Fűszer és Lélek

Jó vétel mostanság

Arra gondoltam, az olvasókkal is megosztom azt a pár dolgot amit az utóbbi pár hétben “best buy” kategóriába soroltam. Az egyik mindenkinek hasznos, aki a konyha közelébe megy, a másik szerintem a fiús anyukákat érdekli kizárólag, a harmadik pedig szimplán gyönyörű, és különben is be kell vallanom egy szörnyű bűncselekményt 1979-ből.
Reszelő készlet az Aldiból 1690.-
Majdnem Mickroplane minőség, komolyan. Főleg, hogy Dóra most vásárolt egy készletben kapható valódi Mp reszelőt, és egy hónap alatt a műanyag részek szanaszét töredeztek. Érzem, hogy ennek is a műanyag lesz a veszte, ezért nem is teszem be a mosogató gépbe, hiába van rajta a jel, hogy be lehet. A reszelők viszont penge élesek. Imádom.
Farmer folt, vasalható ragasztóréteggel, 4 db/csomag, az Aldiból 399.-
Nincs rajta sok magyarázni való, egyszerűen az egy hét alatt a térdén kiszakított méregdrága nadrágra kell helyezni, forró vasalóval rávasalni, és körbevarrni ( én legalábbis körbe varrom pár öltéssel, biztos ami biztos).
Rózsaszín készlet a Butlersből, a tányér pl. 1290.-
Biztosan azért imádom a kislányos, romantikus cuccokat, mert ezzel vezekelek azért, amiért az óvodás táborban 1979-ben a Molnár Adri barátnőmmel elloptuk a Deák Éva Barbie babájának a magassarkú cipőjét és lehúztuk a vécébe. Bocs Éva, de ez az igazság.

Krumpligombóc, csak úgy parasztosan

krumpligomboc

Gyors nyárbúcsúztató vacsora, kötelező fröccsel, nagyapám örökérvényűjével. A gombócot sütni is lehet.
Elnézést, itt vagyok ám, csak épp iskolakezdés van.
Van még öreg krumplija valakinek? Abból a legjobb a szilvás gombóc. Nekem mindössze négy szem maradt a kamrámban, abból pedig normális adag gombócot nem lehet készíteni, így született meg ez a nudli-gnocchi – hívja mindenki úgy ahogy akarja -, sok szurokfűvel. A szurokfű augusztus közepén virágzik az utak mentén (tudom, nem mindenhol sajnos), de nálunk meglehetősen sok nő belőle, úgyhogy ilyenkor használom frissen is, de már le is szárítottam az éves adagot. Ott lógnak a borházban szép sorjában. Így talán könnyebb lesz átvészelni a telet is. 
Ez a vacsora nem könnyű a gyomornak, nagyapám mondaná is, hogy nem szabad krumplit enni este, mert bolondokat fogunk álmodni. Na de ha ott az a jó kis tejfül és kemény kecskesajt, akkor miért hagynánk ki, ugye?!
 
Hozzávalók:
30 dkg lisztes krumpli, héjában megfőzve, megpucolva
1 tojás sárgája
5 dkg liszt (+ sokkal több a szóráshoz)
só, szerecsendió reszelve
 
2 ek kacsazsír
2 dl tejföl
szurokfű és zsálya (aki nem szereti annak bazsalikom)
só, bors
reszelhető sajt
 
A krumplit áttörtem és kiterítettem, hogy kicsit hűljön is, és a nedvesség is elpárologjon belőle. Elkevertem a többi hozzávalóval és a gombóc és a nudli keresztezéséből született hosszúkás formát sodortam belőle. Megforrósítottam a kacsazsírt és megsütöttem benne a gombócokat szép pirosra. Ráöntöttem a tejfölt, megszórtam a fokhagymával és hagytam egyet rottyanni. Megszórtam a fűszerekkel, sajtot reszeltem rá, és az edényből villával ettük ki, pedig ott volt a tányér az asztalon. Így egy csepp tejföl se marad a tálban 🙂
 
szurokfu

A szurokfű a Wiki szerint:

