Fűszer és Lélek

Birsalma snack

birs snack1.jpg

Érdekes dolog ez a birsalma. Vidéken sok helyen le sem szedik, ott rohad el a fa alatt, Budapesten pedig hatszáz forintot kell fizetni kilójáért. Akik a fa alatt hagyják, gondolom nem szeretnék feldolgozni, ugyanis a birsalma „nyersen” nem ehető. Valahogy muszáj elkészíteni.

Nagyanyám a kredenc tetején tartotta a konyhában, isteni illatot árasztott magából, mire tél közepére elfogyott. Ez az illat keveredett a fáskamrából beszivárgó faillattal, és borházból nyáron is érezhető enyhe cefreszaggal. Imádtam, most olyan élesen él bennem, mintha csak tegnap éreztem volna utoljára, pedig már olyan régen volt!

Pedig annyira finom, hogy nálunk legalább tizenöt kiló elfogy belőle minden évben. Szeretjük belőle a sajtot, a lekvárt, de hús mellé egy egyszerű kompótnak, vagy megtöltve és megsütve igazán mennyei. Egyszer alma helyett birsalmalekvárt tettem a flódniba. Egy nap alatt betoltuk az egész hatalmas tepsivel, annyira jó lett. A flódni magában se egy egyszerű eset, de birslekvárral olyan eszméletlen jó, hogy úgy éreztük képesek vagyunk addig enni, amíg belehalunk, flódnimérgezést nem kapunk.

Ez a recept most valami könnyű kis snack, ha úgy akarjuk előétel, de vigyázzunk, mert bár eteti magát, kalória van benne bőven. A méz és a kacsazsír elbújik a birs és a bacon között. Kis falatnyi adagokat fogpiszkálóra szúrva igazi borkorcsolya valamilyen édes tokajihoz.

Tovább a receptért a Sió bogra.

Mindenünk a gyümölcs 🙂

birs alma.jpg

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. susztertangó says:

    A Nagyinál a belső szobában volt a szekrény tetején birsalma.És nála is rolettás volt az ablak és iskolai kékpapír volt felrajzszegezve sötétítőnek-mint olvastam már itt a neten valahol.

  2. Idet says:

    @Öreg Sam: Csodaszép lehet 90 birsalmafa! Nagyon szép növények, és valahogy nem nő meg alattuk semmi, ahogy én emlékszem.

    Nálunk a birsalmás, tejfölös csirkeleves az egyik helyi étel, nagyon finom tud lenni.

  3. Idet says:

    @TrueY: Hasonló felmérést fogok végezni; ma haza utazom a fatornyosba, és én is édesapámnál fogok érdeklődni. Életkora szerint ő is emlékezhet, bár vidéken nem volt annyira jellemző az ilyen pót- vagy inkább pszeudo-élelmiszer. Viszont akkor volt egyetemista, úgyhogy sűrűn előfordult Pesten.
    A birsalmasajtra visszatérve, a diós változat is finom, de én a sötét borostyánszínű, sima változatot részesítem előnyben. Nyersen is nagyon szeretem, de jó fogak és egy éles kiskés is kelletik hozzá. Sokat semmilyen módon elkészített vagy nyers birsből sem szabad enni, mert mint az egyik blogtárs írta, gondokat okoz, magyarán, erős székrekedést. Bocs, de ez a rögvalóság.

  4. TrueY says:

    @Idet: Megkérdeztem édesapámat, akinek még volt szerencsétlensége élőben találkozni a szóban forgással. Azt mondta, hogy túró szerű állagú valami volt, amit faládából árultak, mint anno a zsírt. Vegyes gyümölcsként volt eladva, de töktől kezdve minden volt abban. És borzasztó volt az íze.

  5. TrueY says:

    @Idet: Gondolom, hogy mivel a katonai ellátmány része volt eredetileg, ezért jó töménynek kellett lennie, hogy a felesleges vizet ne kelljen cipelni. És még jó kis műanyag dobozkákat sem lehetett kapni a sarki Tecsóban. De megkérdezek egy autentikus embert, aki ehetett ilyet, hogy milyen volt.

  6. Idet says:

    Ajjaj… későn van… bár csak, bocs!

  7. Idet says:

    @TrueY: Igen, tudom, mi a hitlerszalonna, bárcsak regényekből. Ez a töklekvár tömb olyan… szóval. a kocsonyás és a szilárd közt van mint állag, de semmiképpen sem volt olyan száraz, amint írod.
    Nyilván a korabeli konyhások ellopták a jót, és az ócskát tették a helyébe. Volt ilyesmire precedens, saját tapasztalat…

  8. TrueY says:

    @Idet: A marmalád az lekvár. A hitlerszalonnát meg fűrésszel lehetett vágni és újság papírba csomagolni.

