Fűszer és Lélek

Tyúkpörkölt

csirkepörkölt8Tudom, hogy sokan frászt kapnak, amikor a sütőben való főzést ajánlgatom itt a blogon, mint a világ legkényelmesebb megoldását – az ebédre elkészüljön az étel, de közben ne is legyünk otthon – problémának. A nyári szünetben sokfélét készítettem így, reggel gyorsan összedobtam az alapokat, beállítottam a sütőt egy viszonylag alacsony hőfokra, de hosszú időre, és már zártuk is a kertkaput magunk mögött.

Mire hazaértünk, a sütő kikapcsolt, de az étel még meleg volt, csak tálalni kellett és lehetett ebédelni, vagy vacsorázni.

Sokan félnek bármilyen háztartási gépet bekapcsolva otthagyni a lakásban felügyelet nélkül, de nálam sokkal kisebb a félelem, mint amekkora a vágy arra, hogy kimozdulhassak otthonról. Így aztán soha nem felügyelem se a mosógépet, se a sütőt (persze csak ha valamilyen étel és nem kenyér vagy sütemény készül benne).

Gyerekkoromban nálunk is csengetett az alsószomszéd, hogy csöpög a víz a plafonból, pedig otthon voltunk, csak épp kártyáztunk a szüleimmel, amikor a Minimatt úgy döntött, elárasztja a fürdőszobát. Szerencsére volt biztosításunk. Azóta semmi ilyen bonyodalom nem történt, és már a Minimatt is nyugdíjba vonult.

Na de ilyen hosszú mentegetőzés után jöjjön a tyúkpörkölt.

Nem tudom, másnak is igazi nyári étel-e a csirke vagy tyúkpörkölt, talán a mellé kötelezően feltálalt tejfeles uborkasaláta teszi azzá, de nálunk nem múlhat el nyár nélküle. Semmi extra, csak a generációk óta jól bevált recept. Tyúkpörkölt, apró kemény nokedlivel, és uborkasalátával, kint a kertben. Gyerekkoromban soha nem ettünk hozzá tejfölt, az valahogy az utóbbi években került a salátára. Egyszer csak ott volt. Mint a nagy nokedli, amit kézzel szaggatunk a vízbe a vágódeszkáról. De én nem azt szeretem, hanem az egészen picikéket, amiben sok a tojás, és egy evőkanálnyi búzadarát is teszek a tésztába, hogy igazán kemény maradjon.

Emlékszem, nagyanyám mindig egy barna, kopott, zománcos lábasban főzte a tyúkpörköltet, és övé volt a szárnya. A mellét én ehettem, de azt egyébként annyira utálta, hogy ha nem voltam ott, akkor kidobta a tyúkoknak. (Igen, és a tyúkok boldogan megették) Közben soha ki nem hagyta volna a megjegyzést: nem tudom mit szerettek anyáddal ezen a húson, olyan száraz, hogy majd megfúlok tőle…

Ő viszont nem hagyta magára az ételt, nem is lehetett időzíteni a sütőjét, különben is almáspitét készített, miközben a pörkölt főtt. Imádtam.

Persze elkészül ez csirkéből is, csak sokkal gyorsabban. Talán egy óra sem kell neki, máris olyan puha lesz a hús, hogy leválik a csontról. Jobb szeretem a tyúkot. Zsírosabb, lassabban puhul, de nem esik szét idő előtt.

 csirkepörkölt9

Hozzávalók:

1 nagy fej hagyma

2 ek szárnyas zsír (persze most legjobb a tyúkzsír, ha van)

2 kk édes nemes paprika

1 kk köménymag

2 babérlevél

1 paradicsom

1 paprika

4 tyúkcomb, vagy 6 csirkecomb

2 gerezd fokhagyma

só, bors

A hagymát megdinsztelem a zsíron, majd meghintem a paprikával, köménnyel és beledobom a babérlevelet. Ráteszem a combokat, megforgatom őket, és hozzákeverem a nagyon apróra vágott paprikát és paradicsomot. Felaprítom a fokhagymát is, végül a sóval, borssal beleteszem az edénybe. Lefedem, majd a 150 fokra előmelegített sütőbe tolom 2 órára. Ennyi. Az összes előkészület maximum húsz perc, lehet menni sétálni. Persze be lehet keverni a nokedlitésztát is, jót tesz neki a pár óra pihentetés a hűtőben.

Kicsit más lesz a végeredmény, mint egy hagyományos pörköltnél, mert a combok felső bőre általában kicsit megsül, de mi azt kifejezetten szeretjük.

Mondhatni: tyúkpörkölt pékné módra.

Kétszáz éves töltött karalábé-recept

Czifrai István 1829-ben megjelent szakácskönyvéből való a recept, vagyis majdnem kétszáz éves. Nekünk nagyon ízlett, de nem maradhat titokban, hogy édesapám csak azért gyűrt le belőle egy fél adagot, hogy nehogy megbántódjak, majd közölte, hogy jól lakott, végül negyed óra múlva kilopózott a konyhába, hogy egyen valami „normálisat”. 

dutch-oven-stuffed-peppers-21358154.jpgEgyik este olvasgattuk a recepteket a fiammal, és azt játszottuk, hogy ő eldönti, finom-e az étel, vagy sem, amikor a töltött karalábé került sorra. Megbeszéltük a technikai részleteket, hogy szerintem amikor a rézlábosra alul-felül pártüzet kell tenni, az hasonlatos a „dutch ovenben” főzéshez, ami nálunk már nem szokás, de ezek szerint ez is ismert technika volt, most talán az elektromos sütő alul-felül funkciója helyettesíti, amikor eljutottunk az utolsó mondtaig, amin percekig nevettünk.