A szurokfű, közönséges szurokfű vagy vadmajoránna latin nevéből újabban oregánónak is nevezik (Origanum vulgare L.) a szurokfüvek nemzetségébe tartozó fűszer és gyógynövény.
Nevének eredete a latin origanum nyomán keletkezett, amely a görög origanon folytatása és az orosz (‘hegy’) és ganosz (‘szépség, dísz’) szavakból tevődött össze. Az ókori Egyiptomban is ismerték már gyógyhatásait, köhögéscsillapítóként volt közismert, az ókori Görögországban pedig sérüléseket gyógyítottak vele. A középkorban az ételeket a szurokfűolajával óvták meg a mikrobás fertőzésektől.
Egész Európában ismerik és használják, de fűszerként főleg a mediterrán konyhára jellemző (gyakran bazsalikommal és rozmaringgal kombinálva). Sajátságos íze van, mely a majorannára és a kakukkfűre emlékeztet. Hazánkban is gyakori, a száraz gyepek, hegyoldalak és erdőszélek növénye. Leginkább a meszes talajokat kedveli.

 

Kukorica leves helyett

Nagyon édes, nagyon lédús és az év más időszakában nem szeretem, ilyenkor viszont…
Tegnap vacsorára vendégeket vártunk, és kukorica krémlevest akartam főzni, de amikor a hőmérő 34 fokot mutatott a konyhában (nem vicc) akkor inkább úgy döntöttem, hogy a leves elmarad, kint grillezünk majd, és kukoricából egyszer még készítek valamit egy hűvösebb napon. Aztán a vendégeknek hideg karfiollevest adtam, a kukoricából pedig mégis elkészült a leves alapja, de Zsófi után szabadon, már nem engedtem fel zöldséglével, hanem meghagytam pürének.
Ilyenkor még elképesztően édesek a kukoricák, annyira, hogy van akit ez zavar is, na én nem tartozom közéjük, az biztos. Szerintem csak nyáron érdemes bármit is kezdeni a kukoricával, télen a konzerv, vagy a fagyasztott változat semmit sem ér, olyan, mintha nem is ugyanarról beszélnénk.
Tehát kedvenc kukorica-krémlevesünk  következik pürének álcázva.
4 cső zsenge kukorica
1 fej hagyma
5 dkg vaj
1 db közepes főtt krumpli (mi parázsban sültet tettünk bele)
0,5 dl fehérbor
1 dl zöldség alaplé
15 dkg Philadelphia krémsajt
só, bors
chili
A hagymát apró kockákra vágtam és megfuttattam a vajon. A kukoricatorzsáról levágtam a kukoricaszemeket egy éles késsel, és rászórtam a hagymára. Felöntöttem a borral és az alaplével és pár perc alatt puhára főztem. Sóztam, borsoztam, majd a krumplival együtt elturmixoltam. Végül egy szitán átpasszíroztam. Ezt egyszerűen nem lehet megúszni, a kukoricaszemek cellulóz burka soha nem lesz olyan krémes, mint a belseje, ne sajnáljuk az időt rá! Passzírozás után szórtam csak bele a chilit és kevertem bele a krémsajtot.
Grillezett hús mellé ettük.

