Fűszer és Lélek

A fényképezhetetlen sütemények miniszterasszonya

Esze Dóra irása
Szeretema kritikát. Ez bőven megfér azzal a több tucat masszív emlékkel, amikor mégigazán bele is haltam. Elevensége levesz a lábamról, és ez fontosabb, mint hogyhogyan esik, mindig rengeteget lehet belőle tanulni, ha nem is mindigtematikusan. Szóval alapvetően hála a kemény szavakért.
Ezen aszívemnek oly kedves blogon nemrég, az epres cheesecake fotója kapcsán kaptamhideget és hideget. Ne kerteljünk, fotózásból rámfér a gyorstalpaló. Mondjukszerintem ez kivételesen épp egy elfogadható darab volt, szeretem ezt a vékony,bordó, hajlítható vágódeszkát, szeretem az eperírást, szeretem látni agyerekeim monogramját. Önös szempontok.
Ezekután te jó világ, mi vár rám, ha fotóval publikálom mai főszereplőnket. Nemtudom, más hogy csinálja, de az enyém konkrétan fényképezhetetlen. Csak addigmarad egyben, amíg a tepsi összetartja. Viszont az ember ezt szereti benne.Hogy omlik, omolva eteti magát.
Ráadásulgyorsan elkészül és különös gyengédséggel simítja ki az idegrendszert: most avilág egyik legmenőbb dolga a pazarlást kiváltó kreatív felhasználás, nem? Hogyvan kijárat, ha már senki nem hajlandó megkenni és megenni a péksüteményt? Irtómegnyugtató érzés.
Cukormentesmáglyarakás
2többnapos, mondhatni beletörődve kallódó zsömle
2 tojás
4 tkxilit
magvak –nálam kesu, szeletelt mandulabél – és mazsola, összesen egy marékkal
4 tkcukormentes dzsem
¼ lkókusztej
50 g vaj
kevéskezsemlemorzsa
10-15szem mirelit szeder
1 banán
Ebből a receptből indultam ki. A zsömlét felszeleteltem. A kivajazott-zsemlemorzsázott tepsihezaz első műveleten már túlestem, amikor észrevettem, hogy nincs itthonzsemlemorzsa. Előkaptam a botmixert, és néhány szeletke zsemléből megoldottam,rászórtam a vajrétegre. A maradék vajat megolvasztottam. A tojássárgájátkivilágosítottam 2 teáskanál xilitollal, felforraltam a kókusztejet,összekevertem a tojássárgájával és ráöntöttem a zsömledarabkákra. Megforgattambenne, hogy minden darabot érjen, azután belesimítottam a tepsibe a felét. Aréteg tetejére karikáztam a banánt, szórtam a magvakat és a mazsolát,illesztgettem a fagyott szederszemeket, majd elhelyeztem rajta a maradékzsömlemasszát, azt tetéztem a lekvárral. Kettes fokozaton kezdtem sütni. Közbenkemény habbá vertem a fehérjéket, hozzákevertem a maradék 2 teáskanál xilitolt.Fél óra után rákanalaztam a süteményre a habot, egy egész kicsit lejjebb vettema hőt és még negyedórát sütöttem. Kinyitottam a sütő ajtaját, elzártam alángot, a forró máglyarakás pedig elégedetten nézett szét a világban. Azon semsértődött meg, hogy Petinek ez jutott eszébe róla: „Mama, szerintem hagydezeket a különleges dolgokat. Jó nekünk a csokitorta.”
Életimádatfelső fokon
Kapcsoljunkmediterrán üzemmódba
Emlékszem,nekem kicsi koromban el kellett magyarázni azt a kifejezést, hogy a szomszédkertje mindig zöldebb. Utólag megértem magam, mert tudom, a mondásban valójábana kert a leglényegtelenebb momentum. Egy tipikus szemléletről azonbanfájdalmasan sokat árul el.
Noha nemáldott jó magyar közmondásról beszélünk, az áldott jó magyar irigységetmindannyian felismerjük benne, mert tudjuk, mi az. Pedig simán élhetnénknélküle. Boldogan lehetséges, hogy vagyunk mi is olyan vitézek, mint akárkimellettünk a sorban, de magunkon meg sem látjuk a jót. Vagy csak nem hisszükel, hogy sóvár lemondásunk tárgya bennünk épp annyira piacképes és másokelismerésére méltó. És bár az irigység nagyon csúnya érzés – minden bizonnyaltényleg sárga –, valamivel vigasztalódnia kell az embernek, ha már másnakjutott a fényesebb szőrű, hangosabban csörgő játékmaci.
Az egyikvezető szociológiai hangadó vállalat nemrég közzétett egy kutatást. 2011-benminden tizennégy magyar felnőttből egy tartósan külföldre szeretne költözni.Teljesen logikusan hangzik – ugyanakkor az is, hogy a magyar lakosság körébenlegalább két nemzedékben még mindig elevenen él az a keserű reflex, amelyet azátkosként emlegetett történelmi éra tapasztalatai tettek valóságossá. Évtizedekteltek úgy el, hogy a külföld, mint olyan szemernyivel sem volt elérhetőbb aJános vitéz Tündérországánál.
Kezdjükott, hogy az ember, ha közép-európainak született, nem kapott útlevelet. Aztán,ha kapott is, háromévente. Továbbá a háromévente megejthető utazáshoz hetvenegész dollárt válthatott ki, efelett minden cent rendőrségi ügynek számított.Végül pedig, és ez volt a valódi büntetés, ha egyszer kiszabadult, mit látott?Hogy még a csapból is Milka csoki folyik, hogy a hivatalok működnek, hogy aszolgáltatások valódiak, hogy kedvesek az emberrel az üzletekben, hogy egy alsóstanítónéni olyan verdával szaladgál, amilyennel itthon még a butikosok sem. Haa szerencsétlen keleti turista nem ötvenhatos rokonát látogatta meg, ha nemvágta át a határőröket dugivalutával, akkor számára a nyugati út olyan volt,mint amikor a börtönlakókat elviszik egy körre, de cabrio rabomobilban:kocsikáznak egyet ott, ahol minden nélkülük történik meg. Viszont kiválókilátásuk nyílik az úgynevezett életre néhány perc erejéig.

