Fűszer és Lélek

Tudod mit csinálnék igazán?

Hetek óta tervezgetjük, hogy mit is csinálunk majd, ha hazaérkezik a barátnőm. Beülünk borozgatni valahova, elmegyünk vacsorázni, beszélgetünk egy jót. Kimegyek elé a reptérre, annyira régen láttam, jó lesz átélni azt a pillanatot, amikor kinyílik az ajtó és ott áll majd a csomagokkal megrakott kézikocsival, fülig érő szájjal. Talán viszek Túró Rudit. Tíz év után egyáltalán nem ciki. Vinnék kemény, savanyúcukrot is, de nem lehet már kapni azt, amit annyira szerettünk. Kőkemény volt, benne egy-két levegőbuborékkal, aminek a széle gyakran felsértette a szájpadlásunkat.
Aztán egyik este rámcsörög, és azt mondja: Tudod mit csinálnék igazán? Marhapörköltöt tunkolnék lábosból, miközben a kanapén ücsörgünk, a lábunk az asztalon pihent, és megosztozunk az edényen.
De rég volt, talán húsz éve, de lehet, hogy még régebben. Azok a lusta szombatok, amikor csak ültünk otthon, és hosszasan kibeszélve minden apró részletét, hétről-hétre megváltottuk a világot.
Egészen pontosan tudtuk, hogy mi fog majd történni, mikor, és kivel. Nekem pl. 28 éves koromban kellett volna gyereket szülnöm, de az élet úgy hozta, hogy csak előtte két évvel szerettem bele a férjembe, és még egyáltalán nem éreztünk vágyat egy gyerekre.
A barátnőm Bécsben kívánta leélni az életét, mert Bécs az Európa. Érted? Igazi Európa, de azért mégis közel van, ha esetleg valamiért haza kéne ugrani. Ehhez képest Ausztrália lett a dologból, ami ugye nem Európa, akárhogy is nézzük.
Kiderült, Ausztráliában a pörkölt se olyan. Akármit csinál az ember, viszi magával a füstölt szalonnáról az álmokat, mert szalonnát nem lehet, becsempészi a magyar paprikát, megveszi kint a legjobb füstült bacont, abból soha nem lesz igazi pörkölt. Valahogy még a hús is más, el tudod ezt képzelni? Jobb, az igaz, de pörkölt nem lesz belőle soha. Olyan illatos, vörösborszagú pörkölt, tarhonyával és uborkasalátával.
Megfőztem a pörköltöt, bekevertem az uborkasalátát, végignyúltunk a kanapén, és tunkoltunk.
Végig tunkoltuk az Indul a bakterházat, aztán a Hair-t. Újra tizenhat évesek voltunk.
Jó volt, puha, és vörösborszagú.

Címkék: ,

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Notburga says:

    Nagyon jó írás… Igen, a pörkölt, az mindig megmarad az ember emlékeiben. Ez nálam is így van. Bár ahogy az évek telnek, valahogy már más lett az íze. Hogy miért? Ki tudja…

  2. Anonymous says:

    hmmmm! Milyen jó néha visszapörgetni az idő kerekét egy kicsit! Ilyenkor még jobb, mint annak idején, a "megidézett" korban – talán jobban tudjuk értékelni, mert már elmúlt…. Nagyon klassz emlékeket hozott elő számomra az írásod, köszönöm! Zsófi

  3. Vicus says:

    Mit csinálnék igazán? Ott lennék veletek!

  4. Katarína says:

    Szívszorongató, ilyeneket olvasva mindig sírok. Akkor is sírtam, mikor Mautner Zsófia könyvében olvastam azt a részt, mikor arról ír, hogy minden év május elsején találkoznak a nagyvilágból a barátok…. 🙂 szép dolgok ezek 🙂

  5. Horasz says:

    Egy igazán jó pörkölt világmegváltó erő!

  6. Alexandra says:

    Ausztria vagy Ausztrália – gyerekként arról jegyeztem meg, melyik melyik, hogy hosszabb szóhoz nagyobb ország tartozik :)Őszintén szólva én még nem kóstoltam itt pörköltöt, mert azt a finom, jó ízű marhahúst vétek lenne pörköltnek főzni. A fűszerpaprikát nem kell becsempészni, az jöhet. Tetszik az írás 🙂

  7. Barátnőm szerint jobb semmit nem bevinni, bár állítólag Újzélandon még rosszabb a helyzet 🙂

  8. zsuzsánna és a vének says:

    De jó annak akinek ilyen BARÁTNŐ-je van!!!

  9. Suzanna says:

    Ide lehet paprikát behozni, mégis.. annyira sok dolog hiányzik, ami nem olyan mint otthon.. a Túró Rudi csak a jéghegy csúcsa. Az én személyes mániám az isler :-)Igen, szerencsés a barátnőd.. Zsuzsa

  10. Benikuty says:

    …nagyon egy az ízlésünk kulinárisan és kulturálisan…:)

  11. Zsuzska says:

    Szorongatja a torkom, csípi a szemem… itt is egy messzire szakadt olvasó, aki köszöni az írásod! ;O)

  12. Málnus says:

    Ez annyira jó,elnyúlós, rityi-rötyizős, tunkolós,filmezős!Klassz lehetett!

  13. Ádám says:

    Imádtam ezt a posztod Eszti, egyenként ízlelgettem a mondatokat. Ezt személyesen akartam elmondani, azt hittem, ott leszel ma a Czifray-n.

  14. reka says:

    Hát én kilenc éve élek csak külföldön de most jól elpityeredtem…köszönöm 🙂

  15. Kékmadár says:

    Szívmelengető írás, szeretem.


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!