Fűszer és Lélek

Hegyaljai merguez

kolbasz.jpgRégebben is töltöttünk kolbászt itthon, de általában fel is füstöltük. Mióta a gyerek allergiája miatt oda kell figyelnünk, hogy véletlen se legyen az ételében glutén, már a kis, sütnivaló kolbászokat is mi készítjük itthon, egyszerre letöltünk 3 kilót (ennyi fér a töltőbe) és lefagyasztjuk.  Kicsit munkásabb, de sokkal jobb megoldás a boltinál, és ami a legfontosabb, csak az kerül a kolbászba, amit beleteszünk.
A merguez egy Észak-afrikai kolbászféle eredetileg természetesen bárányból készül. A merguez név berber eredetű, de ugyanazt jelenti, mint az arab mirkas. Imádom, bárányból is, növendék birkából is, de a realitás talaján maradva a marha-sertés keverék se rossz megoldás Magyarországon. Talán nem is annyira a hús a lényeges benne, mint a füstös ízű, édes, sült paprika, a római kömény és a fokhagyma. És ha már édes-füstös paprika, akkor miért ne mehetne bele egy kis édes tokaji is? Nem éppen arab hozzávaló, de a receptek ugye nem azért vannak, hogy pontosan betartsuk őket?!

kolbasz1.jpg
Kolbászolós hétvégénk volt Mádon, a Barta pincében, adott volt a bor, jutott a kolbászba is rendesen, pláne, hogy vendég borász is érkezett vendégborokkal, méghozzá Szilágyi Laci a tokaji Gizella pincéből. Ilyen főzős borozós szeánszokat minden hónapban rendezünk, legközelebb február 18-án szombaton a Furmint Február jegyében készítünk olyan ételsort, amihez furmintot is használunk, és az biztos, hogy a főétel közkívánatra csülök lesz.

kolbasz4.jpg

Hegyaljai merguez

1,2 kg marhacomb
1,2 kg sertéscomb
0,5 kg sertés natúr szalonna

3 db kaliforniai paprika

2 kk őrölt római kömény
2 kk őrölt fahéj
4 ek édes pirospaprika
1 ek chilipehely
2 ek cukor
só és feketebors ízlés szerint
6 gerezd fokhagyma lereszelve

1,5 dl édes tokaji bor (szamorodni)

A töltéshez vékonybél

A húsokat leinaztuk, majd késsel egészen apró kockákra vágtuk a szalonnával együtt. Ezt kb. úgy kell elképzelni, mintha tatárhoz aprítanánk késsel a húst. Nagyon apró lesz, de azért nem olyan, mintha darálóval estünk volna neki. Ez a kolbász munkás része, időigényes, és sokan meg is riadnak tőle, így ha csak ezen múlik, akkor nyugodtan tessék ledarálni.
A felaprított húst összekevertük a fűszerekkel és a cukorral, majd betettük a hűtőbe.
A kaliforniai paprikákat a gázrózsán megsütöttük, majd egy nylon zacskóba tettük, hogy a saját gőzében megpuhuljon, és a héja könnyen lehúzható legyen. Miután lehúztuk a héját, kiszedtük a magházát, és leöblítettük, majd apró kockákra vágtuk ezt is, végül betettük egy szűrőbe, hogy lecsöpögjön róla a felesleges lés, és hagytuk lehűlni.
Végül gyors mozdulatokkal összekevertünk minden hozzávalót, lassan adagolva hozzá a bort. Próbaként egy húsgolyónyi adagot serpenyőben kisütöttünk, így éreztük, hogy egy pici fahéj még mehet bele, és tettünk hozzá csípőset is, majd bélbe töltöttük.
Profi vendégeink voltak, nem először töltöttek kolbászt, így az ő javaslatukra először lepirítottuk a kész kolbászokat egy serpenyőben, majd 150 fokos sütőbe tolva sütöttük készre.

A facebookon is kolbászolunk!
kolbasz3.jpg

Csípős és ropogós

Madarakat hallok hajnalban csicseregni, és hétágra süt a nap. Ez annyira bíztató! Lesz itt tavasz, az már biztos! Most épp kezdünk belemenni abba a nem rövid időszakba a piacon, amikor egyre kevesebb ősszel szüretelt zöldség és gyümölcs kapható, de a tavasziak még nagyon-nagyon messze vannak. És a helyzet csak fokozódik.

Az alma és a körte kezd egyre drágább lenni, a mandarin egyre szárazabb, és milyen messze van a cseresznye még. Február végén annyira fogom ezt utálni, hogy az nem igaz!

Nincs más lehetőség, olajjal vagy zsírral kell vígasztalnunk magunkat, és sok kolbászt főzni a nyáron eltett lecsóba!

Télen gyakran foglalom imába az indiaiakat, amiért kitalálták a csicseriborsólisztben való sütést. Olyan ropogós, olyan más így minden, még a sima krumpli is. Hívhatjuk pakorának is, de maradhatunk a tócsninál ha az jobban tetszik, egyik sem igaz.

A pakorába tulajdonképpen bármilyen zöldség tehető, kedvencünk a krfiol a brokkoli és a csicseriborsó, de a póréhagyma vagy éppen a sárgarépa sem utolsó. Most sárgarépa volt itthon és egy csomó újhagyma, úgyhogy abból készítettem. Jó csípősen, fűszeresen, így el is tüntettünk egy hatlmas adagot a barátnőimmel egy film alatt.

csicseri.jpg

Hozzávalók:

8 szál közepes sárgarépa

1 csomó újhagyma

20 dkg csicseriborsó liszt

2 gerezd fokhagya

0,5 kk chilipor

2 kk őrölt koriander

2 kk őrölt római kömény

2 1/2 kk só

2-2,5 dl hideg víz

A sárgarépát nagylyukú reszelőn lereszeltem, az újhagymát a zöld szárárval együtt vékony karikákra vágtam. A csicserilisztet elkevertem a fűszerekkel, a vízzel és belereszeltem a fokhagymát is.

