Fűszer és Lélek

Bableves, mint intézmény

(Fótó innen)
Közkívánatra.
Tehát, tegnap kiderült, hogy a bablevest mégse szereti mindenki, csak én gondoltam így.
Ha vasárnapi kirándulós családi programot szervezünk, és valahol az út menti csárdában ebédelünk, vagy egy kis falu panziójában, akkor valahogy nagyobb bizodalmam van egy tányér bableveshez, mint a többi szokásos leveshez az étlapon:
-zöldségleves: általában mirelit zöldségekből készül
-gulyás: folyamatosan rettegek tőle, hogy az a leves fél éve ott van a lángon, mindig csak belekevernek egy kevés pörköltet, vizet és főtt krumplit
-meggyleves: legtöbbször langyos
-májgombóc leves: mirelit, sörét alakú “májgombócokkal”
-napi krémleves: tele van vegetával, az előző napi menüből megmaradt mirelit zöldség leturmixolva
Ehhez képest a bablevesben lehet a legjobban megbízni. Soha nem ájulok el tőle, de általában “ehetős”, a gyerek is szereti, szóval…
Egy kérdésem szokott lenni csupán: van-e benne virsli, vagy fradikolbász? Mert akkor mégse.
És igen, évente egyszer-kétszer itthon is készül, általában akkor ha valaki beállít egy füstölt csülökkel. Ez az alap, füstölt csülök nélkül nem szabad!
Kell még hozzá egy jó szál házi füstölt kolbász is, és igen, babot is teszek bele mindig 🙂
Ha magamnak főzném, akkor nagy, lilababból készíteném, esetleg attól egy picit kisebb fehér salátababból, vagy a legkisebb, ún. gyöngybabból. De a fiúk a közepes tarkababból díjazzák.
Gyerekkoromban Erdőbényén nagyanyámnak volt egy hatalmas babfajtája, Kossuth díjas babnak hívta, amin már akkor is jókat nevetgéltem, de mióta tudom, hogy mi is a Kossuth díj, sokkal viccesebbnek tartom. Na, a Kossuth díjas babból olyan finom bableves készült, amilyet azóta se ettem. Általában nem csülökből főzte a mama, hanem saját füstölésű bordából, amin nem sok hús volt, de ott volt helyette a nagyon jó ízű bab.
Sokszor belefutok ízetlen vacak babokba, ami elrontja a drága levest, lehet abban bármennyi csülök, zöldség, vagy kolbász. Az első igazán rossz babot öt éve vettem, és azóta egyre gyakrabban találkozom ilyenekkel. Nem tudom honnan került az országba, és egyáltalán hogy lehet egy bab rossz, de olyan se íze se bűze kategória, nagyon dühítő.
Kell-e zöldség a bablevesbe?
Szerintem nem, de mióta gyerekem van, azóta teszek bele, mert a levesből szerencsére megeszi a gyökeret és a sárgarépát is. A répát szigorúan karikákra vágom, ki nem állhatom, ha hosszában van elvágva, és úgy hagyják a levesben, hogy hosszabb mint a kanál, főleg, ha fás gyökérrel teszik tele a levest.
Rántás: igen, a bablevest rántani kell. Nem lehet megúszni, és nem is jó rántás nélkül. A rántás nem készülhet étolajjal, csak zsírral jó, sok-sok fokhagymával.
Teszek még a levesbe babérlevelet (friss babérlevéllel annyira, de annyira más lesz!), és majorannát.
Tálalásnál erős paprikát, jóféle tejfölt, és ecetbe áztatott vöröshagymát.
Persze egy karéj friss, ropogóshéjú fehérkenyér elmaradhatatlan mellőle.
Utána, ha még mozdulni tudunk, jöhet a túrós palacsinta, esetleg túrótorta vagy túrógombóc.
Hát így…
Rövidebben, de írtam már a bablevesről.

Címkék: ,

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Rukola says:

    Tetszik! Nem bírom, ha a bablevesbe csipetkét, tésztát satöbbit tesznek. (Persze a tolerancia jegyében el tudom fogadni, ha másnak így ízlik.) Egy bablevesben bab legyen és valami füstölt íz. A nagyapám bablevese legalábbis így néz ki. És Erdélyben nyers lilahagymát vágnak a tetejére. Előszőr azt hittem azért nem találkozom a hagymával itt Magyarországon, mert annyira kúltúráltak az emberek, hogy nem akarnak hagymaszagúak lenni, el sem tudtam képzelni, hogy létezik bableves (pontosabban paszulyleves) lilahagyma nélkül (amit enyhén sózni kell). 🙂

  2. Tamás says:

    Ugye?Akkor nem én vagyok megjátszós sznob, amiért több babra is azt mondtam az utóbbi időben, hogy olyan, mintha falevél és purhab keveréke lenne! És múltkor vettünk babot Berlinben, olyan jó volt, hogy tettem is el belőle magnak, rávettem a kolléganőmet, hogy ültesse majd el tavasszal.És még a feleségem szerint sznob vagyok a babbal.

