Fűszer és Lélek

Londonból egy magyar tanyára

Mindig is a történetek érdekeltek, azok a sztorik, amik egy kis vállalkozást elindítanak, vagy amit egy nagyon sikeres, többgenerációs üzlet elnöke az üknagypapáról mesél. Izát, akinek egy nagyon jó története van, úgy ismertem meg, hogy egyszer nyert egy játékon egy kalácsfonó gyorstalpalót hozzám. Akkor még Londonban élt, és a barátnőivel érkezett.

Pár hete pedig arra lettem figyelmes a fészbukon, hogy már Albertkázmérpusztán él.Rá is kerestem gyorsan, hogy valóban létező hely-e, vagy csak viccel, de be kellett látnom, hogy van ilyen települése Magyarországnak, és Iza tényleg lecserélte Londont rá, az IBM-et pedig csokoládékra. Mert mi mást is lehetne egy ilyen helyen készíteni, mint csokoládét?!

Izgalmas történet, van benne minden, ami egy sikerfilmhez kell: félredobott eddigi élet és egzisztencia, szerelem, költözés, gasztronómia és új karrier.

Nem bírtam tovább, írtam neki egy levelet, hogy kicsit elmaradtam a történet követésével, írja meg amit tudnom kell. Remélem egy új magyar sikersztorinak vagyunk szemlélői. Szeretettel ajánlom Iza csokoládéit úgy is, hogy még nem kóstoltam, de ismerem, aki készíti őket! 

Ez pedig Iza válasza a kérdéseimre:

Boldogan éltem londoni magányomban, mondhatom hogy teljesen gondtalanul, azt tettem amihez kedvem volt és akkor amikor akartam, utazgattam, főzőcskéztem, pénzzel soha nem foglalkoztam. Történt aztán – mivel túrázni, hegyet mászni szeretek – hogy elmentem a Tátrába egy téli hegymászó oktatásra, ahol aztán minden megváltozott. Pontosabban ott még nem, de kb 1,5 hónappal később, mikor legközelebb hazajöttem. 🙂
Érdekes volt a helyzet, mert pont akkoriban járt le a 2 évem Londonban, ami után általában hazaküldik a külföldit (2 év után megváltoznak az adózási szabályok), vagy felveszi az angol cég helyi alkalmazottnak (ibm esetében ritkaság). Nálam ez utóbbi folyamat kezdődött, amire alapvetően tök büszke voltam, viszont nyomasztott, hogy mi lesz a bimbózó kapcsolatunkkal. Kb júliusig tartott a hercehurca a cégnél, mikor aztán azt mondtam hogy ebből nekem elegem van, nem tájékoztatnak hogy mi történik, nem tudom hogy milyen feltételek várnak ha elfogadom az angol munkahelyet, nem tudom hogy mennyit fogok keresni, ezt én így nem csinálom, haza megyek. Akkor aztán még marasztaltak én meg hagytam magam, sőt még pár hónap lengyel munkatáborra is rávettek, így aztán február lett (idén) mire hazakeveredtem.
Kb januárban kezdtem gondolkodni h OK h hazajövök, de mit fogok csinálni Albertkázmérpusztán 🙂 Addigra sikerült a tanácsadástól annyira megcsömörleni hogy erre gondolni sem akartam. Volt még kedvem főzni, mondjuk nyitni egy olasz kifőzdét házi tésztával, de ennek megint csak nem jó terep Kázmér, de még a közelben sincs olyan település ahol ez értelmesen megélne.
Aztán egyszer csak bekattant, hogy készíthetnék csokit és eladhatnám, és ez jó ötletnek tűnt. Ezt tudom itthon csinálni, nem kell utazgatni a munkahelyre, nem tanácsadás, csokit szeretjük, szóval minden szempontból jó választásnak tűnt. Addigra már próbálkoztam párszor csoki készítéssel, kisebb-nagyobb sikerrel, voltam előadáson és pár órás "tanfolyamon", vettem egy dvd-t, azt néztem naphosszat aztán elmentem Brüsszelbe a csoki akadémiára biztos ami biztos, éreztem hogy ott még tudnak újat mutatni és mondani.
Aztán persze fontos a tudás de az még nem elég, meg kellett teremteni a környezetet is hozzá. Gyorsan létrehoztuk a céget, indultunk egy munkahelyteremtő pályázaton ahol aztán nyertünk is, így volt egy kis pénzünk elkezdeni a műhelyépítést. Sajnos kicsit tovább tartott mint gondoltuk, szeptember helyett október végére lett kész. Hasonlóan vagy kicsit jobban elcsúsztunk a csomagolás tervezéssel, maga az ötlet már kezdetektől a fejünkben volt, de nehéz volt olyan tervezőt találni aki megvalósítja olyanra amilyenre szeretnénk, és nem kerül  csilliárd millióba. Ráadásul igyekeztünk mindig közeli beszállítókkal dolgozni, környékbeli webfejlesztőt kerestünk és hát nem ment könnyen olyan minőséget találni amit elvártunk volna. De végül persze sikerült, a csokidobozzal, a webáruházzal, a fényképekkel, mindennel elégedettek vagyunk.

