Fűszer és Lélek

Hajnalban

Néha muszáj egyedül lennem pár órát, kimenni a szabadba, és hagyni a gondolatokat, hogy elpárologjanak a fejemből. Háromhavonta egyszerűen kell pár nap, amikor elvonulok a világtól.
Együtt utazunk el a családdal, de én ilyenkor már négykor felkelek. Csendben iszok egy kávét, és gyorsan elmegyek, hogy láthassam a napot felkelni az első pillanattól.
Mindig viszek magammal pokrócot, hogy le tudjak ülni, mert hajnalban még nyáron is párás a föld, télen pedig jó beleburkolózni (télen elég fél hatkor kelni, de sajnos nem akkora az élmény, mint nyáron).
Már a felkelő nap látványa is megnyugtató, persze ha nem munkába rohanva látja az ember, hanem nyugodtan nézi végig, de a legjobb a napraforgók ébredését figyelni.
Érdekes, hogy egy ilyen kicsi, múlékony növény pár órás megfigyelése mennyire helyre rak mindent. Kisebbek lesznek a problémák, jobban észreveszem az értékeket.
Egyszer sikerült megfigyelnem, hogy milyen sokat nő egy gomba öt óra alatt.
Hajnalban érezni a föld illatát, és mindennek más szaga van még, a puha mohának, a korhadt fának. Még külön érezni a patakot, a kökénybokrot, gyengén a hársfát.
Még zümmögnek a szúnyogok a sötétben, de mire hazaindulok, már dolgoznak a méhek.
Különben is napkeltekor minden más: nem csak a nap kezdődik el, de a hátralévő élet is. Azokban az órákban tényleg így érzem, és ezt az érzést el tudom raktározni hónapokig.
Most megint lemerültek a tartalékaim, tele a fejem felesleges gondolatokkal, olyan gondokkal, amik nem is az enyémek, ideje már pár napra kikapcsolni a számítógépet, és elutazni egy olyan helyre ahol nincs térerő. Alig várom!
Az ilyen hajnalok úgy végződnek, hogy hazafelé betérek a kisboltba, és veszek pár kiflit egy liter tejjel és vajjal. Mire hazaérek a többiek ébredeznek, ők is boldogok, hagytam őket aludni 🙂
Érdekes, hogy az emberek a XXI. században sokan nem hiszik el, hogy még mindig vannak olyan helyek, ahol egyáltalán nincs térerő, nincs szélessáv, és különben is kedv sincs a sok beszédhez. Ott egyszerűen meg kell élni az életet. Több ilyen helyet is ismerünk, féltve őrizzük a címüket.
Addig is nézegetem ezt a fotót, pár órára megteszi.

Címkék:

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Anonymous says:

    A valaha volt Magyar Néphadseregben a második évet mint őrkatona szolgáltam le.Sokszor volt módomban megtapasztalni, mit jelent a "rózsaujjú hajnal" kifejezés.A mély sötét keleti szélén vékony csíkban derengeni kezdett, szürkébb, majd pirosas lett az ég alja. Hajnalodott.A diadalmas szó jutott eszembe, ahogy fel kelt a Nap.Arról nem is beszélve, hogy ez a Börzsöny északi lejtőjén, az erdőben, illetve a szélén volt.Az erdő lehelete néha most is ideér, főleg este, eső után, avar szag, hó szag, juhé!Olyankor azt képzelem: ott vagyok "….fenyves erdő aljába."Na meg, hogy húsz éves vagyok, hehe. ("Gyermek vagyok, gyermek lettem újra…")Susztertangó

  2. Anonymous says:

    Amikor meghalt édesanyám ugyanígy búcsúztam el tőle. Két nap volt, és úgy éreztem tényleg sikerült elköszönnünk.Bocs, nem szomorú kommentet akarok ide írni, csak egyetérteni azzal, hogy a hajnal milyen csodálatos, egy új élet, a folyamatosság jelképe valóban.Köszönöm ezt a posztot!

  3. Édes és Keserű says:

    Az első napaforgós kép fantasztikus. Olyan nyugodt és olyan érzésed van tőle, hogy "csak várj nyugodtan, ez még csak a kezdet" !

  4. vadjutka says:

    Ahhh, hol van ez, én is akarok odamenni! Nekem hasonló élményt nyújt a futás, illetve a hegymászás. Nem mintha akkora hegymászó lennék, de amikor egy órája mászol már egy meredek és sziklás hegyoldalon, alattad a meredek semmivel, akkor tényleg csak a következő másodpercre tudsz gondolni és az összes felesleges gondolat eltűnik. Ezek azok a pillanatok, amikor igazán nagyon a jelenben vagy(ok).

  5. assam says:

    receptre kene felirni, minden bajra…de senki nem irja fel, magunknak kell kitalálni!

  6. Házisárkány says:

    Erről egy tavaly hajnali futásom jut eszembe:még sötét volt mikor elindultam az illatok még nehezek voltak,ahogy repceföld mellett elhaladtam,hazafelé tartva pedig végiggyönyörködtem,ahogy a napocska kidugja az orrát a szőlős mögül….meseszerű volt az egész,mire hazaértem,az uram akkor fordult a másik oldalára….jó egy kicsit kitisztítani a fejünket!Itt a Húsvét,tudom Neked plusz egy nap hétvégét jelent….jó pihenés!A húsvéti hosszúfutásomon gondolok egyet Rád is és a Családodra…..

  7. Anonymous says:

    rendszeresen itt vagyok,szeretem a blogod…ezt a bejegyzést köszönöm…"napkeltekor minden más: nem csak a nap kezdődik el, de a hátralévő élet is"

  8. Kriszti says:

    Teljesen egyet értek veled! Olyan jó néha elvonulni még a családtól is pár órára. Pedig imádom őket, de néha kell pár óra, hogy újra érezzem, én én vagyok, és ugyanúgy tudjam szeretni őket. Aki azt mondja rá ez nem vonatkozik, az hazudik! :)Gyönyörű fotók, a napraforgók különben is a kedvenc növényeim!


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!