Fűszer és Lélek

Fosóka vs. mirabella

fosoka-fa1Szerintünk fosóka a becsületes neve, de ha nagyon flancolni akarok, akkor hívhatjuk könnyed franciássággal mirabella szilvának is. Valóban egészen máshogy hangzik, bár nem fedi a valóságot. Barátnőm ragaszkodik a lotyószilva megnevezéshez, a lényeg, hogy egy gyönyörű, apró, sárga, vagy picit nagyobb és piros szilvafajtáról van szó, amit sokan díszfaként ültetnek a kertjükbe, de leginkább vadon nő az erdőszéleken, szerte az országban.

Gyerekkoromban csak úgy magában tömtük a szánkba, naponta akár több kilót is, úgyhogy első kézből való a tapasztalatom, miszerint a fosóka név nem véletlen, viszont, 2-3 nap alatt hozzászokik a gyomor, és utána már nem lehet probléma a mértéktelen fogyasztása.

Az az igazság, hogy a piros, nagyobb szemek zamatosabbak, mint az apró sárgák, de most épp a sárga fához volt időm elszaladni, és szedni egy keveset, a pirosból csak nyersen ettünk. Egyébként alig eszi már valaki, hallottam olyat is, amikor az anyuka rászólt a gyerekre, hogy azonnal dobja el, ki tudja mi az, és nem nyugtattam meg, amikor elárultam, hogy szilva, ugyanis a szilva kék, ezt mindenki tudhatja.

Nem éppen befőzni való szerintem, ugyanis rengeteg levet ereszt, ami igencsak savanyú lesz a főzés után, úgyhogy sok cukor kellene hozzá, meg zselésítő anyag is, amit nem mindenki szeret. Aztán meg kell említeni, hogy muszáj lepasszírozni, ugyanis csak így lehet különválogatni a magoktól, és így jóval több mint a fele a szemétben végzi, de vigasztaljon mindenkit, hogy legalább nem kell érte pénzt adni.

Mi nem is főzzük be magába, mindig párosítjuk valamivel: vagy sárgabarackkal, vagy őszibarackkal. Ez most az őszis változat, még mindkettő gyümölcsnek szezonja van, úgyhogy érdemes kinézni délután a határba és megkeresni a fosókafákat a környéken! A recept címe legyen elegáns, de senkit ne tévesszen meg, természetesen a fosókáról beszélek:

Közben kiderült, hogy van némi keveredés a nevek körül, akit mélyebben érdekel a téma, annak a kommenteket is érdemes elolvasnia itt.

 

fosóka_1web

A néni habart szilvát, vagyis szilvalevest készített a fosókából.

Mirabella-őszibarack dzsem vaníliával és pálinkával

Hozzávalók:

1 kg fosóka

1,5 kg őszibarack

1 rúd vanília kikapart magjai

1 kk durvára vágott rózsabors

3 ek barack vagy szilvapálinka

1 csomag 4:1 arányú dzsemzselésítő

kb. 30 dkg cukor ízlés szerint

 

Először a fosókát teszem fel főni a vaníliával, és addig főzőm, néha megkeverve, amíg a magok teljesen elválnak a héjtól és a hústól. Szűrőbe öntöm, és a kanál domború részével lepasszírozom. Ez volt az utálatos része. Félreteszem, és hagyom hűlni.

Az őszibarackról lehúzom a héját, kimagozom, és falatnyi darabokra vágom. Egy lábosban elkezdem főzni a cukorral és a rózsaborssal. Folyamatosan kevergetve, kb. 20 perc alatt fő meg. Ekkor elkeverem a fosókát a zselésítővel, és az őszibarackhoz öntöm. Nagy lángon forralom öt percig, belekeverem a pálinkát, majd gyorsan a sterilizált üvegekbe töltöm, és már mehet is a dunsztba.

Január környékén áldjuk magunkat, amiért nyáron volt türelmünk összeszedni azt az apró szilvát, mert komolyan mondom, hogy a napfény köszön vissza az üvegekből!

fosoka-dzsem1

Az útszéli

utszeli-süteményAz útszéli, az nem egy szajha, akit az egész család jól ismer, csak nem beszélünk róla a nagy közös ebédeken, hanem egy sütemény, amit amolyan értékmentőként sütöttek az öregek.
A nevezett út széléről csak a hozzávaló gyümölcsöt szedegettük fel, amit éppen találtunk. Van ilyen bőven, a senkiföldjén is érik a gyümölcs. Most a vackor, -igen a vadkörte- és a vadalma potyog, de már színesedik a szilva is, a nagy kedvencem. És persze a kakukkfüvet!
Mai napig nem tudom, honnan szedhették nagyszüleim, vagy a dédszüleim ezeket a nem éppen hagyományosnak tűnő párosításokat, mert nem Itáliában tanulták, az biztos! Persze a család tagjai jöttek-mentek a világban, de nehezen tudom elképzelni a szituációt, amikor mondjuk egy 1910-ben az Amerikába tartó gőzös tömegnyomorában dédanyám receptekről diskurál a mellette fekvő olasz emigránssal, hogy aztán miután ‘nevjork’ helyett mégis Magyarországot választotta, megsüsse a receptet. Pedig jó lenne tudni az ilyesmi eredetét, de biztos vagyok benne, hogy valami sokkal egyszerűbb sztori az egész, semmi romantika, messzi országok, vagy ilyesmi. 

