Gyertek velünk moziba!

Írjátok meg emailben fuszereslelek kukac gmail címre a neveteket, ha szeretnétek velünk moziba jönni, és délig kisorsolunk öt páros jegyet. Kérlek titeket, hogy csak akkor játszatok, ha valóban el tudtok jönni, ne vegyétek el a lehetőséget mások elől.

A pontos helyszín, vetítés: Aréna Pláza, 2013.02. 06 .szerda 19 óra 

A Fox Searchlight Pictures bemutatja

a Cold Spring Pictures, a Montecito Picture Company és a Barnette/Thayer produkcióját

 

HITCHCOCK

Magyarországi bemutató:

2012. február. 7.

 

Szereplők:

Anthony Hopkins

Helen Mirren

Scarlett Johansson

Toni Colette

Danny Huston

Jessica Biel

Michael Stuhlbarg

 

Forgatókönyv:

Stephen Rebello: Alfred Hithcock and the Making of Psycho című könyve alapján:

John J. McLaughlin

 

Producer:

Ivan Reitman

Tom Pollock

Joe Medjuck

Tom Thayer

Alan Barnette

 

Executive producer:

Ali Bell

Richard Middleton

 

Fényképezte:

Jeff Cronenweth, ASC

 

Látványtervező:

Judy Becker

 

Jelmeztervező:

Julie Weiss

 

Vágó:

Pamela Martin, A.C.E.

 

Zene:

Danny Elfman

 

Rendezte:

Sacha Gervasi

„A Hitchcock-hatás négykezes eredménye, amiből kettő Almáé volt.” (Charles Champlin filmkritikus)

 

„Kérem, hadd említsek meg négy embert, akitől a legtöbb szeretetet, megbecsülést, bátorítást és együttműködést kaptam. Az első egy vágó, a második egy forgatókönyvíró, a harmadik a lányom, Pat (Patricia Hitchcock) édesanyja, a negyedik pedig egy olyan szakács, aki csodákat művel a konyhában. És az ő nevük Alma Reville.” (Alfred Hitchcock)

 

Alfred Hitchcock, a filmes feszültségkeltés, a suspense zsenije nem volt olyan magányos alkotó, amilyennek gondoljuk. Az emberi gonoszságot és félelmet mesterien ábrázoló filmrendezőnek volt egy nagy titka, mégpedig a kreatív energiákat felszabadító romantikus kapcsolata hűséges feleségével és munkatársával, Alma Reville-el.

Sacha Gervasi HITCHCOCK-ja most először feltárja előttünk ezt a lenyűgöző és összetett szerelmi történetet. S teszi ezt olyan ravasz és sejtelmes módon, ahogy a legmerészebb filmes kaland, az 1960-as Psycho tette. Amikor a legendás és sokat vitatott filmet bemutatták, csak nagyon kevesek tudták, hogy az elkészült mű valójában nem egy, hanem két ember műve.

Gervasi és a színészek, többek között az Oscar-díjas Anthony Hopkins és Helen Mirren, olyan történetet elevenítenek fel, mely tele van tréfával, iróniával és meglepetésekkel.

 

HITCHCOCK ÉS A SZERELEM

 

A Hitchcock-filmek világában a káosz, a veszély és a gonosz sejtelmek beárnyékolják a karakterek hétköznapi életét. De mi a helyzet Hitchcock saját életével? Hitchcocknak a nagyközönség számára kreált – gondosan felépített és ápolt – személyisége sikeresen elrejtette a rendező valódi énjét. Ám évtizedek óta ott kísért a kérdés: vajon van rá mód, hogy kiderüljön végre, Hitchcock nemcsak egy ikon, hanem valóságos ember?

Sacha Gervasi számára a válasz egy nőben rejtőzött. Ám nem valamelyik „Hitchcock szőké”-ben, akiknek hűvös, zárkózott szépsége ott kísért a filmjeiben, hanem abban a nőben, aki szinte ismeretlen volt a világ számára, a tehetséges feleségében, Almában, aki a kulisszák mögött erőteljesen befolyásolta Hitchcock munkáját, s áttörve a keménységét csendes alkotótársa lett.

„Filmem lényege a szerelmi viszony Alfred és Alma között – magyarázza Gervasi. – Rendkívül dinamikus, összetett, ellentmondásos, gyönyörű és fájdalmas kapcsolat volt ez, nemcsak házasság, hanem igazi kreatív együttműködés. Engem főképp az érdekelt, hogyan élt egymással ez a két nagyon erős akaratú ember, hogyan hoztak létre egy teljesen új látásmódot a Psychóval. Alma nélkül Hitchcocknak biztosan nem sikerül ennyire újszerű dolgot megalkotnia, nem lett volna ekkora siker a Psycho.”

A HITCHCOCK eredete Stephen Rebello 1990-es könyvéhez a Hitchcock and The Making of Psycho-hoz nyúlik vissza, ami bemutatja mindazokat a fordulatokat és izgalmakat, melyek a klasszikussá vált film létrejöttét meghatározták és kísérték.

Alan Barnette és Tom Thayer producerek nem sokkal a könyv megjelenése után megvették annak megfilmesítési jogait. „Ami megfogott bennünket a könyvben, hogy megmutatja, a világhírű Hitchcock mögött ott rejtőzik a férfi, aki nem könnyű ember, ráadásul bonyolult kapcsolatban áll a szintén nem egyszerűm embernek számító feleségével, Almával. Külön-külön problémásak személyiségek voltak, ám együtt verhetetlenek” – mondja Barnette.

Barnette és Thayer John J. McLaughlint kérték fel a forgatókönyv megírására, vagyis arra a nehéz feladatra, hogy az elsősorban tudományos, ismeretterjesztő munkát feszes drámává alakítsa. Bevették a projektbe Ivan Reitmant és Tom Pollockot a Montecito Picture Companyval, ami új lendületet adott a munkának. Reitmant a sztori különös megközelítése vonzotta. „A HITCHCOCK titka az, hogy a rendezőt, mint embert ismerjük meg benne, a családhoz való viszonyát, s mindezt abban a kritikus pillanatban, amikor karrierje és élete is fontos fordulatot vesz, vagyis, amikor a Psychót készíti éppen – magyarázza Reitman. – Hittünk a történetben, és hittük, hogy a közönséget szórakoztatná egy ilyen történet. De azt is tudtuk, hogy nagyon okosnak kell lennünk, megfelelő stábra, szereplőkre lesz szükségünk, akik úgy tudják tálalni a sztorit, ahogy az a legmegfelelőbb.”

Reitman partnere, Joe Medjuck megjegyzi, hogy ők elkötelezetten vallják, hogy a történet több szokványos hollywoodi mesénél: „A Montecito Picture Companynak van egy olyan elve, hogy nem készítünk filmeket a filmkészítésről, mert az olyan bennfentes dolog lenne – magyarázza. – De ez a történet sokkal több ennél. Ez egy remek szerelmi történet, egy sztori, amin nevethetsz, ami megijeszt, és minden pillanatban megmozgat.”

Reitman és Medjuck le voltak nyűgözve, hogy Anthony Hopkins csatlakozott a stábhoz. „Tudtuk, hogy Anthony ragyogó teljesítményt nyújt majd – mondja Reitman. – Igazán vájt füle van Hitchcock kifinomult humorára. S amikor Helennel játszott, félelmetes kölcsönhatás volt köztük.”