Jéghideg szilvaleves

A nemtudom szilvának legalább tudom a nevét: nemtudom. De annak az apró fajtának, ami magvaváló, de pici és csodálatos az íze, annak nem. Na, ez nő a kertünkben.
Vigyázat, megtévesztés! A képen nem ez a szilvaleves van, hanem egy panyolai, amit aszalt szilvából készített a szakács, és meggyszörppel tett savanykásabbá. Ez mondjuk egy igai téli leves lehetne, na nem hidegen, inkább langyosan. Az én levesemről viszont nem készült kép, úgyhogy feltettem hozzá ezt. 
A lényeg, hogy most van a szilvaszezon, és bár a szilva nyersen kevesek kedvence (nekem igen!) de sütibe vagy gombócba töltve már mindenki szereti. Ha van rá lehetőségetek, ne a nagyszemű, bolti szilvát vegyétek, inkább az apró ízeset válasszátok, azoknak össze se lehet hasonlítani a zamatosságát a méretre gyúró nemesített fajtákkal. 
Hozzávalók a leveshez:
1 kg szilva kimagozva
1 ek vaj
2 dl vörösbor
1 kk fahéj
1 vaníliarúd kikapart közepe
cukor ízlés szerint
2 dl tejszín
1 ek keményítő
5 dl joghurt
5 dl víz
A szilvát a vajjal, fahéjjal, vaníliával, borral és cukorral felteszem főni, és addig hagyom rotyogni, amíg megpuhul. Felöntöm a vízzel, majd belekeverem a keményítővel elkevert tejszínt is. Egy percig forralom, elzárom alatta a lángot és leturmixolom. Hagyom langyosra hűlni, ekkor teszem bele joghurtot, amit alaposan elkeverek benne. Tálalás előtt átszűröm a levest. Ebbe is lehet aszalt szilvát főzni, vagy tejszínhabot tenni a tetejére. Jéghidegen, esetleg házi vaníliafagyival tálalom.

Csak sorjában

Simon Szabolcs: Tűnődő öreg székely
Dávid inkább székely lenne, mert azoknak mindig van bicskájuk. Édesanyám Lila Füge konyháját simogatja, és közben sóhajtozik, én pedig másfél órát késtem a vacsoráról, és közben több hisztériás rohamot is kaptam.
Dávid egy hétig Szilviék vendégszeretetét élvezhette egy kalózos tábor kapcsán, de Dávid mégsem kalóz, hanem székely szeretne lenni. Egyenlőre egy dolog tartja vissza csupán a székelységtől, hogy elárultam neki, a bicskával nem csak faragni és medvét ölni szoktak – szerinte csak azt -, hanem szalonnázni is.
Péntek este megejtettük a Coke Club vacsorát is, amiről képes voltam másfél órát késni úgy, hogy reggel tízkor indultunk Erdőbényéről. Nem mentegetőzésként írom, de saját magamnak is meg kell örökítenem ezt a napot, amit aztán sikerült barackpálinkával és kacsahamburgerrel zárnom. Azzal kezdem, hogy utálom a későket, és ha valaki másfél órát késne, azt különösen ki nem állhatnám. Úgyhogy a vacsora nyerteseitől ezúton is elnézést kérek, és köszönöm, hogy nem dobáltak meg amikor végre megérkeztünk.
Tehát, Szerencsen egyszercsak az összes lámpánk kiégett, így be kellett menni egy autóvillamossági szerelőhöz. Ilyenkor tényleg jó egy okostelefon. Aztán hazavittük a kutyát Üllőre, amit a gyerekért cserében hagytak nálunk a szüleim. Különben imádjuk a kutyát, de most olyan jó lett volna, ha inkább nincs velünk. Mindegy, Bodri szerencsésen hazaért, és még tulajdonképpen tartottuk is az időt amikor elindultunk Kosdra a gyerekért. Ha szerencsénk lett volna, csak 558 kilométert kellett volna autóznunk. De mi sokkal többet autóztunk…
Kezdődött azzal, hogy Kosd felé mindkét irányban lezárták az autópályát egy frontális ütközés miatt, és Gödnél mindenkit letereltek. Itt elvesztettünk legalább egy órát az állással és az araszolgatással, de még mindig simán időben lettünk volna, ha…
Megérkeztünk a gyerekért, ahol egyáltalán nem tudtam megköszönni a családnak a kedvességét csak Dávidot beültetni a kocsiba, integetni és elindulni. 
A legjobb és leggyorsabb útnak az M0 ígérkezett, mert a kettes még mindig le volt zárva. A nulláson pedig a csepeli híd előtt egy autó vesztegelt a belső sávban, amitől 14 km-es dugó alakult ki, ahol konkrétan álltunk, araszoltunk, álltunk és araszoltunk. Olyan mérges voltam, és olyan ideges, hogy majdnem szétrúgtam a kocsit, de onnan már nincs menekvés. Ezek után az M7-en persze a szokásos péntek esti balatoni forgalom volt, de haladtunk legalább.
Világevő kolléga félóránként hívogatott, hogy hol járunk, én fél óránként hazudtam. Aztán csak megérkeztem, a vacsorával megvártak, a nyertesek oltári jó fejek voltak, még éhen se haltak, pedig gondolom nem sok kellett volna nekik hozzá.
A legjobb az volt az egészben, hogy az egyik nyertes szólt előre, hogy ő pár percet késik, mert ötig dolgozik. Naná, hogy ott volt hatra 🙂
Vacsora után Dávid és Adrienn még bementek a Balatonba, hol vízi Jetit játszottak, majd beültünk rég nem látott autónkba és hazajöttünk. Másnap szétszereltünk egy konyhát, amit harmadnap összeraktunk, úgyhogy most Lila Füge blogját lesz érdemes figyelni, hogy tudja megoldani a családja etetését konyha nélkül három hétig?
Itt pedig lesznek receptek. Eskü.
 