Első, vagy talán második olvasatra is kissé bonyolultnak tűnik a recept, főleg a mostani töltött karalábék mellett. Minden apró részletet megtárgyal, elrontani lehetetlen. Aztán egyszercsak befejezi ezzel: s adj hozzá rántott csirkét. Mi van? Olyan furcsa leütése ez az előző soroknak, mintha azzal fejezné be, hogy mindenképp duplacsokis brownie előtt tálaljuk.

Meg is kellett főznünk sürgősen, igaz, a rántottcsirke elmaradt utána.

118. Töltött karalábé

Főzd a gyenge kalarábét sós vízben, míg félig puha nem lesz, vágd le a tetejét, szedd ki a belsejét, s töltsd meg a következő töltelékkel: végy egy darab sült vagy fojtott borjúhúst, egy keveset a kalarábénak kiszedett beléből, fél téjben áztatott zsemlyét, egy kis zöldpetrezselymet s mogyorónyi nagyságú vereshagymát, aprítsd mindezt jól öszve; rákfarkakat vagy zöldborsót is vehetsz hozzá; tedd mindezt medencébe, adj hozzá egy egész tojást, két tojásszéket, két kanál téjfelt, egy kevés tört borsot, sót s egy kis szerecsendió-virágot, keverd jól öszve, töltsd meg ezzel a kalarábét, s tedd reá a tetejét. Azután pedig vajmártást csinálj ekképpen: Melegíts meg egy darab vajat rézlábasban, de vigyázz, hogy forró ne legyen, adj hozzá két kanál lisztet, pergeld meg, töltsd fel’jó levessel, adj hozzá egy kevés tört szerecsendió-virágot s két kanál téjfelt, tedd bele a kalarábét; tégy a rézlábasra egy árkus fejér papirost, ennek felibe pedig vas-fedőt, rakj alul-felül egy kis pártüzet, hagyd egészen lassan felforrni, hogy szép fejér maradjon. De ha barnára akarod fojtani, akkor forrald fel a vajat, tégy bele nagyjában tört cukrot, mely megbarnulván, add hozzá a töltött kalarábét is, melyet már előbb fonállal öszvekötöttél, pergeld meg mindegyik oldalán, vedd ki azután, tégy a rézlábasba egynehány szelet vereshagymát és sárgarépát, hints reá egy kis lisztet, öntsd fel egy kevés levessel, s hagyd jól elfőni; tedd a kalarábét más rézlábasba, szűrd reá a mártást, tedd pártűzre, s ha felforrott, tálald ki szépen, s adj hozzá rántott csirkét.

 töltött karalábé6

Nálunk így készült:

4 db zsenge karalábé kivájva

A töltelékhez:

A karalábé kivájt belseje apróra vágva

20 dkg főtt marha (levesből) nagyon apróra vágva

½ tejben áztatott zsömle

¼ vöröshagyma apró kockákra vágva

1 egész tojás

2 ek petrezselyem zöld apróra vágva

só, bors, szerecsendió-virág őrölve

1 ek tejföl

A mártáshoz:

5 dkg vaj

1 szál újhagyma vékonyan szeletelve

1 szál sárgarépa vékonyan szeletelve

2 ek liszt

1 kk cukor

7 dl átszűrt húsleves

1 dl tejföl

1 dl tejszín

¼ citrom leve és reszelt héja

1 ek friss tárkony

Kivájtam a karalábét, majd megtöltöttem az összedolgozott töltelékkel. Egy nagy vaslábosban megolvasztottam a vajat, és megfonnyasztottam rajta a hagymát és a nagyon vékonyan felszeletelt sárgarépát. Meghintettem a cukorral és a liszttel, majd felöntöttem a húslevessel. Óvatosan beletettem a karalábékat, és alacsony lángon, épp csak gyöngyözve főztem kb. 40 percig lefedve.

Kiszedtem a karalábét, a maradék lét elkevertem a tejföllel, tejszínnel és a citrom levével, héjával, majd leturmixoltam és átszűrtem. Visszatettem a karalábékat, összeforraltam, és utána fűszereztem.

Nem tettem a szószba is szerecsendió-virágot, viszont nekem kívánkozott bele a citrom és a friss tárkony, így azt adtam hozzá, pedig nem írta a recept. Azóta már újra elkészült, legutóbb csombort is tettem a töltelékbe, de kimaradt a friss tárkony mert nem volt.