Belekeverem a zöldségeket a masszába, és forró olajban kis kanalanként megsütöm. Fontos, hogy az olaj valóban forró legyen, különben tojás nélkül könnyen szétesik.

Magában se rossz, de egy jó házi paradicsomszószba vagy tejfölbe mártogatva még sokkal finomabb. Mi körte chutheyt ettünk hozzá.

A tejet és a káposztát el is felejthetjük

Tavaly évvége felé futotta körbe újra az internetet a minőségi éhezésről szóló hír, ami évről évre felbukkan az élelmezés világnap környékén.

Az adatok szerint körülbelül százezer embert érint Magyarországon az éhezés, vagyis az, hogy valaki naponta nem jut elegendő élelmiszerhez a Magyar Élelmiszerbank Egyesület szerint.

Az úgynevezett minőségi éhezés, azaz amikor egy ember nem jut elegendő nyomelemhez, vitaminhoz, vagy húshoz, húskészítményhez, vagy az ezeket helyettesítő egyéb fehérjéhez, már 1-2 millió embert is érinthet Magyarországon. Aki minőségi éhező, az nem éhezik a szó valós értelmében. Hozzájut a szükséges kalóriához, sőt, még annál többhöz is.

Ez nagyon durva szám! Főleg annak tükrében, hogy becslések szerint hazánkban 394000 háztartási élelmiszerhulladékot dobunk ki. (Egyik újévi fogadalmam az volt, hogy sokkal jobban odafigyelek arra, hogy ne dobjunk ki ételt. Sajnos hajlamos vagyok a piacon túlzásokba esni zöldségfélék vásárlásakor, és van amikor a hűtőben tönkremegy valami úgy, hogy hozzá se nyúltunk. Nagyon szégyelem ezt, elképesztő pazarlásnak tartom!)

Az Agromonitor cikke szerint pl. a káposzta és a tej vitamintartalma csupán az öt százaléka az ötven évvel ezelőttinek. Ha ez igaz, és miért ne lenne az, akkor tejet és káposztát szinte nincs is értelme vásárolni, hacsak tényleg nem garantáltan ökológiai gazdaságból származik, ahol betartják a vetésforgót, visszaforgatják a komposztot, nem használnak műtrágyát és a savasesőtől is megóvják a földet. Na jó, ez utóbbi csak vicc volt sajnos.

 
Ásványi anyag és mikroelem tartalom
 
Csökkenés 1966 – 1990
Maradt 1990
Búza
50,00%
50,00%
Árpa
62,30%
37,70%
Kukorica
81,40%
18,60%
Répafélék
25,00%
75,00%
Vitamintartalom
 
Csökkenés 1966 – 1990
Maradt 1990
Borsó
50,00%
50,00%
Tej
95,00%
5,00%
Káposzta
95,00%
5,00%
Sárgarépa
40,00%
60,00%
Forrás: A zöldség és a gyümölcs már nem a régi (2004.05.04. The Ecologist)
 
Egy 1985 – 96 között végzett külföldi tanulmány is a fentieket támasztja alá, és jelzi, hogy országhatárainkon túl sem jobb a helyzet:
 
Ásványok és vitaminok mg-ban  100 g élelmiszerben
Vizsgált
anyagok
Eredmény 1985
Eredmény 1996
Különbség
Brokkoli
kalcium      folsav magnézium
103               47                 24
33                 23                 18
-68%             -52%             -25%
Bab
folsav magnézium    B6 vitamin
39               26             140
34                 22                 55
-12%             -15%             -61%
Burgonya
kalcium magnézium
14               27
4                   18
-70%             -33%
Sárgarépa
kalcium magnézium
37               21
31                   9
-17%             -57%
Spenót
magnézium     C-vitamin
62               51
19                 21
-68%             -58%
Alma
C-vitamin kalcium     folsav
5                   8                 23
1                     7                     3
-80%             -12%             -84%
Banán
magnézium    B6 vitamin kálium
31             330           420
27                 22               327
-13%             -92%             -24%
Földieper
kalcium           C-vitamin
21               60
18                 13
-14%             -67%
 
Forrás: 1985 Geigy Gyógyszerkonszern. 1996 élelmiszerlabor Karlsruhe/Sanatorium Oberthal

Ez egy másik tanulmány, kicsit azért árnyalja a képet, de sajnos ennek sem örülhetünk, minden esetre kicsit jobb talán:
 
De akkor mi a megoldás?
Elnézést, de csak kérdéseket tudok feltenni, azokat se biztos, hogy jókat.
 
Hitegethetném magam azzal, hogy majd szedünk vitamint, de nemrég olvastam pont a “drága vizelet” problémáról, ami azt jelenti, hogy hiába szedünk vitaminokat, ásványianyagokat, azok egyszerűen képtelenek normális arányban felszívódni az emberi szervezetben, így csak távoznak a vizelettel.
 
Remek. A kör bezárult.
 
Nem tudom mi a megoldás, talán az, ha emberek sokkal nagyobb hányada kezdene tudatosan foglalkozni az élelmiszerek minőségével. Akkor talán sikerülne nyomást gyakorolni a mezőgazdaságra, az élelmiszeriparra. De igazából csak nagyon kicsi esélyt látok erre.
A legtöbb ember, ha szóbakerül az elfogyasztott élemiszerek pocsék minősége, rögtön összeesküvéselméletre gyanakszik. Egyszerűen nem hiszik el.
 
Természetesen a biopiacokat mindig is csak egy nagyon szűk réteg látogatja majd. Először is kevés van belőlük, másodszor nem tudnak versenyezni a hipermarketek áraival.
Ennek ellenére azt gondolom, hogy mindenki sokkal jobb minőségű élelmiszert érdemelne. De legalábbis az információt arról, hogy mi is az amit megeszik, amivel a gyerekét eteti. A választás lehetőségét.
 
Csak hogyan?
 

Holnap főzök is, ígérem!