  9. Idet says:

    @TrueY: Hát, lehet! Annyira öreg még nem vagyok… ez, amit még a nyolcvanas években is lehetett kis vidéki első otthonomban kapni, halványsárga volt, határozott citromios illattal- és ízzel.
    Meg fogom próbálni (mármint gyártani), és majd értesítelek az eredményről!
    A másikat, a pirosat mindközönségesen marmeládénak hívtuk. Az tényleg nem egy ász.

  10. TrueY says:

    @Idet: Az wikipedia szerint a töklekvár volt eredetileg a hitler-szalonna…

    en.wikipedia.org/wiki/Hitlerszalonna

  11. TrueY says:

    @Pierr Kardán: Nem is azt mondtam, hogy ugyanaz, csak annyit bátorkodtam megemlíteni, hogy “Olyan hitlerszalonna szerű tömb.” 😉

    Nem vagyok egészen biztos, hogy birsalmasajt volt, de kicsit kásás volt a húsa. Ezért tippelek most erre…

  12. Öreg Sam says:

    @Pierr Kardán:
    A birsalma sajt nem lekvár!
    A birsnek igen magas a pektintartalma,ezért áll össze viszonylag kevés főzés/sütés után.
    Én csak termesztem(90 fa)nagy része persze kereskedelmi,de ami un.”kishibás” megmarad a családnak.Leves,szósz,kompót,befőtt,sajt,stb.
    Figyelem!!
    A birs mértéktelen fogyasztása iszonyú kinokat okoz a lakás legkisebb helyiségében!… 🙂

  13. lopanka says:

    Kedves Eszter!

    Nem lehetett az olyan régen, hogy érezted a nagymama szobájában a birs illatát!
    Én, négybe vágom és rögtön citromos vízbe teszem és megfőzőm, aztán csumázom, mert nyersen küzdök vele derekasan, nekem így könnyebb vágni!
    Isteni lett, köszi!

  14. olduser says:

    Tréflit szabad reklámozni?

  15. Pierr Kardán says:

    @TrueY: Oltári nagy különbség van a tömbös lekvár (hitlerszalonna) és a birsalmasajt között. Az első különbség mindjárt az, hogy nekünk birsalmasatot sosem adtak a menzán, csak piros lekvárt.

    Szerencsés vagy, hogy olyan iskolába jártál, ahol birsalmasajtot adtak.

    Szoktam venni birsalmasajtot, jól megtűzdelik dióval, isteni finom!!!

  16. Idet says:

    @TrueY: Szerintem az préselt tömblekvár volt. A töklekvár válozatát nagyon szerettem!

  17. ==T== says:

    Nálunk főleg szószként és levesként fogy, valamint kompótként vagy befőttként. Birsalmasajtként inkább vesszük, leginkább a piacon, mert a dobozolt csak nem az igazi. Nyersen legfeljebb lereszelve tudnám elképzelni. És tényleg nagyon jó illata van a birsnek.

  18. @coeurace: Ok, meggyőztetek, nyersen is meg lehet enni. Én nem szoktam 🙂

  19. coeurace says:

    Én nyersen is megeszem, sőt szeretem.

  20. TrueY says:

    @Fuszeres Eszter: Aha. Olyan hitlerszalonna szerű tömb. Nem tudta bevenni a gyomrom… 🙂

  21. @baliquez: a birspálinkát én is nagyon tudom értékelni. Nálunk a faluban sok birsalma fa van, ezt is az egyik rokon fájáról szedtem, de szerintem több tonnát terem évente, és mind egészséges. Lehet, hogy valami jó fajta, majd alóla viszek csemetét magamnak 🙂

  22. baliquez says:

    Birsből elsősorban pálinka való szerintem. 🙂
    Terveztem kertbe is az ültetését de visszakoztam – sajnos utálatos egy jószág a birsfa, a létező összes, más alma-körtefélékre is veszedelmes kórság megtámadja, cserébe pofátlanul keveset terem. Pedig annyira isteni illata van a gyümölcsnek hogy parfümként is szívesen venném. (pl. http://www.fragrantica.com/perfume/Chanel/Chance-Eau-Tendre-8069.html)

    Nagyon tetszik ez a recept, ki is próbálom nemsokára, van még pár marék zsenge zsályalevelem, amikből eddig zsályás vajat készítettem, gőzölt sütőtök-kockákkal dúsított toszkán pasták ízesítésére.

  23. @TrueY: Az valami birsalmasajt szerűség volt? Mi nem kaptunk ilyeneket. Leginkább margarinnal kevert sonkakrémre emlékszem.

  24. TrueY says:

    Hát az isiben kapott táblás birsalma sajtra nem mondhatnám, hogy szívesen emlékezem… 🙂


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!