Fűszer és Lélek

Komolyzenei körséta a zsinagógák világában

Különleges zenei és kultúrtörténeti élményben lehet részük mindazon érdeklődőnek, aki ellátogat a rendhagyó koncertsorozatra, mely 2009 őszén két budapesti és két vidéki zsinagógában kerül megrendezésre. A négy koncerten a Solti György Kamarazenekar és fantasztikus előadók tolmácsolásában zsidó zeneszerzők kuriózumnak számító művei, illetve zsidó témájú darabok csendülnek fel a lenyűgöző helyszíneken és egy szimbolikus komolyzenei körséta keretében igyekszik betekintést nyújtani a zsinagógák titokzatos világába is.

2009. november 1. vasárnap, 19:00 óra
Frankel Leó utcai zsinagóga (Budapest II. ker., Frankel Leó u. 49.)

2009. november 15. vasárnap, 19:00 óra
Nagykőrösi zsinagóga (Nagykőrös, Rákóczi u. 21.)

2009. december 6. vasárnap, 19:00 óra
Hegedűs Gyula utcai zsinagóga (Budapest XIII. ker., Hegedűs Gyula u. 3.)

2009. december 20. vasárnap, 19:00 óra
Győri zsinagóga (Győr, Kossuth Lajos u. 3-5.)

Alakul

Már olyan sokszor esett szó ebben a blogban a késről, jobban mondva a saját ügyetlenségemről, hogy kezdem is szégyellni a témát. Kezdődött azzal, amikor Horasz nem bírta nézni, ahogy a hagymát vágom, és eljött egy gyorstalpalót tartani.
Aztán, mivel nem sikerült még mindig úgy a szeletelés, mint ahogy elvártam volna magamtól, elmentem Makihoz egy késtanfolyamra.
Ennek az lett az eredménye, hogy kipróbáltam a jobbnál-jobb késeit, aztán elmentem egy késboltba, ahol körülnéztem, megköszöntem a kedvességüket és kijöttem az ajtón 🙂 Egyszerűen nem mertem megvenni egy minimálbérnél csak egészen picit olcsóbb kést mindaddig, amíg nem érdemlem meg: vagyis nem bánok profin a késekkel.
Itt egy kicsit lelassult a fejlődésem üteme, de két hete magaménak tudhatok egy Fiskars Takumi Usuba kést, ami olyan “japános” darab, nagyon éles, nagyon jó vele dolgozni, és nem utolsó sorban mindössze 5360 forint!
A sebességgel még vannak gondjaim, de a pontossággal már egészen jól állok. El is határoztam, hogy január közepén felveszem videóra hová jutottam szeletelés terén. Lesz összehasonlítási alap. Ha elfelejteném, szóljatok rám! Csak a kezemet figyeljétek!

Kőlépcsők

A ház tulajdonképpen mindig is ott állt a sarkon. Talán laktak is benne még húsz éve, de ebben nem vagyok biztos. Abban viszont igen, hogy soha nem néztem be az ablakán. Nem mertem. Mégis mindig szétáradt a stressz a gyomromban, ha elmentem mellette. De azt gondoltam, hogy sóbálvánnyá változok, ha benézek.
Pár éve mégis befényképeztem titokban. Most meg azt vettem észre, hogy eltüntek a bútorok.
Akkor még nem szerettem másokat csendben figyelni, az még a harsány kifelé tárulkozás időszaka volt. Most viszont már lakatlan. Biztosan van tulajdonosa, de nem jár a házba gyakran.
Mindenkinek szöget üt a fejében a gondolat, hogy milyen is lehet benne élni. Hallom, ahogy elmennek mellettem az emberek, és arról beszélnek, hogy mennyire szép, de milyen sokba kerülne felújítani. Röpködnek a milliók…
A fürdőszoba két millió, le is kéne szigetelni, és látod a tetőt? Felejtsd el! Ablakcsere, ajtócsere. Vezetékek. Talán még a víz sincs bent. Jobban kijössz, ha építesz egy újat! És milyen pici a kertje! Mire a másik sarokig érnek, már le is beszélték magukat róla.
De én jártam bent. Féltem, amikor felléptem az első lépcsőfokra, nehogy találjak bent régi fotókat. Csak pár lépcsőfok, mégis percekig tartott, mire felértem rajtuk. Minden lépcsőnek a közepére léptem, oda ahol megkopott a sok év alatt.
Ismerős a kapcsoló, puhára, kerekre kopott a küszöb.
Csak le ne cserélje valaki! És az ajtók! Valódi asztalos munka, olyan miről azt hinnénk, hogy csak az utóbbi tíz évben képesek rá a mesteremberek, hiszen annyira a helyén van minden. És azok a zsanérok!
Nincs benne gáz valóban. Sparhelten lehet csak főzni. De a sparheltben van valami jó: sugározza a meleget. Húsz fokban is ég az ember arca mellette. Jobban gőzölög rajta a leves. Emlékszem.
A ház novemberben a legszebb, amikor a sok sárga lehullott levél megfagy a lépcsője mellett. Mindig is tudtam, hogy ha nagyon keresném találnék a jobb ajtófélfán fejmagasságban két szögnyomot. Még akkor is, ha azokat a szögeket soha nem ütötték be oda, csak gondolatban.
Egyszer régen, bezárták az ajtókat és a tulajdonosok elmentek. Otthagytak mindent. Egy hétig maradt zárva az ajtó, aztán feltörték, mint azóta sokszor. Elvitték a nagy ovális asztalt, a súlyos, sötét szekrényeket.
Meg a porcelánt is, igaz az nem is került vissza később sem, amikor az asztalt azért csak visszaadták.
Nem kértek bocsánatot. Azt hitték, már nem lesz szükség rá.
Én most kérem vissza a leveses tálat! De legalább a fiók porcelán gombját.
Sőt, a régi, nagy vaskulcsot is. Azt, ami mindent nyit.