Almás-süti-útszéli-körtefa-almafa4
Az eredeti recept olajjal készül, de egyszer kipróbáltam vajjal is, hát nem rontott rajta, az az igazság, viszont nem volt meg az a jó érzés, hogy valami olyan olcsó süteményt sütök, amit nagyanyám is elkészített néha, igaz soha nem hétköznap, és soha nem hirtelen felindulásból, mert ahhoz még így is drága volt, de egy szombati ebédhez kellemesen passzolt, ha már úgy befűtötte a sparheltet. Szigorúan lábosban sütötte nagyanyám, mert tortaformája nem volt.
Almás-süti-útszéli5
Hozzávalók:

20 dkg sima liszt
10 dkg őrölt dió, vagy mandula
2 nagy tojás
4 ek cukor
1 dl étolaj
csipet só
1 tk sütőpor
1 késhegynyi szódabikarbóna
6 db vackor, vagy 5 kicsi alma
4-5 ágacska kakukkfű, legjobb, ha éppen virágzik

A sütőt melegítsük elő 170 fokra. Egy tortaformát, vagy egy lábost béleljünk ki sütőpapírral.
Keverjük el a lisztet a sütőporral, szódabikarbónával, és az őrölt dióval, majd adjuk hozzá a sót, és a cukrot is. Végül dolgozzuk bele a tojásokat és az olajat is. Kicsit sűrűbb tésztát kell kapnunk, mint a nokedlitészta. Ha mégsem, akkor nyugodtan tegyünk hozzá 1-2 kanálnyi vizet.
A gyümölcsöt magozzuk ki, és vágjuk falatnyi darabokra, majd nyomkodjuk a tésztába úgy, hogy egy-egy darab kakukkfűágacska is kerüljön alá.
Tűpróbáig süssük, kb. 40 percig.

körte

Kis falu nagy barackja

gonci-barack-fesztival06.jpgNyaralunk, ami nem jelenti azt, hogy nem főzünk, de folyamatosan úton vagyunk, így ritkábban ülök le a géphez. Mondjuk két naponta, pedig talán akkor se kéne…
Szombaton volt az Első Gönci Barack Fesztivál. Nekem pont egy héttel előtte kezdődött az Újlipótvárosban, amikor a narancssárga busz bekanyarodott a pakoló mellé, és kb. 120 ember beállt a sorba, hogy megvegye a másfél tonna barackot. Aznap én is ezt terveztem, de nem maradt barackom, igaz megnéztem, abba a teherautóba bizony egy ládával se fért volna be több. Akkor azt terveztem, hogy majd következő hétvégén Boldogkőváralján befőzöm a részem, de aztán úgy alakult, hogy csak jöttek a barátok, és csak beszélgettünk, így nem jutottam el az üstig.

gonci-barack-fesztival21.jpg
A pálinkafőzdében kezdtünk, és beneveztünk egy páros versenyre, ahol első körben barackmagot kellett három vödörbe dobálni, az első egy, a második három, a harmadik pedig öt pontot ért volna. Biztonsági játékosok vagyunk, így a középsőbe hajigáltuk, szerintem egész jó eredménnyel, de voltak nálunk sokkal ügyesebbek, akik simán beküldték a magok nagy részét a harmadik vödörbe, így szerintem a versenyt már az első fordulóban elbuktuk, de hősiesen küzdöttünk tovább, kellett volna a nyeremény éjszaka egy szállodában 🙂 Különben a férjem szerint úgy dobok, mint egy lány, és ebben teljesen igaza van, ez konkrétan azt jelenti, hogy béna vagyok.
barack-jatek.jpgA második fordulóban átadtam a helyem a fiamnak, ugyanis összekötözött lábbal kellett szaladni, és attól féltem, hogy a nagy pocakom orra ránt. A harmadik körben színpadon kellett előadnunk magunkat, és dicsérni a barackpálinkát, na itt legalább bevethettem végre magam, de sajnos így is a legjobb páros nyert, aki bizony nem mi voltunk. Jó hír viszont, hogy úgy látom, Dávid fiam nyolc évesen már tényleg a játék öröméért játszik, és nem feltétlen a nyereményért. Soha nem gondoltam volna, hogy egy gyereknek mennyire nehéz megtanítani veszíteni, és elfogadtatni vele, hogy ha csak nem olimpiára készülünk, akkor érdemes a közös játékért is indulni egy versenyen. gonci-barack-fesztival07.jpg
Ezzel a kis kitérővel csak azt akartam mondani, hogy Dáci itt el is tűnt, csak néha láttuk a csíkos pólóját a tömegben, amikor vagy focizott, vagy a színpadon szerepelt, vagy hajtogatott, vagy színezett, vagy csak rájárt a barackos ládákra és tömte magába a barackot, így aztán nem is volt éhes egész nap, persze a fagyi és a süti csak belefért valahogy.
Megnéztük, hogy készül a pálinka, számomra ez mindig egy kisebb csoda ahhoz képest, amikor anyuék otthon főzték harminc éve, és hát nem is hasonlít a végeredmény ugye, de azt most jóindulatúan ráfogom arra, hogy Boldogkőváralján barackból főzik, anyuék pedig vagy bort pároltak le, vagy a törkölyt főzték ki, igaz, azt legalább nem hozták haza a belvárosba, pedig hogy örült volna sok szomszéd.
Helyben ebédeltünk, könnyű dolgunk volt, ugyanis az összes környékbeli étterem felsorakozott az udvaron, kicsit olyan volt, mint a Budai Gourmet kicsiben.gonci-barack-fesztival08.jpg
Ettünk isteni göngyölt malacsültet a Sárga borháztól sárgabarack csatnival, jéghideg sárgabarack krémleveset és zempléni töltött káposztát az Erdőfényétől (majdnem olyan volt,mint valamikor a nagyanyámé) és nagyon finom barackos pitét az Őskajántól. Aztán második körben barackos tejberizs a Gusteautól és barackos gombóc a Magitától, csak hogy nehogy éhen maradjunk.