Címkék: ,

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Hajni says:

    A lélek veszne el az bejegyzésekből ,ha Dóra tökéletesen fotózna. A képi tálalás tökéletessége elvenné az ízét! Ráadásul mindenhol ez van. A Tökéletesség hajkurászása. Hát nem csodálatos ha valami ennyire őszinte?Amúgy külföldön is az igazán menő videók ne ma jól megszerkesztett, bevilágított alkotások ,hanem az élő (vagy annak tűnő)reality-szerű homevideók. Az itt megjelent képeket elnézve érezzük ,hogy mi is meg tudjuk csinálni. Bárki elkészítheti a mennyei falatokat, mert nincsenek cukros-szirupos mázba öltöztetve.

  2. trinity says:

    Ez mára annyiban változott ( az élet külföldön szándékozott leélése), hogy mára minden 6.-7. ember tervezi a távozást:((((((

  3. brekkancs says:

    A kajafotózás külön szakma. Ez van. Mindazonáltal lehet egész jó fotókat csinálni úgy, ha van érzéke az embernek a "körítéshez": tányér, terítő, mindenféle firlefrancok a háttérben, a helyes szög megtalálása. Szóval elnézést a kritikáért, de Eszter nagyon belejött a szép fotók készítésébe és hát … 🙂

  4. Ditja says:

    sokat "nyelve" külföldisegem miatt elek több, mint egy eve Nemetorszägban… es nem tudok mit kezdeni a kerdessel, nem csak a nemet, hanem a szloväk, romän kollegäktol sem… es azzal a kerdes elötti pillantässal:"Mi törtenik NALATOK?"


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!