Sülttök-narancs krémleves

Az októberi hosszúhétvégét Tokaj-hegyalján töltöttük a Mazsike szervezésében. Sajnálhatja, aki nem tartott velünk!
A közös programot vasárnap délben egy csodálatos zenés ebéddel koronáztuk meg a Sárga Borház jóvoltából. Ebédünkhöz Disznókő kóser borokat kóstoltunk.
A narancsos sütőtökleves annyira tetszett mindenkinek, hogy másnap már el is készítettem itthon. Direkt nem kértem el a pontos receptet, kíváncsi voltam, hogy sikerül-e „vakon” is valami hasonlót főznöm. Jelentem, sikerült!
Hozzávalók hat tányérhoz:
6 narancs frissen préselt leve
3 ek vaj
1 fej hagyma
1,2 kg sütőtök
1 dl tejszín
3 ek hántolt tökmag
3 ek extraszűz olívaolaj
só, bors
1 csipet curry
A tököt félbe vágom, a magokat kikaparom. Sütőpapírt fektetek egy tepsibe, erre teszem a tököt, és 200 fokon puhára sütöm. Nagyon jót tesz neki, ha egy picit karamellizálódik a teteje.
A hagymát apró kockákra vágom, és picit megsózva vajon üvegesre párolom. Elzárom alatta a lángot.
Kikaparom a puha, illatos tök belsejét és a hagymára dobom.
A narancsok levét egy lábosban egészen takaréklángon felére besűrítem úgy, hogy egy darab krumplihámozóval lehámozott narancshéjat is belefőzők. Az lenne a legjobb, ha egy vastagabb vaslapon csupán gőzölögne a narancslé, és a hőmérséklete nem menne 60 fok fölé. Igaz, így 12 óra legalább, mire besűrűsödik a lé, de megéri az időt!
Kiveszem a narancshéjat, és a visszamaradt lével felöntöm a tököt.
Annyi vízzel öntöm csak fel a levst, hogy megfelelő sűrűségű legyen. Persze lehet zöldséglével is, ha van otthon.
Sózom, borsozom, tejszínnel krémesítem, és nagy teljesítményű mixerrel pépesítem, majd átszűröm. Borssal és egy csipet curryval ízesítem. A curry íze egyáltalán nem fog érződni, csupán a többi ízt emeli ki.
Tálalásnál meglocsolom olívaolajjal és megszórom pirított tökmaggal. (Persze ha van otthon, nyugodtan használhatunk tökmagolajat is, de sajnos nekem elfogyott, pedig akkor lett volna tökéletes.)
Ha nem lenne elég édes, mézzel ízesítem.
(Dávid kőlevest evett 🙂

Korhatáros?