gonci-barack-fesztival01.jpg

gonci-barack-fesztival13.jpg

gonci-barack-fesztival14.jpg
A fesztivál egyébként három fő helyszínen zajlott, és a helyszínek között két kisvonat szállította a népet körbe-körbe. Nagyon tetszett, de nem volt időnk kipróbálni, mert kezdődött a koncert, a szalmabála ugráló gyerekeknek, ahol tuti én is ugráltam volna, ha nem épp a nyolcadik hónapban vagyok. Gyerekkorom legszebb nyári napjai is szalmabála ugrálással teltek, na és azzal amikor a harmadunokatesónkat, akit nagyanyai parancsra kellett magunkkal vinni játszani, végre fent hagyhattuk a bála tetején, mert nem mert leugrani onnan. Így menekülhettünk meg előle pár órára, de aztán valahogy csak haza vergődött sírva, és árulkodva, de ezen még nagyanyám is csak mosolygott, így másnap már nem akart velünk jönni, se békapetét dobálni, se magasról beleugrani a szalmába, ő tudja miért. Szóval ilyen is volt, és ahogy elnéztem, ezt nem csak harminc éve szerették a gyerekek, most is hatalmas a sikere. Minden faluban kötelezővé tenném nyáron, a legolcsóbb, és legszórakoztatóbb játszótér a világon. A vár alatt működött egy ingyenes körhinta a kisebbeknek, de a mi fiaink még becsúsztak a súlyhatár alatt, ki is használták, elterülve, mint egy kiskirály fagyiztak végig két menetet. 

körhinta
Eddig hősiesen ellenálltam, és csak 3 barackot ettem, persze így is túllépve a napi 150 gramm szénhidrtátomat, mert ettem egyet a gombócból is, egyet a töltött káposzta gombócaiból is, és a többibe is belekóstoltam, de amikor a vár alatt kitettek az asztalra több láda jéghideg gönci kajszit, akkor elszakadt a cérna és nem bírtam tovább. Nem számoltam, de legalább 6-8 barackot megettem, és annyira jól esett, mint még soha semmi más! Jöhet nekem bármilyen étterem, soha nem fognak tudni jobbat főzni egy érett, zamatos, helyben termett baracknál, vagy bármilyen más gyümölcsnél. Ez van.

gonci-barack-fesztival15.jpg
Innen Arkára mentünk tovább, ami egy pici, gyönyörű zsákfalu, olyan, mire az útikalauzok azt mondják, hogy kis ékszerdoboz az erdő közepén. Egy klassz patakmeder mellett vezet az úton felfelé, kicsit olyan, mintha a Tátrában járna az ember, mert a meder tele van hatalmas kövekkel, amiket sebesen kerülget a jéghideg víz. Itt egy kis jazz, a srácoknak egy sparhelten sütött krumplilángos, aztán már ránk is esteledett.

gonci-barack-fesztival22.jpg
Örülök, hogy ilyen sokan eljöttetek, és külön köszönöm azoknak, akik ismeretlenül is megszólítottak, és jelezték, hogy nem volt hiábavaló ennek a kis közösségnek ilyen sokat dolgozniuk. Éljenek a boldogkőváraljaiak, éljen a gönci barack!
Jövőre ígérem én is pálinkázok végre!
gonci-barack-fesztival05.jpg

terhesen_1.jpg

Nyári pácolt zöldségek

pácolt zöldség globus2Zöldséget szoktatok pácolni? Én minden évben készítek egy-két üveggel, aztán egy ültő helyünkben felfaljuk. Akkor mindig megfogadom, hogy sokat teszek el majd télire, de ez még soha nem történt meg, mindig csak négy-öt üveg árválkodik a kamrapolcon, hogy aztán januárban már csak a helye legyen. A padlizsánt faszénen sütöm, aztán csak lefagyasztom, nem teszem üvegekbe. A sültpaprikát ecetes lében teszem el, de ilyen finom, páclében érő zöldséget csak alkalmanként készítek. Talán az olaj ára miatt…
Hívhatjuk antipastinak is, de akkor is csak pácolt zöldség marad.
Természetesen ebbe is mehet sajt, van aki szalámiszeleteket tesz bele, amiből a fűszerek kioldódnak, de nálunk az egyszerű zöldség vállt be.
Utólagos hőkezelés nélkül két hétig simán eláll a hűtőben, és erre is igaz, ami a sajtra, egy hétig kötelező békén hagyni, hogy az ízek rendesen össze tudjanak érni!

Hozzávalók:
2 lilahagyma vastagabb szeletekre vágva
2 kaliforniai paprika felkarikázva (több színű)
1 pici cukkini felkarikázva
1 kisebb padlizsán felkarikázva
1 fej fiatal fokhagyma vízszintesen félbevágva
1 csípős paprika, jó a zöld hegyes is, felkarikázva
kedvenc zöldfűszerünk (nekem bazsalikom, kakukkfű és zsálya)
kb. 1 dl édeskés ecet (pl. cider ecet)
kb. 2 dl olívaolaj
nagy csipet só

A zöldségeket enyhén megolajozott grillserpenyőben, vagy szerencsés esetben grillrácson minden oldalukon addig sütjük, amíg a rácstól egy kis színt kap, és picit megpuhul. Ez alól a fokhagyma a kivétel, annak legalább 20 percre van szüksége, így azt végig fent hagyom, amíg a többi zöldség sül. Amikor megsültek a zöldségek, egy üvegbe teszem őket rétegesen, sózom, és bele rejtem a zöldfűszert is. Felöntöm a meglangyosított ecettel és olajjal, kicsit megütögetem, hogy ne maradjon benne levegő buborék, majd lezárom, hagyom kihűlni, és mehet a hűtőbe.
Ha télire szeretném eltenni, akkor mielőtt lezárnám az üvegek tetejét, egy nagy fazék gyöngyöző vízbe állítom az üvegeket, vigyázva, hogy a víz csak az üveg pereméig érjen maximum, nehogy belefolyjon, negyed óráig így hőkezelem, majd rácsavarom a tetejét, és további negyed órát így folytatom.Kiveszem, fejjel lefelé fordítom, majd tíz perc múlva mehet a száraz dunsztba.