Na hát akkor a csokiról. Kétféle van most, nyilván lesz több is később, de egyelőre ennyit tudok átlátni.
Az egyiknek chococard a neve, erről írtam tegnap, szerintem nagyon szép és finom is. Belga (Callebaut) alapanyagot használunk, az étcsoki 66%-os madagaszkári, a tejcsoki "Excellent", a fehér pedig "Velvet White". Azért pont ezek, mert ezek ízlettek a legjobban. A csokira lehet különböző feltéteket választani, amit nem csak rászórunk a csokira hanem kis képeket rakunk ki. A dobozt is lehet választani: lehet kék, beige, piros vagy zöld. Jelenleg 9 képeslapunk van de 40-re szól a megrendelés, lesz minden alkalomra a karácsonytól az anyák napjáig, vagy akár ha cégek/esküvők kérik, lehet teljesen személyre szabott is. A fiúk szívesen megtervezik 🙂 A képeslap egyébként a standard képeslap méret, ki lehet venni a doboz fedlapjából és írható a hátoldala, nagyon cuki az is. Hát ezt szeretnénk valahogy nagydobra verni, jó lenne ha így karácsony előtt sikerülne szerezni pár megrendelést, mindenképpen önbizalmat adna.
Tegnap egyébként voltunk csokiboltokban: kapható már a Károly körúton a Csokiboltban, a VinoWonkában, a budaörsi Csoki Anno-ban, a Lövőház utcában a Berkenyében, de még azért visszük máshova is, csak ennyi fért csak bele egy napba.

 
A másik termék az a csúcs-csoki amit elsősorban túrázóknak, hegymászóknak szánunk, de mivel finom, veheti bárki 🙂
Annyi hozzá a történet hogy mikor az ember hegyre megy, mindig visz magával eleséget, amit aztán a csúcson elfogyaszt. Egyrészt ünnepelni, másrészt mert éhes. Így aztán van csúcs-csoki, csúcs-sör, kinek mi éppen. Na és hogy ne a milka legyen a csúcs-csoki, megalkottuk ezt a terméket, ami egy töltött 100g-s táblás csoki. A töltelék nem az a folyékony cucc hanem tömény massza: csokiból, mogyoróból, mazsolából és mézből áll. Eddig mindenkinek ízlett aki megkóstolta.
Friss infókat pedig itt adunk napról-napra.

 Most három tábla csokoládét lehet nyerni az albertkázmérpusztai műhelyből, gyertek, lájkoljátok a bejegyzést a fészbukon!

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Rendeltem csokikat tőlük ajándékba.

    Csomagolás tökéletes.
    Kiszolgálás fenomenális.

    A megajándékozottak szerették a csokit.

    Az élet szép.