Életbe vágó kérdés: napközis tea

Kép innen
Ezt a levelet kaptam és bízva az olvasókban felteszem ide is, hátha tudjátok A TITKOT.
Hogyan is készül a napközis tea (teja)? 
Szerintem a citrompótló, a legolcsóbb Garzontea keverék és a brutális mennyiségű cukor a titok. 
Szerintetek?
szia Eszter,

nagyon fontos kerdessel fordulok hozzad.

most jottunk haza 2 het taborbol, ahol naponta ketszer hihetetlen mennyisegu teat ittunk meg. azota probalom reprodukalni a konyhasok receptje alapjan, es mar nagyon kozel jarok hozza, de meg mindig nem ugyanolyan. a neten rokonlelku orulterkre talaltam, akik szinten probaljak elkesziteni a regi “ovis” teat, tobb-kevesebb sikerrel.
szerinted is csak 50 literrel lehet elerni azt az izt? a neten van aki azt irta, a muanyag kancso es pohar a titka :)

koszi!

Vacsora 10 perc alatt

 

Sok szeretettel Dórának, ő tudni fogja miért 😉
Múlt héten megérkeztünk Mercivel Erdőbényére, és a ház falánál a kakukkfű bokorban észrevettünk egy jó vacsorányi tinóru gombát. Ha már itt nő a kertben, gyorsan le is szedtük, és megcsináltuk vacsorának. 
Lássuk be, sokszor jól jön egy tíz perces vacsora!
Természetesen a három gyerekből egy se akarta megkóstolni, de beláttuk, hogy egyik alapanyag se igazán a gyereksereg kedvence, ők krumplis tésztát kaptak.
A recept nem csak tinóruból, hanem bolti csiperkéből is finom, arról nem beszélve, hogy pár hozzávalóból készül csupán.
 
Hozzávalók:
50 dkg gomba
5 dkg vaj
3 gerezd fokhagyma
15 dkg juhtúró
2 ágacska kakukkfű
1 ek dijoni mustár
frissen őrölt bors
A gombát felszeleteltük, és a vajon megdinszteltük. Belereszeltük a fokhagymát, rászórtuk a kakukkfüvet, és belekevertük a mustárt és a juhtúrót. Borsoztuk, majd hagytuk még egy percig rotyogni. Mi pirítós zsemleszeletekkel ettük, de mehet kenyérre, és lehet utólag grillezni melegszendvicsnek is.
Ott a gomba a kakukkfű bokorban, látjátok?

 

Coke Club kacsahamburger vacsora, játék!