Van egy jó pácreceptetek? A Globus oldalán nyerhettek vele! Hajrá!

Harmic perces barackossüti

396712_327865393968484_1370546730_n.jpgLast call. Minden szempontból, legalábbis sárgabarack ügyben. Idén kb. itt a vége a szezonnak, még lesznek akik gyorsan befőzik az utolsó szemeket hétvégén vagy a jövő héten, a szerencsések pedig bedobálják a cefrébe az odavalót, de a barack lassan leérik. Nyár közepe van, már olyan gyümölcsök jönnek majd, amit inkább őszinek tartunk, mint a szilva, vagy az őszibarack. Azért szombaton még csapunk egy nagy bulit a kajszi tiszteletére.
Ezzel kapcsolatban két jó hírem is van: az egyik, hogy csak 28 fokot mondanak szombatra, ami szinte hűvös az utóbbi napok harmincnyolcához képest, a másik pedig, hogy nem fog esni az eső. Van egy harmadik is, méghozzá az, hogy a Zemplénben egy 28 fokos nappal után általában tényleg lemegy a hőmérséklet éjszakára, nem úgy mint itt Budapesten, ahol egész éjjel ontják a házfalak magukból azt, amit napközben beszívtak. Vagyis a szoknya mellé estére nem árt egy kardigán se. Alig várom!
Nem teljesen önszántamból, de indulok egy főzőversenyen, ahol természetesen barackból kell valamit készíteni. Rossz hír, hogy még semmi sem jutott eszembe ami egy kicsit is más lenne a szokásosnál. Nem tudom ki lesz a zsűri, de nekik is be kell látniuk a nagy igazságot, barackból minden finom, de a nagy klasszikusok, mint a gombóc, a palacsinta vagy a vajas-lekváros kenyér, nem véletlenül állnak a dobogón nagyon régen.
Azért gondolkodok még, sőt ha van jó ötlete valakinek, akkor azt szívesen fogadom, a lényeg, hogy barack legyen benne. Nem tudom mit lehet nyerni, de nem leszek hálátlan 🙂
Saját kútfőből ez a sütemény pattant ki, szigorúan bolti levelestésztából, így harminc perc alatt elkészül. Vagyis gyorsan lehet enni, és nem fűti fel a kicsit lehűlt konyhát. És persze finom, hiszen nem is lehet másmilyen, a nagy nyári sikerpárosnak köszönhetően:
mák + nyári gyümölcs=siker (Meggyes mákos? Naugye!)
Ez persze csak az alap, de minden más csak kiegészítő.
barackos makos4.jpg
Hozzávalók:
1 csomag leveles-vajas tészta (az előre nyújtott változat a leggyorsabb)
80 dkg kimagozott sárgabarack
10 dkg darált mák
10 dkg natúr marcipán massza
0,5 dl barackpálinka
5 dkg vaj

A sütőt melegítsük elő 200 fokra. A barackokat fektessük a tésztalap két hosszabbik párhuzamos szélére. Hintsük meg a mákkal, locsoljuk meg a pálinkával, és reszeljük rá a marcipánt. Úgy csavarjuk fel, hogy a tésztalap közepén találkozzanak, mintha két rúd süteményünk lenne, vagyis mint a pápaszem süteményt.
Sütőpapírral béleljünk ki egy tepsit, fektessük bele a tésztát, és kenjük meg a tetejét a vajjal. Toljuk a sütőbe, és 20-25 perc alatt süssük meg.
Langyosan vagy hidegen -ha marad- a legfinomabb.
Ilyen sütit nem, de mindenféle más barackosat kóstolhattok szombaton Boldogkőváralján Jaczenkó Dóra sütiboltjába, vagy a környékbeli éttermek kínálatában, de persze lesz baracklekvár befőzés, barackos ízvilágú borok kóstolója, és pálinka is, méghozzá az év pálinkáját (is) lehet kóstolni. Ha jönnétek, és már nem találtok szállást a környéken, akkor írjatok Évának erre a címre: eva.varga@bestillo.hu
Szeretettel várunk mindenkit!

Felső kép innen, köszönjük!

barackos makos1.jpg

A Mick Jagger diéta

tumblr_ldhyxalGt81qbgogeo1_500.jpgKedvenceim. Az egyetlen banda, akik miatt hajlandó voltam sok ezer kilométert megtenni, állomásokon aludni hálózsákban, és spórolni a belépőkre.
Hölgyeim és uraim: a Rolling Stones! Ma ötven éves a zenekar, a tagok közel a hetvenhez, és bár sokak szerint az például egy orvosi csoda, hogy Keith Richards még mindig életben van, aki látta már őket színpadon élőben, az tudja, hogy nagyon rendben vannak minden szempontból, de a fizikumukra panasz egészen biztosan nem lehet. mick.jpg
Ha összehasonlítom Mick Jaggert édesapámmal, -aki az elő Stones albumot vette nekem, és akivel először fordítottunk tőlük szövegeket, és aki 1968-ban egy évre disszidált miattuk Angliába, annyira lenyűgözte őket a banda (később mégis hazajött nagyanyám könyörgésére, amit azóta se értek-, hát bizony ég és föld. Pedig édesapám még csak 64 éves, de nem hogy 12 mérföldet nem fut le naponta, jó ha ennek a kétharmadát lesétálja a kutyával. Sőt, ha a súlyfeleslegét, amit ennyi év alatt sikerült magára szednie, szétosztanám a Stones tagjai között, akkor se látszana meg egyik rockeren se, hogy felkapott magára valamit.
A Mick Jagger Diet egy gyakori keresőkifejezés a neten, írnak is róla mindenfélét, de a vége mégiscsak az a cikkeknek, hogy:

  • tilos az alkohol
  • napi 10-15 mérföld futás
  • jóga
  • sok hús és szénhidrát
  • sok bio

stonesoup_theresathompson_1.jpegVagyis nincs titok, és nincs speckó diéta sem. Mondjuk egy jó alkat se ár, hiszen Mick akkor is határozottan sovány volt, amikor a hetvenes években nem éppen az egészséges életmód mintapéldányaként emlegették. Viszont az egészen biztosan elmondható az egész bandáról, hogy ha hetven évesen is szeretnénk legalább harminc percet egyhuzamban táncolni, akkor érdemes nagyon odafigyelni a súlyunkra, és inkább elképesztően soványak maradni, mint akár két kiló súlyfelesleget is felkapni. Ha emellé még az egyik legtöbbet kereső banda gitárosai is vagyunk, akkor jöhet a drog, a pia és cigi is, mégis túléljük a magyar férfiak születéskor várható életkorát. Potensen. Ami ugye szintén nem egy elhanyagolható szempont. Isten éltesse a Rolling Stonest!

Fotók:

8114_10151042838078287_1165543580_n_1.jpg

A legjobb kajszis receptek

Kint voltam reggel a piacon, és ahogy elnézem, majdnem mindenhol készül valami sárgabarackból a hétvégén. Mikor máskor, ha nem a szezonjában, igaz? Süti, gombóc, lekvár. Összegyűjtöttem pár sárgabarackos receptet a netről, hátha valakinek csak az ihlet hiányzik!

Sárgabarackos, mandulás rizstorta, ami inkább felfújt. Télen aszalt barackkal, de ilyenkor kötelezően frissel!

barackos-mandulás rizs

Ricottás sonka és kakukkfüves sárgabarack. Nagyon izgalmas!

DSCF2883.JPG

Sárgabarackos, levendulás kalács. Azt hiszem, hosszú hetekig nem tudnám megunni, ha ez lenne a vasárnap reggeli.

süti 2670

Dóra pálinkás baracklekvárja annak is kötelező, aki nem is akar befőzni. Nyugalmat, békességet árasztó gyönyörű fotók.

baracklekvar-51

Egy jó kis klafuti azoknak, akik nem érnek rá sokáig a konyhában pepecselni, de valami házi desszertre vágynak.

clafouti.jpg

Levendulakrémes barackdesszert profiknak. Éhesen tilos odakattintani! Én szóltam!

honeypeachlavender1.jpg

Régi klasszikus, amit én vagy 20 éve nem ettem, pedig imádom! Ilyenkor talán párolt barackkal érdemes a lekvárt kiváltani.

darasteszta-0051

Tonkabab és sárgabarack muffinként? 

sargabarack_muffin1

Vagy egy tokajis sárgabarack fagylalt a végére.

sargabarack-fagylalt_11

És ne feledjétek jövőhét szombaton találkozunk Boldogkőváralján az Első gönci barack fesztiválon, ahol aztán annyi barackos étel, süti, palacsinta, fánk, bor, pálinka és lekvár lesz a friss gyümölcsön kívül, hogy egy részét csak lefotózni tudjuk majd, megkóstolni tuti nem! 🙂

Szeretnétek páros belépőket nyerni a fesztiválra? Csak annyit kell tennetek, hogy a facebookon bekommentelitek a kedvenc barackból készült pálinkátokat ételeteket. Kérlek titeket, hogy csak olyan játsszon, aki valóban el is jön a fesztiválra Boldogkőváraljára! Köszönöm!

Az önellátó nyaralás

Vagyis amikor szobát de leginkább házat bérelünk, és magunkra főzünk. Mi imádjuk a formát, az úgynevezett falusi turizmust. Akik soha nem szálltak még meg ilyen helyen, azok általában attól félnek, hogy a tulajdonos is a házban lakik, és állandóan megfigyeli a vendégeket, vagy a fotók csalnak, a ház is és a szoba is sokkal lepukkantabb lesz, mint amit a hirdetésben láttak.

traktor_1.jpg
Volt ilyen is, meg kell hagyni. De sokkal-sokkal több volt a pozitív tapasztalat, sőt olyan is, amikor úgy léptünk be a házba, hogy majd leesett az állunk. A legutóbbi egyébként egy véletlen őrségi nyaralás alatt esett meg, ugyanis nem oda indultunk, de végűl mégis ott kötöttünk ki. Délután kezdtünk telefonálgatni, és a negyedik számon azt mondták, hogy üres a ház egy hétig, de ők nem érnek rá, kérjük el a kulcsot a szomszéd faluban a Marika nénitől, majd egy hét múlva a szállásdíjat hagyjuk az éjjeli szekrényben, ha valami gond lenne csörögjünk. Gond nem volt, gyönyörű tisztaság, klasszul berendezett ház, és szuper matracok az ágyban viszont voltak. Olcsón.

