Fűszer és Lélek

Svédország anno

Fotó: Hobbiszakács

Decemberben Hobbiszakács arra kért pár gasztrobloggert, hogy írjunk egy-egy ajándékposztot a blogjára. Nem írta le miért, ezek után nagyon furcsállom, hogy mindenki a játéknak megfelelő kis poszttal járult hozzá a játékhoz. A feladat ugyanis az volt, hogy az írás alapján ki kellett találni a szerzőt. Én például egészen biztos voltam, hogy az olasz diákélményét megörökítő posztíró nem lehet Dolce Vita, mert az annyira egyértelmű, aztán mégis ő volt 🙂
Ezt írtam:

1994-ben kicsit több mint egy évig éltem Svédországban. Mikor hazautaztam, még mindig nem utáltam a gyerekeket, de menthetetlenül beleszerettem az arab konyhába.
Utazásom előtt azt gondoltam, hogy Svédországban hideg lesz. Tévedtem, egyáltalán nem volt hideg, viszont folyamatosan akkora szél fújt, hogy rá kellett feküdni némelyik utcában.
A kisfiúk, akik a gondjaimra voltak bízva, hamar beavattak a svéd gasztronómia titkába:…és akkor a svédek feltalálták a krumplipürét, és azóta mindenhez ezt esszük…
Egy évig hetente ötször főztem krumplipürét. Chilis bab krumplipürével, lasagne krumplipürével, krumplipüré olvasztott vajjal a tetején, és igen, volt krumplipüré áfonyalekvárral is. Ebédre és vacsorára is.
Egy hét után nem tudtam megenni a saját főztömet se, mindennek forró krumpli, gőzölgő tej, és olvadó vaj szaga volt. És akkor egyik reggel az alagsori mosodában összefutottam egy „kolléganőmmel”, egy olasz lánnyal, aki egy ikerpár kislányra vigyázott.
Azt mondta, már régóta figyeli, hogy járok a mosodába (már legalább egy hónapja ott voltam :-), és szerinte csatlakoznom kell a nagy hétvégi, nemzetközi bébiszitter tivornyákhoz, úgyhogy találkozzunk szombat reggel a kapuban.

Kicsi olasz pizzériában kezdtük a napot, műanyag asztalok és székek között, valódi olasz szakácsokkal, akikből elkezdett párologni a tesztoszteron, és pillanatok alatt kétszer olyan szőrős lett a mellkasuk, ha egy tucat vihorászó lány beült hozzájuk.
Az olasz lányok nagyon éltek ilyenkor, táncoltak, énekeltek, hülyítették a srácokat. Ők persze meg megvadultak, csillogott a szemük, ledobták a kötényüket, egy pillanat alatt otthagyták volna a munkahelyüket, csak jöhessenek velünk tovább, de a főnökük nem engedte.
Négy körül érkeztünk meg az arabokhoz, akik nem szerették a svédeket. Persze soha nem éreztették volna velük, mindig tökéletesen illedelmes és kedves volt a kiszolgálás, a kebab menü krumplipürével és Pepsivel hibátlan volt, de ha mi beléptünk, egészen más került a tálcánkra:

hummus, padlizsán, gomba, csodálatos húsok, és saláták hegyekben. Ha egy tányér kiürült, már ott is volt a következő. Folyt a méz a desszerteken, gőzölgött a mentatea, törölgettük a fantasztikus olívaolajakat az ezerféle olajbogyó alól.

Az arab fickók nem jöttek ki a pultból, nem ismerkedni akartak, csupán úgy érezték, vidámabbá tehetik a napjainkat, ha szombatonként úgy látnak vendégül minket, minta a családjukhoz tartoztunk volna. Persze mindez nem volt ingyen: egy krumplipürés kebabmenü árát mi is minden este kifizettünk, mielőtt a kikötőbe vettük volna az irányt, hogy a Dániába közlekedő kompon fejezzük be az estét, vodkába, vörösborba, és pezsgőbe fojtva honvágyunkat.

Mai szemmel visszatekintve hihetetlen, hogy akkor még Magyarországon mennyire egysíkú volt gasztronómia! Nem véletlen, hogy a helyi könyvtárban kutattam arab szakácskönyvek után, muszáj volt minél több receptet elolvasnom. Még amerikai könyvtárakból is hozattak át nekem könyveket, maga volt a Kánaán! Ha sikerült pár koronát megspórolnom a konyhapénzből, már szaladtam is valamelyik arabhoz, hogy ott uzsonnázhassak, figyeltem őket, ahogy főznek, sütnek, sugdolóznak.

A következő utazásaim mind ennek az élménynek köszönhetőek. Mennem kellett, kóstolni, látni, milyen is a valódi arab asztal, amikor nem Észak-Európában terítik meg.
Aztán pár év múlva megkedveltem az orosz gasztronómiát Izraelben. De ez már egy másik történet.