Civil kurázsi

Remélem senki nem unja még a hatalmas River Cottage mániámat, de egyszerűen nem tudok betelni a sorozattal. Ha eltekintek attól, hogy Hugh mögött a világ egyik legnagyobb televíziós csatornája áll- oké, ettől nem lehet eltekinteni -, akkor is valami hasonló jövőt tudok csak elképzelni a magyar településeknek. Nem arra gondolok, hogy mindenki kezdjen farmerkodásba, majd nyisson éttermet, kiadót, termeljen nagy cégek számára, hanem arra, hogy az emberek kezdjenek összejárni.
River_Cottage_Bites.jpgÚgy tűnik a nagy közös ünnepek, vacsorák, vagy csak kocsmai találkozások hagyománya még nem veszett ki az angolokból, és már azt is jó nézni, hogy egy pubban nem csupa magányos férfi ül a söre előtt, maga elé bámulva, hanem szóba állnak egymással, megbeszélik a dolgaikat, sőt, az asszonyok is beülnek, nem veszi őket a nyelvére a falu. Más kultúra, igen. De harminc éve még nálunk se autóval mentek az emberek a kisboltba, és volt pletykapad a ház előtt. Nem volt ciki kiülni, és beszélgetni a szomszéddal. Most néha megáll egymás mellett a két autó, fél percig letekeredik a két ablak, majd mindenki hazamegy a házába, hogy a függöny mögül lessen ki egy pillanatra, ha egy ismeretlen hangot hall, de ki már nem megy, inkább a tévé előtt ül lefekvésig. Így nem lehet élni.
Az embernek társaság kell, barátok, ismerősök, akikkel beszélgethet, játszhat (!), akinek segíthet, akiktől segítséget kaphat.
Nemrég olvastam, hogy az időskori magány sokkal veszélyesebb, mint egy szívbetegség. De fiatalok is szenvednek attól, hogy nincs kivel kártyázni, vagy egy jót grillezni a kertben. Még akkor is, ha nem fogalmazódik meg bennük szó szerint, hogy mi a probléma. Furcsa, de Budapestre mondják, hogy az emberek közömbösek egymás iránt. Van abban valami, hogy nem tudjuk, ki lakik a földszint kettőben, mégis általában nagyobb társadalmi életet élhet itt, aki szeretne. Beülünk egy fröccsre a belvárosban, tíz perc múlva felbukkan egy ismerős. Beszaladunk ebédelni egy új helyre, a szomszéd asztalnál egyszercsak felbukkan a barátnő, vagy a játszótéren találkozunk, recepteket cserélünk, vigyázunk fél órára egymás gyerekére, közösen megyünk másnap az állatkertbe. Minden esetre van választási lehetőségünk. Ha akarunk társaságot, megkaphatjuk, akkor is, ha nem életre szóló barátságokról van itt szó. De a barátságok is elkezdődnek valahol.
Szerencsére vannak emberek, akik soha fel nem adnák a vidéki életet. Miattuk nem válnak a falvak üdülőfalukká, ahol csak hétvégén telnek meg a házak. Ők azok, akik miatt működik a kisbolt, akikből megél a szomszéd település étterme februárban is, amikor turista még csak a környékre sem vetődik. És ők azok, akik hiányolják a közösségi életet, a barátkozást, a játékot. Ők szervezik a “fesztiválokat”, ők a motorjai a falvaknak.
Ilyen Móni is, aki megint kitalált valami nagyon jót. Én teljesen beleszerettem az ötletébe.

Egy újabb piac, nem túl messze a Tokaj-hegyaljaitól, de nem is közel. Így már havonta két olyan hétvége is lesz a környéken, amikor végre társadalmi életet is lehet élni, akár télen is.

Képernyőfotó 2012-08-28 - 9.01.34
Íme:

Mi, abaúji emberek úgy érezzük, hogy a nagy politika által magunk vagyunk hagyva. Ebben a térségben akkor lesz fejlődés, ha mi magunk összefogunk, ha összefogva teremtünk magunk körül olyan dolgokat, amik értékesek, amik megélhetést biztosítanak magunk és családunk számára, amik érdeklődésre tartanak számot saját területünkön és azon túl, amiért ide látogatnak közelről és távolról jött emberek.

 Sok olyan dolog van körülöttünk, amik közelségére építhetünk:

–       váraink (Boldogkőváralján, Regécen),

–       kék túra útvonal

–       a természet közelsége (evezés a Hernádon, bicikli és gyalogtúrák hegyeink és völgyeink között)

–       kulturális örökségként a vizsolyi biblia.

A fent felsoroltak éves szinten több tízezer látogatót vonzanak településünkre, a szomszédos falvakba – mutassuk meg nekik magunkat, gasztronómiai hagyományainkat, biztosítsuk számukra az itt elfogyasztott étkek alapanyagát, hogy otthon is hozzáférhető legyen számunka, hogy még annyiszor visszaemlékezzenek az itt töltött időre / ránk, ahányszor (fel)használják az itt vásárolt termékeket.

Ők és a helyiek számára egyaránt kívánunk egy olyan felületet nyújtani, ami értékes minden érintett számára.

