Fűszer és Lélek

50 évvel ezelőtt

Budapest-fotók az 1950-60-as évekből. Fekete Sas kiadó, 2005
Valahogy nem hagy nyugodni ez az ötven kilométeres diéta dolog, de több okból nem csinálom, először is nem akarom magam becsapni, nem akarok engedményeket tenni magamnak, és nem akarok bosszankodni a hazug kofákon. De ennek ellenére tetszik a dolog, mindenképp elgondolkodtató egy-két ilyen hetet tartani, ezért arra gondoltam, hogy megpróbálok inkább egy ötven (hatvan) évvel ezelőtti diétát tartani.
Akkor se ettek télen marokkói paradicsomot, és nem sütöttek a gyerekek Marshmallowt unalmukban. Tehát volt, ha Rákosinak köszönhetően nem is hatalmas mennyiségben, de zöldség és gyümölcs, voltak baromfiak, maradt otthon kevés tej és tojás is a leadás után, sőt, Regina néni utazóládájából minden szombaton előkerült egy kocka csokoládé is. Regina néni egyébként a fáskamrában lakott a férjével addig, amíg mégis sikerült Bécsbe szökniük.
Előtte egyik Belgrád rakparti ház volt az övék, de miután azt államosították, őket egy ládányi ruhával felrakták a vonatra, amiről csak Erdőbényén szállhattak le, innen egy szekér vitte őket a faluba, ahol lerakták őket a falu közepén. Nagyanyám megsajnálta az idős házaspárt és hazavitte őket magukhoz, és lakhattak a fáskamrában, apám nagy szerencséjére, aki így ehetett csokoládét hetente egyszer. Érdekes lenne tudni, mi lett a családdal azóta, de sajnos tíz év levélváltás után a múltba vesztek. 
Ezt csak azért írom, mert valószínűleg nem fogok csokoládé mousse-t készíteni, de ha mégis, akkor meg tudom majd indokolni. Ha jól sikerül a próbahét, megpróbálom akkor is, amikor már tele lesz a piac tavaszi zöldségekkel, mert most még inkább téli menü fog következni.
Ha van kedvetek, kommenteljétek be a nagymamák, dédanyák kedvenc korabeli receptjeit, szerintem sok izgalmas lesz közöttük.
Tehát a jövő héten éljen az ötvenes évek magyar konyhája, mondjuk azt, hogy egy szerencsés, kicsit jobbmódú család receptjeiből. Nem csak korabeli receptek lesznek, de az alapanyagok mind beszerezhetőek voltak akkoriban.

Címkék:

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Zsuzsanna says:

    Még békési emlékek, Rácz Péter Remélem, belátnak c. verseskötetéből (Kalligram, Pozsony, 2008):Egykornálunk mindig galuskanálunk mindig kenyérnálunk grízes tészta ízzelnálunk cukros kenyérnálunk ízes kenyérnálunk tojásos galuskanálunk tojáslevesvagy salátaleves tejjelnálunk egyszerű pásztorfánknálunk kenyér pirospaprikávalnálunk mindig csupasz kenyér és tejnálunk snidlinges bundás kenyérnálunk margarinos kenyér kolbásszalnálunk tejleves kockatésztávalnálunk vízi ciberenálunk olajos pirítós fokhagymávalnálunk aludttejes krumplinálunk aludttej sült krumplivalnálunk kenyér között rántottanálunk szilvalekváros kenyérnálunk mindig rántottleves kenyérkockávalmi mindig biciklivel megyünk haza és rettentően zörög

  2. duende says:

    Hát, receptet konkrétat sajnos nem tudok írni, mert egyik nagymamám sem könyvből főzött, és nem is írták le a receptjeiket. Ha jól emlékszem, egyiknek sem volt egy szakácskönyve sem. Egyik nagymamám nem is tudott sem írni, sem olvasni. De az egész életét végigdolgozta. Pékségekben dolgozott Pesten.Ő nagyon finom tyúkhúslevest tudott főzni, erre határozottan emlékszem. És amire még emlékszem, hogy mindkét nagymamám, ha húslevest főzött, hogy kiadósabb legyen egy tyúk, második fogásként a húst mártással (és krumplival vagy pirított darával) tálalták. Ma is ez a kedvenc ételsorom. Ma már mindenki fanyalog a főtt húsra és mártásra, mert igen jólétben élünk… Nálunk ma is mindenki kedvence, jobban szeretjük, mint a sülteket. Ez a nagyim csinált rengetegszer lecsót, jó csípősre. A kedvence volt és nagyon finoman csinálta. És a másik kedvence – ami azóta az enyém is, a babos tészta. Bableves főzéskor több babot tett a levesbe és mikor megfőtt kivett belőle. Házi tésztát gyúrt, kicsit vastagabbra a szokásosnál, kifőzte, zsírra kiszedte, hozzátette a főtt babot és átpirította. Nagyon finom. És isteni rétest tudott sütni. Emlékszem mikor anyuval a nagy konyhaasztalon együtt nyújtották, töltötték. És sokszor vacsorázott meleg tejbe tépkedett kenyeret.A szoboszlói nagyim például sokszor készített a levesben főtt húsból és zöldségekből ludaskását. A rizst jó húslevessel engedte föl. Apu ma is sokszor készít magának, az egyik nagy kedvence.Szintén a szoboszlói nagyim készített minden alkalommal mikor mentünk hozzá töltött káposztát. Legtöbbször édeskáposztából, házi eltevésű paradicsomlével savanyítva. Mi nyári töltött káposztának hívtuk. Ha nyáron mentünk, akkor friss paradicsommal készült. És ez a nagyim töltött mindig friss kolbászt nekünk reggelire. :)Sütire egyre emlékszem tőle, ezt mindig megsütötte ha mentünk. Azok a kis porhanyós pici diós kiflicskék, amik vaníliás porcukorba vannak forgatva, és aminek a tésztájába van keverve a dió. A családban csak macskasz@r néven híresült el. :)) Valamelyik tesőja mondta rá gyerekkorában: jé, ez olyan, mint a cica…. :)És ez a nagyim sütött nagyon finom sörkiflit is mindig, vele készítettem gyerekkoromban először. Imádtam föltekergetni.És a keresztanyám, Ilonka néni tudta a világ – és nem túlzok – legfinomabb sült paprikáját készíteni. Ma is a számban érzem az ízét. Itt zalában a sült paprikát általában nagyon jól csinálják.Hát, ezek jutottak így hirtelen eszembe. 🙂

  3. Zsuzsanna says:

    A reggeli választékra nagyon emlékszem: lágytojás vagy tejbe áztatott kenyér, vagy margarinos kenyér kakukkfű teával (ők maguk szedték a kakukkfüvet).Vasárnap szigorúan húsleves és csirkepörkölt nokedlivel (ezt a nagypapám minden nap megette volna), desszertnek egyszerű piskóta, porcukros-margarinos keverékkel töltve és porcukorral megszórva..A többire konkrétan nem emlékszem, de ott is volt házinyuszi,kacsa, liba, bari és ment a cserekereskedelem, disznótoros osztogatás, stb. Érdekel, hogy milyen recepteket, ötleteket osztanak meg az olvasók! Jó téma!!

  4. Nyx says:

    Az én nagymamám a mai napig csak olyan alapanyagokat használ, amit gyerekkorában is ismert!Amiket rendszeresen készít: húsleves – mindig többfajta húsból, gulyás, csülkös bableves, borsóleves, görcsleves, pörkölt-nokedli, tejfölös pörkölt-tészta, rántott- és sült húsok, főzelékek ált. pörkölt feltéttel, rakott tészta(túró, lekvár, dió, mák), palacsinta, piskóták, madártej, linzerek(diós kosárka). Ünnepekre: töltött káposzta, Stefánia vagdalt, pogi…Lehet, hogy néhány dolog kimaradt, de kb. ezeket a hagyományos dolgokat főzi.Télre mindig rak hordóba savanyúságot, nyáron néhány üveg lekvárt is eltesz. Kolbász, füstölt hús, szalonna, zsír mindig saját!Ja, és mama soha nem használ étolajat, mindent zsíron készít, a palacsintát is! 🙂

  5. jehudit says:

    Nagyim 23-as születésű volt. Békés megyéből származott. A nyolcvanas évek közepéig kizárólag zsírral főzött mindent. Nekem a kakaó az a Szerencsi Kakaó cukorral, tejjel felfőzve volt.Kedvenc kajája tavasszal a sok fokhagymával elkészített salátafőzelék volt. A főzelékeket kizárólag paprikás rántással készítette, de soha nem volt napközis csiriz állaga ezeknek a kajáknak. Nála a főzelék inkább hígabb volt. Nagyon szerettük a pikáns, savanykás birsalmás bablevest! Töltött káposztából 3 félét ismert. A hagyományosat, a szabolcsit édeskáposztából paradicsomosan, és a nyári töltöttkáposztát savanyú káposztából sok kaporral és tejföllel behabarva.Kizárólag otthon eltett befőtteket és lekvárokat, kompótokat ettünk. Kolbászt soha nem vettünk. A vidéki rokonok hízlaltak nekünk disznót. Télen le lett vágva és fel lett dolgozva. A Fehérvári úti Piacon élő baromfit vett. Otthon az erkélyen le is vágta. A paprikás krumplit bő lére eresztve, kolbásszal, nokedlivel készítette. Kedvence volt a töpörtyűs pogácsa tésztájából készített szilvalekváros papucs. Imádtuk a sós töpörtyűs sütiben az édes lekvárt! A krumpli főzőlevéből levest készített, nem öntötte ki. Gyakran készített gombócot, nudlit, barátfülét. Vacsora volt a margarinos kenyér szőlővel, vagy görögdinnyével. Igen, igen, egy harapás kenyér egy szem szőlő. Vajat nem használt. Luxus volt és amit kapni lehetett az avas is. Margarint, zsírt, hájat használt. A zsírt libatöpörtyűből, vagy zsírszalonnából olvasztotta. Ha csirkét főzött nem dobta ki a nyesedékeket, a levágott hájakat, hanem kisütötte. Az ám a csemege!Kizárólag kézzel gyúrt tésztából volt a cérnametélt, a laskatészta, a krumplis, vagy egyéb tésztaféleség. Semmi extra recept nem maradt utána, "csak" az, hogy jókedvvel szeretve főzött egyszerű békési ételeket. Én magam a fortélyait lestem el és alkalmazom ma is.

  6. Anonymous says:

    Eszter, ez nagyon kreatív ötlet volt :-))))Az én nagyijaim is az előzőekhez hasonlóan főztek, annak ellenére, hogy egyikük pesti asszony volt, másikuk parasztasszony. Amit feltétlen megemlítenék, hogy mindegyikük otthon gyúrta a tésztát, soha nem a boltban vették, a másik, hogy nem ettünk minden nap húst, sőt hétközben általában nem. A falusi mamámnak volt még szokása, hogy gombóc főzéskor a főző vizet is megtartotta, s abból csinált levest, ezt megkérdezem anyukámtól hogy is volt pontosan. És igen, tényleg, ők is kizárólag fejből főztek. Volt sok tészta és sütemény, mégsem volt senki kövér. És ez tartott még a 70-es, 80-as években is, úgy általában szerényen éltünk az evés tekintetében is.Az a porcukros kifli nálunk hókifli néven futott és zsírral készül (lehet libazsír is:-)), a töltelék vagy mák volt vagy barack lekvárral kevert darált dió, persze mindkettő a kertből! Hókifli:25 dkg zsírt 10-15 percig keverni2 dkg élesztőt belemorzsolni,50 dkg lisztet,1,5 dl tejfölt,csipet sót,kiskanál porcukrot hozzáadni. Az összegyúrt tésztát 1 éjszakát pihentetni.Másnap a tésztát vékonyra (1mm) kell nyújtani, pogácsaszaggatóval kiszaggatni, megtölteni, félbe hajtani. Halvány barnára kell sütni. A megsült kifliket még langyosan kell porcukorba hempergetni.Azóta ettem másnál is, ők hájjal készítették a tésztát, de nem tudom a pontos összetevőket.Ha esetleg mégis szakácskönyv, akkor merem ajánlani a Minervánál 1960-ban megjelent Szakácskönyvet, ami remek kiindulási alap (neten általában kapható)!Még egyszer gratulálok az ötlethez!FRU.i.: Jaj, a főtt hús! Imádják a gyerekeim: tormával, meggyszósszal, paradicsomszósszal, szederszósszal, sóskával (nyami!), az én kedvencem pedig a kaporszósz!!!!!

