A zoknievő szörny vége

Minden ismerősömnél lakik egy szörny, aki zoknikat eszik. Különös ismertetőjele, hogy csakis félpár zoknikat tüntet el, és azok soha az életben nem kerülnek többet elő. Ennek a szörnynek van egy rokona, a félpár cipőevő, de az a faj az erdőben él valahol. A cipőevő mindig eleobja a pár cipő egyikét a legelképesztőbb helyere: tiszta kis hegyi patakba, gyönyörű tisztáson a gólyahírek közé, a legsötétebb erdő legmélyebb pontján, ahol azt hinnénk, hogy ember se jár, ott is megtalálható a félpár cipő, esetleg sörös doboz is, mert a cipő mellé sör is dukál. Csakhogy a cipőevő messze lakik, mi is csak a nyomával találkozunk rendszeresen, tőlünk még soha egyetlenegy lábbelit se vitt el soha.

Bezzeg a zokniszörny, az már régóta velünk él. Már akkor is a kis negyven négyzetméteres garzonunkban lapulhatott, amikor beköltöztünk a férjemmel, de amikor megszületett a fiam, akkor egészen biztosan bejelentette magát hozzánk.

Eleinte csak a gyerek mini zoknijainak tűnt el egy-egy párja, ami természetesen soha nem lett meg. Akkor még bíztam az előkerülésükben, ezért évekig rakosgattam az egyre csak duzzadó félpár zoknihalmot egyik fiókból a másikba. Édesanyám persze csodálkozott, mert náluk nem laknak ilyen bestiák:

Kislányom, hova tudod elszórni a gyerek zoknijait?

Anyunál mindig minden zokninak meg van a párja. Lett volna mit tanulnom tőle, valóban. Az a helyzet, hogy már olyan is előfordult, hogy a mosógépbe is csak fél párat sikerült betennem, pedig a szennyeskosárba egészen biztosan bekerült mindkettő. De a leggyakrabban az történt, hogy a mosógépből tűnt el. Ez biztos. Betettem, és teregetésnél már nem volt meg.

Igen, megnéztem az mosógép ajtó mögötti gumi mélyedéseiben is, és igen, megnéztem a szűrőben is. Nem volt sehol.

Csakhogy én bíztam magamban, ezért soha nem dobtam ki egyetlen félpár zoknit se. Se a gyerekét, se a férjét, se magamét. Aztán nyolc év után elköltöztünk, és akkor meg kellett szabadulnom a komolynak mondható félpár zokni gyűjteménytől. Fájó szívvel, de kidobtam őket. Soha nem lett meg egyik se!

És akkor pár hete bementem valamelyik német szupermarketbe és megláttam ezt. Hogy ez nekem eddig miért nem jutott eszembe???

Próbálkoztam én mindennel, de semmi nem működik, csak a patent. Nem, a ruhacsipesz se.

Egy patent maximum tíz forint. Nem kell varrni, kézzel is a zokniba nyomható, de kalapáccsal a legegyszerűbb. Szóljanak a harsonák és a fanfárok! A zoknifaló szörny problémája megoldódott.