Kaptam egy levelet a témában, azt hiszem mindenkinek hasznos, hihető és érdekes gondolatokkal. Elég sok mindent megmagyaráz, azt is, hogy miként lett magasabb a növények víztartalma, és ettől hogyan lett valóban alacsonyabb bizonyos tápanyagtartalma.

Tisztelt Fűszeres Eszter!
Nevem Dr. Dernovics Mihály, a Budapesti Corvinus Egyetem Élelmiszer-tudományi Karán az Alkalmazott Kémia Tanszék docense vagyok. A legutóbbi, tejről – káposztáról – vitaminokról szóló cikkéhez szeretnék pár hozzászólást fűzni:
1/ Az elmúlt 30 évben az élelmiszeranalitika ugyanolyan mértékben fejlődött, mint minden más technológiai eljárás. „Húsbavágó” példával: ha az ember feleségénél gyanús csomót találnak, nem mammográfiára futunk, hanem PET-CT után kiáltunk. Ebből fakadóan a régi mérési eredmények sajnos nem feltétlenül megbízhatók.
2/ Az intenzív mezőgazdaság azzal is járt, hogy a piaci növényi élelmiszerek víztartalma jelentősen (30-40%) megnőtt. Ennek több oka van attól kezdve, hogy vizet zöldségárban eladni nem olyan rossz üzlet, másrészről a mesterséges öntözés eleve több vízfelvételt eredményez. Mindez abban ölt testet, hogy mondjuk a piaci saláta víztartalma 94%-ról 96%-ra ugrott, ami szárazanyag-tartalomban 6%-ról 4%-ra való esést jelent: 33%-nyi csökkenés! Ez persze a fogyókúrázóknak jó…Ha ezek után a nyers zöldségre nézzük a vitamintartalmat, még szép, hogy csökkenést látunk.
3/ A cikkből és a kommentek egy részéből az jön le, hogy a vitaminos étrendkiegészítők felszívódása nem olyan jó. Hmmmm, ha ez így lenne, akkor nem csökkenne drasztikusan a nyitott gerinccel születő gyermekek száma, amikor a mamák még a fogantatás előtt B9 készítményeket szednek. MESTERSÉGES, IPARILAG ELŐÁLLÍTOTT B9-ről beszélek! Feloldva a talányt: az, hogy melyik vitamin milyen mértékben szívódik fel, alapvetően három dologtól függ: az adott egyén bélflórája, az adott vitamin vitamerje (pl. B9 vitaminból legalább 4 alfajta, úgynevezett vitamer ismert), ill. az együtt fogyasztott egyéb élelmiszerek. Sajnos nem szabad általánosítani.
4/ A bioélelmiszerek propagálása, főleg kis hazánkban, ahol csak most kezdik el valamilyen mértékben műszeresen is ellenőrizni, bio-e a bio, veszélyes hozzáállás. Akkreditált jegyzőkönyvvel rendelkezem egy olyan, tavaly tavasszal bioboltban vásárolt, német gyártmányú biokakaóporról, amelyben az aflatoxin (karcinogén, mutagén) szint határérték fölött volt. Attól, mert papíron dokumentáltan valami bio, sajnos nálunk (és a mérés szerint máshol sem nagyon…) nem biztos, hogy az élelmiszer jobb, értékesebb, biztonságosabb lenne.

Tudom, hogy agyonrágott közhely, de a legegészségesebb táplálkozás még mindig a változatosságon nyugszik.

Tisztelettel:
Dr. Dernovics Mihály

Egy gépi mosogatás 124 forintba kerül

 

Kell-e mosogatógép? Számomra egyértelmű, hogy kell.
 
Megéri-e a mosogatógép? Ha hét évig használod, és közben nem romlik el, akkor simán kitermeli saját magát.
 
Érdemes-e rákölteni, ha ilyen lassan hozza vissza az árát? Mindenképp.
Szabadidőt nyersz, ami a legdrágább manapság.
 
Hét év alatt pontosan 1207,5 órát, vagyis több, mint 53 teljes napot nyerek.
 
Ö T V E N H Á R O M   N A P   S Z A B A D S Á G ! Több, mint egy teljes hét évente!!!
 
A hét évet azért írtam, mert az előző mosogatógépünket a kisfiam megszületésekor vettünk, vagyis 7,5 éve. Eddig tökéletesen működött, nyáron vittük le Erdőbényére, de szerelőt kell majd hívni hozzá, ugyanis a felső spriccelőkarja nem csatlakozik rendesen. Eddig nem kellett javítani szerencsére, de nem tudom mennyibe kerül majd a szerelése, megéri-e egyáltalán, vagy elajándékozzuk olyannak aki vagy meg tudja szerelni, vagy érdemesnek találja költeni rá.
 
Én szinte minden nap főzök, a férjem és a gyerek is itthonról visz egész napra ételt magával, vagyis a műanyag dobozokat is el kell mosogatni, és rendszeresen jönnek vendégek, alkalmanként húszan is. A lényeg, hogy nincs olyan nap, amikor ne használnám a gépet, csak ha elutazunk, de úgy számolok, mintha minden nap menne.
 
 Az új mosogatógépünk is A+++-os energiaosztályú, ez nagyon fontos volt nekem. Ez azt jelenti, hogy az energiafogyasztása 1,06 kWh, a vízfogyasztása pedig 12 liter alkalmanként. Az ára 99.000 forint volt (Egy szépséghibás, a tetején megkarcolódott darabot sikerült levadásznunk harminc százalékkal olcsóbban, de nálunk ez nem látszik, mert a konyhapult takarja.)
 
A víz ára köbméterenként 243,71 forint, tehát egy gépi mosogatás, ami 12 litert használ, 2,92 forintba kerül. Ebben természetesen nincs benne az éves alapdíj, ami: 0 m3-nél nagyobb, de legfeljebb 7,5 m3 napi átlagfogyasztás mellett évente 14,880 Ft + 27% áfa.
A vízdíj a havi 7,5 m3-el számolva csak 5,44 Ft.
 