Gondolatok, melyek életre hívták a piacot:

  • szükség van egy helyre, ahol az emberek találkozhatnak, ismerkedhetnek, beszélgethetnek, jól érezhetik magukat / játszhatnak, nevethetnek, kikapcsolódhatnak;
  • szükség van egy helyre, ahol az emberek közösségi életet élhetnek, közösséget építhetnek, ahol közös dolgok elindulhatnak;
  • szükség van egy helyre, ahol generációk találkoznak, ahol a vidéki élet értékei iránt érzékenyedünk és megszületik az igény bennünk, hogy örökítsük azokat;
  • szükség van egy helyre, ahol érezhetjük a természet közelségét;
  • szükség van egy helyre, ahol kínálhatjuk portékáinkat – mindent, amit termelünk, amit kifejezetten a piac alkalmára készítünk, amiből sok van a kamrában és a család számára esetleg feleslegessé vált;
  • szükség van egy helyre, ahol hiteles információt kapunk arról, hogy amit veszünk és eszünk, az miből és hogyan készül – hiszen a termelőjétől ezt közvetlen meg tudjuk kérdezni;
  • azzal, hogy közvetlen a termelőtől vásárolunk, közvetlen őt támogatjuk tevékenysége, élete finanszírozásában;
  • Abaújnak szüksége van olyan értékes, hiteles rendezvényekre, amik ide vonzzák azokat az érdeklődőket, akik igénylik a vidéki hangulatot, a háztáji ízeket.

Helyszín: Boldogkőváralja, 043/8 hrsz / BESTILLO Pálinkaház.

Időpont: minden hónap 4. vasárnapja, 10:00-19:00 (ebből kivétel december, mert akkor az ünnepekre való tekintettel egy héttel korábban kerül megrendezésre).

Élelmiszerre fókuszálunk, kézműves tematikával csak kiemelt időpontokban fogunk kibővülni: Húsvétkor és Karácsonykor.

Árusaink portékái:

–       sima és teljes kiőrlésű lisztek

–       olaj

–       sajt

–       tej, vaj, joghurt, tejföl, tejszín

–       húskészítmények

–       zöldség, gyümölcs

–       lekvár

–       szörp, gyümölcslevek

–       savanyúság

–       méz

–       gyógynövények, gyógyteák

–       pékáru

–       sütemények

–       száraztészták

–       tojás.

A látogatók, vásárlók igényei alapján kívánjuk a továbbiakban bővíteni a portékák körét.

 Cél az, hogy Boldogkőváraljához legközelebb eső termelőnek adjunk lehetőséget, aki kiváló minőségben készíti termékeit.  Minden piacnak lesz egy súlypontja, ami köré fogjuk szervezni az egyéb programokat. Az idei témák a következők:

–       szeptember / kamrafeltöltés,

–       október / tök helye, szerepe az étkezésünkben,

–       november / készülődés Mikulásra,

–       december / Advent.

A közösségépítés, a jó hangulat, az értékes időtöltés érdekében a vásárlási élményen kívül az alábbi programlehetőséget biztosítjuk a látogatók számára:

–       a piacon is megvásárolható alapanyagokból készült változatos étkek és italok (piaconként más és más) fogyasztása;

–       egyéni és csoportos vetélkedők, versenyek;

–       meghívott vendég előadók;

–       filmvetítés;

–       általunk biztosított játékok (scrable, kártya, sakk, …).

A fenti piac egy helyi, amatőr kezdeményezés. A szándék tiszta, a kivitelezésben biztosan tetten érhetőek majd a gyermekbetegségek / amikkel kapcsolatban kérjük a türelmet és várjuk a visszajelzéseket.

Czakó Mónika – a szervezők nevében

Boldogkőváralja, 2012. augusztus 22.

Egynapos éttermek Magyarországon

bisztrolanyok_1.jpgA bisztrós lányok Ági, Györesz, én, Panna

Vasárnap került megrendezésre a Restaurant Day Magyarországon is. Ez már a második alkalom hazánkban, igaz az elsőn csak egyetlen egynapos étterem nyitott ki, méghozzá egy nagykövetség. A mostani alkalmat a Based on pig karolta fel, és így már 11 magyar helyszín várta a vendégeket, köztük mi is az Újlipótvárosban, Cider Bisztró néven.
Komoly választék várta az éhes vendégeket, volt aki vietnámi, más olasz, akadt aki csak az édesség, vagy a grill vonalat választotta. Úgy terveztem, hogy mi bezárunk ötkor, és még megnézem mit főztek mások, de az az igazság, hogy annyira elfáradtam, hogy csak heverni tudtam a kanapén, így lemaradtam a többi egynapos étteremről, de legközelebb egészen biztosan pótolni fogom!
restdayalap.jpgAz alapkoncepció az volt, hogy mindenhol készül valami étel, a vendégek boldogan elfogyasztják, majd egy becsületkasszába járulnak hozzá a költségeinkhez. Ehhez mi előre kértünk bejelentkezést, hogy el tudjuk osztani az alapanyagok árát. Így 2012 forintot reméltünk a kasszánkba fejenként. Érdekes, hogy amíg nem mondtuk ki, hogy a menüért, ami körte kéksajttal, fetával-újhagymával és olívabogyóval töltött kenyér, Tokaj-hegyalján készült füstölt chliszószos tökkrémleves (saját fejlesztés, saját füstölés 🙂 , köfte babsalátával, brownie, szölős és szilvás sütemény, na és persze házi cider a Mátrából, addig sokan féltek a becsületkasszától. Igaz, én is gondban szoktam lenni ilyenkor, de aztán mindig úgy vagyok vele, hogy egészen biztosan nem adtam se keveset, se sokat, én örülök, biztos a kassza tulajdonosa se bosszankodik a kasszabontás után 🙂
restday2.jpgrestdaycider.jpgVégülis gyerekekkel és magunkkal együtt kb. hatvanan voltunk vasárnap, három turnusban. Az elsőbe jöttek leginkább a gyerekesek, de akadt gyerek mind a három alakalommal. Vicces volt, hogy bár sok vendéggel nem ismertük egymást személyesen, de kapásból felsoroltunk vagy tíz közös ismerős, majdnem találkozást, sztorikat a másikról. Mivel az asztalnál csak nyolcan tudtak leülni egyszerre, akik befejezték az evést, átültek a kanapéra, ami igazi lounge-ként funkcionált, Világevő és a férjem is bealudt rajta fél órácskára.
restdaybaba.jpgEgy igazi cukorfalat

