A bisztrós lányok Ági, Györesz, én, Panna
Vasárnap került megrendezésre a Restaurant Day Magyarországon is. Ez már a második alkalom hazánkban, igaz az elsőn csak egyetlen egynapos étterem nyitott ki, méghozzá egy nagykövetség. A mostani alkalmat a Based on pig karolta fel, és így már 11 magyar helyszín várta a vendégeket, köztük mi is az Újlipótvárosban, Cider Bisztró néven.
Komoly választék várta az éhes vendégeket, volt aki vietnámi, más olasz, akadt aki csak az édesség, vagy a grill vonalat választotta. Úgy terveztem, hogy mi bezárunk ötkor, és még megnézem mit főztek mások, de az az igazság, hogy annyira elfáradtam, hogy csak heverni tudtam a kanapén, így lemaradtam a többi egynapos étteremről, de legközelebb egészen biztosan pótolni fogom!
Az alapkoncepció az volt, hogy mindenhol készül valami étel, a vendégek boldogan elfogyasztják, majd egy becsületkasszába járulnak hozzá a költségeinkhez. Ehhez mi előre kértünk bejelentkezést, hogy el tudjuk osztani az alapanyagok árát. Így 2012 forintot reméltünk a kasszánkba fejenként. Érdekes, hogy amíg nem mondtuk ki, hogy a menüért, ami körte kéksajttal, fetával-újhagymával és olívabogyóval töltött kenyér, Tokaj-hegyalján készült füstölt chliszószos tökkrémleves (saját fejlesztés, saját füstölés 🙂 , köfte babsalátával, brownie, szölős és szilvás sütemény, na és persze házi cider a Mátrából, addig sokan féltek a becsületkasszától. Igaz, én is gondban szoktam lenni ilyenkor, de aztán mindig úgy vagyok vele, hogy egészen biztosan nem adtam se keveset, se sokat, én örülök, biztos a kassza tulajdonosa se bosszankodik a kasszabontás után 🙂
Végülis gyerekekkel és magunkkal együtt kb. hatvanan voltunk vasárnap, három turnusban. Az elsőbe jöttek leginkább a gyerekesek, de akadt gyerek mind a három alakalommal. Vicces volt, hogy bár sok vendéggel nem ismertük egymást személyesen, de kapásból felsoroltunk vagy tíz közös ismerős, majdnem találkozást, sztorikat a másikról. Mivel az asztalnál csak nyolcan tudtak leülni egyszerre, akik befejezték az evést, átültek a kanapéra, ami igazi lounge-ként funkcionált, Világevő és a férjem is bealudt rajta fél órácskára. 
Egy igazi cukorfalat
Tanulság annyi, – amit persze eddig is tudtunk, hogy étteremtulajdonosnak lenni nagyon jó dolog, de nagyon fárasztó. Este csak mozdulatlanul tudtunk magunk elé bámulni, és arra gondolni, hogy milyen jó volt, hogy az összes vendégünk elképesztő kedves és aranyos volt, míg egy valódi vendéglősnek nem jut mindig ilyen szerethető közönség! 
Natasa a legnagyobb segítségünk háttal. Természetesen mi is elítéljük a gyerekmunkát! 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: