókból, lehetett kapni Szandokános polót, pénztárcát, táskát, sőt még a flizenét is felénekelte egy lemezre a Neoton, bár ne tette volna! (Most belehallgattam ebbe a szörnyűségbe, ez rosszabb, mint amire emlékeztem. Csak mazochisták kattintsanak.) De a legjobb az volt, hogy az Egyetemi könyvtárral szemben volt egy pici trafik, ahol a leleményes trafikos olyan Szandokán fotókat árult, amiket a televízióból fotózott, majd előhívatott. Timi nevű osztálytársnőmnek legalább húsz ilyen fényképe volt, és nagyon irigyek voltunk rá ezekért. 

Hogy a Szandokán csirke receptje honnan lett, arról fogalmam sincs, és igazából el is felejtettem már, de most amikor beugrott könnyesre röhögtem magam rajta. Képzelem, ahogy egy ügyes magyar háziasszony főz valamit, amit ő malájnak képzel, majd a gyereke elmeséli az iskolában, hogy a Karcsikáéknál SZANDOKÁN CSIRKE volt vacsorára, és onnantól kezdve mindenkinek ezt a receptet kellett bediktálni telefonon, leírni, vagy megkérni a titkárnőt a gyárban, hogy legyen már szíves ötven példányban lefénymásolni.

Na, jöjjön a recept, ami egyébként egész finom. Tényleg.

A kókuszreszeléket gondolom kókusztej helyett találta ki a kedves receptközlő. De hogy kesudiónk honnan volt akkor, arról fogalmam sincs. Azt tippelem ezt már csak a mi fantáziánk alakította át sima dióból, de ki tudja.

Máshol is menő volt ez 1982-ben? 

Szandokán csirke

Hozzávalók:
1 egész csirkemell filé
1 csomó újhagyma
10 dkg vaj
1 ek curry por
6 ek kókusz reszelék
6 ek mazsola
3 dl tejszín
1 nagy csokor petrezselyem
1 gerezd fokhagyma
10 dkg kesudió
só, bors

A csirkemellet felkockázzuk, az újhagymát felkarikázzuk, majd együtt a vajra dobjuk, és megpároljuk. Meghintjük a curry porral, és elkeverjük rajta a kókuszreszeléket. Hozzáadjuk a mazsolát, majd felöntjük a tejszínnel, és annyi vízzel, hogy kellemesen szaftos legyen. Sózzuk, borsozzuk, belereszeljük a fokhagymát, és belekeverjük az apróra vágott petrezselymet és kesudiót. Természetesen jó malájhoz illően, rizzsel tálaljuk.

 

Snidlinges, parmezános túrógombóc

turogomboc vajjal.jpgÚgy tűnik, a snidling iránti szerelem valami genetikai dolog lehet a mi családunkban. Én is imádtam gyerekkoromban, és most a gyerekeimnek is mindent el lehet adni, amiben snidling van. Nekem annak idején a reszelt sajtos, snidlinges tükörtojás volt a reggeli, és semmi más. Annyira, hogy nélküle nem voltam hajlandó elindulni az óvodába. 

Hétközben igyekszünk kevesebb húst enni. Egyik ilyen gyors, húsmentes, viszonylag olcsó vacsoránk volt ez a sós túrógombóc, pirított vajjal. (Hóvégén a parmezán elhagyható 🙂 Reggel összekevertem a túrót a tojással és a búzadarával, este fűszereztem, és kifőztem. Harminc perc alatt mindennel együtt megvolt, pedig még új terítőt is kellett tenni az asztalra, mert ráömlött a kávé. 

Szerintem nagyon finom a puha túrógombóc a tetején valamilyen ropogós maggal, lehet az dió, fenyőmag, de akár szezámmag is. Sőt, ha gyerekek nem esznek belőle, akkor nagyobb darab szárított csili, vagy gorombára tört bors is megfelel erre a célra. Lényeg, hogy a puhaságot kiegészítse valami ropogós.

Aki eddig nem ette sósan a túrógombócot, ajánlom, hogy ma este próbálja ki!

Hozzávalók:
50 dkg túró
3 tojás
2 dl búzadara
nagy csipet só
1/2 cserépnyi snidling
1/2 csokornyi petrezselyem
4 ek reszelt parmezán
1 kk fehérbors
1/2 kk frissen reszelt szerecsendió
10 dkg vaj
5 dkg bármilyen olajos mag

Reggel a túrót elkeverjük a tojásokkal, a búzadarával és a sóval. Letakarva a hűtőbe tesszük felhasználásig. 
Este apróra vágjuk a snidlinget, a petrezselymet, lereszeljük a parmezánt, majd a többi fűszerrel együtt a túróhoz keverjük. Egy fazékban enyhén sós vizet forralunk, közben nedves kézzel diónyi gombócokat formázunk a masszából. Miután a víz felforrt, alacsonyra állítjuk alatta a lángot, és beletesszük a gombócokat. 15 perc alatt készre főzzük.
Közben egy acél serpenyőben, amiben látszik a vaj színe, enyhén megpirítjuk a vajat. Vigyázzunk, nehogy megégjen, de azért legyen egy kis színe. Ebbe forgatjuk a kifőtt gombócokat. Meghintjük a magokkal, picit megsózzuk, és tálaljuk is.

ALDI_3C_RGB_logo_1.pngAz alapanyagokat és a posztot az ALDI és az ALDI Háziasszonyai támogatták. (x)

Közös házimunka a gyerekkel = beszélgetés

223388_483350821698586_2058216072_n_1.jpg
Elkezdődött az iskola, ami nálunk azt is jelenti, hogy vége a nagyon spontán vacsoráknak. Muszáj valami szervezettséget vinni az életbe a vakáció után, ugyanis vacsorázni kell. Mire fél öt körül hazaérünk az iskolából, Dávid rendszeresen éhen akar halni, de azért hatig valahogy kihúzzuk. Különben fél nyolckor kéne egy második vacsorát adni neki valahonnan.

Minden szülő ismeri azt, amikor próbál kihúzni valamilyen infót a gyerekből a napjáról, de a sablonkérdésekre csak sablonválaszok érkeznek. Én ennek ellenére mindig felteszem őket, nem bírom ki, hogy csöndben maradjak, meg is kapom a büntetésem:

1, -Mi újság, mi történt az iskolában?

-Semmi.

2, -Mi volt az ebéd?

-Csirke krumplival.

3, -Kell vinni holnap valamiit, kell külön készülni valamire?

-Nem.

Viszont rájöttem arra, hogy a közös házimunkát egyáltalán nem munkának éli meg a gyerek, hanem lehetőségnek, amikor beszélgethetünk. Az ötödik percben elkezd beszélni, és mondja, mondja, mondja, alig lehet lelőni. Most még erősen a nyári tábor hatása alatt áll, így leginkább az ottani sztorikról esik szó, kevesebb az iskoláról, de majd eljön ennek is az ideje. Akkor lenne jó úgy újabb nyári szünet, de az még nagyon messze van sajnos.

Szóval sokat főzünk együtt, de a zoknipárosítás is remek alkalom egy beszélgetésre, és úgy látom, ilyenkor amikor iskola van, ez sokkal fontosabb, mint a gondtalan nyári szünetben. Jár a kezünk, jár a szánk, jóban vagyunk.

A másik állandó pont, amikor egy jót tudunk beszélni, az a reggeli séta az iskolába. Mi elvileg két villamosmegállóra lakunk a sulitól, de mindig gyalog megyünk, csak a legnagyobb felhőszakadáskor ülünk autóba, ugyanis a villamos is tíz perc séta. Harminc perc alatt érün kaputól kapuig, remek egy jó kis beszélgetésre. Ma reggel pl az is kiderült, hogy idén még elfelejtettem bevinni a rajzdobozt, de nem probléma, mert a Daninak van temperája. Ha nem jön szóba az a mozaikszerű műalkotás, amit Dávid hatalmas élvezettel csinált órán, akkor simán lehet, hogy úgy megy majd ötödikbe, hogy a rajzdoboza itthon pihen a szekrény tetején. Mindegy, holnap beviszem szép csendben, mintha már az első nap is ott lett volna 🙂

Tegnapelőtt paradicsomos spagettit főztünk közösen, egészen apró, cseresznye nagyságú húsgombócokkal, így tovább is tartott az elkészítése, finomabb is volt, és többet is ettünk belőle. Igaz, hogy ezt már egyedül is megfőzi Dávid, de akkor hol marad a nagy beszélgetés? 