  2. Miavagyok says:

    Nekem ez nem lenne kérdés,hogy Londonban legyek alkalmazott vagy Kázméron vállalkozó.Egy átlagos anyagi helyzetben lévő ember számára London elérhetőbb.Sajnos,mert én is simán Kázmért választanám,ha lenne mondjuk 30millió forintom..Gyönyörű hely,de az átlagembernek luxus.

  3. Itality says:

    igen, én is azt akartam írni, h Alberkázmérpuszta nem tanyavilág. Nem odavalósi vagyok, csak épp a környékre… csodaszép templomuk van, kicsi mása a bécsinek… sok szép házikóval és igen sok a burgenlandi is…

    Programot ajánlanék az arra járóknak, december 20án este f8kor a jánossomorjai kórus (Canto exColo http://www.janossomorja.hu/cantoexcolo ) adja elő a szokásos karácsonyi “koncertjét”.

  4. Attilajukkaja says:

    Jo olvasni ilyen posztokat :o)

  5. A címük is zseniális: Futrinka utca 1.
    Már ezért is kipróbálom.

  6. Moan says:

    Fűszeres Eszter!

    Semmi konkrét hozzáfűzni valóm nincs ehhez a poszthoz. Egyszerűen csak: Nagyon köszönöm. 🙂
    Az indexnek meg azt, hogy főoldalas lett.

    Hali

    Jack

  7. B-rocker (törölt) says:

    Kenyérre se jut nemhogy csokira.

  8. komplikato says:

    @budai zöld: Azért a második mondaton elgondolkodtam, hogy biztos nem fordítva? 🙂

    Azért a vélemények elég negatívak, pedig szerintem nagyszerű kezdeményezésről van szó.

  9. budai zöld says:

    Azért Albertkázmérpusztát ne úgy képzeljük el, mint valami tömörkényi tanyavilágot.

    Inkább Burgenland, csak olcsóbb a rezsi, meg nem kell vesződni az osztrák papírokkal.

  10. elzee says:

    🙂 A hölgy hétvégén erre a rendezvényre hozza a csokijait, lehet kóstolni őket: borgia.hu/programajanlo.php?rend_id=MQ==#73

  11. @bungics: Valóban egyre több a kézműves csoki Magyarországon. Gondolom itt is a piac a legnagyobb úr, akinek nem megy, az majd abbahagyja. Végülis a csokoládé az egy megfizethető luxuscikk, a nagyon jó csokoládé is 1000 forint körül van egy tábla, amire sokan tudnak áldozni. Szerintem van benne biznisz, a kézműves dolgok meg szerencsére népszerűek.

  12. bungics (törölt) says:

    Csak én érzem úgy, hogy tele a padlás a kézműves csokikkal? A gasztro Wamp fele a múlt héten csokikról szólt. Valóban bátorság belevágni így a 500. (megszólalásig) hasonló vállalkozásba. De hát bátraké a szerencse.
    De a tündérmeséket hagyjuk már, hogy “jött egy öltelet, meg kiruccantam Brüsszelbe csokiakadémiára”, véletlenül megnyertem egy pályázatot, blala. Volt lóvé és kapcsolatok. Ennyi.

  13. komplikato says:

    Nagyon klassz az oldal, az ötlet, az egész 🙂
    Vajon lesz ilyen 85-90%-os csoki, amit ilyen narancsos, mentás, málnás és csilis verziókban kapni bolti verzióban? Kíváncsi lennék olyanra kézműipari termékként. Minden esetre karácsonyra egy vagy több embernek lesz meglepetésem.

  14. Überspannung says:

    “pár hónap lengyel munkatáborra is rávettek”

    Jaj! Önként és dalolva?

  15. chilii says:

    Nincs is annál szörnyűségesebb érzés, mint amikor lerogy az ember a hegy tetején, beletúr a hátizsákba, majd meghűl az ereiben a vér, mert a csoki a csomagtartóban maradt!!!


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!