<a “=”” href=”http://fuszereslelek.nlcafe.hu/wp-content/uploads/sites/5/2011/08/coke21.jpg” imageanchor=”1″>
Sajnos lassan vége a nyárnak, de még utoljára arra biztatunk titeket, hogy vacsorázzunk együtt Siófokon a Coke Clubban, érezzük jól magunkat és a vacsora után bulizzunk egy hatalmasat. Hétfőtől ugyanis kapható lesz kacsahamburger és szilva crumble is az étteremben, így pénteken tartunk egy kis bulit megünneplendő az előző három hetet, amikor másik három gasztroblogger receptjét kóstolhatták a vendégek.
Ha mindez nem lenne elég, a vacsorán ott lesz a Világevő is, és ha szépen megkérjük, még az is lehet, hogy az arany öltönyében érkezik, ami egészen biztosan az est fénypontja lehetne 🙂
Tehát a nyeremény:
2X2 fő részére egész napos VIP belépő a Coke Clubba, ahol este hétkor az hosszú strandolás után vacsora velünk, majd bulizás hajnalig, vagy amíg tetszik.
Én nyaralásból érkezem, úgyhogy a ráncaim kisimultak lesznek, a hangulatom jó, az arcom mosolygós, tehát érdemes hajtani a nyereményre, amit a séf saját kezével készít el gondosan.
A játék keretében négy olvasóval (2X2) közösen fogjuk elkölteni a vacsoránkat, és remélhetőleg egy jót beszélgetünk közben. Ehhez mindössze egy kérdésre kell válaszolnotok e-mailben a fuszereslelek kukac gmail pont com címre. 
A kérdés pedig: a kacsának melyik részéből készül a kacsaburger?
Várom a válaszokat, és várlak benneteket szeretettel augusztus 19-én pénteken 19 órakor a siófoki Coke Clubba!

Csimbók fetával

<a “=”” href=”http://fuszereslelek.nlcafe.hu/wp-content/uploads/sites/5/2011/08/panyola_31.jpg” imageanchor=”1″>
-Mit főztél?
-Csimbókot fetával.
-Ez nem csimbók, hanem görcs. Gyakran van nálunk görcsleves.
-Dehogy görcs, kötött tészta!
-A kötött tészta urizálás, szatyornak hívják.
-De ez, amit te csináltál, hogy is mondjam, hogy meg ne bántsalak… Furcsa, na!
Panyolán beszélgettünk, és amikor a helyiek és a környező települések lakói meglátták amit főztem igencsak felszaladt a szemöldökük. Aztán aki volt olyan bátor, hogy megkóstolta, és túllépett azon, hogy csimbókot eddig csak levesnek evett, az visszajött és kért még egy tányérral. Hamarabb elfogyott, mint a sólet, vagy a szintén helyi specialitásnak számító aszalt szilva leves.
<a “=”” href=”http://fuszereslelek.nlcafe.hu/wp-content/uploads/sites/5/2011/08/panyola1.jpg” imageanchor=”1″>
Zsuzsa kérése volt, hogy kicsit gondoljuk már át a helyi szatmári ízeket. 
Izgalmas volt a feladat, ugyanis szatmári konyha tényleg létezik, szemben mondjuk a Tokaj-hegyaljaival, ami gyakorlatilag nincs. Vannak igazi specialitások, amik csak ott jellemzőek, és valóban főzik is őket.
Könnyű dolgom volt, a kötött tészta, vagyis a csimbók valahogy adta magát, hogy főétellé avanzsáljon. Először paradicsomos szószban és sajtban gondolkodtam, annyira könnyű volt meghúzni a párhuzamot a csimbók és a tortellini között, de amikor Erdőbényén megszedtem az éves szurokfű adagomat, valahogy ugrott a paradicsom víziója, és valami hagymás-tejfölös sejlett fel helyette.
Így született a fetás csimbók, amiben igencsak keveredtek az országrészek és országok.
A kötött tészta helyi, szatmári specialitás, a szurokfűt Tokaj-hegyalján szedtem, a fetát Zsuzsa vette hozzá Törökországban, a füstölt paprika a tetejéről Szíriából származik, de az egész recept a török mantira hajaz.
Jó volt 🙂
<a “=”” href=”http://fuszereslelek.nlcafe.hu/wp-content/uploads/sites/5/2011/08/panyola_21.jpg” imageanchor=”1″>
Hozzávalók:
1 kg kész csimbók, más néven kötött tészta
10 dkg libazsír
2+1 fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
1 kk köménymag
5 dl tejföl
1 kk füstölt paprika
1 kk pirospaprika
1 kk őrölt bors
1 kk nagyszemű tengeri só
1 kk chili
1 dl olívaolaj
szurokfű
feta
A csimbókot sós vízben kifőzzük. Közben megpirítjuk a köménymagot, majd a libazsíron megfonnyasztjuk a karikára vágott hagymát és a fokhagymát, végül ebbe szedjük a kifőtt tésztát.
A maradék hagymát apró kockákra vágjuk, és a tejfölhöz keverjük. 
A fűszeres olajhoz összekeverjük a fűszereket az olajjal.
Tálalásnál a tésztára tejfölt kanalazunk, erre fetát morzsolunk, majd erre csurgatjuk a fűszeres olajat, végül erre szórjuk a szárított szurokfüvet.
Panyoláról és a Panyolafesztről később, részletesen!
<a “=”” href=”http://fuszereslelek.nlcafe.hu/wp-content/uploads/sites/5/2011/08/panyola_11.jpg” imageanchor=”1″>

