Fűszer és Lélek

Mélyen

Minden ősszel eljön az a nap, amikor érzem, hogy ez az utolsó igazán meleg délután.
Olyanhor úgy ülünk a napon, hogy a bőrünk és a hajunk megpróbál minél több napfényt elraktározni a borongós napokra. Éjjel már hideg van, látszik a lehellet, de napközben még melenget a nap.
Ezt a napot szeretem a szűken vett családommal tölteni. Ilyenkor nem csinálunk semmit, csak ülünk a lusta folyó partján, beszélgetünk és bámuljuk a vizet. Ha elunjuk felállunk, és teli torokból átkiálltunk a túlpartra, aztán örülünk a visszhangnak.
Már nem tudunk úszni a hideg vízben, de még jó beleállni, kicsit elsüllyedni az iszapban, vagy békát fogni és közben vihogva ismételgetni, hogy jaj de csúszós, jaj de csúszós!
Ha megéhezünk szőlőt eszünk vagy almát, és versenyzünk, hogy ki tudja messzebb dobni a csutkát (nem én, én úgy dobok, mint egy nő 🙂
Érdekes, hogy egy ilyen igazi feltöltekezős nappal január elejéig is ki szoktam húzni. Akkor kezd el igazán hiányozni a napsütés, a szabadban töltött napok.
De idén idáig tartott csupán a melegség emléke, pedig igazán hideg nap még nem is volt. Nem kellett túl sok képet visszanéznem, hogy megtaláljam azt, amit kerestem, hiszen alig pár hete készült. De valahogy most teljesen lemerültem úgy érzem
Úgyhogy ma elkezdtem tervezni az első tavaszi napot a folyó partján
A tavasz az más: a kitárulkozás időszaka, akkor többen megyünk le a partra, jönnek a barátok is. Plédeken ücsörgünk, és pálinkát iszunk, hogy legyen bátorságunk legalább a lábunk ujját belelógatni a jéghideg vízbe. Hófehér lábak kerülnek elő a zoknikból és csak a víz tetejét érintik. Az iszapnak is várnia kell még pár hónapig. Ilyenkor rendes ebédet eszünk, abroszt terítünk az éppen csak kizöldült fűre, csörögnek a poharak, pukkan a pezsgő és órák alatt fogy csak el a sok étel a terülj-terülj asztalkáról.
Szívem szerint már ma kiküldeném a meghívókat, hogy találkozzunk 2010 tavaszán, de előbb át kell vészelni a késő őszt és a telet is. Bárcsak átaludhatnám!

Címkék:

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. szemirámisz says:

    Gyönyörűek a képek, és meghatódtam a szövegtől… Milyen sokszor rohanunk el ezek mellett a napok,pillanatok mellett, pedig néha csak ilyen kevés kell ahhoz, hogy boldogok lehessunk…Köszönöm,hogy figyelmeztettél rá.

  2. Köszönöm.Ezen még nem gondolkodtam. Lehet, hogy felteszem a koordinátákat és az időpontot majd 🙂

  3. Anonymous says:

    Ó, Esztikém!Ne haragudj a tegezésért, de unokám lehetnél.Vannak az ember életében hullámvölgyek, de hidd el, semmi rossz nem tart örökké. Lesznek csodálatosan szikrázó téli napok idén is, és majd egészen másként látod akkor a világot.Ha rám hallgatsz, beülsz egy kád forró levendulás vízbe, iszol egy pohár fügebort, vagy tokajit, és jól kialszod magad.Kell még máskorra az az elraktározott napsütés, hidd el!Legyen szép a napod!Mara

  4. Anonymous says:

    De ez nem is szomorú poszt!én feltöltekezni se tudok, úgyhogy észre se veszem ha hamarabb kimerül az akkumlátorom 🙂

  5. Anonymous says:

    És tényleg egy lepke van ott a talpacskák előtt? Nagyon szép!szép napot, Szilvi

  6. Anicara says:

    Ötös!:-)Nagyon tetszik, köszi, Eszter

  7. Lilahangya says:

    Szép ez! Pont olyan, nem is tudom… szép…

  8. Erzsebet says:

    A télnek is vannak örömei. Hamarosan közeledik nektek a Hanuka ünnep. Csodálatos lehet. Én csak az olvasmányokból és képekről ismerem.

  9. Á la carte says:

    A napsütés a legjobb, de a télben is sok a szépség: a fények, az illatok, a meleg tea, a forralt bor, a nagy szánkózások, a hóemberépítés, a gyertyák fénye, a fahéj és szegfűszeg illata, a kandallóban a tűz ropogása… úgyhogy fel a fejjel : )

  10. mamazon mama says:

    Ez szép volt. És ahogy a gyerekek fogalmazták a hétvégén, mikor majd megfagytunk a hegy tetején: télen azért jó kirándulni, mert akkor biztos betérünk valahova teázni (és forralt borozni). Apró örömök 🙂

  11. chilii says:

    ez a mostani időjárás már teljesen kicsinál, vizes, szutykos minden 🙁 de az igazán kegyetlen itt a december-január, amikor nálunk egy speciális meteorológiai jelenségnek lehetünk tanúi, ez az inverz köd. ez rátelepszik itt lent a városra, az emberekre, bemászik a kabát alá, csontig hatol a hideg. ilyenkor fönt a Bükkben, pl. Bánkúton szikrázó napsütés van 😉

  12. Anonymous says:

    Hú, ez nagyon szép volt…Akármelyik nagy írónkkal felvenné a versenyt, nekem ez a bejegyzés irodalmi élményt nyújtott.Köszönet érte!

  13. Dorka says:

    Néha azt gondolom, hogy valami lelki rokonságban állunk, mert olyanoka írsz, amit én is érzek, csak soha nem tudnám megfogalmazni.Ez a tavaszi láblógatás mennyire nagyszabású? Olvasók is jöhetnek?


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!