Fűszer és Lélek

Mi újság?

Régen írtam már magunkról, annyira elszaladnak a napok, hogy el sem hiszem!
Dávid szeptembertől iskolába jár, és én nem tudom mit is gondoljak erről a helyzetről. Örültem volna, ha még egy évig járhatott volna oviba, de nem így alakult. Minden esetre imádja a sulit, aminek örülök. Sikerült egy nagyon helyes tanító nénit kifognunk, és csak ez számít! A napközis tanárnéni pedig egyben tornatanár is, és olyan fiatal, hogy nem lehet neki csókolommal köszönni, legalábbis Dávid szerint ez nem lenne illendő. Tavaly azt mondták, hogy elsőben nem lesz héber, de heti két héber órájuk van, majd meglátom hogyan alakul.
Olyan érzésem van, mintha egyáltalán nem lett volna nyár! A május katasztrófális volt, szinte épp elolvadt a rengeteg hó, már esett is az a sok eső. Aztán volt pár jó nap, olyan, mintha tényleg nyár lenne, de most azt írja a naptár, hogy szeptember 30. Mikor volt szeptember? És én mit csináltam ebben az egy hónapban?
Hát, azért ha jobban megnézem nem unatkozom. Pénteken újra feldübörögnek a nyomdagépek, és megint kiadják a zsidó szakácskönyvem. Hétvégén Erdőbényén voltunk, de erről holnap írok egy külön posztot.
Aztán elhatároztuk, hogy elköltözünk. Tulajdonképpen már akkor kinőttük a lakást, amikor ideköltöztünk, de hitelt nem mertünk felvenni, és most, ahogy a barátaink törlesztőrészleteit figyelem, nagyon bölcs döntést hoztunk. Igaz, doboz hátán doboz, az összes szekrény tetején újabb dobozok, sőt a szekrény és az ágy alatt is dobozok vannak. Nyáron elegem lett, meguntam, kész!
Úgyhogy most várunk, és remélünk. 
Augusztusban elpusztult a 19 éves labradorunk. Nagyon megrázott mindenkit a családban, nagyon szerettük, és már tényleg nagyon régen velünk élt. Persze hatalmas sírás közepette megfogadtuk, hogy soha többet nem lesz kutyánk, hiszen mekkora a fájdalom elveszíteni, de különben is hatalmas lekötöttséggel jár, stb, stb. Aztán  egy jól időzített telefonhívás, és kiderült, hogy volna egy tökéletes kiskutya a számunkra, természetesen ingyen, és a gazdája olyan, de olyan boldog lenne, ha mi lennénk a gazdái…
Szerintetek? Bodri 12 hetes, puha, bújós, játékos pumi. Kell majd neki valamilyen iskola, mert nem egy nyugodt labrador, az biztos, birkákkal pedig nem vagyunk ellátva, hogy a terelés lefárassza. Hát hirtelen ennyi 🙂

Őszi mindentbele

A recpt az, aminek hangzik: lassan, ráérősen elkészített vasárnapi vacsora. Sütőben sül, hogy a sütő meleg is fűtse a lakást. Mióta gyerekem van, igazából csak álmodozom a lusta hétvégékről, ő ugyanis kipattan az ágyból, tele van energiával, rögtön menni szeretne valahová, de ha azt nem akkor játszani, beszélgetni, szerelni, javítani, számítógépes játékot tervezni, vagy arról mesélni, hogyan fogja megtalálni az örök élet titkát.
Ezzel szemben én, ha tehetném, reggel elmennék az erdőbe sétálni egyet, majd valahol egy pilisi kis faluban ebédelnék valamit, aztán hazajönnék, odatenném a vacsorát (mondjuk ezt), bebújnék az ágyba, és álomba olvasnám magam. Aztán felébredve látnám, hogy már este hat, jól esne egy pohár bor, mire azt meginnánk, már meg is éheznénk, és jöhetne a vacsora.
Ekkor felébrednék, és rájönnék, hogy csak álmodom az egészet, egy pillanatra elszundítottam, és épp a Star Wars egyik legújabban kitalált epizódja dúl a fejemen.
Mivel a csillagközi háború is nagyon sok időt vesz igénybe, nem árt néha a “hétköznapi vasárnapokra” is beiktatni egy-két idősporoló fogást.
Két részletben készül, először a húst teszem oda, hogy szépen puhára párolódjon, majd a zöldségek is mellé kerülnek pár óra múlva.
Hozzávalók:
1 kg marha fehérpecsenye
4 ek libazsír (lehet más zsiradék is)
2 babérlevél
1 fej hagyma
őrölt bors
kömény
1 ágacska rozmaring
1 dl száraz fehérbor
A pecsenyét ujjnyi vastag szeletekre vágom, borsozom, megszórom köménnyel és nagyon forró serpenyőben, kevés olajon kérget sütök mindkét oldalára. Egy rómaitál nagyságú tűzálló edény aljába öntöm a megmaradt zsírt, rászórom az apró kockákra vágott hagymát, a babérlevelet és rozmaringot. Ráteszem a húst, meglocsolom a borral, lefedem, és 120 fokos sütőben néha vízzel pótolva a bort szép lassan két órán át sütöm. Feltekerem a hőt 180 fokra, közben megtisztítom a zöldségeket.
6 szál sárgarépa
1/2 sonaktök
2 fej lilahagyma
2 pritamin paprika
2 szem boróka
10 zsályalevél
A tököt nagyobb kockákra vágom, a sárgarépát csak megpucolom, a krumplikat akkorára vágom, mint a tököt, a lilahagymát négy részre vágom, a paprikát pedig kicsumázom, és felkockázom. Mindent a húsra szórok, sózom, borsozom, megkeverem, és újra lefedem. Egy óra múlva megnézem, kell-e neki egy kis bor, vagy víz, megpuhult-e a répa, szétesik-e már a hús? Ha igen, akkor ehetünk, ha nem, akkor kap még pár percet.

Citromos csicseri

Ha a barátnőm citromfáján nem terem tíz kiló citrom, akkor nem lenne ennyi eltett citromos étel mostanában a konyhámban, de egyszerűen nem tudok leállni a sóban eltett citrommal. Már az illatát is imádom, hát még az ízét!
Citromot lehet eltenni házilag, de nagyon fontos, hogy kezeletlen citrom legyen! Legjobb megoldás tényleg az, ha valakinek termő citromfája van otthon. Ennek hiányában érdemes a Marokkóba vagy a környékére utazókat nyaggatni, hogy hozzanak citromot, és ha már nagyon unnak minket, és az ismeretlen számról való telefonálgatás “trükk” se hoz eredményt, akkor egyszerűen el kell menni a törökhöz és venni egy üveg eltett citromot. Gyors, olcsó, praktikus megoldás 🙂
Addig is gyorsan leírom hogy is készül a sóban eltett citrom:

Hozzávalók:
10 db citrom
1 ek koriandermag
5 db friss babérlevél (esetleg szárított)
fél kg durva szemű tengeri só
1 ek sáfrányos szeklice (esetleg 2 csipet valódi sáfrány)
frissen facsart citromlé szükség szerint
A citromokat hosszában bevágom úgy, hogy alul egyben maradjanak. A tengeri sót elkeverem az előzőleg kicsit megpirított korianderrel. A citromokat szétnyitom, és beléjük nyomkodok jó sok sót. Egy befőttesüveg aljába sót szórok, majd szépen beleteszem a citromokat is, néha szórva rá sáfrányos szeklicét. Jól megnyomkodom, ne maradjon közte sok hely. Végül felöntöm a maradék sóval, lezárom, és konyhapulton tartom három napig. Itt meleg is van, és nem is felejtem el. Ekkor felöntöm annyi citromlével, amennyi ellepi, majd lezárom az üveget és három hónapig érlelem.

Hozzávalók a citromos csicserikhez 4 főre:
4 egész csirkecomb
két csésze csicseriborsó
6 sóban elotett citrom
2 fej hagyma
olívaolaj
2 kk római kömény
1 kk fahéj
1 kk chilipehely
3 dl kókusztej
pár szem olajbogyó
ha van friss koriander, esetleg petrezselyem
só, bors
A csicserit egy éjszakára beáztatom, majd másnap sós vízben puhára főzöm. A csirkecombokat sózom, borsozom, és olívaolajon szép pirosra sütöm. Kiszedem őket egy tányérra, és a visszamaradt olajon két nagy fej hagymát megdinsztelek. Felöntöm egy doboz kókusztejjel, majd beleteszem a csicserit. Megszórom a fűszerekkel, és visszateszem a combot is.Az ételhez a kész citromot megpucolom, vagyis a belső kocsonyás részt egy tálkába gyűjtöm, a héja pedig mehet a kukába. Ezt is csirkéhez adagolom, és lefedve negyed órát párolom még. Tálalásnál nem árt jó sok korianderzölddel, vagy petrezselyemmel megszórni. Sajnos mi e nélkül ettük, de így is nagyon finom volt!

Kóstoltatok igazi pálinkát? Nem biztos!

 
pelle+parlat.jpg
Szombaton Erdőbényén az egyik legizgalmasabb programnak Pelle László párlat kurzusa ígérkezik. Viharos a kapcsolatom a Pelle párlatokkal, bevallom, tavasszal hallottam róluk először, sőt kóstoltam is párat Csite Norbi jóvoltából. Nem éreztem magam különösebben pálinkaivónak, de akkor azt mondtam, hogy húha! ez valami, ilyet még nem ittam!
 
Vettünk is egy palackkal otthonra, hogy majd a vendégeinket kínáljuk vele, de szépen elkopott anélkül, hogy bárkinek adtunk volna belőle 🙂 Aztán egy nyári napon Lila Fügével épp egy bortanfolyamon mutatkoztunk be a csoporttársainknak, amikor a padsor végén felállt egy fiatalember, és azt mondta, hogy Pelle László vagyok…
Laci hétköznap egy nagy multinacionális bank egyik vezetője, civilben pálinkát főz, és bort készít Mádon.
 
Rögtön oldalba löktem Dórát, hogy figyeljen. Szerencsére másnap késett az előadó, és Laci abban az egy órában tartott egy rögtönzött párlat „bevezetést”. Szombaton aki el tud jönni Erdőbényére, meghallgathatja, amit én már tudok: a jó pálinka maga a gyümölcs!
 
Lacival beszélgettem pálinkáról, karrierről, gyümölcsről, és arról, hogy miért érdemes Erdőbényére jönni szombaton.
 
 
Hogy kerültél Hegyaljára?
 
 
Az első lökést Hegyalja felé az adta, hogy sokat éltem külföldön, Lengyelországban, Csehországban, Szingapurban, Angliában. De akárhol is éltem, az éttermekben mindig megnéztem a borlapot. Azt vettem észre, hogy tokaji mindig van rajta. Ekkor éreztem először úgy, hogy erre a borra külön is érdemes odafigyelni, ha a világon mindenhol ismerik, akkor az biztosan valami különleges dolog lehet!
 
Alkonyi László Borbarát című lapján nőttem fel, mint a jó borok barátja. Alkonyi Laciról tudni kell, hogy Tokaj-Hegyalja szerelmese, olyan gyönyörűen ír a borvidékről, hogy az is oda vágyik, aki soha nem járt a környéken. Olvastam a Borbarátot és a Tokaj c. könyvet, aztán találkoztam Alkonyi Lacival, és láttam, hogy Hegyalján valóban megvan a bor és a szőlő iránti tisztelet, szeretet, több száz éves régi dűlők vannak még most is, nem ipari termelés.
 
A gyerekkori emlékek, a tokaji bor a külföldi borlapokon, és Alkonyi hatása olyan mély benyomást tett rám, hogy úgy éreztem, ha valaha egy kicsit is borral szeretnék foglakozni, akkor ezt csakis Tokaj-Hegyalján fogom tenni.
 
Egy szép májusi napon elmentünk a feleségemmel Mádra, és a gyönyörű napsütésben végigsétáltunk a falun. Akkor láttam milyen gyönyörű a falu, milyen szeretettel és szakértelemmel művelik az emberek a szőlőiket, így vettünk mi is egy területet. Nem egyszerre épült fel a birtok, a ház, amit akkor vettem még mindig nincs kész igazán, de minden évben teszünk hozzá valamit, csakúgy, mint a birtokhoz.
Pelle+László
 
Akkor nem lesz karrierváltás? Nem lesz a banki íróasztal lecserélve a pincére?
 
 
Egészen biztos, hogy nem. Ez egy hobbi, egy szerelem. Én egy igazi nyüzsgő ember vagyok. Biztosan jólesne két-három hónap nyugalom, amikor megpihennék, de utána nem tudnék mit kezdeni magammal, elkezdenék unatkozni, az biztos. Amikor elkezdtem pálinkákat készíteni, akkor is sokan kérdezték, hogy mikor lesz pálinkafőzőm. Mondtam, hogy soha.
 
 
De lett!
 
 
Van egy miskolci társam, aki Bükkaranyoson kezdett bele a vállalkozásába, és amikor hallotta, hogy én Nyékládházán lakom, megkeresett. Természetesen nagyon szívesen leülök az üst mellé, és tekergetem a szelepeket, de azt, hogy napi tizennyolc órában üljek a pálinkafőzőben, és főzzem mások pálinkáját is, hogy meg tudjak élni belőle, az nekem sok. Vagy inkább kevés, attól függ honnan nézzük.
 
Egy barátom, aki a termékeim arculatát tervezte, azt mondja, hogy azért lett szőlőbirtokom, hogy valami kreatív dologgal kiemelkedjek a multis életemből. Hogy legyen valami hozzám köthető, valami, amit rólam neveznek el. Igaza van.
 
A legjobb érzés azt látni, amikor az emberek megkóstolnak egy jó pálinkát, amibe jó gyümölcsöt raktam, ami pont a megfelelő időpontban lett leszedve, igényesen kimagoztam, megerjesztettem, jól lefőztem. Akkor az első kortynál elmosolyodnak, és azt mondják, hogy Úristen, ilyen pálinkát még nem ittam! Ez az a pillanat, amiért azt mondom, hogy ez egy misszió.
 
 
Értik az emberek, hogy miért kerül a pálinka annyiba amennyibe?
 
 
Azok, akik egy pálinkafesztiválra eljönnek, ők általában értik. Egy 3000 forintos bornál is sokan prüszkölnek az árra, de a pálinkánál ez hatványozottan igaz sajnos, mert mindenkinek az van az emlékeiben, hogy a pálinka nem más, mint a kármentés egy fajtája. Olyan főzdébe tudták csak elvinni a gyümölcsöt, ahol a főzdés nem abban volt érdekelt, hogy minél jobb pálinkát főzzön, hanem hogy minél többet mutasson az óra. Az Agárdi pálinkafőző nagyon sokat tett azért, hogy luxustermék legyen a pálinka.
 
Nekünk birsből pl. nem terem annyi, hogy ötven üvegnél több pálinkát főzzünk le belőle, ezért vásárolom a birset. Tavaly kérdeztem a nénit, hogy mi a helyezet a terméssel, azt válaszolta, hogy sokat levert az eső, de nem baj, mert azt konténerbe szedik, és odaadják a pálinkásoknak. Nekünk ezért készül a pálinkánk étkezési gyümölcsből, mindig azt mondom, hogy lekvárnak kell. Nem hűtőházban érettből, és nem is a földre hullott gyümölcsből, amiről azt gondolják sokan, hogy jó lesz az pálinkának. Ezért sokszor ki kell érte fizetni az export árat, de úgy érzem, és szerencsére ezzel azok is egyetértenek, akik kóstolják a pálinkáimat, hogy nagyon megéri.
 
 
Nagy a konkurencia?
 
 
Nincs konkurencia! Ez egy misszió, mert az embereknek el kell mondani, meg kell mutatni, hogy tudják, milyen is tud lenni egy igazi pálinka. Milyen az, amikor a gyümölcs köszön vissza a pohárból.
 
A pálinka 85%-a a gyümölcs minősége, a termőhely, a szüret időpontja, a gyors, oxidációmentes feldolgozás. Ehhez tesz hozzá 15%-ot a jó párlatmester, de sokkal többet el is vehet belőle, ha nem végzi jól a munkáját. Az erjesztés technológiája, vagyis a reduktív, irányított erjesztés nagyon drága, ugyanis hűteni kell. Nyáron a kajszit 32 fokban szüreteljük, de azonnal le kell hűteni 17-re.
 
Ha évente 30-40 embernek ezt elmondom, és ők már így állnak neki a pálinkafőzésnek, az már jó.
 
Természetesen nekem se mindegy, hogy a polcról a Pelle párlatot emelik le, vagy egy másikat, de eddig nem volt probléma az értékesítéssel, ha csak az nem, hogy nem tart ki a mennyiség a következő idényig.
 
 
Melyik a kedvenc pálinkád?
 
 
A sárgamuskotály szőlőből készült, és van egy új kedvenc a tokaji alapborból főzött párlat. Korai furmintot szüreteltünk. Nem elrontott bort főztünk ki borpárlatnak, hanem kifejezetten ezért szedtük le a furmintot.
 
 
Létezik pálinkában terroir?
 
 
Nem. Nem jelennek meg azok az apró kis különlegességek, amik egy dűlőből szüretelt szőlőből készült borban megjelennek. Viszont a gyümölcs minősége és fajtája nagyon ott van a pálinkában. Van, aki azt mondja, hogy a kecskeméti barack a legjobb, én azt mondom, hogy a gönci. Végül is, ez már terroir, ha nem is olyan szűken vett terroir, mint ahogy a szőlőknél szokás. De évjárat, az létezik, én készítek évjáratos pálinkákat is.
 
 
Akkor érdemes elrakni a jó évjáratot pálinkából?
 
 
Igen, de például a vilmoskörte és a sárgamuskotály nagyon érzékeny az oxidációra, vagyis idővel veszt a gyümölcsösségéből, az illatosságából.
 
A pálinka nem húzós, zúzós, kaparós, hanem illatos.
 
 
Miért jöjjenek el a te előadásodra Erdőbényére?
 
 
Erdőbényének a szellemiségével megegyező, vagyis a kézműves szellemiséggel megegyező termékeket fognak kóstolni. Még ha nem is kézzel magozzuk a barackot, a 130 üveg szederpálinkámhoz nem indítják be az offszet gépet, azt kézzel szitázzák le, és az idei szederpálinkánk Olaszliszka és Erdőbénye határáról lett szüretelve.
 
És Erdőbénye egy jó hely, jöjjön mindenki!
Párlat kurzus
Pelle Lászlóval (Pelle Párlat)
10h, 13h, 17h-tól. Részvétel előzetes jelentkezés alapján!

Fotó innen.

Zöldparadicsom ketchup

Sajnos idén alig értek be a paradicsomok. És nem csak nem értek be, de a sok eső miatt mostanra meg is repedeztek, van amelyik elkezdett rothadni, muszáj vele valamit csinálni. Pedig annyi mindent terveztem befőzni paradicsomból, de azt hiszem a jó minőségű, tehát drága paradicsomért kiadni 500 forintot kilónként, majd befőzni, az nem túl gazdaságos.
Arra gondoltam, nem teszem el mind a zöldet csalamádéba, meg savanyított zöldparadicsomnak, hanem főzők belőle valamilyen ketchup szerűséget. És milyen jól tettem! Jó csípősre, fűszeresre ízesítettem, húsok mellé tökéletes lesz. Így is megmaradt a kellemes zöld íze.
Úgy kezdtem, hogy fele annyi lilahagymából, mint a paradicsom súlya, olajon kevés sóval, egy kanálnyi cukorral szép lassan hagymalekvárt főztem.
Közben a zöldparadicsomot vastag szeletekre vágtam, sóztam, borsoztam, meglocsoltam kevés olívaolajjal és pár gerezd ellapított fokhagymával együtt a sütőben megsütöttem. Még nem lett teljesen puha, amikor kivettem a tepsiből, a hagymalekvárhoz öntöttem, és locsoltam rá fehérborecetet és annyi vizet, amennyi épp ellepi. Felforraltam, fűszereztem fahéjjal, sóval, mézzel, és sok-sok chilivel, majd paradicsom passzírozóval lepasszíroztam. Visszatettem a lábosba, és kevergetve sűrűre főztem.
Forrón üvegekbe töltöttem, és mehetett is a dunsztba. 
Kármentés kipipálva.