Címkék:

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Anicara says:

    de jó volt ez, Eszterpersze hogy van benne erotika, de az egész főzésben is 🙂

  2. Pedig volt ilyen is ;-)Fiatalság, bolondság…

  3. Anonymous says:

    Van a cikkben valami erotikus. Talán túl jól képzeltem el a meztelen olaszokat :)))

  4. :-DMeztelen olaszokról szó sincs a posztban :-DCsak olaszokról a kemence előtt.Tudom, izzadnak a srácok rendesen!

  5. Hettie says:

    nekem is a kulfoldhoz kotodik a nemzekozi konyha iranti rajongasom, nem is gondoltam volna, hogy Skociaban szeretek bele az indiai/nepali/kashmiri, olasz es torok/kozel-keleti kajakba. Jo dolog kulfoldre koltozni egy kicsit, mindenkinek ajanlom. 🙂

  6. jehudit says:

    Nahát-nahát..szóval vodkás tivornya Dániában? Eszter, nem is gondoltam volna! 😀

  7. Judit says:

    Kedves Eszter, én már az orosz gasztronomiáról szóló írásodat is olvasnám nagyon minél hamarabb!Köszönet ezért is!

  8. Gabojsza says:

    Ha jól tudom, én voltam az egyetlen, aki eltalálta, hogy ez a Te írásod:-)

  9. kati says:

    nekem is tetszett a bejegyzes, meg van valami hasonlo emlekem csak az Izraelben es ottani elso probalkozasom a konyhaban es lam mintha az ujjaban lenne az embernek a lecso pedig elotte sose csinalta es megis olyan lett mint otthon az anyukame. De nem ezert irok az utolso mondatod az orosz gasztronomia fogott meg, engem ez a konyha izgat es keveset tudok rola. Persze nem az lebnne a kerdesem most akkor talald elem csinjat binjat de lenne egy specifikus kerdesem. Parizsban a Marais negyedben es mashol is lehet egy csodalatos habkonnyu majdnem feher magas sult turotortat enni, valaoban hasonlot de megse ugyanazt ettem Izraelben. probaltam a receptet felkutatni es a szalak az orosz konyhahoz vezetnek lehet ez? Es talan tudnal receptet mert az nem talaltam es izgat mitol les zolyan feher konnyu es habzsolnivalo.

  10. zsuzsánna és a vének says:

    Gratula Eszter,ezért a hangulatos, jó írásodért, nagyon várjuk a folytatást!Zsu

  11. Lucilla says:

    Milyen jó írás 🙂 És tényleg nagyon megy itt, Svédországban a krumplipüré, sőt még annál is jobban. Van ennek előnye is: a sarki közértben is van vagy ötféle krumplifajta, a nagyobb boltokban akár tízféle is, krumplibetakarításkor még több. A dániai mulatozásokból gondolom, hogy valahol délfele tölthetted ezt az évet. (Helsingborg?)(Csak zárójelben: a gmail-os címed él? Írtam pár hete, de talán elkavarodott a kibertérben, nem lennék megdöbbenve, ha így lenne.)

  12. Göteborgan voltam.Igen él a címem, meg is kaptam a leveled, még aznap válaszoltam rá.Már nincs meg egyik se, újra válaszolok szívesen, mert nagyon érdekes amit írtál, elküldenéd újra?Köszönöm.

  13. Lucilla says:

    Göteborg az egyik kedvenc városom. (A fiaimnak is, mert ott van Liseberg:-)Sajnos, nem kaptam meg a válaszod, elküldöm újra a levelet.

  14. kisrumpf says:

    Elnézést, de röhögtem, teliszájjal. Mééég!

  15. Eperlány says:

    Oh, én sem gondoltam volna rólad, se a bébiszitterkedést, azt se, hogy Svédországban éltél. De legfőképpen nem a kettőt. Én mindig azt hallgatom kint, hogy a svédek túl gyerekcentrikusak ahhoz, hogy bébiszittyóra bízzák a gyereküket. Persze én az ország másik felében (stockholmabn) szoktam megfordulni. És állítólag ég és föld a kettő. A krumplipürén is csodálkoztam, a (svéd) sógornőmnél még csak egyszer ettem. Amúgy ő, nemzetközi konyhát visz. Rengeteg receptet tanultam tőle, és az öcsémtől.Nagyon jót nevettem az íráson, és érdekes én is tovább kalandoztam már fejben…alárcsak a többiek 🙂

  16. Én mondjuk egy magyar családnál voltam, de a többi lány svédeknél.Egyébként a családcentrikusság az igaz.

  17. Lujza says:

    Milyen jó kis vicces írás, nem is tudtam rólad. Nem tudlak elképzelni tivornyázó bébiszitterként! 😀


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!