  7. jehudit says:

    És a falusi nagyi, aki szintén a 20-as években született Somogyország közepén. ot is élt haláláig.Az udvarban mindenféle baromfi volt, kivéve a pulykát. Hátul nagy konyhakert gyakorlailag az önellátáshoz szükséges összes zöldfélével.Kézzel gyúrt tészták mindenbe. Kizárólag libazsírral főzött. Nyáron főzelékek csirkepörkölt feltéttel. Disznó és marhahús soha nem volt, mert nem tartott disznót és a faluba ritkán járt a hentes. Nyulat is tartott és vágott is. Pörköltnek, sültnek készítette el. Vacsora a libazsíros kenyér frissen szedett paprikával, paradicsomal zöldhagymával. Ami jellegzetesség volt az a téli, füstölthúsból készített sötét színű kocsonya. Reggeli a tojásrántotta, hagymával. Meg kell mondjam, hogy kevésbé főzött változatosan, mint Békésből elszármazott pesti mamám, de mivel amit csinált az előtte vagy még kapirgált, vagy a földben pihent zöldségként utánozhatatlanul finom volt. Az ő konyhájának nem a változatossága, vagy ötletessége volt utolérhetetlen, hanem a friss alapanyagok használata miatti hihetetlen íz.

  8. Illéskrisz Konyhája says:

    Egy meglepetés tőlem, Neked! Nézz be hozzám…

  9. IZs says:

    Zseniális az ötlet a gyerekkorom ízei, rengeteg olyan ételt soroltatok fel amit az én nagymamáim és nagynénéim is rendszeresen főztek, de évek óta nem főztem,Az 50 km-es étrendet mint érdekességet nézem, nagyanyám is ivott kávét, evett csokit cukrot, jó nem mindennap, a termelői piacra járok(megtehetem itt van a szomszédban)a hazai termemelők előnybe részesítését, mint alapelvet támogatom,de értelmetlennek gondolom mondjuk a fűszerek, olíva,kávé, cukor teljes elhagyását.

  10. lomaquilt says:

    Nagymamáim konyhájára nemigen emlékszem, részben korán meghaltak, részben igen szerényen éltek. Anyám hozta magával az otthoni izeket. Hús csak vasárnap volt, ha sikerült kapni. Ha vidékre mentünk rokonokhoz, akkor levágtak egy csirkét. Engem kiskoromban feltáplálás céljából falura küldtek, onnan az emlékeim. A faluban borjút vágtak, mivel eltörött a lába igy az egész falú borjúhúst evett. Sok volt a tészta, rétes. Sajnos levestésztát nem tanultam meg gyúrni olyan minőségben mint ott. Pl. második fogásnak paradicsomszósz volt krumpligombóccal. A gombócokat direkt kicsire csinálták. A túros kapros lepénybe nem tettek cukrot (keresem a receptet és mindenhol cukorral van) A disznóvágás száraz részeire (kolbász, gömböc) nagy becsben volt, abból csak nagybátyám vághatott le és oszthatta szét. Ja a mosogatás és konyhatakaritás a mi azaz a gyerekek dolga volt. Most is emékszem, a földes konyhát nyolcas alakban kellett locsolni. Érdekes, azok a rokonaink és barátaink akikkel együtt nöttünk fel, sokszor emlegetjük az akkori ételeket. Este feladatom volt a kiskacsáknak répalevelet felvágni. Akkor nem gondoltam, hogy fiatalasszony koromtól a vasárnapi ebédhez vágom a különféle zöldséget.A porcukros tésztájában lévő kifli a vaniliás kifli volt. Volt egy másik finom sütemény, diós alja volt és tojásfehérjéből vert hab a tetején. Anyám kézzel irt szakácsfüzeteit nagy becsben tartom ma is.