Az áram az Elmű díjkalkulátorával számolva:
Energia díj: 41 
Rendszerhasználati díj: 192 
VET 147. §-a alapján fizetendő pénzeszközök: 3 
Energia adó: 0
Nettó végfelhasználói díj: 236
ÁFA (27%): 63
Bruttó végfelhasználói díj: 299 forint/ mosogatás
 
De közben felhívták a figyelmem, hogy "Az áram kalkulátorba pedig a havi fogyasztást kell írni. Havi 200 KW esetén ez kb 50 Ft/KW. Ez már barátságosabb. :-)"
 
Mosogató tabletta: 22 forint/ mosogatás
 
Mosogatógép só (ezt használok még, öblítő folyadékot nem) 7 forint/mosogatás.
 
Tehát egy gépi mosogatás költsége: ca. 65 forint + mosogatógép amortizáció hét évre számolva, napi 39 forint.
 
Vagyis összesen 124 forintba kerül naponta a gépi mosogatás.
 
És most jön a megfizethetetlen rész kibontása 🙂
Ha ezt az összeget állítom szembe azzal az 53 nappal, amikor társasjátékozhatunk a gyerekkel, vagy csak egyszerűen sétálhatunk egyet, akkor azt kell mondjam, hogy ingyen van a mosogatógép.
A kézi mosogatással szándékosan nem hasonlítom össze, mert bár nem folyóvízzel mososgatok, amikor kézzel teszem, mégis folyóvízben öblitem el az edényeket. A vizet nálunk gázbojler melegíti, úgyhogy egészen biztosan kb. Annyival kerülne többe a mosogatásom (vagy aktuálisan a férjemé vagy a fiamé), mint amennyi a mosogatógép amortizációja.
Amin meglepődtem a számolás közben, hogy az áramdíj milyen aránytalanul nagy a vízdíjhoz képest.

 

Egy tök jó poszt a témában. Kézi vs. konyhai mosogatás.

Olcsó vacsora 345 forintból

 

Egyszer valahol be kellett vallanom, hogy mi az az étel, ami ciki, de szeretem. Akkor elárultam, hogy évente kétszer valami furcsa kényszert érzek, hogy egy lepukkant étteremben rántott trappista sajtot egyek vagy rosszul főzött rizzsel, vagy mirelit sültkrumplival. Bocsánat.
 
Van viszont másik is, igaz, azt soha nem eszem, de mindig összefut a nyál a számban ha hallom. És ez a „mézes-mustáros” kifejezés. Pár éve egy reklámban is futott valami félkész étel, és egyik kisfiú azzal dicsekedett, hogy náluk az lesz a vacsora. Mézes-mustáros. Gondolom csirkemell filé. Na mindegy, odáig soha nem jutottam, hogy vegyek egy ilyet, de bevallom, imádom, a mézes-mustáros dolgokat.
Ilyen a karfiol is, és elképesztően finom!
 
Ismét egy olcsó vacsora következik.  Tegnap a Hunyadi téri piacon vásároltam.
 
Fejenként 345 forintot költöttem, és ebben benne van egy egész csirkecomb is. Ez volt a drágábbik fele. Nem túl nagyok, lemérte őket a hentes, mindegyik 240-250 forint között volt darabonként.
Vettem még egy kisebb fej karfiolt 150 forintért (szezonja van, most a legolcsóbb!), és egy póréhagymát szintén 150-ért. Otthon volt két fej hagymám, max. 60 forint, fél fej fokhagyma, az 50. 4 ek. Mustár az 20, 2 ek méz 50, kevés étolaj az 15. Só, bors, legyen 5.
Nekünk ehhez nem kellett rizs, de ha valakinek kevés a karfiol (megértem) akkor is megvan bőven 400 forint alatt a vacsora, ha főz mellé egy rendes adag rizst.
 
Hozzávalók 4 személyre:
 
4 db egész csirkecomb
1 közepes karfiol
1 póré
2 fej vöröshagyma
6 gerezd fokagyma
4 ek mustár (ha lett volna magos, az még jobb lett volna)
2 ek méz
pár csepp citromlé (ha van otthon, nyugodtan mehet egy kanálnyi, nekem nem volt)
3 ek étolaj
só, bors, csipet őrölt szerecsendió
 
A csirkecombokat sóztam, borsoztam, és kevés vizet aláöntve, lefedve előbb a bőrös felét, majd a sima felét is megsütöttem. Mikor már majdnem elkészült, belereszeltem egy gerezd fokhagymát, öntöttem alá fél deci vite, majd elfőztem.
Közben a hagymákat felkarikáztam a fokhagymával együtt. Olajon kevés sóval nagyon kis lángon puhára pároltam. Hozzadtam a mézet és a mustárt, sóztam, borsoztam, meghintettem a szerecsendióval, és annyi vizet adtam hozzá, hogy krémes állagú legyen.
Egy nagy fazékban vizet forraltam. Ebbe dobtam a pici rózsákra szedett karfiolt, amt nem főztem rommá, csak épp roppanósra, de ez ízlés kérdése. A leszűrt karfiolt a hagymás mártáshoz kevertem, kicsit felforrósítottam és a csirkecombbal tálaltam.

 

Derítik, finomítják, beállítják az illatot és az ízt

Olívaolaj hamisítás 2. rész

Hogy is megy ez? 

Az olívaolaj-szektorban többféle megoldás is létezik a dolgok megszépítésétől a hamisításig. Nézzünk egy erősen leegyszerűsített felosztást. Kishalnak számít egy nagyobb felvásárló, aki helyi, de nem túl ellenőrzött beszállítókkal dolgozik; ha van saját ültetvénye, az kicsi, és valójában már csak palackoz és címkéz. Ebben az esetben már a piaci és anyagi előnyök felé halad a márka, de még egész megbízható olajat kínál. Az üvegben az van, amit ráírnak (termelő, fajta) de az olaj legfeljebb középszerű.
 
Aztán vannak a nagyobb cégek, akiknek a beszállítói köre egy egész országrészre vagy egy országra terjed ki, esetleg beszállítójuk az említett kishal is. Itt az olaj minőségére vonatkozó kontroll már elég halvány; sok esetben olyan ócska olívaolaj érkezik be innen-onnan, hogy finomítani, deríteni kell stb., hogy valami egységes terméket kapjunk. Végül vannak a multik, sokuk a világpiac élbolyában. A fogyasztót ilyenkor szoktam elkeseríteni. Mégis mit várunk több száz millió palackos évi forgalomnál? Naplementében szüretelő parasztokat, akik kézzel válogatják a bogyókat? A multicégekhez már mindenhonnan áramlik az olaj. Mivel ezek a márkák világszerte olajéhséget okoznak, egyre újabb olajforrások után néznek. Legjobb példa erre egy igen ismert, olasz címkéjű termék. Eleinte spanyol segítség érkezett, persze egyre roszabb minőség, hiszen a szállítókat literre fizetik, nem minőségre. Később már bevontak egy-két észak-afrikai területet is, mára pedig a lehető legtöbb Földközi-tenger környéki országból „húzzák be” az olajat. A ki tudja hányféle fajtájú bogyóból készült és összeöntött olaj hatalmas tankhajókon érkezik az európai kikötőbe. A papírokat már a tengeren „megmossák”; mire kiköt a rakomány, az olaj már EU-s származású.
 
Az ilyen alapanyag több sebből vérzik, de most csak egyet vegyünk figyelembe: az Unión kívül nem érvényesek az EU-s mezőgazdasági megkötések, vagyis az EU-ban már korábban betiltott műtrágyát, rovarirtót, gyomirtót és egyéb veszélyes növényvédőszereket alkalmazó termelő vígan gyártja az olajat, amit lehet, kihoz az ültetvényből és a termésből is, hiszen csakis a mennyiséget tartják szem előtt. Nem kell betartani  a védőszerekre vonatkozó kivárási időt, sokszor egy-két nappal szüret előtt még vegyszereznek.
De tegyük fel, hogy az olívaolaj előállításakor valóban nem használtak hőt, oldószert (pl. hexánt), és nem silány minőségű olívapogácsa-olajat készítenek. De a tömegtermelés az ízen is nyomot hagy. A multicég finomítójába beérkező x millió liter olaj egy része már „megtört”, avas, bomlásnak indult.
 
Ekkor kezdődik a kémia. Derítik, finomítják, beállítják az illatot és az ízt. És a savtartalmat, ugyanis egy EVOO-nak 0,8 % alatti oleinsav-tartalommal kell rendelkeznie. Természetesen a beáramló olajok között vannak erősebb savtartalmúak is, amiket persze egységesen a határérték alá kell szorítani. Mivel a jelenlegi szabályozás értelmében az az olívaolaj számít extra szűznek, aminek a savtartalma 0,8 % alatti, ez a kitétel már  teljesült is. A másik követelmény, hogy kizátólag mechanikai eszközökkel, hő használata nélkül kell kinyerni az olajat. És ezt ki ellenőrzi mondjuk Marokkóban, vagy Törökországban?
 
Azokról a tengeren elfogott tankerekről már ne is beszéljünk, amik papíron EU-s olívaolajat szállítanak, a tartályokban azonban kis-ázsiai, higított mogyoróolaj lötybölődik. Az előállítást, a származást és a minőséget igazoló papírok kereskedelme tehát virágzik.
Az olívaolaj-bizniszben mindig volt pénz, de a közelmúltban annyira meglódult ez a buli, hogy a szervezett bűnözés is szívesen betársult az egészséges életmód népszerűsítésébe, így legálisan lehet kábítószerből, szerencsejátékból stb. származó pénzt mosni. Az olívaolaj‑szektort viszont a termelő államok kormányai is ösztönzik − innentől már könnyű összerakni, ki jár jól az állami támogatások megállapításakor.
 
A szakma egyik kézikönyve szerint a világ olívaolaj-termésének  mindössze 2‑3%-a esik az extra szűz kategóriába, és ki tudja, ebből mennyi felel meg ténylegesen az EVOO kategória minden követelményének.
 
Itthon pedig jó szívvel és tudatlanul árulják a több országból kitiltott olívapogácsa-olajat (más néven sansát vagy pomace-t), nemritkán 2000 Ft-os literáron. Pedig ezért az árért már igazi extra szűz olívaolaj is kapható.

A cikk első része itt olvasható.

Az olívaolaj hamisítás nagyobb üzlet, mint a heroin

Nem lepődtem meg, amikor Tóth Gusztáv egy spanyol vacsorán azt mondta, hogy az olívaolaj hamisítás több pénzt hoz mint a heroin kereskedelem. Néha olyan érzésem van, hogy csak Jamie Oliver ellocsol annyi extraszűz olívaolajat, amennyit Európában megtermelnek. Pont ezt ne hamisítanák?
 
 
„Én csak extra szüzet használok…” – hallom gyakran a némi sznobizmussal és  büszkeséggel panírozott mondatot a „tudatos vásárlótól”. Pedig ebben sajnos még semmi tudatosság nincs. De mitől is nem olívaolaj az, amire az van írva, hogy „Extra Virgin ”?
Ne legyenek illúzióink az olívaolajjal kapcsolatban.
A borhoz, a sajthoz és egyéb élelmiszerekhez hasonlóan számtalan módon hazudnak róla és hamisítják. Egy hónapja sincs, hogy az egyik spanyol olívász barátom (akinek az olaja egyébként a világ élvonalában mozog) kendőzetlenül és tömören mondta, hogy az „otthon” kapható EVOO-k (Extra Virgin Olive Oil, a szakmában ez a hivatalos rövidítése az extra szűz olívaolajnak) kb. 70 %-a alacsony minőségű, pancsolt, de minimum bizonytalan eredetű.  Olaszországban még rosszabb a helyzet, és ez főleg az exportnál derül ki – friss felmérések szerint öt olasz (értsd: olasz címkéjű…) olajból négy átverés, így vagy úgy (http://www.oliveoiltimes.com/olive-oil-business/europe/made-in-italy-olive-oil-investigations/23505). Mi pedig itthon leemeljük a polcról a bevált márkánkat, és elégedetten sóhajtunk: megint az egészségünkre áldozunk.  Tévedés. Csak pénzt raktunk egy igen kiterjedt, maffiaként tevékenykedő hálózat zsebébe.
 
A szakmában teljesen hétköznapi tény, hogy a világpiac erősebb olasz márkái régóta alacsony minőségű spanyol tömegolajból dolgoznak, amit olasz címkével látnak el. Ha a hétköznapi ember ezt megtudja, a spanyol olajat ócska tömegárunak gondolja. Azonban az általánosítás ebben az esetben is helytelen. Az évi 1,2 millió tonna olívaolajat előállító és ezzel a mennyiséggel világelső Spanyolország − pont a nagy számok törvénye miatt − számtalan olyan kisebb-nagyobb termelővel is büszkélkedhet, akik könnyedén jutottak be a bolygó 200 legjobb EVOO-ját felvonultató és évente friss adatokat közlő Flos Olei kézikönyvbe – amit olasz szakértők írnak. A kötetben nem ritkák a 95-97 pontos spanyol olajok. 98 pontot, ha jól tudom, még nem adtak ki senkinek. Tehát városi legenda, hogy „a spanyol olaj nem olyan jó, mint az olasz”. Másrészt ha valaki azt hiszi, hogy nagy olasz márkák közül válogat a boltban, akkor jó eséllyel spanyol (lassan inkább afrikai…) olajat fogyaszt. Mind a spanyol, mind az olasz oldalon vannak piacvezető „nagymárkák”, én mindenkit intenék tőlük. Ha jó olasz olívaolajat szeretnénk, itthon is válogathatunk egy olasz úr kínálatából.

Mindig hangsúlyozom, hogy keressük a csomagoláson a termelőt, a termőhelyet és a bogyó típusát (3T szabály). Régen rossz, ha valahol ez szerepel: Származási hely: EU. Ez mindenképpen gyanús, hiszen ebben az esetben nem minden ok nélkül van elhallgatva a termelő, a hely és a fajta, tehát a termék valószínűleg pancsolt és több helyről összevásárolt.

A snack országában élünk

A magyar anyukák szerint pocsék a menza kaja. Nézőpont kérdése, ugyanis nálunk ebéd sincs az iskolákban. Az van, amit a dobozba rakok. Vagy megeszi, vagy nem. 

0
false

18 pt
18 pt
0
0

false
false
false

/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Table Normal”;
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:””;
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:12.0pt;
font-family:”Times New Roman”;
mso-ascii-font-family:Cambria;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:”Times New Roman”;
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Cambria;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;}

Országos szintű probléma, és akkor nem kis dolgot feszegetek, hogy itt, nincs “rendes” ebéd! 13 éve “rakom a luch”-ot, vagyis csomagolok. Rakom a lunch-ot, vívom a harcot, mert a lunch sokszor úgy jön haza, ahogy elment…érintetlenül. Persze a gyerek apja azt mondja “Nem érdekes mit szeret az a kölök, ha éhes, majd megeszi. Majd rájön milyen rossz az neki ha éhezik, Kisanyám!” Kicsit a tapasztalatlanság érződik ebből a merész kijelentésből. Mert a gyerek nagyon komor hangulatú mikor hazajön és nem ő tudja meg milyen rossz az ha nem eszik, hanem a környezete. Sajnos a gyerekek nem esznek meleg ételt ebédre! Persze mások az étkezési szokások itt, értem én,13 éve próbálom megszokni, és ma már fejcsóválva bár de minden nap tudomásul veszem, hogy egy gyereknek este 6-7 óráig nem jut meleg étel a gyomrába. A napja nagyrészét otthonától távol tölti, vacsoradiőben esik haza, akkor ül le a család (jó esetben együtt) a

meleg vacsorát megenni. Addig csak “rágcsált”.

Oktatási intézményben keresd a konyhát! A “cafeteria”-t.


Legyen az állami vagy magán iskola, legtöbb helyen a konyha éppen csak “kicsomagoló” hely, főzni nem szoktak benne. Drága mulatság fizetni a szakképzett munkaerőt, a friss alapanyagokat és folyamatosan megfelelni az egeszségügyi előírásoknak. Inkább külső cégekkel szerződve szállíttatják az előregyártott “eleséget”. Kényes téma. Rengeteget lehet olvasni erről. Hajmeresztő. Sokkal rosszabb mint az általunk oly sokat szidalmazott kelkáposztaszagú menza a sűrű főzelékeivel és mócsingos cafatjaival meg az átlátszó levesekkel! Mert az legalább meleg volt! És néha volt ehető is, amit ülve ettünk meg, tányérról, evőeszközzel.

 

Két gyerekem közül az egyik olyan helyre jár, ahol van ebédlő. Oda még soha be nem tette a lábát. Nem bírja a szagát se. A másik gyerekem se megy be, mert az ő iskolájában ebédlő sincs. Konyha sem, egyáltalán. Ez talán még a szerencsésebb megoldás, bár a szülő terhein nem enyhít, mégis a saját döntésén alapul mi kerül a gyereke elé az asztalra. Kénytelen pakolni “lunch”-ot, tizórait és uzsonnát vagyis snack-et. A snack országában élünk.

 

Mi van a lunchboxban, avagy rémségek kicsiny tárháza. Sajnos itt sem jobb a helyzet tisztelet a kivételnek. (Köszönöm) Nemcsak mint szülő, hanem mint szorgos pedagógus is nézem a “lunch”-ot naponta.

Rémálmom a “gyerek ennivaló” kategória. Amit épeszű felnőtt nem fogyaszt, mégis adja a gyerekének… Külön iparág van a gyerekételek fabrikálására. Szoros ősszefogásban a médiával.

 

Álljon itt egy lista, teljesség igénye nélkül,

Levesek:

Minden gyerek nyúl érte a boltban, lásd címke. Nemcsak felismerhetetlenségig feldolgozott, gyanús csirkedarabokat hanem pl BPA-t (műanyagokban található Bisphenol A)-t is tartalmaz. Nyitáskor azonnal megcsap a tartósítószer “aromája”.

Második fogásként következzen az alap “mac&cheese”, sajtos tészta, gyári konstrukciója:

Szeretett rajzfilmhős itt is megtalálható a csomagoláson. Az “Annieʼs” brand organikus és kicsit hippi logója erős konkurrenciát jelent a Kraft cégnek.

 

 

 

 

Kedvencem a Lunchables, fellelhető benne apró sajtkocka, felvágott karika, sóskeksz, édeskeksz. Merészebb es drágább verziója italt és desszertet is tartalmaz!

Kap persze a jól táplált gyerek tejterméket is, kanál sem kell pl a joghurthoz, elég kiszivattyúzni a műanyag tasakból. Létezik többféle leleményes ízben, pl vattacukor! Ha véletlenül kifröccsen a szőnyegre lehetőleg megfelelő színűt válasszunk, soha nem jön ki a festék.

Csemege a sajtrúd, ez pl a mozzarella sajt teljes kicsúfolása.

Kell persze zöldség is a kiegyensúlyozott étrendbe.

Ezek zöldség rudacskák es chipszek, krumpli, paradicsom es spenót! Ízre és szagra teljesen sültkrumplira emlékeztetnek. Ujjaim sósak és zsírosak utána.

Másik nagy kedvencem ahogy gyümölcsöt kap a gyermek. Gyömölcs gumicukor, tekercs és szíj! Sok szülő bedől, ez a napi gyümölcsfogyasztás.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Persze ott van még az örök és egyeduralkodó PB&J! Peanut-butter and jelly. Vagyis a mogyoróvajas-lekváros szendvics, a kérlelhetetlen szeletelt zacskós kenyéren. Alapeledel. Persze csak annak, aki nem halálosan allergiás a mogyoróra!

 

És ha mindez még nem volt elég magas cukortartalmú ebéd, jöjjön a desszert. Megnyugtatásul 100 kalóriás adagolásban:

Innivalónak kapható millió féle édes lé:

Kész is vagyunk. A jóllakott csemete ezután igen élénk: csodálkozunk is rendesen mennyi a hiperaktív, figyelemzavaros gyerek. Ezen kórképek orvoslására szerencsére már alapos terápiák és gyógyszerek állnak rendelkezésre. Ebéd után nincs csendespihenő, nemhogy alvás, óvodáskorban sem. Mehet tovább a “munka”.

Mit tehetek, ha ez “nem megy le a torkomon”? És ha azt sem akarom hogy a gyerekemén lemenjen?


Főzök meleg vacsorát minden este. Előre megtervezett heti menü alapján, különösen ügyelve arra, hogy pakolható, másnapra csomagoljató legyen. Egyik konyhai fiókunk tele van dobozokkal, konténerekkel, termosszal, amiben a leves és különböző tészták, köretek melegen tarthatók. Nem beszélve arról, hogy nem hagyunk magunk után annyi szemetet, eldobandó csomagolóanyagot. Nagy vívmány volt az osztályban a mikrosütő beszerzése. (Persze van aki ezen is felszisszen…) Kedvére melegítheti ételét benne mindenki. Kiadagoljuk a tejtermék, zöldség, gyümölcs, édes és sós snack arányát. A legjobb megoldás pedig, ha a gyermekkel közösen “rakom a lunch”-ot.

Kicsit korábban kell ugyan felkelni hozzá, de úgy tűnik ez nem probléma, emlékeztetőt is kapok róla:

“Ébressz fel korán. Minimum 6:00, maximum 6:00 -kor!”

Csodák csodájára meg is eszi amit kiválasztott.

.

 

Vacsora 250 forintból

Normal
0

21

false
false
false

HU
X-NONE
X-NONE

/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Normál táblázat”;
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:””;
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:”Calibri”,”sans-serif”;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:”Times New Roman”;
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;
mso-fareast-language:EN-US;}

Gábor receptje: Megettük az összes kóstolót, a saját magunk hagyta maradékot is az év végéről, úgyhogy ideje kicsit belenézni a pénztárcánkba, és konstatálni, hogy ma bizony nem pezsgő lesz kaviárral vacsorára. Ma sem. Vacsora 1 dollárból.

Azt mondta egy ismerősöm, hogy őt a hús mentes olcsó receptek nem érdeklik, mert olyat mindenki tud, de olyat amiben hús is van, na az művészet. Nem akartam leállni vitázni, hogy a zöldségek is meglehetősen drágák szerintem, abban igaza van, hogy mondjuk krumplit és hagymát viszonylag olcsón lehet vásárolni, a káposztáról ne is beszéljünk.

Úgyhogy tegnap kimentem a piacra reggel, és vittem magammal összesen 1000 forintot, nehogy kísértésbe essek. Ha azt is számolom, amit otthon használtam fel, de nem most kellett megvenni, akkor pont elfogyott az ezresem.  Ebből három felnőtt és egy gyerek lakott jól. Elégedett vagyok.

A hentesnél kezdtem, a hús a legnagyobb tétel. Kértem negyven deka combot ledarálva, fizettem érte 450 forintot. Vettem egy nagyobbacska zellert és két petrezselymet az egyik zöldségesnél, összesen 140 forintért, egy másiknál egy citromot és két csomag újhagymát 280-ért. Ez eddig 870 forint. Egy zeller elképesztően kiadós, egy négytagú család simán jóllakik vele. Mi imádjuk levesbe, salátába, de chipsnek megsütve is.