Amikor a Montecito újragondolta a projektet, akkor került képbe Sacha Gervasi. Elsőre szokatlan választásnak tűnhetett Gervasi. Egy újságíró, aki Spielberg Termináljában debütált forgatókönyvíróként, és a legismertebb rendezése egy dokumentumfilm az Anvil nevű öregedő metal bandáról, ahogy feladják rock ’n’ roll álmaikat.

Gervasi Alfred és Alma házasságát olyan izgalmasan akarta bemutatni, ahogy az egy igazi Hitchcock-filmben szokás. Két ember valódi kapcsolatát szerették volna ábrázolni: a zsarnoki, sötét rögeszmékkel rendelkező rendező és a vadul intelligens nőét, aki úttörő volt egy olyan időszakban, amikor a nők kreatív munkája szinte még láthatatlan volt Hollywoodban.

Tom Pollock producer elismeri, hogy több rendező volt, akit érdekelt volna a feladat, és aki több tapasztalattal bírt, mint Gervasi, de nehéz volt ellenállni az ő megközelítésmódjának. „Sachanak kőkemény elképzelése volt a filmről, mint egyfajta szerelmi történetről, és azt is megértette, hogy a történetet sok humorral kell elmesélni” – mondja Pollock.

Tom Thayer producer hozzáteszi: „Sacha úgy aktualizálta a történetet, hogy az a mostani nézők tetszését is elnyerje. Ő tette a sztorit egy házasság történetévé, s ezen belül mutatta meg a Psycho születését, azt, ahogy egy művész próbálja megvalósítani önmagát a filmgyártás ipari gépezetén belül. És Sacha mindezt Hitch és Alma kapcsolatán keresztül hozta felszínre.”

 

SÉTA AZ ARCHÍVUMBAN

 

Stephen Rebello könyvét és John J. McLaughlin forgatókönyvét használva, Gervasi saját kutatásokba kezdett, mindent meg akart tudni Hitchcock és Alma kapcsolatáról, amit csak lehetett. Hitchcock maga is elárult néhány dolgot az életéről, ám a filmjei még árulkodóbbak, hiszen azokban a legintimebb emberi érzések – féltékenység, gyanakvás, irigység, vágy – bemutatását figyelhetjük meg, persze nem nyíltan, hanem visszafogottan, csupán csak sejtetve, nem látványos módon. Hitchcock mondta egyszer: „A film legyen erősebb, mint az ok, ami miatt létrejött.” Gervasi ugyanígy közelített a rendező emberi oldalához.

„Nem sokat tudunk Hitchcockról – jegyzi meg Gervasi. – Hihetetlenül érett személyiség volt, miközben mulatságos és száraz is egyszerre, aki soha nem adott fel semmit. Elképesztően titokzatos volt. Nem árult el semmit magáról, úgyhogy nagy kihívásnak éreztem, hogy képes leszek-e érzelmes filmet készíteni egy olyan emberről, aki alig mutatta ki az érzelmeit.”

Gervasi kutatásai közben rájött, hogy 1959-ben, miután megvolt a premierje a legnagyobb bevételt hozó komikus thrillernek, az Észak-Északnyugatnak, Hitchcock és Alma válaszút elé kerültek. „Azt hiszem, Hitchcock elhatározta magát. Nem akart újra egy Észak-Északnyugatot. Ezeket a filmeket ugyanis ujjgyakorlatoknak tekintette: népszerű, romantikus filmek tele sztárokkal. Újabb kihívásokat keresett, és ez vezetett a Psychóhoz.”

Ám Alma egészen más helyzet volt: „Amikor mi bekapcsolódunk a történetbe, Alma úgy érzi, hogy kicsit alulértékeli a férje. A férfi rögeszmés vágya, hogy bármi áron befejezze a filmet, kicsit önzővé teszi – magyarázza a rendező. – De a történet során Alfred rájön, hogy itt van neki ez a hihetetlen, csodálatos gyöngyszem, ez a nő, aki a partnere, és ezt elismeri és támaszkodik rá, még akkor is, ha az ő saját, nagyon visszafogott és érzéketlen módján teszi is ezt. Számomra ezért nagyon erős szerelmi történet ez az egész. Azt hiszem, mindannyiunknál van olyan, hogy bizonyos időközönként ráébredünk arra, hogy mit jelent számunkra valaki, és így szólunk: ’Istenem, ez az ember mögöttem állt, elfogadta minden önzésemet és gonoszságomat, én pedig vak voltam ezt észrevenni.’ Ez a történet is egy híres filmrendezőről és egy híres filmről szól, de közben nagyon is valóságos és emberi.

Amit szeretek Hitchcockban, a humoros hozzáállás, ahogy megközelítette az élet, halál, szex, anyaság és gyilkosság problematikáját – folytatja Gervasi. – Mi is ebben a szellemben kíséreltük megközelíteni a partnerség eszméjét, illetve a házastársi hűség és az érzelemkifejezés nehézségeit. Azt hiszem, nem kell mindig olyan komolykodva beszélni a nagyobb horderejű dolgokról. Néha a komédiázás és a könnyedség sokkal megfelelőbb eszköz ezek bemutatására.”

A Psycho – a film, ami végső soron a popkultúra egészére hatással volt – újabb izgalmas problémát jelentett Gervasi számára. Hitchcock ugyanis ezzel a filmjével (az önutánzást elkerülendő) meg akarta lepni, sokkolni szerette volna a közönséget úgy, ahogy előtte még soha senki. És a filmvilágnak is meg akarta mutatni a Psychóval, mire képes, át akarta írni a filmkészítés konvencióit.

Gervasi a következőket mondja a Psycho örökségéről: „A film az ősi, természetfeletti ösztönökkel foglalkozik, amik minden emberben benne vannak. Mindannyiunknak vannak problémái a szüleivel, mindannyian küzdünk a jóval és a rosszal, és mindannyian félünk a haláltól. A film az emberi természet legsötétebb oldalát mutatja be. És teszi mindezt úgy, hogy Anthony Perkins, a színész, a nők bálványa, álruhában, transzvesztitának öltözve szurkálja az embereket egy titokzatos és gyilkos hotelben. Mindezek a dolgok kombinálódnak és állnak össze roppant izgalmas filmmé, ami 52 évvel később még mindig felvillanyozza az embereket.”

 

ALFRED

 

Eljátszani talán minden idők legismertebb rendezőjét, senki nem alkalmasabb az Oscar-díjas Anthony Hopkinsnál. Hopkins legismertebb alakítása valószínűleg a manipulatív pszichopata, Hannibal Lecter megformálása A bárányok hallgatnak című filmben.

„Mindig lenyűgözött Hitchcock – meséli Hopkins. – Az első profi munkám 1960-ban volt Manchesterben a színházban, és emlékszem, akkor játszották ott a moziban a Psychót. Elmentem megnézni a filmet egy októberi vasárnap este, és nem hiszem, hogy valaha úgy féltem volna életemben. Ez volt talán a legnagyobb film, amit addig láttam. A hátsó ablak és a Psycho a kedvenc filmjeim.”