Vagy a másik, ahol bár nem kértünk reggelit, mert nem is volt ilyen opció, a háziak minden hajnalban betettek egy kosarat a kapun, benne jóféle házi pálinkával, süteménnyel és gyümölccsel. Velük soha nem sikerült összefutnunk, gondolom hajnali négykor jöttek, és éjjel sütöttek 🙂

Aztán volt a hely, ahol évekig nyaraltunk, szinte már barátok voltunk, és nagyon elszomorodtunk, amikor pár éve úgy döntöttek, hogy befejezik, ideje nekik is nyaralóként használni a nyugdíjas éveikben végre a házukat.

És akkor jöjjön a legrosszabb, csak hogy legyen másik oldala is a témának: kezdő szerelmesek voltunk még Gáborral, és soha nem szálltunk meg addig ilyen helyen. Egy budapesti utazási irodában felmarkolt katalógusból hívtunk fel egy helyet, ami azt állította magáról, hogy egy régi présház, ahol a gazda borkóstolót is tart. Felhívtuk, lebeszéltük, lementünk. A helyszínen kiderült, hogy a présház épp foglalt, egy holland házaspár lakja. De van egy másik házuk (este volt mire megérkeztünk, pedig akkor kellett volna odébbállni) ahol épp nem lakik senki. Csodás. Egy hétre terveztük az ottmaradást, egy éjszaka lett belőle. Mikor a fickó megmutatta a házat, boldogan újságolta, hogy szerencsések vagyunk, mert most csak mi leszünk a házban, ezért egyedül használhatjuk a fürdőszobát, ami a szobánkból és a másik szobából nyílt, és egyben volt a wc-vel. El se akarom képzelni, hogy milyen lehet, amikor a szomszéd szoba bérlője használja a wc-t, én pedig a szobámban olvasgatok ép…
Miután elment, gondoltuk összetoljuk az ágyakat, mert a két fal mellett volt két különálló ágy. Igenám, de egyiknek se volt lába, csak téglákon álltak. Sajnos mégis sikerült megmozdítani, és az egyik alatt egy összeszáradt madártetemet találtunk. Éjjel rá kellett eszmélnünk, hogy a valóban csendes kisfalu főutcáján éjjelente százzal robognak végig a kamionok a ház falától két méternyire, ami így sokkal hangosabb, mint a legtöbb budapesti utca. Reggel már a kocsiba pakoltunk be, amikor megérkezett a villanyszámlás, és azt üzente a tulajnak, hogy délután kikapcsolják a villanyt, ha nem megy be befizetni a tartozását. Legalább elmondhatjuk, hogy a szinte az összes buktatóját megtanultuk a falusi vendégszálláson történő nyaralásnak. Annak aki nem ismeri, talán a legviccesebb, valaha a Homáron megjelent üdülős, házbérlős történet Edével. Négy éve Ede egy legenda volt, remélem már nem ad ki házakat!

Így aztán ha ismeretlen helyre megyünk, előtte végigtúrjuk az internetet. Ha valami szörnyűséget műveltek ott a közelmúltban, akkor arról valaki már panaszkodott valahol. Persze nem mindig kell az ilyesminek hitelt adni, de ha csak negatív kritika olvasható a helyről, és egy-egy öndicséret szagú másik, akkor inkább felejtős a történet.

Telefonon előre pontosítjuk:
Ott leszünk-e elszállásolva, ahol a fotók készültek, amiket látunk?
Saját fürdőszoba tartozik-e a szobához?
A tulajdonos a házban lakik-e?
A tulajdonossal közös-e az udvara a háznak?
Ha nem egész házat bérlünk, akkor lesznek-e rajtunk kívűl, elzárható-e a mi részünk?
És mielőtt tényleg birtokba vennénk a helyet, mindig megnézzük a szobát, az ágyat és a fürdőszobát is.
Aztán persze jöhetnek az apró, de fontos részletek: a bográcsozási lehetőség azt jelenti, hogy van bogrács is? Csak mert nem mindig.
kaese.jpgA sétakocsikázási (lovasszán, akármi) lehetőséget a tulajdonos biztosítja, vagy ha nem, akkor hogyan működik? Ilyenről is derült már ki, hogy csak valakinek van egy lovaskocsija a faluban, de fogalma se volt róla, hogy a szomszédja saját szolgáltatásként hirdeti az interneten, de nem akart szomorúságot okozni a gyerekeknek, így ingyen kocsikáztatta őket, és nem volt hajlandó pénzt elfogadni.
Hogy mit jelent a “jól felszerelt konyha”, azt mindenki döntse el maga, de általában se gy Kitchen Aid, se egy szuvidáló gép nincs benne soha, a fene se érti. Amit én mindig viszek magammal, az pár jó kés, egy reszelő, a botmixerem,  pár műanyag tárolódoboz, és egy nagy szűrőkanál. Úgy sem ilyen helyen áll neki az ember élete első macaronjának, de azért nem bánom, ha nem egy fakanál élességű késsel kell a hagymát összevágnom a paprikás krumplihoz.

000010069_0035-panyolajb-1.jpg.jpg
Nyáron nem árt a hűtőre is rákérdezni, mert akadt dolgunk már kis hotelszoba hűtővel a nagy közös konyhában, amibe egy üveg ásványvíz se fért bele, pedig három család szerette volna a dinnyét lehűteni benne. Talán az egy polc a minimum, ami egy családnak jár, de ha több van, akkor mindenki boldog.
Általában ott reggelizünk, de napközben úton vagyunk, és csak este érkezünk. Így én egy ilyen nyaraláson kétnaponta főzök, vagyis kétnaponta főz a család közösen vacsorát, amit másnap is enni tudunk. Bográcsban, grillen, vagy akár a konyhában. Ebédelni pedig mikor hol, egy helyi vendéglőben, vagy a közeli lángososnál, halsütőnél.