Tanulság annyi, – amit persze eddig is tudtunk, hogy étteremtulajdonosnak lenni nagyon jó dolog, de nagyon fárasztó. Este csak mozdulatlanul tudtunk magunk elé bámulni, és arra gondolni, hogy milyen jó volt, hogy az összes vendégünk elképesztő kedves és aranyos volt, míg egy valódi vendéglősnek nem jut mindig ilyen szerethető közönség!
restday1.jpgNatasa a legnagyobb segítségünk háttal. Természetesen mi is elítéljük a gyerekmunkát! 🙂

Többi kép itt.

Rendelj egy pohár bort! (x)

WineRestaurant(1)

Szoktatok bort rendelni a vacsora vagy az ebéd mellé étteremben? Mi otthon szinte minden vacsorához iszunk pár korty bort, de egy étteremben már sokkal ritkábban rendelünk, pedig élvezetesebb étkezés egy kis borral.

A miértekre hosszan lehetne válaszolni, de sokszor futok bele abba, hogy ami illene a választott ételhez, azt csak palackkal lehet kérni, és persze hiába vagyunk legalább négyen, nem egyformát eszünk.
Az esetek többségében vagy erős kompromisszumot kötök: oké, legyen valami száraz fehér vagy egészen egyszerűen kérek egy buborékos vizet; ha már bor nem, akkor legalább szénsav legyen benne.
Nos, úgy tűnik, másnak is hiányzik egy egyszerű, megfizethető borválaszték az éttermekből. Itt nem a csúcshelyekre gondolok leginkább, hanem azokra, ahova egy nyaralás alatt, vagy egy egyszerű hétköznap – hirtelen felindulásból – is beülünk.  Ezért egy honlappal és praktikus keresővel támogatott honlapot hoztak létre a bor.hu oldalon, amely moziműsor-szerűen kereshetővé teszi az éttermek komplex menü-bor ajánlatait. Külön örvendetes, hogy a menükhöz vagy csak egy-egy fogáshoz ajánlott borokat a palackárhoz képest 10%-kal olcsóbban ajánlják a résztvevő vendéglátóhelyek, egészen novemberig.

Részletek:

„Éttermi ajánlat keresőt indít a bor.hu oldal

Már regisztrálhatnak az étteremvezetők azon az új honlapon, amelyen – mint egy online moziműsorban – hely és idő szerint is kereshetők lesznek speciális menü-bor ajánlataik. A rendszer célja, hogy a gasztronómiai örömöket borral társítani vágyók bárhol, bármikor megtalálják a nekik tetsző éttermi ajánlatokat. A szakértők a csúcs-gasztronómia alatti kategóriában várnak egészséges versenyt a rendszertől.

Augusztustól novemberig tartó kampányt indított a Magyar Turizmus Zrt. Agrármarketing Centrum Vezérigazgatósága (AMC) egy új honlap támogatására, amely moziműsor-szerűen kereshetővé teszi az éttermek komplex menü-bor ajánlatait. „Az a célunk, hogy a borbarátok bárhol, bármikor megtalálják a nekik szóló legkedvezőbb ajánlatokat” – mondta dr. Simon Péter az AMC igazgatója. Az éttermek feltölthetik étel, és hozzá illő bor ajánlataikat, a rendszer pedig hely, és időpont szerint kereshetővé teszi azokat. Így az online programajánlókhoz hasonló felület jön létre, ahol akár mobilon keresztül is bárki megtalálhatja az időben, térben és persze ízlése szerint is neki leginkább megfelelő ajánlatot.

A regisztráló éttermek étel és bor párosításokat tölthetnek föl az oldalra, akár egy egész menüsor – előétel, leves, főétel, desszert – erejéig. Az ajánlat állhat ennél kevesebb, akár egy fogásból is, a lényeg, hogy minden ételhez egy hozzá kitűnően fogyasztható bort ajánljon a séf, vagy a sommelier. „Az a célunk, hogy egy jól áttekinthető, használható felülettel támogassuk a gasztronómia és a kulturált borfogyasztás összekapcsolását” – nyilatkozta a kampánnyal kapcsolatban az AMC igazgatója.