Gervasi elmondja, hogy a színészválasztásnál nem a fizikai hasonlóságot kereste Hitchcockkal, sokkal fontosabbnak tartotta, hogy ki az, aki képes megformálni a jól ismert zseni kifinomult személyiségét, furcsaságait és fanyar humorát. „Kezdettől fogva nem hasonmást kerestünk. Az volt fontos számunkra, hogy a nagy szellem életre keljen, és Anthony Hopkins mestere az ilyen figurának, hisz olyan ikonikus karaktereket formált meg eddig, mint Nixon, Pablo Picasso. Amikor meglátod, mint Hitchcock, egy másodpercre talán meglepődsz, de ugyanakkor olyan erős és intenzív a színészi jelenléte, hogy néhány mondat után tökéletesen belenyugszol, hogy Tony Hopkins most Hitchcock. Nagyon kevesen képesek ezt megcsinálni. Ő az egyetlen színész, akinek úgy éreztem, hogy sikerülni fog. Valójában, azt mondtam a producereknek, ha nem tudjuk megszerezni őt, nem fog működni a film.”

Hopkins egyetértett azzal, hogy ezzel a szereppel borotvaélen táncol. „Azt nem mondhatom, hogy én vagyok Hitchcock. Nem tehetem, mert az őrültség lenne. Ahhoz, hogy bárkivé átváltozz, meg kell próbálnod egyensúlyt találni a szerep és közted, nehogy karikatúrává változz” – mondja Hopkins.

Hopkins megvallása szerint azóta készül erre a szerepre, amióta 1960-ban először látta a Psychót és Hitchcock-rajongó lett. Figyelemmel követte az életmű alakulását, még egy rövid találkozása is volt a mesterrel, de csak a HITCHCOCK forgatókönyvének elolvasása után ásta mélyebbre magát a rendező életébe. „A szkriptből csomó információt kaptam, amire szükségem volt, majd megnéztem számtalan dokumentumfilmet és kezdtem összerakni a személyisége darabkáit.”

Ezekből a darabkákból olyan ember rajzolódott ki, aki maga a paradoxon. „Egyszerre volt sötét, zavaros, rideg, kegyetlen, megszállott és nagy szívű, meleg és szellemes. Ezek mind személyiségének a részei voltak” – jegyzi meg Hopkins.

A teljes embert legjobban Alma értette meg, aki látta alkotás közben, filmezéskor, és olyankor, amikor mélyen maga alatt volt. „Alma rendíthetetlen szövetségese volt életének, nagy író és maga is filmes szakember. Nagyon kemény lehetett együtt élnie ezzel a fickóval, de amikor látod őket a fotókon, boldognak látszanak. Azt hiszem, Hitchcock mindenki előtt titkolta a bizonytalanságát, sebezhetőségét, csak Alma előtt nem – mondja Hopkins, majd folytatja: – Az emberek gyakran csodálkoznak, milyen intim viszonyban voltak. És ha a valóságban olyan túlzottan intim viszony nem is volt köztük, azért nagyon szerették egymást és elválaszthatatlan társak voltak. Azt hiszem, rengeteget nevethettek együtt, mert Hitchcock igazi bohóc volt.”

 

ALMA

 

Alma Revill tehetséges fiatal vágó volt és mozirajongó, aki 1926-ban ment feleségül Hitchcockhoz, és 54 évet élt vele, mint a felesége, bizalmasa és munkatársa. Néhány esetet kivéve, amikor probléma merült fel a felvételek során, soha nem ment el a forgatásokra, de kulcsszerepet játszott férje munkáiban, mint vágó, tanácsadó és mint legmegbízhatóbb első véleményezője.

Az egyik legismertebb történet a partneri kapcsolatukról, hogy Alma vette észre, hogy Janet Leigh pislant egyet, miközben holtan fekszik a fürdőszobában a támadás után, és gyorsan újravágta az egészet, mielőtt kiment volna a mozikba a film.

Mialatt a filmtörténészek és Hitchcock-rajongók régóta tudatában voltak Alma jelentős befolyásának, őt még mindig nem ismerték széles körben. A HITCHCOCK-kal Sacha Gervasi szeretett volna változtatni ezen a helyzeten, és ezért az Alma karakterét megformáló színésznő kiválasztása nagyon fontos volt. Nagy örömére a szerepre megnyerte az Oscar-díjas Helen Mirrent.

„Az ő rugalmas hozzáállása ehhez a karakterhez, mely egyszerre volt hihetetlenül fókuszált és nyitott, nagyon fontos volt – mondja Gervasi. – Mirren olyan varázslatot hajt végre, melyet nehéz megmagyarázni az olyan egyszerű földi halandóknak, amilyen például én is vagyok.”

„Sacha egyensúlyt teremtett a súlyos dráma és a szellemes, csillogó komédia közt, ami abszolút illik Hitch-hez. Ragyogóan olvad össze ez a két elem a filmben” – magyarázza Mirren. Majd azt is elmondja, hogy úgy érezte, nagyon eredeti és meglepően romantikus viszonyt ábrázol a film egy olyan férfiról, akiről egyáltalán nem jut eszedbe a romantika, és egy nőről, akit a legtöbb ember alig ismer. „Ez egy szerelmi történet – folytatja. – Úgy gondolom, Alma és Hitch között olyanfajta nagyon erős kötés volt, mint Rómeó és Júlia között. Csodálatos partnerek voltak az életben, és szerintem sokat taníthatnak nekünk arról, mi a sikeres házasság titka.”

Az egyik, amitől sikeres volt a kapcsolatuk, a hihetetlen humorérzékük lehetett Mirren szerint. „Alma mindig nevetett, szerintem, nagyon viccesnek találta Alfredot. Ez volt az egyik, ami összetartotta őket: a fogékonyságuk a humorra, iróniára, a fekete humorra, ami mindazonáltal nagyon is angol jellemvonás” – jegyzi meg.

„A filmrajongók tisztában voltak vele, hogy Hitch mesterműveinek létrehozásában Almának kulcsfontosságú szerepe volt. De én olyan valakit akartam a vászonra vinni, akiről mindenki el is tudja hinni, hogy valóban együtt dolgozott ezzel a hihetetlen filmes személyiséggel” – mondja Mirren.

Alma megformáláshoz Mirrennek kevés támpontja volt. Nincs róla filmfelvétel, amiről kiderülhetne a stílusa. De Mirren a saját intuícióira hallgatott, úgy bújt a karakter bőrébe. „Nem tudom, hogyan járt, hogyan használta a kezét. Hiába kutakodtam, nem találtam róla semmit. Azt viszont sejtettem, hogy sokan próbáltak a nagy és dicsőséges Alfred Hitchcock közelébe férkőzni. És tudtam, milyen érzés ez, mert velem is ez történt, amikor férjhez mentem egy rendezőhöz (Taylor Hackfordhoz). Nagy szabadságom volt Alma ábrázolásában, nem kellett megküzdenem semmilyen korábbi értelmezéssel, csupán a forgatókönyvre kellett figyelnem.”

Gervasit lenyűgözte a két művész együttműködése. „Amikor együtt voltak ők ketten, hihetetlen energia áramlott közöttük. Annyira édesek voltak egymással, ugyanakkor végtelenül precízek a munkájukban.”

Mirren és Hopkins még soha nem játszott együtt, annak ellenére, hogy hasonló színházi világból jöttek, és számtalan közös ismerősük van. „Mindketten tudtuk, hogy a sorsunkban meg van írva, hogy egy napon együtt dolgozzunk, de azért amikor ez a munka megtalált minket, azt gondoltuk, ’mi tartott ilyen sokáig?’” – elmélkedik Mirren.