Segítsüti reloaded

Mert segíteni még mindig jó!
Idén is lehet pár forinttal sokat segíteni a babákon. A tavalyi nagy sikeren felbuzdulva Nemis úgy döntött, újra megkéri a kedves, adakozni hajlandó blogolvasókat, nyissák ki kicsit a pénztárcájukat, és szálljanak versenybe egy tepsi süteményért. A cél nemes, a sütemény finom!
Itt van rögtön Olzka fantasztikus bodzás, rozmaringos rózsakalácsa, ami azon felül, hogy gyönyörű, a receptet elolvasva nagyon finom is lehet!
“Az árverésen és egyéb felajánlásokból befolyó összeg két, koraszülötteket is ellátó, kórházi gyermekosztály javát szolgálja. Az őszi aukció keretében a budapesti I. sz. Gyermekgyógyászati Klinika és a Szegedi Tudományegyetem Gyermekklinikájá javára lehet licitálni. Egy gyors regisztáció után máris lehet az árverés oldalán szebbnél – szebb ajánlatokat tenni szeptember 17-től négy napon át, 20-án éjfélig. A licitnyertesé lesz a választott sütemény, ám azok akik lemaradtak se keseredjenek el, hiszen közvetlenül a licit lejárta utáni napokon is meglepetések várnak mindenkit !”

Selymes őszi leves

 

Tegnap délután almásrétest sütöttem. Amikor az almákat a mosogatóba borítottam, megcsapott az almaillat. Isten hozott ősz! Szeretem az alma illatát, amikor tele van vele a kamra, vagy a picelejáró. Valahogy olyan régi, békebeli illat, amikor még kislány voltam, és az almák illatosak voltak. Észrevettétek, hogy a hipermarketekben szinte csak a banánnak, vagy a rohadó vöröshagymának van szaga? A gyümölcsök teljesen illatmentesek.
Tehát jó almát sikerült vásárolnom, talán érdemesebb lett volna magában enni, de így legalább biztos lehettem benne, hogy nem egy ízetlen massza lesz a rétesben.
Jó sok rétes sült, fahéj, vaj, sültalma, és karamell illat terjengett az egész lakásban, amikor elmentem itthonról. Fél hét körül, szinte egyszerre értünk haza mindhárman. A rétes illata a lakásban, de rétes sehol. Egy árva szelet se.
Még szerencse, hogy előző nap megsütöttem egy sonkatököt, aminek megmaradt a fele, tíz perc alatt összedobtunk belőle egy levest. Biztosan tegnap erre volt kihegyezve az összes ízlelőbimónk, de teljesen elájultunk magunktól, hogy milyen finomat főztünk 🙂
Tettünk bele egy kanálnyi mascarponét és kevés chilit, ettől olyan selymesen csípős lett a leves, hogy kétszer is ettünk belőle, még Dávid is.
Hozzávalók:
fél sonkatök sütőben megsütve (kb 60 dkg)
2 dl 100%-os narancslé
5 dkg vaj
1 kis fej hagyma
1 púpos ek mascarpone
chili pehely,vagy friss chil
só, bors
A hagymát egészen apróra vágom és a vajon egy csipet sóval megdinsztelem. Rádobom a sült tököt, felöntöm a narancslével és annyi vízzel, hogy kellemes állagú leves legyen belőle turmixolás után. Beleteszem a mascarponét majd leturmixolom. Felforralom, sózom, borsozom. Ha nem volt elég édes a tök, esetleg kerülhet bele egy kevés méz is. A chilit tálalásnál teszem bele.

 

Keserű szájíz fenyőmagtól

fenyőmag+kép
Hétvégén jól “befenyő- magoztam”. Érzem is most a büntetést, és tudom, hogy még két-három napig így lesz: erősen keserű íz a számban, különösen evés, ivás után. Annyira erős ez a keserűség, hogy szinte minden ízt tönkretesz. 
Rossz ízű a sajt, keserű az alma, de ami a legfurcsább, hogy vacak lesz tőle a kávé íze, ami különben is keserű.
A Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal közleménye szerint:
A BfR is foglalkozik azzal a keserű íz jelenséggel, amit Koreából, Kínából és Pakisztánból származó fenyőmag elfogyasztása után tapasztaltak a fogyasztók. A jelenség okát az EFSA is kutatja, eddig ismeretlen. Gyanítják, hogy egy természetes összetevőre vezethető vissza a keserű íz, a növényvédőszer-maradékokat, penészgombák méreganyagait vagy nehézfém-szennyeződést kizárják. 
A megoldás egyszerű, de drága: nem szabad kínai stb. fenyőmagot vásárolni. Ez sajnos nem olyan egyszerű, mert az üzletekben szinte csak kínai fenyőmag kapható. Az olasz, sokkal jobb minőségű fenyőmag, ami után nincs napokig tartó keserű íz a számban, nagyon drága, úgyhogy a megoldás az, hogy nem gyakran eszek majd fenyőmagot, de akkor olasz lesz, az biztos.
A témáról írt már Zsuzska magyarul, és itt egy cikk angolul is.