Az oldal az ételsor árát egy összegben adja meg, de minden bor mellett fel kell tüntetni a bor szokásos árát és az abból adott kedvezmény mértékét, aminek minimum 10 százalékot el kell érnie. A kedvezmény mértékét mindig az aktuális borlapon szereplő palackos bor árához kell viszonyítani. Az éttermek azt vállalják, hogy az általuk megadott idősávban a menü mellé kimérve szolgálják fel a bort. Az éttermek az akciós menüt választó vendég kérése szerint legfeljebb fejenként 2 deciliter erejéig töltenek az adott borból a vendégnek, és azt is vállalják, hogy a számla kiállításakor automatikusan a vendég kérése nélkül is a kedvezményes árat számítják fel a borokra. A honlap mindenkori üzemeltetője a szabályokat megsértő éttermeket kizárhatja a rendszerből.

Az oldal támogatására közösségi média felületet is biztosítanak a szervezők. Ezen 4 fős hétvégi bortúrák felajánlásával arra ösztönzik a menüsorok fogyasztóit, hogy fényképeik és saját borkritikáik közzétételével, valamint a menü-bor kombinációk ötös skálán történő értékelésével járuljanak hozzá a magyar gasztronómia fejlődéséhez. „Nem tartunk attól, hogy meggondolatlan, vagy lejárató kritikákat posztolnának ki a vendégek, a közösségi média tapasztalatai számunkra azt mutatják, hogy az emberek igenis komolyan veszik az ilyen kezdeményezéseket és ha kialakul egy erős közösség, akkor az távol tartja magától azokat, akik el akarják rontani a játékukat” – mondja dr. Simon Péter.

„Remek ötletnek tartom az éttermi moziműsor összeállítását, mert az utóbbi időben megnőtt az érdeklődés a gasztronómia iránt, az éttermek meg a kelleténél egy kicsit nagyobb súlyt fektettek a Michelin csillagok megszerzésére, miközben az emberek pénztárcája egyre kevésbé bírja ezt a tempót” – mondja Kereszty Gábor az Aranyszarvas és a Két Szerecsen tulajdonosa. Kereszty szerint a kezdeményezés rámutathat arra, hogy a csúcs-gasztronómiát képviselő néhány étterem alatti széles kategóriában is vannak nagyszerű éttermek, bisztrók és borbárok Magyarországon, és ezek között egészséges versenyt indíthat el az oldal a kifinomult ízlésű, borkedvelő közönség megnyerésére.

Kereszty szerint mindenkinek alkalmazkodnia kell a megváltozott viszonyokhoz. Aki nem tud olcsóbban színvonalas ételeket, kulturált kiszolgálást és kellemes környezetet biztosítani, az a következő években nem tud talpon maradni. „Ha ezen az oldalon egészséges rivalizálás alakul ki az odafigyelő éttermek között, a Facebookon keresztül pedig komoly visszajelzéseket kapunk arról, hogy az emberek mit szeretnének látni, akkor jobban tudunk majd alkalmazkodni a kereslet csökkenéséhez, mert jelenleg mindenki kétségbeesetten keresi a helyét és a közönségét a szakmában” – mondja Kereszty Gábor.”

Az encsi wellness kapálók

Zempléni Pista írása

Mocorgó Abaúj II.

– Higgye el, nem bírtam már nézni. Inkább odaadtam nekik – mentegetőzik a piros arcú, galambősz falusi asszony. Varga Jánosné, Róza néni évek óta egyedül él, fáj a lába, nagy már a porta. Világoskék otthonkájában a tyúkudvarból mutat fáradtan a Hernád gátig tartó hosszú kertje felé. Benőtte a gaz. Az ezer négyzetméternyi porhagyós földet nemrégiben adta oda városból jött idegeneknek. Azt ígérték neki, osztoznak majd a termésen. Róza néni legnagyobb meglepetésére az idegenek két nap múlva csapatostul álltak neki az elhanyagolt kertnek. Egy hét alatt bekapálták, majd bevetették. Kiderült, az idegenek se nem fiatalok, se nem kezdők. Többnyire hozzá hasonló deres hajú, vidám nyugdíjasok. Városlakó kertművelők.

Kukorica g¢rÇ

A közös haszna, a saját öröme

Az 1968-as év nem csak olimpiai aranyat hozott a magyar labdarúgásnak, de új gazdasági mechanizmust (mai szóval reformot) is a szurkoló nép széles körének. Az egy évtizeddel korábban hatalmi szóval létrehozott téeszek mellett a Párt engedélyezte, majd ösztönözte az önellátási célú kiegészítő gazdálkodást. Magyar családok ezrei kezdték fazékba álmodni a hobbitelkek és háztáji földek maguk gondozta terményeit. Bányászok, kohászok, iparosok és kereskedők tömegei kerültek közelebbi kapcsolatba a krumpli ültetés, kukorica címerezés, babfosztás, répaásás és palántázás jellemerősítő alapműveleteivel, szereztek életre szóló élményt az étkezési célú önellátás büszkeségéről és sikerélményéről, nem utolsó sorban a kertészkedés rekreációs hatásáról. A dömpingszerű idénymunkák (krumpli ásás, dohány betakarítás) közösségi élményt adtak családoknak és településeknek, ahol az egyén körbe tekintve joggal gondolhatta: lám, mindenki itt van, mindenki dolgozik.