Együtt egy asztalnál a facebookon is!

tál tészta3 

Magyar tarka steak a király!

steak vacsora1.jpgIsmeritek a Magyar tarkát? A nevét egészen biztosan, de a húsával már nem valószínű, hogy mindenki találkozott. Bár egyre több séftől hallani, hogy a Magyar szürke szarvasmarha csak egy fellángolás lesz, mert nem ad olyan minőségű húst, mint a Magyar tarka, és ebbe a vitába nem tudok beleszólni, de az az igazság, hogy valóban jobban sikerültek nekem is a Magyar tarka próbálkozásaim.

Pár éve a gyöngyösi gulyásfőző versenyen szomorúan tapasztaltuk, hogy az indulók kétharmada nem meri bevállalni a marhából készülő gulyást, mert a korábbi években többször elbuktak már ott, hogy a megadott három óra alatt egyszerűen nem puhult meg a hús, így értékelhetetlen lett a főztjük. Azóta disznót főznek a gulyásba, de hát ha már Magyarországon se lehet egy normális gulyást elkészíteni, akkor mi lesz? Márpedig a gulyáson sokat lehet vitatkozni, de hogy marhából készül, az biztos.

04_magyartarka.jpgNos, a Magyar tarka megfő, és nagyon jó ízű a húsa.

Nyáron találkoztam egy fiatalemberrel, aki a kizárólag a Hortobágyi Nemzeti Park területén és annak környékén született és nevelkedett, őshonos magyartarka szarvasmarha állatok húsából angolszász csontozási technológiával érlelt marhahúst vagyis steaknek való húsokat állít elő Nádudvaron.
Tudom, hogy már lehet kapni érlelt marhát itthon is, több helyen, de mégis nagyon érdekelt, hogy mit tud egy magyar fajtából készített T-bone mondjuk, ha megfelelő ideig érlelik megfelelő körülmények között?
Azt kell mondanom, nem kellett csalódnom benne. A férjem erősen szkeptikus volt, ő már nem nagyon hisz a magyar marhában, de úgy tűnik ő is meggyőzhető. A hús vákumcsomagolva érkezett, így kerül forgalomba is, egyelőre még kevés helyen kapható, most kezdték a forgalmazását, keresik a helyeket, ahol forgalmaznák, vagy az éttermeket, akik szívesen felvennék az étlapra (Ha igény lenne, bátran keressék ez Eco-Meat kft-t, Dembrovszki Sándort.). Amekkora reneszánsza van a mangalicának (megjegyzem, teljesen jogosan) remélem a magyar tarka is divatba jön, mint steak. Egy próbát szerintem mindenkinek megér, garantálom, hogy nem fog csalódni benne!

Mi faszénen sütöttük meg, ami szerintem azért elég nagy bátorság tőle, még soha nem mertem egy ilyen tökéletes húst a véletlenre bízni, valahogy jobban bízok ilyenkor a gázláng és öntött vas serpenyő kombóban, de tökéletes lett a végeredmény.
testing black.jpgNem is tettünk semmit a hússal, kicsit borsoztuk, és a rácsot bekentük egy kis szalonnával, mielőtt rádobtuk a húst. Utólag sóztuk csupán. A kéznyomkodós módszerrel ellenőriztük hol is tartunk, medium rare-re szerettük volna sütni, medumra sikerült, de így is nagyon finom lett. Mellé csak egy egyszerű szalonnás kelkáposztát készítettem.

m_41266.jpgLegyalultam a kelkáposztát hajszál vékonyra. Kicsit lesóztam, kinyomkodtam, hogy picit összeessen.

Kiolvasztottam 10 dkg bacont egy kis zsíron, majd elkevertem két evőkanálnyi dijoni mustárral. Felöntöttem 2 dl tejszínnel, borsoztam, reszeltem hozzá egy csipetnyi szerecsendiót, és egy megszórtam egy kávéskanálnyi gorombára tört köménnyel, majd az egészet a kelképosztára öntöttem.
Krumpli nem volt mellé, így is csak pihegni tudtunk utána. Persze a bor nem maradt el!steak vacsora4.jpg

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!