  3. Podruzsik says:

    Már piacon sem nagyon merek kimért babot venni, mert az is lehet nagyker-ből való, ami viszont… Az élelmiszerbolti zacskós kiszerelések egyikén-másikán szerepel a származási ország, kitalálhatjátok: onnan jön, ahonnan a fokhagyma.A bab minőségének biztos nem tesznek jót azok a módszerek, amikkel a zsizsiket írtják. A babzsizsik miatt a 70-es években nagyon drága lett a bab. Láttam olyan vidéki kispiacot, ahol tábla hírdette, hogy szárazbabot tilos árulni a zsizsikfertőzés miatt. Az akkori menzalencsét jobb nem is említeni.Hol itt a megoldás? A 20. század csapdája ez: vagy kukacos vagy vegyszeres. A harmadik út, az öko- vagy biotermesztés nehezen járható…

  4. Anikó says:

    Csak érdekességként,az én családom egy része a Felvidékről származik, ott úgyis főztek bablevest,/amikor már elfogyott a füstölt hús/hogy csak a bab,aszalt szilva /kb.egy maréknyi/,és tejfölös /vagy tejes / rántással sűrítették. Elsőre furánhangzik, de finom volt, különleges.Zsanuária

  5. Kékmadár says:

    Köszönöm Eszter, ki fogom próbálni. Az ecetes hagyma, mint betét különösen tetszeik.

  6. Erzsebet says:

    Anyukám ősszel úgy főzte a bablevest,hogy birsalmát is tett a bab közé. Az ex anyósoméknál egy ruszin faluban úgy készül, hogy füstölt hús, bab, krumpli, tejes rántással.

  7. jehudit says:

    Erzsébet, igen!!! Birsalmás bableves! Nagyim főzte így! Valami csúcsfinom! Sokan ha mondom nekik, hogy ilyen is van nem akarják elhinni. Pedig van!

  8. Androidus says:

    Szerintem a füstölt húsos bableves egy egészen más kategória. Az már iszonyúan súlyos, komoly étel, ahhoz nyakkendőt kell kötni 🙂 Viszont a jó babból tökéletes, igaz teljesen más étel a sima zöldséges bableves is. A bab felszívja a zöldségek aromáját és viszont, jól reflektálnak egymásra. Sok tejföllel, nyamm. Na azt meg tudnám enni minden nap.

  9. Erzsebet says:

    @Jehudit: Ez zsidó bableves lehet-e?Az én családomban több étel zsidó módra készült. A nagymamám még háború előtt zsidó háznál dolgozott ő honosította meg. Ez hústalan habart leves volt.

  10. schteca says:

    Eszter, ez nagyszerű! Hasonlóan főzöm én is, de egyszer, még a Magyar Konyha születése körül volt egy riport Bencze Ferenc erdélyi színésszel, azóta az ő receptje is állandó étel a családban: röviden, nincs rántás: egymás után tesszük bele a belevalókat: füstölt hús, tarka bab, egy-egy szál zöldség, egy szem krumpli, amikor már majdnem kész, külön zsíron megfuttatunk egy kis hagymát, rászórjuk a pirospaprikát, belemossuk a levesbe. Végül fél liter házi paradicsomlét öntünk hozzá és egy csokor friss tárkonyt, ezekkel egyet forralunk rajta és kész. Nagyon finom, üde.

  11. Emőke (Anyamadár) says:

    Én is sokszor hús nélkül főzöm, mifelénk ugyanis vagy aranyárban vagy egyáltalán nem kapni füstölt húst, jóféle kolbászt bele.Teszek bele mindig répát, paszternákot (pasztinák) és nokedlit szaggatok bele. Berántom, de tálalásnál tejfölt is csurgatok bele (azaz vagy sour creamet, vagy creme fraiche-t amit itt lehet kapni).:)

  12. Cinkepiri says:

    Kedves Eszter!A bablét én is kb.így készítem. Zöldséggel és fokhagymás rántással.Sajnos tényleg léteznek vacak babok! Megtörtént egyszer hogy egész éjszakai áztatás és öt órás főzés után a bab pont olyan kemény volt mint a főzés kezdetén….Ekkor- a zöldség már teljesen puha volt -a babot a levesből szemenként kipecáztam és konzerv babot kevertem bele hogy azért ebéd is legyen.


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!