A rendszerváltás új gondolatai és problémái sokáig eltakarták a kétkezi munka drámáját. A politika létrehozta, majd a privatizációval fel is számolta e sajátosan magyar ágazati működést. Hirtelen az agrárértelmiség egy teljes generációjára mutatkozott társadalmi felesleg, az érvényesülést máshol kereső szakmai kompetencia hiányában viszont sekélyessé vált az újdondász vállalkozások technológiai ismerete, a „kárpótlást mindenkinek” szlogenjével szemben játszmalabdát veszített a gazdálkodási fegyelem. A mezőgazdaság hosszú évekre divattalan lett, a züllő ágazatból való megélhetés pedig lesajnált.

H†zt†ji fîld

Néha jöjjünk már össze…

– Egykor mind műveltünk földet. Vagy azért, mert ebből éltünk, vagy azért, mert úgy éreztük ezzel jobban élünk – mondják egy abaúji szerveződés tagjai. A régió központjának számító ötezer fős település nem történelmi mezőváros, száz éve csak pár tucatnyian lakták. Encs azóta járásközponttá fejlődött, azonban néhány központilag finanszírozott beruházást leszámítva sikertörténetről a létszámgyarapodáson túl nehéz beszélni. Közel 20 százalékos a hivatalos munkanélküliség, a települést megszűnő munkahelyek és öregedő lakosság jellemzi, a képzett fiatalok a jobb élet reményében folyamatosan hagyják el a szülői földet. A Kassa központú egykor vármegye szellemi kisugárzásából leginkább a vallási türelem maradt, a kisváros öt, láthatóan prosperáló egyházi közösséggel működik.

– Télen hosszúak a napok, nehezen múlik az idő. Arra gondoltam, összejöhetnénk és megoszthatnánk egymással gazdálkodási tapasztalatainkat. Beszéltem pár emberrel, a többségnek tetszett a kertészeti őrsi gyűlés gondolata. Azóta találkozunk, beszélgetünk, közösen főzünk, ’ki mit hoz’ alapon batyus bulikat tartunk, házi kóstolókat szervezünk egymásnak saját termésünkből – mondja Keller Ferenc, az Encsi Kertészkedők Baráti Társasága nevű organizáció ötletgazdája és megválasztott vezetője, a mindennapi betevőjét 25 éven át villanyszerelő vállalkozásából biztosító iparosember.

Keller1

A kertbarátok (így hívják magukat), nem akarván adminisztratív terheket nyakukba venni, jogi keretek nélkül hozták létre közösségüket, baráti klubként működnek. Azt mondják, úgyis akkor és addig működik a dolog, amikor és ameddig igény van rá. „Egymással és a zöldségekkel akarunk foglalkozni, jogászok etetését nem vállaljuk.”

Az elnök emberei

A klub a város propaganda miniszterének számító Kércsi Tibort választotta titkárnak, aki főállásban a művelődési ház vezetője. Itt tartják a havi szeánszokat. A közös bulik költségére önkéntes hozzájárulást adnak. A pénzügyek kezelése biztos helyre, Demjánné Margó néni kezébe került. Ő két saját gyereke mellett 17 állami gondozottat nevelt fel, templomba jár, a szülői munkaközösség aktív tagja. Benne mindenki megbízik, ennél több meg úgyse kell.

A társaság derékhadát hatvanasok adják, de van 84 éves is, aki kerekesszékkel gurul az összejövetelekre. Nemrég nagy változás történt: egy 26 éves férfi csatlakozott, neki nagyon megörültek. Fiatalodunk, mondják.

Családi ház kertjében ülünk az árnyékot adó meggyfa bordó bogyói alatt. A kockás abroszon egy kancsó furmint és szóda, a pohárból pezseg a fröccs. Feketerigók ugrálnak körülöttünk, néha egy-egy rozsdafarkú csetteg a beszélgetésbe. – A közös érdeklődés alapján az egymással való törődés és odafigyelés, az összetartozás élménye tartja egyben a társaságot. – mondja az informális társaság „elnöke”. – Szakmai, de egyfajta baráti klub is ez. Van, aki csak ide jár, máshova nem.

A kertbarátok között van általános iskolai tanár, esztergályos, gyógyszerész asszisztens, postás, építész technikus, vízügyi mérnök és traktoros. Az alakuló ülésüket 18 fővel tartották, a legutóbbi bulin 80-ra főztek.

Haverok, buli, munka

– A jó hangulatú téli találkozások után tavasszal született a gondolat, ha már ilyen jókat beszélgetünk, csinálhatnánk is valamit együtt, közösen. Kerestünk olyan kertet, amelyet terményosztás fejében művelhetünk. Így kerültek az encsi kertművelők Róza néni gibárti portájára.