  11. Anonymous says:

    Eszter,Eszter megint nagyon a szívem csücskét találtad el ezzel a témával.HONNAN tudsz Te ilyen dolgokat,hány éves is vagy de nem is ez a fontos, csak én 54'-es vagyok és ahogy olvasom itt a megjegyzéseket…..hihetetlen jó emlékezni a Nagymamáimra,Anyukámra….a könnyekig,de nagyon köszönöm, mert biztosan régen gondoltam már Rájuk.KÖSZÖNÖM

  12. Udvarhelyi Zsuzsi says:

    Igen, nagy öröm erről írni, gondolkodni.A hódmezővásárhelyi nagymamámtól sokmindent átörökítettem. Menet közben jutottak eszembe a forszai, amiket ellestem önkéntelenül kislánykoromban. Nagy kedvencem tőle a krumplileves. Olyan ízesen és gazdagon csinálta, hogy nálunk főételként fut – esetleg pici édességgel utána. Jó sok répát, gyökeret, krumplit és némi zellert dinsztelt, paprikával, liszttel szórta, babérral, sóval, borssal fűszerezte. Felengedte, beledobott egy paradicsomot és egy paprikát, készre főzte, és beleengedett jónéhány egész tojást. Ha megfőttek, jó tejföllel gazdagította, petrezselyemmel bőven szórta, ecettel ízesítette. Ő nyilván sima ecetet használt, én ma balzsamecetet, ami nagyon passzol hozzá. Ő is vágott csirkét és sokszor volt rántott csirke pirított krumplival, friss salátával. Jaj, a számban van az íze!A másik, miskolci nagymamám inkább városi, polgári konyhát vitt, de ő sem akármilyet!Tőle megmaradt egy remek húspástétom recept, amit még életében írtam le, mert Apukám kedvence, szívesen megosztom. Húspástétommaradék paprikás, lehetőleg májjalezt ledarálnihozzá két tejbe áztatott, kifacsart zsemlemustár3-4 főtt tojássó, borsrengeteg citromléújra átdarálni, avagy turmixolni egészen simára.NAgyon finom friss kenyérrel, vagy éppen piritóssal, zöldség csíkokkal.Köszönöm a mártásos tippet, elő fogom venni…Udvarhelyi Zsuzsi

  13. Anonymous says:

    Kedves Eszter, gratulálok a témaválasztáshoz.Az 50es években voltam gyerek Bp-en, mindkét szülőm városi, vidéki rokonok és nagymamák nélkül.Elképesztő, a maiak számára elképzelhetetlen szegénységben éltünk, mindenért sorba kellett állni, a legalapvetőbb élelmiszerekért is. Jegyere kaptuk a tejet. Visszagondolva a gyerekkoromra, mégsem nélkülöztünk a Mama találékonyságának és fáradhatatlanságának köszönhetően. Akkor jött divatba, hogy a nőknek is dolgozni kellett menni, mert a Papa fizetése nem volt elég a nagy család fenntartásához. És mégis, mindennap meleg étel volt az asztalon, uzsonna becsomagolva az iskolábamenet.Lekvároskenyér celofánban. Húst keveset ettünk, ünnepen. Akkor is nyulat – amit egy bácsi konyhakészen hozott – meg halat. Mamám ipari méretekben főzött, mert két bátyám vizipólózott és a hajat leették volna a fejéről, olyan étvágyuk volt. Tejet jegyre kaptunk, ki lett porciózva. Aludtejbe kevert zabpehely volt a reggeli, uzsonna.Kézzel gyúrt tésztát ettünk, sok főzeléket. Minden évben tettük el a paradicsomlét, befotteket. lekvárokat, amiből csak akkor kaptunk, ha betegek voltunk télen, vagy szülinapon. Többnyire kaptuk az alapanyagot. Gyümölcsöt negyedkilónként vette a Mama többre nem futotta pl. a málnát, epret és tojásfehérjével,cukorral felverte habnak, így mindenkinek jutott belőle.Jégszekrény volt, mindennap jött a jeges.Ajjaj, abbahagyom, mert tolulnak az emlékek……

  14. Anonymous says:

    amíg a nagymama konyháján éltem,a leosztás a következő volt:Hétfőn a vasárnapi maradékot ettük.Kedden volt leves,főzelék hússal,szerdán leves és tésztaétel,csütörtök leves,főzelék hússal,péntek leves és tészta,szombat kívánságnap volt,vasárnap húsleves,valamilyen főzelék,valamilyen sült körettel,saláta és sütemény.Ettől soha nem tért el,és nagyon változatosan főzött.És csak abból,ami a kornak megfelelően elérhető volt.Nem volt banán,narancs is csak karácsonykor,piacon idénytermények,tojtak a tyúkok,ettünk házinyulat,csirkét,kacsát,libát és sertést,marhát ritkábban,mert nem volt.


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!