 

JANET LEIGH

 

Hitchcock valóságos élete, több évtizedes kapcsolata Almával tele volt házastársi konfliktusokkal, harcokkal, és természetesen egészen más volt, mint a szenvedélyes, provokatív és gyakran veszélyes, szexuálisan túlfűtött nők élete, akik a filmjeiben szerepeltek. A szakma csak úgy nevezte őket, hogy „Hitchcock szőkéi” – s olyanok szerepelnek a névsorban, mint Ingrid Bergman, Grace Kelly, Tippi Hedren, Kim Novak, akik mind jegesen kifinomultak, okosak és áthatolhatatlanul titokzatosak voltak. Ők formálták meg a filmen valaha látott legmerészebb, legintelligensebb, legtiszteletlenebb és rendkívül sokdimenziós női karaktereket – miközben manipulatívak voltak, megbízhatatlanok, mágnesként vonzották a bűnt, a pszichopatákat és a veszélyt.

Számtalan értelmezése van Hitchcock lenyűgözően erős, szexuálisan vonzó, kimondhatatlanul titokzatos és elérhetetlen női alakjainak. Néhányan freudi alapon Hitchcock elfojtott ösztönkésztetéseinek értelmezik ezeket a karaktereket. Mások az elkötelezett gender-elméletek és feminista pszichológia felől közelítenek, azt sugallva, hogy Hitchcock nem áldozatként mutatja őket, hanem inkább azt akarta ábrázolni, hogy az erős nők hogyan működnek egy olyan társadalomban, ami fenyegeti őket. Megint mások költői megvilágítását látják az élet megoldhatatlan ellentmondásainak. Amikor Francois Truffaut interjút készített Hitchcockkal, gyanította, hogy Hitchcocknak van egy rögeszméje: „Nagyon vonzódik az ellentéthez, ami a belső tűz és a hideg külső között feszül.”

Hitchcock elismeri, hogy a rendezői reputációja nemcsak a szereplőválasztáson múlt, a bizonyos típusú szőkéken, hanem hogy belevitte a produkciókba a saját életét és lelkét – anélkül, hogy enyhíteni vagy egyszerűsíteni akarta volna ezeket. A filmes elemeknél sokkal elemibb kapcsolat volt az életen át tartó hűsége az ő nem-szőke feleségéhez, Almához.

A Psycho című filmben a csábító szőkét Janeth Leigh játszotta, akit a HITCHCOCK-ban Scarlett Johansson alakít. Leigh az 1950-es években Hollywood egyik legkeresettebb szirénje volt, és éppen akkor fejezte be Orson Welles filmjét, A gonosz érintése című filmjét. De az, hogy eljátszotta a Psychóban Marion Crane szerepét, meghozta számára az igazi áttörést, az Oscar-jelölést, és beírta a nevét a popkultúrába.

Leigh szerepének eljátszására a filmesek Scarlett Johanssont választották, aki a moderntől a klasszikusig minden szerepben jól mozog. „Még nem találkoztam olyan nővel, aki az ő korában ennyire magabiztos, kialakult, intelligens és akkora önismerettel rendelkezik” – kommentálja Gervasi.

Johanssonnak a szerepre készülés során tudomására jutott, hogy Janet Leigh-nek különleges kapcsolata volt a rendezővel. „Tony Curtis feleségeként s három gyerek anyjaként nem egészen illett az elérhetetlen szőke kategóriába. Illetve, ő valóban elérhetetlen volt, mert feleség és anya volt egyszerre, de mindemellett szexi és megbízható, ami lehetővé tette, hogy Hitchcockkal valamivel több alakuljon ki közöttük, mint puszta barátság. A filmben az ő szakmai kapcsolatuk lehetőséget adott, hogy Hitchcock játékosabb oldalát láthassuk, azt az oldalát, ami pajkosabb és gyermekibb” – mondja a színésznő.

Alma számára Leigh nem jelent fenyegetést. „Azt hiszem, Almának kezd elege lenni abból, hogy férje sorba állítja piedesztálra ezeket a gyönyörű nőket, és ezzel együtt figyelmen kívül hagyja az ő érzelmeit, és nem reagál rájuk – mondja Johansson. – De Janet nem hozta ki a sodrából, nem érezte, hogy ő az utolsó csepp a pohárban.”

Johanssonnak elég kialakult véleménye volt Almáról: „A nő hitt a férje elképzeléseiben, és támogatta ezeket, sőt inspirálta, mint partnere. A közös munka törhetetlen kapocs volt köztük. Tetszik, hogy a HITCHCOCK olyan történetet mutat be, mely két művészről szól életük alkonyán, akik képesek életben tartani szerelmüket.”

A felkészülése alatt Johansson sok időt töltött Janet Leigh lányával, Jamie Lee Curtissel, aki sok minden elmondott neki az asszonyról. „Jamie olyan kedves volt, és annyira segítőkész, és elmondta, hogy nagyon büszke az anyjára. Küldött nekem gyönyörű családi fotókat, és beszélt arról, milyen nagyra tartja az anyját, ahogy mindenki más is a filmiparban. Minden, amit olvastam vagy hallottam róla, azt mutatta, hogy ő nagyon alapos, szerény nő volt. Elsősorban anya, és csak másodsorban színésznő.”

A legnagyobb csoda Johansson számára az volt, hogy Hopkinsszal dolgozhatott. „Erős a jelenléte – majdnem olyan, mint egy vadászó oroszlán a rejtekhelyén, aki várja az alkalmas pillanatot, hogy lecsapjon. Hihetetlen, de úgy érzed, téged is átjár az energia. Hitch-et nem is játszhatta volna kisebb színész – kommentálja Johansson. – Azt hiszem, Anthonyban megvan mindaz a kedvesség, szomorúság és intelligencia, amire szükség volt a szerephez.”

 

VERA MILES

 

Egy másik híres szőke Hitchcock színésznő, Vera Miles szintén szerepelt a Psychóban. A rendezőt annyira elbűvölte a színésznő, hogy felajánlotta neki az 1957-ben készült Szédülés című film egyik főszerepét. Hitchcock nagy szomorúságára azonban Vera Milest Kim Novakra kellett „cserélnie”, ugyanis előbbi a forgatások megkezdése előtt teherbe esett. A rendező azonban nem felejtkezett el a színésznőről, és két évvel később felajánlotta neki a húga keresésére induló Lila Crane szerepét a Psychóban.

Az ikonikus Vera Miles karakterének életre keltésére a filmkészítők Jessica Bielt kérték fel, aki A mágus című romantikus thrillerben nyújtott alakításával aratott először nagy sikert. A meghallgatáson a színésznő azonnal lenyűgözte Gervasit. „Mindenki el volt ragadtatva. Hihetetlenül energikus, könnyed, vicces, emberi, és ugyanakkor kellő pátosszal alakítja a szerepet – mondja a rendező. – Nagyon jól megragadta és a magáévá tette Vera Miles alakját.”

„Azt hiszem a rendezőnek és Vera Milesnek különleges kapcsolata volt egymással – magyarázza Biel. – Mindenekelőtt nagyon tisztelték egymást. Vera kissé meggondolatlan, ám nagyon öntudatos nő. Fáradhatatlanul dolgozott, és ugyanezért a megszállott tempóért tisztelte Hitchcockot is. Mindezek ellenére mintha a rendező neheztelt volna kissé rá, amiért a munka helyett a családot választotta. És ez a kis neheztelés ott van a viszonyukban, amikor a Psycho munkálataihoz hozzálátnak.”