Kacsamájhab almával

Ha már egy hete esik az eső, akkor jó eséllyel elterül a mindig tökéletes kalács. Persze csak ha messziről jött vendégek érkeznek vacsorára, és még Erdőbényére is hajlandóak leutazni. Az eső is egész hétvégén szakad, de csak ha hetek óta tervezem a nagy kertipartit. Szerencsére van az a bormennyiség, ami után nem fázunk, a kalácsot pedig simán lehet folyamatosan letakarva tartani. A hízott kacsamáj pedig a kedvencem.

Péntek este a barátainkat vártunk, és mire megérkeztek, már a hisztéria határán álltam. Napok óta esett, a páratartalom többszöröse volt a megszokottnak. A jól bevált, több ezerszer megsütött kalácsreceptem csődöt mondott. Amíg el nem kezdtem fonni, addig jó volt, de aztán a fonás utáni kelesztés alatt teljesen szétfolyt, a fonatok eltűntek belőle, a kalács egy egykilós kenyérre emlékeztetett. Bezzeg ha csak mi hárman lettünk volna, tuti jól sikerül. 

Aztán kicsit elállt az eső, kivittük az asztalt a kertbe, hogy majd ott vacsorázzunk, meggyújtottuk a lampionokban a gyertyákat, erre megint elkezdett esni az eső. Nem akartam bent enni a házban, először is, nyolcan voltunk. Nyolc ember pillanatokon belül úgy érzi, hogy megfullad egy olyan pici vidéki szobában. 
Szerencsére Gábor megtalálta a ponyvát a borházban, azt kifeszítettük, így kint tudtunk maradni, és az eső is csak éjfélkor kezdett el annyira szakadni, hogy az már zavaró volt.
A vacsora egyébként jól sikerült, szerencsére az első pohár bor után mindent sokkal jobb színben láttam, mint előtte 🙂
Zsidótojással és kaláccsal indítottunk, utána következett ez a kacsamájhab, majd kacsamell tócsnival, bébicéklával és bébicukkinivel. Imádom a céklánkra azt mondani, hogy bébicékla, de az az igazság, hogy nem egyeltem ki amikor kellett volna, ezért túl sűrűn nő, és nem is lesz nagyobb. Minden esetre finom.
Hozzávalók a kacsamáj habhoz:
80 dkg hízott kacsamáj
1,5 dl tejszín
2 tojás fehérje habbá verve
fehérbors
csipetnyi szerecsendió
2 savanykás alma
2 ek cukor
Bekapcsoltam a sütőt 160 fokra. A kacsamájat kockákra vágtam, és botmixerrel pépesítettem. Fűszereztem, majd óvatosan beleforgattam a tojás fehérje habot is. Pici befőttes üvegekbe osztottam nyolc felé, majd lezártam az üvegeket. Egy tepsibe forró vizet öntöttem, és ebbe állítottam az üvegeket úgy, hogy a víz maximum addig lepje el, amíg a hab ér benne. 40 percre a sütőbe toltam. 
Miután elkészült, hagytam lehűlni, és a hűtőbe tettem. 
Az almát apró, egyforma kockákra vágtam. A cukrot megkaramellizáltam egy serpenyőben, ebbe forgattam az almakockákat, majd a máj tetejére szórtam. Kaláccsal ettük.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!