Fűszer és Lélek

Szezámmag minden formájában

A szobafogságnak is van haszna, régen volt ennyi időnk kettesben. Ki is használtunk, keveset ettünk, sokat ittunk, és mégtöbbet beszélgettünk. Éljen a nagymama, aki bevállalja az unokát!
Az történt, hogy szombaton hivatalosak voltunk egy buliba, ami vacsorával kezdődött volna, de már ötre vártak minket. Úgy tűnik, méh hozzá kell szoknom ahhoz, hogy az Oktogonon lakni nem mindig azt jelenti, hogy felpattanok a hatos villamosra és bárhol két perc alatt ott vagyok, hanem azt is, hogy nem tudok kimenni a kapun, mert éppen háromszázan zsidóznak és buziznak a kapunk előtt és le van zárva a tér. 
Így tehát itthon maradtunk, és íróasztalt szereltünk, közben borozgattunk és tulajdonképpen egész jól elvoltunk, amikor azt hallottam, hogy valaki valamit magyaráz az ablakunk alatt. Hősként azonnal megkértem a férjem, hogy nézze meg, hogy ki az és mit akar. Csakhogy az ablakban és az ajtó előtt nem állt senki. Én ennek ellenére hallottam, hogy valaki hallózik, és jónapotkívánokozik, úgyhogy a ház urának háta mögé bújva felmerészkedtünk az emeletre. A teraszon egy fickó állt, ijedt képpel bámult minket, mi őt, majd közölte, hogy ő a tetőkön át menekült, mert lent balhé van, a külföldieket is verik, és nagyon megijedt, viszont közben rájött, hogy lemenni a tetőkön keresztül már nem tud, vagy mi kiengedjük az ajtónkon, vagy nem tudni mi fog történni, de ő a teraszunkról nem mozdul. 
Tehát ott álltunk egy félig meddig betörővel, akit kiengedtünk, és az üres hűtővel, plusz a vacsorameghívással. Olyan ideges lettem, hogy éreztem ezen csak egy pálinka segíthet de az se volt itthon, találtunk viszont Unicumot. 
Gondolom sokaknak nem kell részleteznem milyen is éhgyomorra feleseket bedobálni, de a lényeg az, hogy fél óra múlva az idegességnek nyomát se éreztük, viszont a vasszöget is megettük volna.
Volt itthon paradicsom, fagyasztott darált marhahús, fél camembert sajt, szezámmag és szezám paszta (tahini), mindenféle zöldfűszer, hagyma és fokhagyma. 
Végül ebből lett vacsora, és egy palack vörösbort is felbontottunk, úgyhogy végül nem mentünk sehova, viszont hajnalig beszélgettünk a teraszon. Jó volt. Legalábbis minden rosszban van valami jó, és ez már hivatalos.
Szezámos kebab:
50 dkg darált marhahús
1 nagy fej hagyma lereszelve
5 gerezd fokhagyma lereszelve
1 csokor petrezselyem apróra vágva
1 ek szezámmag
1 ek szezám paszta
1/2 camembert sajt apró kockákra vágva
só, bors
A szezámmag kivételével mindent összegyúrtam, és fél órára a hűtőbe tettem. (Na jó, rögtön megformáztam, mert éhen akartunk halni.) Szezámmagba forgattam, és olajon megsütöttem.
Mellé a negyedekbe vágott olajjal, ecettel, mentával és koriander zölddel megszórt paradicsomot ettük.

Címkék: ,

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. .andi.horvat-kavai. says:

    Jaj, ezt olyan jó volt olvasni! Nagyon aranyosak lehettetek! Én itt jókat somolyogtam/kuncorásztam,és azon ábrándoztam, hogy nemsokára már mi is elküldhetjük a gyerkőcöket a nagyihoz. Juhéé!

  2. Anonymous says:

    Na látod, Eszter, mire jó az a 300 ütődött?!:-))Susztertangó

  3. Anonymous says:

    Anyóst nem érdekli az unoka, csak kéthavonta telefonon, édesanyám pedig 300 kmre lakik. Tényleg kell néha a kettesben lét, legalábbis kéne.

  4. Nagyon sajnálom, néha muszáj kettesben lenni. Nagymamák messze laknak? 🙁

  5. Anonymous says:

    Sajnos mi hét éve nem voltunk kettesben a férjemmel, nagyon irigykedek rátok!


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!