 

ANTHONY PERKINS

 

Sacha Gervasi gyanította, hogy Anthony Perkins szerepére, akinek alakja szinte összeolvadt Norman Bates Psycho-beli figurájával, nem lesz könnyű színészt találni. Ám váratlanul James D’Arcy felhívta őt. „D’Arcy évek óta már jó barátom, és az az igazság, hogy teljesen elfelejtkeztem arról, hogy fizikailag mennyire hasonlít Perkinsre. ’Hallom, forgatjátok ezt a Hitchcock-filmet – mondja nekem a telefonba –, és rólam meg elfelejtkeztek?’ Aztán eljött egy meghallgatásra, és teljesen lenyűgözött bennünket” – emlékszik vissza Gervasi.

Ali Ben, a producer megerősíti: „Egyszerűen mindenkinek tátva maradt a szája a meghallgatáson. Mintha belebújt volna a kissé esetlen Anthony Perkins bőrébe, és ezzel egyidejűleg olyan dolgokat produkált, amik teljesen megidézték a színészóriás alakját.”

D’Arcy, aki legutóbb olyan filmekben szerepelt, mint a Felhőatlasz vagy a Hősök kora, azt mondja, hogy Perkins számára a Psycho olyan film volt, amire egész életében várt. „Azt hiszem, ez a film Perkins számára a nagy kiugrást jelentette. Akkoriban nagy megtiszteltetés volt egy színész számára Hitchcockkal dolgozni. Ezzel egy időben a stúdió próbálta Perkinst úgy pozícionálni, mint az új James Deant, amely skatulyába Perkins nyilván nem nagyon illett bele. Sokkal inkább volt nyurga, kisfiús és esetlen, nem pedig olyan férfias jelenség, mint teszem azt Montgomery Clift vagy Brando. De talán éppen ez volt az egyik oka, hogy megkapta a Psycho főszerepét. Mindazonáltal a nevezett filmen kívül nem is nagyon emlékszik az amerikai közönség más filmes szerepére.”

 

HITCHCOCK VILÁGÁNAK LÉTREHOZÁSA

 

A film látványtervei alapvetően két világra fókuszálnak: a Psycho című film forgatásának helyszínére, illetve a rendező otthonára, ahol Almával élnek a világ szeme elől rejtetten. E két mikrouniverzum kidolgozásakor nagy segítségére volt Gervasinak Jeff Cronenweth operatőr, Judy Backer látványtervező és Julie Weiss jelmeztervező.

Gervasi nagyon szeretett volna az Oscar-jelölt Cronenweth-szel dolgozni, mert kifejezetten tetszett neki az az atmoszféra, amit az operatőr David Fincher rendezővel együtt olyan filmekben teremtett meg, mint a Social Network – A közösségi háló és A tetovált lány. „Egy hét közös munka Jeff-fel, és mindent megtanulhatsz a filmes szakmáról, amit tudni érdemes – mondja Gervasi. – Hihetetlenül magabiztos és innovatív.”

A látványtervező, Judy Baker így emlékszik vissza a közös munkára Gervasival: „Sacha egyként akarta Hitchcock láthatatlan, otthoni életét megmutatni, és hollywoodi tevékenységét ábrázolni. Ezért mi leginkább a kapcsolatokat kerestük a kettő között. Mondok egy példát. Az ötvenes években nagyon divatosak voltak az úgynevezett korall és az aqua színek, melyek hatása, elképzelésünk szerint, Hitchcock nagyon tradicionális, angol stílusú házát sem kerülték el.”

Az is igaz persze, hogy a Psychót fekete-fehérben forgatták, és a filmkészítés folyamatát sem örökítették meg színes képek. Ezért Backer elsősorban a film különböző szürke árnyalataiból próbált visszakövetkeztetni a lehetséges eredeti színekre, valamint ehhez hozzávette a század-közepi dizájn sajátosságát, mely bátran használt rikítóbb színeket.

 

A MASZK, AMI HOPKINSBÓL HITCHCOCKOT CSINÁL

 

Anthony Hopkins arcmaszkot kapott, hogy jobban hasonlítson Hitchcockhoz. Ez a protézis magában foglalta a „híres” tokát is, mely körülölelte a rendező nyakát és állát. Ezen kívül a színész fülei és orra is kis protézisekkel egészült ki, továbbá Hopkins világítóan kék szemeit kontaktlencse takarta, természetesen fehér fogait pedig elszínezték a maszkmesterek. A hajpótlás pedig azt szolgálta, hogy megidézze a híres rendező frizurájának választékát.

Howard Berger, az Oscar-díjas maszkmester így összegzi a folyamatot: „Rengeteg munkát fektettünk a karakter élethű megjelenítésébe. Mindazonáltal, amit mi adunk Anthonynak, az csupán egy eszköz. Az első lépés, a lehetőség ahhoz, hogy életre kelthesse a híres rendezőt. És ő ezt hibátlanul meg is teszi. Amikor kiment a forgatásra, akkor ő már Hitchcockká alakult. Hihetetlen volt látni ezt az átváltozást.

 

TÉNYEK HITCHCOCKRÓL

 

1899. augusztus 13-án született Londonban. Mérnöknek tanult, és mint műszaki rajzoló kezdett dolgozni. A filmiparba 1920-ban került, első filmjét 1925-ben rendezte. 1926-ban feleségül vette Alma Revillt, akkori rendezőasszisztensét, s vele maradt haláláig. Az 1930-as években számtalan, mára klasszikusnak számító thrillert rendezett, mint például A férfi, aki túl sokat tudott és a 39 lépcsőfok. 1939-ben Hollywoodba ment. Első amerikai filmje A Manderley-ház asszonya volt, ami Oscar-díjat kapott a legjobb film kategóriában (Hitchcock sohasem kapta meg a legjobb rendezőnek járó díjat, jóllehet ötször jelölték). Több mint 50 filmet rendezett. 1980-ban hunyt el, álmában, Kaliforniában.

 

TÉNYEK ALMA REVILLRŐL

 

1899. augusztus 14-én született Nottinghamshire-ben, Angliában. 16 évesen csatlakozott a London Film Companyhoz, ahol vágóként kezdett dolgozni. Emellett dolgozott rendezőasszisztensként, és játszott pár kisebb szerepet. Az 1920-as évek elején ismerkedett meg Hitchcockkal a Flamous Players Stúdiónál, ahol együtt dolgoztak. 1926-ban férjhez ment Alfred Hitchcockhoz. 1928-ban megszületett egyetlen lányuk, Patricia. 82 évesen, két évvel Hitchcock halála után hunyt el.

 

TÉNYEK A PSYCHÓRÓL

 

Hitchcock 800 000 dollárból készítette a filmet, fekete-fehérben, 30 nap alatt. Miután a Paramont megtagadta a gyártást, a forgatókönyv sokkoló hatása miatt, Hitchcock saját maga finanszírozta a filmet. Ő és Alma a film sikerének következtében multimilliomosok lettek, a forgalmazás joga még ma is a Hitchcock Estate tulajdonában van. A filmmel eredetileg két problémájuk volt a cenzoroknak: a nyitójelenetben Janet Leigh melltartója látszik, és van egy jelenet a vécén, amely még soha nem szerepelt hollywoodi filmben. A Psycho híres, alapvetően sokkeffektusokra épülő zuhanyjelenete átírta a filmtörténetet. 2012-ben a legfontosabb amerikai filmek listáján a Psycho a 18. helyezett lett.