Érdekes, hogy viszonylag kevés olyan helybe futottunk eddig bele, ahol akár reggelit, akár ebédet vagy vacsorát lehetett volna kérni. De ahol lehetett, ott kivétel nélkül meg voltunk elégedve. Előre lebeszéltük, hogy mit nem szeretünk, aztán a háziasszony főzött valamit, ami mindig igazán finom, házias fogás volt. Imádom ha rám főznek, nem hiába!

Van tapasztalatotok? Esetleg jó tippjeitek?

Fotók: Panyola.hu és Vista.hu

Utópácolt tarja

utópácolt tarja10Oké, oké, lehet, hogy ilyen nem létezik. Vagy éppen létezik, de én még soha nem találkoztam vele, és valami jó kis szakszó is van rá, amit illene ismernem. Minden esetre mi így szoktuk ezt csinálni, általában tarjával. Utópácolásnak hívjuk, és kb. öt percig tart. Ajánlom kipróbálásra!
Szóval azok a szerencsések, akik kertes házban laknak, vagy nyaralnak éppen, esetleg fel tudnak menni a tetőre grillezni, azok gondolom az estéket a csillagos ég alatt töltik, jéghideg sörrel, fröccsel, vagy limonádéval a kezükben, miközben grilleznek a parázs felett.
Nálunk az vált be, hogy reggel elkészítem azt a salátát, aminek jó ha érik, vagy hűl, mondjuk a krumplisalátát, vagy a káposztasalátát, illetve a lehető legtöbb jeget, vizet, sört, és bort próbálom bezsúfolni a hűtőbe. A tarját pedig akkor veszem ki a hűtőből, amikor a fiúk nekiállnak tüzeskedni. Mire a parázs tökéletes lesz, addigra a hús is szobahőmérsékletűvé melegszik.
Nem sózom előre, csak feldobom a rácsra, és amikor fordítják a srácok, akkor sózzák is egy picit. Amikor kész, akkor öt percre egy műanyag dobozba tesszük, pár kanál páccal meglocsolva. A forró hús kellemesen magába szívja a pácot, de így a pác egyáltalán nem tudja elnyomni a hús ízét, és marad is belőle szaftnak.
Készülhet a nagy magyar klasszikus tarjapác is ily módon: olívaolaj, fokhagyma, magos dijoni mustár, de persze mehet bele méz, zöldbors, bármi. Másik nagy kedvencünk a szójaszósz, méz, chili, szezámolaj és szezámmag kombináció, de ez az áfonyás a nyerő.

Ti is indulhattok a Globus pácmester versenyén, ahol egy remekbeszabott recepttel, családi wellness hétvégét, szuper grillezőt, vagy grillszerszámokat nyerhettek. Július 25 a határidő, addig még lehet csiszolni a recepten pl. most hétvégén is! Hajrá, elő a ráccsal és a faszénnel! (x)

utópácolt tarja04
Csípős-áfonyás tarja

Hozzávalók hat személyre

6 szelet vastagabb tarja
só, bors ízlés szerint
1 dl extraszűz olívaolaj
1 ek citromlé
1 csészényi áfonya (2 dl), ribizli, magozott meggy, stb.
2 pici chili vékony szeletekre vágva
2 ek méz
1 késhegynyi őrölt szegfűszeg
1 kk frissen reszelt gyömbér

Az olajat és a többi páchoz valót egy befőttes üvegbe töltjük, és beleszórjuk a picit megnyomkodott áfonyát is. Nem kell összenyomni, csak egy picit meglapítani, hogy jobban átjárja majd a pác, és egy kicsit kiadja a színét. Lezárjuk a befőttesüveget, és egy percig erőteljesen rázzuk.
A kész húst egy zárható dobozba tesszük, majd erre öntjük a pácot. Átforgatjuk, hogy mindenhol érje, lezárjuk, és öt perc múlva tálaljuk.

Száz év után bezárt a Lukács cukrászda

Képernyőfotó 2012-07-02 - 16.15.04Pontosan száz évvel ezelőtt nyílt meg a Lukács cukrászda az Andrássy út 70 szám alatt. Száz év után halkan, feltűnésmentesen bezárt. Talán nem bírta ezt a gazdasági szárnyalást, talán eljárt az idő felette, talán valami egészen más történhetett, amiről mi, akik szerettük a Lukács tortát, soha nem szerzünk majd tudomást. Esetleg újranyit majd egy másik helyen, bár az elég furcsa, hogy a honlapot is csak úgy magára hagyták, a telefont nem veszik fel, a biztonsági őr pedig “nem tud semmit, bezárt és kész”.
Saját facebook oldalukon sincs egy viszlát, és bár valaki megkérdezte június 25-én, hogy mi történt, választ azóta se kapott. Talán csak páran vettük észre egyáltalán, hogy bezárt. Valóban, a Lukács az utóbbi jó pár évben már halott volt. Mintha ott sem lett volna, mindig volt hely bőven az asztalai mellett, soha nem volt téma süteményrajongó körökben “a Lukács”, és alig lehetett róla bármit olvasni.
Igen, drága volt. Két süti, két kávé, egy-egy ásványvíz, és bizony ötezer alatt nem kaptunk számlát. Nem az a hely volt, ahova minden vasárnap beültünk, miközben az Andrássy úton korzózunk, és nem láttam benne órákon át trécselő kismamákat a játszótér után, és a múlt szépségeit megtárgyaló nagymamákat se délutánonként. Viszont a sütemények szerintem isteniek voltak: tömény csokoládé, valódi vaj, vanília, minden, amit az ember elvárna egy ilyen patinás helytől, ahol még márványból vannak a kisasztalok. Budapest állítólag világváros, aminek az Andrássy út a legszebb útja. Itt helye lenne egy drága cukrászdának is, ahol nem ismerik a margarint, ahol jó a fagyi, ahol kedves a kiszolgálás. De beülni egy olyan helyre, ahol senki sincs, ahol a felszolgáló halálra unja magát, és még drága is, senkinek nincs kedve.
Így érezte Medwe is tavaly, amikor a Múzeumok éjszakáján, a mindenhol tömött vendéglátóhelyek helyett inkább megpróbálkozott a Lukáccsal.
Képernyőfotó 2012-07-02 - 16.15.18Természetesen leginkább gyerekkoromban jártunk a Lukácsba, amikor éppen a bugyuta Különlegességi cukrászda névre hallgatott, de a minőség jó volt, az árak pedig igencsak megfizethetőek, igaz, akkor éppen nem létezett ez a piacgazdaságnak nevezett valami, ami magasan tartja az alapanyagárakat, a bérleti díjat, és leginkább az adókat.
Én minden esetre nagyon sajnálom. Talán ismerniük kellett volna a marketinget, és nem csak abban bízni, hogy majd csak megérkeznek a vendégek. Talán mégiscsak lehetett volna olcsóbb, talán… Talán eljárt felette az idő, és az ilyen békebelinek nevezett helyekre már nincs szükség.