Útban a tökéletes gulyás felé

pásztortüzek
Hogy készül a gulyás?
Amikor a tökéletes lecsót készültem megfőzni, akkor a gulyásról is kikérdeztem az ismerőseimet. Most a kedves olvasók véleményét is szeretném megtudni! Mielőtt leírom az összesített eredményt, megosztok pár számomra érdekes szokást:
  • jó gulyás hátszínből készül
  • legalább annyi zeller van benne, mint krumpli
  • cukrot kell bele karamellizálni
  • sok lestyánnal
  • tejföllel
És van pár olyan is, amit én is szoktam csinálni:
  • erős marhaalaplével öntöm fel
  • a hússal csak a krumpli fő együtt, a zöldségek külön, és csak a végén kerülnek a bográcsba
Apropó bogrács: ebben mind a negyven válaszadó egyet értett, jó gulyás csak bográcsban készülhet.
A válaszok alapján szeptember 25-én Erdőbényén megpróbálom elkészíteni a tökéletes gulyást. Remélem sikerül!
2010. szeptember 25.
Erdőbénye
P r o g r a m o k
Kovácsműhely, Vörösmarty u. 1.
10 órától – 17 óráig műhely látogatás, 12 órától 14 óráig mesterség bemutató

Kádárműhely-múzeum

Szűcs János Hunyadi u. 49. műhelylátogatás 10 órától – 17 óráig

Művelődési Ház, Kossuth u. 38.
Művelt Alkoholista – Furmint szimpózium 14 órától

9 órától – 11 óráig gyermek kézműves-játszóudvar – Hetedhét kitűző készítése

Nyitott pincék – 10 órától

Tájház, Kossuth u. 52. – BLOGGER KONYHA
Nemzeti ételek
Chili és Vanilia – Fregula sarda
Fűszer és Lélek – Gulyás
Liga Füge – Túróslepény vagy almásrétes, hamuban sült töltött alma
Malackaraj – Igazi chilis bab
Délutántól liptói körözött, erdélyi padlizsánkrém, tepertőkrém házikenyéren
Doromb Tanoda Szilágyi Áron vezetésével
Párlat kurzus – Pelle Lászlóval
(Pelle Párlat) 10 óra, 13 óra, 15 óra, 17 óra – előzetes jelentkezés alapján
Szüreti Felvonulás a Sportpályáról 13 órakor
Játszótér – Rendezvénytér, Mátyás király u.
Kézműves piac és vásár 10 órától szörnyen finom házi lekvárokkal is!
Kézműves játszóház 12- 16 óráig
Megnyitó – 14 órakor
köszöntőt mond Kántor Dezső polgármester
Kádártánc
FolkBEATS sátor
autentikus népzenei és világzenei színpad 14,30 órától
Közreműködnek:
Apnoe – Magyar népzenei alapokon nyugvó fúziós zenék, Cantara – Magyar és germán eredetű népzene, modern klasszikusokkal ötvözve, Lingara – tradicionális roma zene és tánc, Orthent – világzene, Shkayach – tradicionális zsidó ének, Hypernomad Live Essence – globális, új népzene, Yanka Rupkina – ének (Bulgária), Kolyo Ivanov duda, tapan (Bulgária), Szilágyi Áron doromb.
1830 órakor – gyülekező a Játszótéren a közös tűzgyújtáshoz.
Varga Mihály bugaci dudás – mesemondó
19 órakor Erdőbénye dűlőiben pásztortüzek gyúlnak
 
Gyertek!!!!

Tányéralátétünk volt


(Katt a nagyobb képért!)
Akik nem tudtak eljönni a blogkóstolóra, azok lemaradtak a Dining Guide gyönyörű nyomtatványairól: szép volt nagyon a belépő, külön hímeztették a kötényeket, de a kedvencem a tányéralátét volt. Külön köszönet nekik, hogy engem nem nagy fenekűnek, hanem nagy mellűnek rajzoltak 😀
Tervezte: Tóth Rita, Dining Guide

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!