 

A SZEREPLŐK

 

ANTHONY HOPKINS (Alfred Hitchcock): a filmes iparág egyik legnagyobb tiszteletben álló képviselője, aki számos szerepben nyújtott kiemelkedő teljesítményt. Legutóbb a Rítus (Rite) című filmben láthattuk. Nyert Oscar-díjat A bárányok hallgatnak (The Silence of the Lambs) Hannibal Lecteréjért, jelölték a Napok romjai (The Remains of the Day), a Nixon (Nixon) és az Amistad (Amistad) szerepeiért. Számos további filmben szerepelt, közülük néhány: A fiatal Churcill (Young Winston), A híd túl messze van (A Bridge Too Far), Audry Rose (Audrey Rose), A Bounty (The Bounty), A jó apa (The Good Father), Drakula (Dracula), Szenvedélyek viharában (Legends of the Fall), Túlélni Picassót (Surviving Picasso), Zorro álarca (The Mask of Zorro), Ha eljön Joe Black (Meet Joe Black), Ösztön (Instict), Beowulf – Legendák lovagja (Beowulf), A farkasember (The Wolfman), Árnyékország (Shadowland). A filmezés mellett zeneszerző és festő is. Munkáit ezeken a területeken is elismerik. 1993-ban Erzsébet királynő lovaggá ütötte. 2000-ben amerikai állampolgár lett.

 

HELEN MIRREN (Alma Rewill): rengeteg nemzetközi és hazai elismerést kapott munkájáért a színpadon, a televízióban és a moziban. 2006-ban A királynőben (The Queen) nyújtott alakításáért Oscar-díjat kapott, valamint elnyerte a kritikusok elismerését Londontól Los Angelesig. Legutóbbi munkái Az ajtó, az Országúti bordély (Love Ranch), a Red (Red), amiért Golden Globe-jelölést kapott, Az adósság (The Debt), az Arthur, a legjobb parti (Arthur).

Filmes karrierjét 1980-ban kezdte a Hosszú nagypéntek (The Long Good Friday) című filmmel. Ezután töretlenül ívelt felfelé pályája, olyan filmekben szerepelt, mint: Excalibur (Excalibur), A Moszkító-part (The Mosquito Coast), A Szakács, a Tolvaj, a Felesége és a Szeretője (The Cook, The Thief, His Wife, and Her Lover), Ahol angyal se jár (Where Angels Fear To Tread), György király (The Madness of King George), amiért első Oscar-jelölését kapta, Gosford Park (Gosford Park), Aztán mindennek vége (The Last Station), amiért Oscarra és Golden Globe-ra is jelölték, Őt is anya szülte (Some Mother’s Son), Felül semmi (Calendar Girls), Az emberrablás (The Clearing), Árnyékboksz (Shadowboxer), A dolgok állása (State of Play), A vihar (The Tempest). Színházban is szerepelt, dolgozott a Royal Shakespeare Companynál, Peter Brook színházi csapatában, a London’s National Theatre-ban. Televíziós sorozatokban is láthattuk, például a következőkben: Egy filozófusnő szerelmei (The Passion of Ayn Rand), Házról házra (Door to Door), Tavasz Rómában (The Roman Spring of Mrs. Stone).

 

SCARLETT JOHANSSON (Janet Leigh): négyszeres Golden Globe-jelölt, a Velencei Filmfesztiválon a legjobb színésznő díját kapta az Elveszett jelentésben (Lost in Translation) nyújtott alakításáért. Énekel is, 2009-ben jelent meg második albuma, ami többszörösen platinalemez lett. 12 évesen világszerte elismerésre tett szert A suttogóban (The Horse Whisperer), ezután szerepelt a Coen testvérek drámájában, Az ember, aki ott se volt-ban (The Man Who Wasn’t There). Olyan filmek fűződnek a nevéhez, mint: Jó társaság (In Good Company), Bobby Long (A Love Song for Bobby), Match Point (Match Point), Lány gyöngy fülbevalóval (Girl with a Pearl Earring), A sziget (The Island), Fekete Dália (The Black Dahlia), A tökéletes trükk (The Prestige), Az igazi kaland (We Bought a Zoo), Bosszúállók (The Avengers).

 

DANNY HUSTON (Whitfield Cook): sokoldalúságáról ismert művész, jelentős karriert futott be a kamerák előtt és mögött. Író, rendező, színész, producer és rendező. Első rendezése a Mr. North (Mr. North), amiben mostohatestvére, Anjelica Huston is szerepel. Olyan filmekben szerepelt, mint a Születés (Birth), Kormányzóválasztás (Silver City) Aviátor (The Aviator), Az elszánt diplomata (The Constant Gardener), Az ajánlat (The Proposition), Marie Antoinette (Marie Antoinette), Az ember gyermeke (Children of Men), A sötétség ideje (Fade to Black), A 23-as szám (The Number 23), A királyság (The Kingdom), A sötétség 30 napja (30 Days of Night), Hogyan veszítsük el barátainkat és idegenítsük el az embereket? (How to Lose Friends and Alienate People), az HBO minisorozata, a „John Adams”, X-Men kezdetek: Farkas (X-Men Origins: Wolverine), A sötétség határán (Edge of Darkness), Robin Hood (Robin Hood), A harcos útja (The Warrioir’s Way), A cinkos (The Conspirator), és legutóbb A titánok haragja (Wrath of the Titans).

 

TONI COLETTE (Peggy): a Muriel esküvőjében (Muriel’s Wedding) nyújtott felejthetetlenül szép alakítása nyomán ismerte meg a világ. Azóta számos érdekes és változatos szerepben láthattuk, többek között az alábbi filmekben: „Mental”, „The Way”, „Way Back”, „Untitled Nicole Holofcener Project”, „The Long Way Down”, Frászkarika (Fright Night), A fekete léggömb (The Black Balloon), Érzékeny pont (Towelhead), Este (Evening), A család kicsi kincse (Little Miss Sunshine), Az éjszaka hangjai (The Night Listener), (Like Minds), Egy cipőben (In Her Shoes), Nők transzban (Connie & Carla), Az utolsó jelenet (The Last Shot), Ütközéspont (Changing Lanes), Party gimi (Dirty Deeds), Órák (The Hours), (Shaft), A hatodik érzék (The Sixth Sense), (The Boys), Bálványrock – Velvet Goldmine (Velvet Goldmine), Emma (Emma).

 

JESSICA BIEL (Vera Miles): első rangos szerepét A mágus (The Illusionist) című filmben játszotta. Jelenleg a Kispályás szerelemben (Playing For Keeps) láthatjuk, valamint Az emlékmásban(Total Recall). Előtte olyan filmekben bizonyított, mint a Szilveszter éjjel (New Year’s Eve), A szupercsapat (The A-Team), Valentin nap (Valentine’s Day), Könnyed erkölcsök (Easy Virtue), Férj és férj (I Now Pronounce You Chuck and Larry), Ulee aranya (Ulees Gold), Látástól Mikulásig (I’ll Be Home For Christmas), Kapás van (Summer Catch), A vonzás szabályai (The Rules of Attraction), A texasi láncfűrészes (The Texas Chainsaw Massacre), Penge: Szentháromság (Blade: Trinity), Elizabethtown (Elizabethtown), Lopakodó (Stealth).