R¢za nÇni a ty£kudvarban

A hozzáértők szerint már későn, májusban vetették a burgonyát, de a közös kapálás lehetősége hajtotta őket. A folyóparti telken az idő melegedésével gyorsan beindult a vegetáció, júniustól a falu elkezdett csodájára járni a kertnek. Derékig ért benne a burgonyavirág. Volt olyan falusi, aki sose látott még ilyet, mások könyörögtek a szakmai titkokért. Egy nap érdeklődők álltak meg a kapu előtt. Nézték a kertet, majd ajánlatot tettek. Megvennék az egész termést. Az adott szó azonban kötelez. A burgonya marad Róza néninek meg a kertbarátoknak.

Azóta újabb kertet tettek rendbe, és felajánlottak nekik másik kettőt. Ha összefutnak a boltban, piacon, ma már mind azt kérdik egymástól: – Na, mikor megyünk újra kapálni?

Az örömkapálás hátterében a jövőbeli hasznon túl két sokat látott kertbarát, Luterán András építész és Vasas László mérnök állnak. Ők a csapat mókamesterei, sztori mesélői. Ahogy mondják, egyikük 68, a másik 72 esztendeje gyakorolja a „hülyeséget”, így a velük való közös munka során a kertbarátoknak különös gonddal kell figyelniük a lazuló záróizmokra. „Ha ezek ketten ott vannak, nincs az a földterület, amelyet röhögve be nem kapálunk.”

Segély nélkül, önerőből

– A kertművelés is egy szakma. Nem lehet csak úgy vakvilágba, vagy az internetről csinálni. – vallja az ötletgazda. A szakmai munkák vezetésére egyhangúan két nyugdíjas tagtársukat, egykori agrárszakembereket kérték fel. Tóth Géza és Tóth István csupán névrokonok, de jó barátok. Ők ketten láttak még működő paraszti gazdaságot, őriztek libát, hajtottak tehenet, az egyetem után megtanulták az üzemszerű termelést. Irányítottak kombájnokat és malmokat, közraktároztak, tanácsokat adtak, falugazdászként őstermelőket segítettek és pályázati támogatásokat írtak. A nagyüzemi gazdálkodás valamennyi velejáróját ismerik, csakúgy, mint az amatőr lelkesedés buktatóit. Géza bá’ emellett aktív vadász, horgász és méhész, Pista bá’ mióta az eszét tudja, szőlősgazda. Pálinkáival a minap két kategóriában is aranyérmes lett.

Vasas kÇp

csajok1

Kap†lnak

– Vegyszerminimalizmusra törekszünk. Mindenkitől tanulunk, és mindent megosztunk egymással. A kertbarátok tanulókészségét jelzi, hogy első útjuk a bioszentandrási csapathoz vezetett, ismerkedni a vegyszermentes gazdálkodás fortélyaival. Tanulni a 17 éves Mátétól, meg a tíz „frissdiplomás” cigány biokertésztől. – Vendégül láttak bennünket, megmutatták, mit csinálnak. Szurkolunk nekik és ápoljuk velük a jó kapcsolatokat. Talán nemsokára mi is vissza tudjuk hívni őket – bizakodnak.

A kertbarátok bérelt busszal most Újfehértóra készülnek. Tanulmányi kirándulás keretében látogatják meg a gyümölcstermesztési kutatóintézetet, mert az is egy szakma és a gyümölcsöt mindenki szereti. Oltás, metszés, növényvédelem, gyűlnek a kérdések, a jegyzetek már elő vannak készítve.

A kiemelten hátrányos helyzetű abaúji térségben hosszú idő után ez az első termelési, azaz nem csupán hagyományőrző kultúrát célzó önkéntes társadalmi szerveződés, mely munkáját nem támogatásból vagy segélyekből képzeli el, hanem önerőből építkezve. A megtermelt terményeket pedig a legjobb helyre, közösségi programokra, azaz önmagukra fordítják.

A klubtagok között a havi klubgyűlések és szakmai kirándulások, valamint a közös gazdálkodás élménye mellett a szociális kötelékek is erősödnek. – „Mióta elkezdtük a klubéletet, gyakrabban nézünk egymásra. Betérünk megkérdezni, hogy vagy, mi van veled, van-e valamire szükséged. És talán ez a legfontosabb.”

£j hajt†s

Utóhang

Harmincas éveit taposó, diplomás, megélhetési elvándorlóként megható látni a nagyvárosból, ahogy az otthonmaradt szülői generáció a szabadság kivívását középkorúként megélve, majd az ezt követő jóléti illúzió elvesztésének két évtizedes depresszióját végigküzdve, hatvanon felül is élni és dolgozni akar. Üdítő látni, ahogy a bennük élő „mit szól majd a falu” évszázados félelme ellenére vállalják a közösségteremtés és közösségi alkotás úttörő szerepét.

Ma még mosolyoghat rajtuk a szomszéd, tarthatja hóbortos nyugdíjasoknak őket a fél város, de kezdeményezésük üzenete tiszta, kortalan és általános: termelői és közösségi kultúra nélkül nincs tartalmas élet. Aki földet művel, termelési kultúrát éltet, az az ország hasznos polgára. Egyenrangú mindazokkal, akik légkondicionált irodában programot, vagy terveket írnak, öltönyben márkás autót vezetnek, vagy a médiában nyilatkoznak.

Apukám, anyukám, víg kedélyű encsi kertbarátok, mindent bele!

A tervezÇs ideje

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!