Otthon felhasználtam egy tojást, amit 35 forintért vettem, és másfél deci étolajat, ami 75 forintra jön ki. A fűszerek, 1 gerezd fokhagyma, illetve egy szikkadt zsömle fele, az a maradék húszas.

Wokban sült zeller húsgombóccal

A húsgombóchoz:

40 dkg darálthús

1 csomó újhagyma a zöld szárával együtt, felkarikázva

1 gerezd fokhagyma lereszelve

1 citrom reszelt héja

pár csepp citromlé

½ zsömle, beáztatva, kinyomkodva vagy gluténérzékenyeknek 1 ek csicseriborsó liszt

1 tojás

A sütéshez kevés étolaj

 

A zellerhez

1 zeller

1 kk cukor

1 ek étolaj

1 csomó újhagyma a zöld szárával együtt

2 csomó petrezselyem

1 citrom leve

chili, só, bors ízlés szerint

 

A húsgombócokhoz mindent összegyúrtam, majd vizes kézzel diónyi gombócokat formáltam belőle. Serpenyőben kevés olajon, folyamatosan forgatva a gombócokat szép pirosra sütöttem.

A zellert legyalultam, elkevertem a cukorral, majd egy wokban megforrósítottam az olajat. Több részletben sütöttem meg benne a zellert, egy adagot csak 1,5 percig rázogatva, amíg a pici cukor színt nem adott neki. Végül az összes kész zellerre nyomtam a citrom levét, majd elkevertem a petrezselyemmel és az újhagymával. Sóztam, borsoztam, és szórtam rá kevés chilit is.

 

A nő, aki nem aggódik

Máshogy édes, mint a karamell.
Annyira szerettétek legutóbbi sikersztorit itt a blogon, hogy úgy döntöttem, rendszeressé teszem a sikeres, bátor és boldog emberek bemutatását, különös tekintettel a gasztronómiához is kötődő nőkre. Folytassuk egy nővel a Wekerléről, aki januártól hivatalosan munkanélküli, de már alakul a vállalkozás, és különben is, komolyan elhiszi valaki, hogy létezik négygyerekes munkanélküli édesanya?! Naugye…
Ez a történet most róla szól, és a karamellségekről.

Három éve, kaptam egy levelet, Baksa Anna írta. Arról szólt, hogy bár mi nem ismerjük egymást személyesen, de úgy érzi, sokat kapott tőlem a blogon keresztül, – ettől teljesen meghatódtam – és arra gondolt, hogy ő is adna valamit. Méghozzá egy polinéz masszázst, mert ő masszőr.
Ez a bejegyzés most nem a masszázsról fog szólni, mert mint kiderült, abból igazán megélni nem lehet. Nem csodálkozom, egy óra alatt annyit dolgozott Anna, hogy végig úgy éreztem, mintha ketten lettek volna a szobában rajtam kívül. A szemem csukva volt, úgyhogy vagy valóban két nő masszírozott végig, vagy Annának négy keze van. Dolgozott ő mindennel, a kezével, az alkarjával, közben táncolt, én pedig annyira ellazultam, mint utoljára gyerekkoromban. Tudni kell, hogy bár nem vagyok autista, nehezen viselem idegen emberek érintését. Tulajdonképpen csak a szüleim, a férjem és gyerekem érhet hozzám. Ezt mindig a három hónapos inkubátorkezelésnek tudom be, amivel életem első negyedévében meg kellett küzdenem, aztán vagy így van vagy nem. Nem vagyok én ehhez az intenzív érintéscunamihoz hozzászokva, meg kell tanulni elfogadni az ilyen ajándékot, ami után tényleg kicserélődik az ember egy napra legalább. Elképesztő élmény. Föld felett járás, és vigyorgás.

Annáról tudni kell, hogy ha valakire igaz ez a kis vicces grafika, akkor az ő.

Egyedül neveli négy gyerekét, de nem aggódik semmin, úgy döntött, olyan még soha nem volt, hogy ne lett volna valahogy, úgyhogy az élet nem áll meg, az élet nem omlik össze, az élet megy tovább. És ha már így van, akkor az élet legyen jó és legyen szép. És Annának az.
Ősszel egyszercsak kiírta a fésznukra, hogy karamellségeket gyárt, mert meg kell gyógyítania a köhögő torokfájós gyerekeit. Aztán olyan lelkesedés támadt a poszt körül, hogy elkészültek a kóstoló adagok is a barátoknak. Amikor karácsony előtt találkoztunk, épp megszűnt a munkahelye, de mosolyogva mondta, hogy nem probléma, karamellségekkel fogja megmenteni Budapest lakosságát a téli nyavalyáktól, tavaszra elindítja vállalkozását. Addig a barátok élvezhetik a selymes, vajas-tejszínes karamellek elképesztő ízét.

Nagymama krémjei:
– fahéj-narancs
– szegfűszeg-narancs
– gesztenye
– aszalt szilva-fahéj

Köhögéscsillapítók:
– citrom-eukaliptusz
– levendula-citrom
– kakukkfű-eukaliptusz
– menta

Kelet kincsei:
– gyömbér-citrom
– chili
– rózsabors
– rózsavíz

18+ :
– barackpálinka
– kökény-vodka
– kávé-whiskey

Kaptam is belőle egy nagy csomag kóstolót, minden ízből egy-egy üvegcsével. Három nap alatt elnyalogattuk, és csak azért tartott ilyen sokáig, mert erős önmérsékletet tanúsítottunk.
Kívánom, hogy szárnyaljon a vállalkozás, de csak annyira, hogy a masszázs megmaradjon mellékállásnak!
És most ti is megkóstolhatjátok ezt a rengeteg féle karamellséget, mert Anna megajándékozza az egyik szerencsés olvasót egy szuper-csomag karamellség kóstolóval.

Lájkoljátok a bejegyzést, holnap este onnan sorsolunk ki valakit, akire én legalábbis nagyon irigy leszek 🙂

 

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!