 

MICHAEL STUHLBARGH (Lew Wasserman): legutóbb a Men in Black – Sötét zsaruk 3-ban (Men in Black 3) szerepelt, előtte láthattuk a következőkben: Lincoln (Lincoln), A leleményes Hugo (Hugo), Lélekölő (Cold Souls), Hazugságok hálója (Body of Lies), A szürke zóna (The Grey Zone), Drágább a gyöngyöknél (A Price Above Rubies). Tévéfilmjei: Ki ez a lány? (Ugly Betty), A hatalom hálójában (Damages).

 

JAMES D’ARCY (Anthony Perkins): legutóbbi filmjei az „In Their Skin” és az „Overnight”, korábbiak: „Screwed”, Rajzás (Rise: Blood Hunter), „An American Haunting”, Az ördögűző: A kezdet (Exorcist: The Beginnning), Kapitány és katona: A világ túlsó oldalán (Master and Commander: The Far Side of the World), Az utolsó pillanat (Dot The I), Az árok (The Trench). Televíziós munkái: Sherlock Holmes: Ördögi gyilkosok nyomában (Sherlock Holmes: Case of Evil), Mansfield Park, Egy call-girl titkos naplója (The Secret Diary of a Call Girl).

 

MICHAEL WINCOTT (Ed Gein): több mint 35 év alatt jelentős hírnévre tett szert színészként. Színpadon kezdte pályafutását, majd olyan színészekkel és rendezőkkel dolgozott, mint Gary Oldman, Sean Penn, Jim Jarmush, Robert De Niro, Gerard Depardieu, Benicio Del Toro és Javier Bardem. Írt két forgatókönyvet, egy adaptációt és egy eredetit.

 

RICHARD PORTNOW (Barney Balaban): több mint 80 játékfilmben szerepelt, a legbefolyásosabb filmesekkel dolgozott, mint például Barry Levinson, David Fincher, Woody Allan, a Coen testvérek, Sydney Pollack, Jim Jarmush, Cameron Crowe, Sidney Lumet, hogy csak néhányat említsünk. Olyan filmekben játszott, mint a Törvénytisztelő polgár (Law Abiding Citizen), Hetedik (Seven), Hollywoodi lidércnyomás (Barton Fink), A rádió arnyakora (Radio Days), Bádogemberek (Tin Men), Intim részek (Private Parts), Jó reggelt, Vietnam! (Good Morning Vietnam), Apáca show (Sister Act), Biliárd életre-halálra (Poolhall Junkies), Ovizsaru (Kindergarten Cop), Örömapa (Father of the Bride), Havanna (Havana), Ikrek (Twins), Esküdt ellenség (Trial By Jury), Őrült város (Mad City), Félelem és reszketés Las Vegasban (Fear and Loathing in Las Vegas), Kopaszoknak szeretettel (For the Boys). Tévésorozatokban is feltűnt, mint például a Maffiózók (The Sopranos), Kerge város (Spin City), Kemény zsaruk (The Shield). Játszott a Broadway-n, a Royal Court Theatre-ban Londonban.

 

KURTWOOD SMITH (Geoffrey Shurlock): Kaliforniában kezdte pályafutását a hetvenes években helyi színházaknál, majd Los Angelesbe költözött, és több sorozatban feltűnt, így például: 24 (24), Médium (Medium), Már megint Malcolm (Malcolm In The Middle), X-akták (The X-Files), A szupercsapat (The A-Team). Meghódította a mozit is, láthattuk a következő filmekben: Holt költők társasága (Dead Poets Society), Észvesztő (Girl, Interrupted), Deep Impact (Deep Impact), Ez az életem (Citizen Ruth), Ha ölni kell (A Time to Kill), Rés a pajzson (Broken Arrow), Majd’ megdöglik érte (To Die For), Dobozba zárt szerelem (Boxing Helena), Az igazság bajnoka (True Believer), Robotzsaru (Robocop).

 

AZ ALKOTÓK

 

SACHA GERVASI (rendező): 2009-ben ő írta és rendezte az „Anvil! The Story of Anvil” című dokumentumfilmet az Anvil nevű rock bandáról, amiért számtalan kritikusi elismerést kapott. Tinédzserként ismerte meg a bandát, és elment velük három turnéra is segítőként. Ő maga is játszott több londoni zenekarban. 1995-ben Los Angelesbe ment és forgatókönyvírást tanult. Filmes pályáját a A nagy hajcihővel (The Big Tease) kezdte, aminek társ-forgatókönyvírója volt, majd A terminállal (The Terminal) folytatta, amit már egyedül írt. Írta és executive producere volt a Henry bűnének (Henry’s Crime).

 

JOHN J. MCLAUGHLIN (forgatókönyv): a Fekete hattyú (Black Swan) forgatókönyve tette igazán híressé, jelenleg dolgozik az HBO-nak és több televíziós sorozatban. Ezek előtt olyan filmekben dolgozott, mint a Titkok városa (Point Pleasant) és A nagy Gatsby (The Great Gatsby) tévés adaptációja.

 

STEPHEN REBELLO (az Alfred Hitchcock and the Making of Psycho című könyv írója): gyerekkora óta rajong Hitchcockért, amikor mozirajongó szülei megismertették a mester filmjeivel. Fiatal fiúként próbált személyesen kapcsolatba kerülni a rendezővel, leveleket írt neki, sőt fel is hívta. Az élete 1980-ban lett teljes, amikor klinikai magánterapeutaként és a Harvard oktatójaként ő készítette az utolsó interjút Hitchcockkal, mielőtt a rendező meghalt. Az interjú megjelent a heti The Real Paper-ben, majd később nemzetközileg is ismertté vált. Rebello Los Angelesbe költözött, ahol sikeres karriert kezdett, mint szerkesztő és újságíró, dolgozott a Cosmopolitannak, a Saturday Review-nek, az American Filmnek, a Cinefantastique-nak, a Cinefexnek, a Playboynak. Az 1980-as kiadványa nemzetközi bestseller lett, és az Alfred Hitchcock and the Making of Psyho-t eladta forgatókönyvnek.

 

IVAN REITMAN (producer): rengeteg kreatív munka van a háta mögött. Először zenét tanult, majd a színház és a film felé fordult, és olyan komédiák gyártásában vett részt, mint a Party zóna (Animal House), Bombázók a seregnek (Stripes), Szellemirtók (Ghostbusters), Beethoven 1 és 2 (Beethoven 1 and 2). Továbbá munkái: Dave (Dave), Törvényszéki héják (Legal Eagles), Hat nap hét éjszaka (Six Days Seven Nights), Ikrek (Twins), Junior (Junior), Ovizsaru (Kindergarten Cop), Party zóna (Animal House), Egek ura (Up in the Air), Csak szexre kellesz (No Strings Attached).

 

TOM POLLOCK (producer): dolgozott az MCA INC-nél, a Motion Groupnál, az Universal Picturesnél. A legjelentősebb filmek, amiknek a gyártásában részt vett: Jurassic Park (Jurassic Park), A rettegés foka (Cape Fear), Ikrek (Twins), A Flintstone család (The Flinstones), Ovizsaru (Kidergarten Cop), Vissza a jövőbe 2 és 3 (Back to the Future 2 and 3), Casper (Casper), Vízivilág (Waterworld), Beethoven 1 és 2 (Beethoven 1 and 2), Szemet szemért (Do the Right Thing), Sült, zöld paradicsom (Fried Green Tomatoes), Kompúterkémek (Sneakers), Lorenzo olaja (Lorenzo Oil), Schindler listája (Schindler’s List), Baseball álmok (Field of Dreams), Született Július 4-én (Born On The Fourt Of July), Egy asszony illata (Scent Of A Woman), Apám nevében (On The Name Of The Father), Apollo 13 (Apollo 13), Babe (Babe).

 

JOE MEDJUCK (producer): a Torontói Egyetemen tanított és filmes folyóiratokba írt és szerkesztett, mielőtt a filmgyártással kezdett foglalkozni. Részt vett többek között a Bombázók a seregnek (Stripes), Szellemirtók (Ghostbusters), Törvényszéki héják (Legal Eagles), Ikrek (Twins), Beethoven (Beethoven), Dave (Dave), Ovizsaru (Kindergarten Cop), Junior (Junior), Apák napja (Father’s Day), Intim részek (Private Parts), Zűr az űrben (Space Jams), Hat nap, hét éjszaka (Six Days Seven Nights), Cool túra (Road Trip), Evolúció (Evolution), Magassági mámor (Killing Me Softly), Egek ura (Up In The Air), Csak szexre kellesz (No Strings Attached) gyártásában.

 

TOM THAYER (producer): miután dolgozott az Universal Televisionnal, az MCA Television Entertainmentnél, megalapította saját cégét, a Traveler’s Rest Filmst, aminek keretein belül olyan filmeket gyártottak, mint A nagy Gatsby (The Great Gatsby), Katonasors (Faith of My Fathers), Wounded knee-nél temessétek el a szívem (Bury My Heart At Wounded Knee), Az androméda törzs (The Andromeda Strain), Szellemek nyomában (Ghosthunters),

 

ALAN BARNETTE (producer): a Universal Studiosnál kezdte a pályafutását. Az elmúlt 25 év alatt több mint 20 mozi- és tévéfilm gyártásában vett részt, olyanokban, mint a Villamosszék villanófényben (Somebody Has to Shoot the Picture), Katonasors (Faith of My Fathers), Saigon – A tiltott zóna (Off Limits).

 

ALI BELL (executive producer): a Montecito Picture Company egyik elnöke, s mint ilyen részt vett a Csak szexre kellesz (No Strings Attached), a Chloe – A kísértés iskolája (Chloe) és az Egek ura (Up Int he Air) gyártásában.

 

RICHARD MIDDLETON (executive producer): ő volt az executive producere a The Artist – A némafilmesnek (The Artist), produkciós asszisztense a Ponyvaregénynek (Pulp Fiction) és a Menekülés az éjszakába (The Crossing Guard) című filmnek.

 

JEFF CRONENWETH, ASC (operatőr): legutóbbi munkája az Oscar-díjra jelölt A tetovált lány (The Girl with the Dragon Tatoo). Már ezelőtt együtt dolgozott David Fincherrel a Hetedik (Seven), a Harcosok klubja (Fight Club), a Játsz/ma (The Game), A közösségi háló (The Social Network) című filmekben. Kereskedelmi és videoklipekben is jeleskedett, ügyfelei közé tartozik az Adidas, a Jeep, a Gatorade, a Gap, a Tommy Hilfiger.

 

JUDY BECKER (látványtervező): számtalan film látványvilágát tervezte, közülük néhány: I’m not there – Bob Dylan életei (I’m Not There), Túl a barátságon (Brokeback Mountain), Beszélnünk kell Kevinről (We Need To Talk About Kevin), The Fighter – A harcos (The Fighter), A régi környék (Garden State), A szégyentelen (Shame).

 

PAMELA MARTIN A.C.E. (vágó): elismert vágó, számtalan díjjal, jelöléssel a háta mögött. Legutóbbi munkája a „Ruby Sparks”, ezt megelőzőek: The Fighter – A harcos (The Fighter), A család kicsi kincse (Little Miss Sunshine), Lázongó ifjúság (Youth in Revolt, Saved!), Beverly Hills csórói (Slums of Beverly Hills), Jackie O Őrült szenvedélye (The House of Yes), A tűz melege (The Substance of Fire).

 

JULIE WEISS (jelmeztervező): kétszer jelölték Oscarra legjobb jelmeztervező díjra, a 12 majomért (12 Monkeys) és a Fridáért (Frida). Ő volt a jelmeztervezője Az amerikai szépség (American Beauty), Bobby Kennedy – A végzetes nap (Bobby), Dick és Jane trükkjei (Fun With Dick and Jane), Missing – Elrabolva (Missing), A kör (The Ring), Atlantisz gyermekei (Hearts In Atlantis), Rossz álmok (The Gift), Szimpla ügy (Simple Plan), Félelem és reszketés Las Vegasban (Fear and Loathing in Las Vegas), Első állomás: Las Vegas (Honeymoon In Vegas), Az újonc (The Freshman), Acélmagnóliák (Steel Magnolias), Testamentum (Testament) című filmeknek.

 

DANNY ELFMAN (zene): számos elismerést szerzett, többek közt Grammy-díjat, Emmy-díjat, három Golden Globe- és négy Oscar-jelölést, 1998-ban egyszerre két filmzenéért, a Men In Black – Sötét zsarukéért (Men In Black) és a Good Will Huntingért (Good Will Hunting). 17 évesen játszott az Oingo Boingo nevű rock bandában. Írt nagyzenekari művet, melynek premierje a Carnegie Hall-ban volt, írt balettet. Nevéhez kötődik a Nagy Hal (Big Fish), a Milk (Milk), az Alice Csodaországban (Alice in Wonderland), Pókember 1 és 2 (Spider-Man 1 & 2), a Batman és a Batman visszatér (Batman and Batman Returns), a Men In Black – Sötét zsaruk 1 és 2 (Men In Black 1 & 2), az Ollókezű Edward (Edward Scissorhands), a Beetlejuice – Kísértethistória (Beetlejuice), a Mission: Impossible (Mission: Impossible), a Dick Tracy (Dick Tracy) és a Chicago (Chicago) című filmek zenéje. Dolgozott Tim Burtonnal, Gus Van Santtel, Sam Raimivel, Ang Leevel, Rob Marshallal, Barry Sonnenfelddel, Brian De Palmaval, Peter Jacksonnal, Warren Beattyvel.

 

 

A Fox Searchlight Pictures bemutatja a Cold Spring Pictures, a Montecito Picture Company és a Barnette/Thayer produkcióját „Hitchcock” Anthony Hopkins, Helen Mirren, Scarlett Johansson, Toni Colette, Danny Huston, Jessica Biel, Michael Stuhlbarg, James D’Arcy, Michael Wincott, Kurtwood Smith, Richard Portnow. A forgatókönyvet írta John J. McLaughlin, Stephen Rebello: „Alfred Hithcock and the Making of Psycho” című könyve alapján. Producer: Ivan Reitman, Tom Pollock, Joe Medjuck, Tom Thayer, Alan Barnette. Executive producer: Ali Bell, Richard Middleton. Kép: Jeff Cronenweth, ASC. Látvány: Judy Becker. Jelmez: Julie Weiss. Vágó: Pamela Martin, A.C.E. Zene: Danny Elfman. Speciális makeup: Howard Berger, Gregory Nicotero. Rendezte: Sacha Gervasi

 

Színes, feliratos amerikai film, 2012