Az útszéli, az nem egy szajha, akit az egész család jól ismer, csak nem beszélünk róla a nagy közös ebédeken, hanem egy sütemény, amit amolyan értékmentőként sütöttek az öregek.
A nevezett út széléről csak a hozzávaló gyümölcsöt szedegettük fel, amit éppen találtunk. Van ilyen bőven, a senkiföldjén is érik a gyümölcs. Most a vackor, -igen a vadkörte- és a vadalma potyog, de már színesedik a szilva is, a nagy kedvencem. És persze a kakukkfüvet!
Mai napig nem tudom, honnan szedhették nagyszüleim, vagy a dédszüleim ezeket a nem éppen hagyományosnak tűnő párosításokat, mert nem Itáliában tanulták, az biztos! Persze a család tagjai jöttek-mentek a világban, de nehezen tudom elképzelni a szituációt, amikor mondjuk egy 1910-ben az Amerikába tartó gőzös tömegnyomorában dédanyám receptekről diskurál a mellette fekvő olasz emigránssal, hogy aztán miután ‘nevjork’ helyett mégis Magyarországot választotta, megsüsse a receptet. Pedig jó lenne tudni az ilyesmi eredetét, de biztos vagyok benne, hogy valami sokkal egyszerűbb sztori az egész, semmi romantika, messzi országok, vagy ilyesmi. 

Az eredeti recept olajjal készül, de egyszer kipróbáltam vajjal is, hát nem rontott rajta, az az igazság, viszont nem volt meg az a jó érzés, hogy valami olyan olcsó süteményt sütök, amit nagyanyám is elkészített néha, igaz soha nem hétköznap, és soha nem hirtelen felindulásból, mert ahhoz még így is drága volt, de egy szombati ebédhez kellemesen passzolt, ha már úgy befűtötte a sparheltet. Szigorúan lábosban sütötte nagyanyám, mert tortaformája nem volt.

Hozzávalók:

20 dkg sima liszt
10 dkg őrölt dió, vagy mandula
2 nagy tojás
4 ek cukor
1 dl étolaj
csipet só
1 tk sütőpor
1 késhegynyi szódabikarbóna
6 db vackor, vagy 5 kicsi alma
4-5 ágacska kakukkfű, legjobb, ha éppen virágzik

A sütőt melegítsük elő 170 fokra. Egy tortaformát, vagy egy lábost béleljünk ki sütőpapírral.
Keverjük el a lisztet a sütőporral, szódabikarbónával, és az őrölt dióval, majd adjuk hozzá a sót, és a cukrot is. Végül dolgozzuk bele a tojásokat és az olajat is. Kicsit sűrűbb tésztát kell kapnunk, mint a nokedlitészta. Ha mégsem, akkor nyugodtan tegyünk hozzá 1-2 kanálnyi vizet.
A gyümölcsöt magozzuk ki, és vágjuk falatnyi darabokra, majd nyomkodjuk a tésztába úgy, hogy egy-egy darab kakukkfűágacska is kerüljön alá.
Tűpróbáig süssük, kb. 40 percig.