Saját honlapjuk szerint:
Történelem:
A Lukács Cukrászda 1912-ben nyitotta meg kapuit Budapesten, az Andrássy út 70. számú impozáns épületben. A Lukács név ekkorra már nagy ismertségre tett szert az ezt megelőző tíz évben egy kisebb üzletben..
A XX. század első felében, népszerűségének csúcsán, a pesti felsőbb körök elismert és látogatott helyévé vált, mivel termékei kielégítették a legkényesebb ízlésű vendégkört is. A II. világháború után „Különlegességi Cukrászda” néven vált ismertté, és sikere még a 70-es, 80-as években is kitartott… A rendszerváltás után a hanyatlás évei következtek, majd új tulajdonosa, a CIB Bank 1996-ban teljesen felújította, ám ekkor már sokat vesztett hajdani fényéből és nagyvonalú pompájából.

Manapság:
Napjainkban a cukrászda a lehető legnagyobb körültekintéssel került felújításra. Korábbi ragyogása és hírneve visszatért, újra igazi ékköve Budapestnek. Varázsa hosszú álomból ébredve született újjá. Az aranyozott felületek újra szikráznak, a brokát kárpitok a legnemesebb tapintásúak, a márvány felületek hűvös eleganciát sugároznak. A cukrászda mára egyik legtökéletesebb képviselője Budapest azon helyeinek, ahol az elmúlt század eleganciája korszerű kényelemmel és igazi stílussal ötvöződik.

Természetesen e nemes környezethez a termékek is illeszkednek: a frissen készült fényűző cukrászkülönlegességekhez csupa természetes alapanyagot használunk. Számunkra kizárólag a tökéletes lehet elég jó – a különféle porok, mixek használata elképzelhetetlen. A remek sütemény-kreációkhoz nagyszerűen illeszkednek kávéspecialitásaink, melyek egyedi pörkölésű Arrabica kávéból készülnek. Mindemellett mellett nagyszerű reggelik és könnyű ebédek szolgálják azt, aki korgó gyomorral tér be hozzánk!
 lukacs1  
Az 50+ oldalon olvashatunk többek között az akkor újnak számító kanadai tulajdonosról. Kár, hogy nem váltak valóra az álmai!

Az új tulajdonosok egyike, a kanadai séf, Devin Ticmanis teljesen véletlenül lett a legendás cukrászda tulajdonosa. Toronto majd London előkelő éttermeiben pallérozódott, több Michelin csillagos vendéglátóhelyen is megfordult. Főzött a Royal Albert Hallban, a skandináv mintára épített jégvendéglőben a Below Zero-ban vagy éppen a helyi arisztokraták által kedvelt Reform Clubban. Ekkor érlelődött meg benne az elhatározás, hogy saját tulajdonú, minőségi éttermet hozzon létre. Londonban találkozott jelenlegi partnerével, így lett Budapest a lehetséges helyszín. A megfelelő ingatlan keresése közben került képbe a Lukács cukrászda, amely elsőre meglehetősen lehangoló volt, de a még nyomokban felfedezhető évszázados pompa magával ragadta. A korábbi bérlők szerződése éppen lejárt, ahogy mondják: a legjobbkor volt a legjobb helyen…
Érezte: nem teheti meg, hogy szakít a Lukács cukrászda közel százéves hagyományaival, és átalakítva az egészet nem csinálhat belőle elsőosztályú fine-dining éttermet, hiszen a hely olyan külső és belső adottságokkal rendelkezik, amelyekhez foghatót Londonban, Párizsban vagy éppen New Yorkban sem lehet találni. Ezért eldobta az eredeti elképzeléseit, és hat hónap alatt, a múzeumokban és irattárakban fellelhető dokumentációk alapján az eredeti állapotnak megfelelően újraépítették az egészet. A cél az volt, hogy visszahozzák a régi idők fényét, és végül is a nyugat-európai fővárosokban se sok olyan cukrászda-kávézó van, ahol 24 karátos arannyal vannak befuttatva a falak…
Fotók a Lukács saját honlapjáról

Itt pedig két elképesztően gyönyörű panorámafotó a Lukácsról. Köszönjük Imre Krisztinának!

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!