A címet és a téma alapját az aktuális Decanterből loptam, de bevallom engem is nagyon érdekel a téma, vagyis a borkóstolás szülői felügyelettel.
Aktualitása azért is van a dolognak, mert most, hogy a hétvégi programjainkat tervezzük, egyik mélemben a következőt olvastam (persze nem gyerekekre vonatkozott):
“Félek, hogy szombaton mindenki totálisan be lesz állva. Ebédnél is bor, este is bor. Hát hangulat az biztosan lesz.”
Ez eszembe se jutott. Mivel rendszeresen járunk boros alkalmakra, nagyon jól tudjuk hol a határ.
És különben is, egy jó kis beszélgetést kétféle ember tud igazán tönkretenni: az egyik aki tényleg totál be van állva, a másik, aki nem iszik egy kortyot se, ezért hamar elveszti a jókedv fonalát.
Mi minden nap borozunk a férjemmel, általában vacsorához iszunk egy pohárral, de van amikor később is, ha Dávid már alszik, mi pedig csak beszélgetünk.
Általában két nap alatt iszunk meg egy üveggel, de van hogy három, és van, hogy egy este alatt. Borkóstolókra is gyakran járunk, és sokszor visszük a gyereket is, sőt sokszor barátainkkal együtt, több gyerekkel együtt megyünk a pince mélyére.
Mikor terhes lettem a nőgyógyászom javaslatára ittam minden nap egy deci vörösbort, ezt aztán abbahagytam amikor szoptattam, bár ha jobban belegondolok, pont annyi alkohol szívódhat fel a vérbe, mint a tejbe, de nem mertem alkoholt inni.
A Decanterben jobban utána jártak a dolognak, és kiderült, hogy Angliában pl. otthon öt éves kor felett, szülői felügyelettel ihatnak a gyerekek alkoholt. Gondolom egy-egy korty édes borról, azt is vízzel hígítva. Olaszországban ez a határ 16 év, de én eddig akárkivel beszéltem, aki Franciaországban nőtt fel, mindenki arról mesélt, hogy a közös családi étkezések elengedhetetlen része volt a borral koccintás.
Péntek esténként Dávid is ihat egy korty bort, de ügyesen mindig megkérdezi előbb, hogy milyen. Ha száraz, akkor nem érdekli, de hajlandó megszagolni, elmondani milyen illatokat érez. (Általában büdöset érez :-), csak a tokaji borok illatát szereti.)
Én is kóstolhattam gyerekkoromban aszút, vagy édes szamorodnit, de ritkán éltem a lehetőséggel. Úgy látom a gyerekek ösztönösen tartózkodnak az alkoholtól szerencsére. Viszont nagyon érdekesnek találják a pincéket, borfeldolgozót, és a nagy boros vacsorákat is, ahol kihallgathatják a felnőtteket, rohangálhatnak az asztal körül, vagy elvonulhatnak valami titkos rosszaságon törni a fejüket.
Anyai nagyapámnak Adonyban volt szőlője, és ha jól emlékszem, rettenetes borokat csinált. Olyan szag maradt utána a pohárban, hogy vizet se tudtam inni belőle. Még szerencse, hogy Erdőbényén is lakott egy nagyapám 🙂
Mikor kortyoltatok először bele a borba és mit gondoltatok akkor?

Kóser borkóstoló

Ritka alkalom, szombat este hatkor a tokaji zsinagógában kóser borkóstoló a Disznókő boraiból, a Mazsike jóvoltából.

Előtte elbúcsúztatjuk a szombatot, gyertek minél többen!

Borok:
1998 LANGER RESERVE TOKAJI KÉSŐI SZÜRET FURMINT
1998 LANGER RESERVE TOKAJI ÉDES SZAMORODNI
2000 LANGER RESERVE TOKAJI ASZÚ 3 PUTTONYOS
1998 LANGER RESERVE TOKAJI ASZÚ 5 PUTTONYOS

Kabbalat Shabbat – Morocco Night

Régen voltam ennyire jó Kabbalat Shabbaton, mint péntek este!
Csupa jó arc fiatal, kellemes beszélgetések, közös éneklés, olyan jó kis szombat érzés…
Magyarországon is van már Moishe House, és meghívtak, hogy főzzek velük, készítsünk marokkói zsidó vacsorát a többieknek.
A legjobb buli mindig a konyhában van, úgyhogy sokan együtt készítettük a vacsorát, és még többen ettünk belőle. 25 főre készültek, de amikor asztalhoz ültünk, én 34 fiatalt számoltam.
Hét körül befutott két “gasztróceleb” is (most biztosan imádnak, hogy ilyeneket írok :-), Kollár Tamás és Zeibig Márton akik a paprika tv-ben futó lakásétterem c. sorozatot nyomják, és megígérték, hogy novemberben valamikor ők főznek. Mi elmegyünk, az biztos!
Tehát, jól kitaláltam, hogy készítsünk majd fügés csirkecombot, citromos csicserit, és aszalt gyümölcsös pitét 25 főre. El is képzeltem, hogy ez az én konyhámban mennyi időt vesz majd igénybe, és nagyon bátran megrendeltem a hozzávalókat.
A baj ott kezdődött, hogy mindig elfelejtem, hogy a konyhák többségében nem kilencven centis főzőlap van, öt gázégővel, csupán hatvan centis, négy égővel. Na, ehhez képest a Moishe házban három égős a tűzhely, amiből az egyik csak félig ég. Amikor ez bebizonyosodott, kicsit bepánikoltam, hogy nem lesz itt vacsora! De szerencsére érkezett egy dupla rezsó, és az este meg lett mentve. Igaz, a pite végül nem készült el, mert a sütőben a combok sültek a sütemény helyett, de szerintem senki nem maradt éhen. (Legalábbis nagyon remélem!)
Azt még le kell írnom, hogy sehol nem olvastam a budapesti házról, hogy gyerekbarát lenne, pedig Eszterék annyira jól szórakoztatták Dávidot, hogy szinte nem is láttunk belőle semmit, egyszer került elő csupán, énekelt egy kicsit, evett egy adag kuszkuszt, és elment aludni 🙂
Fügés csirkecomb 6 főre
6 csirkecomb
1 nagy fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
20 dkg aszalt füge
10 dkg fekete olajbogyó
10 dkg méz
1 ek koriander mag
0,5 ek római kömény
1 citrom
só, bors
olívaolaj
A combokat besóztam, és olajon minden oldalát pirosra sütöttem. Eredetileg ez egy lábosban készülő étel, úgyhogy az eredetit írom.
A köményt és a koriandermagot száraz serpenyőben megpirítottam. A hagymát karikákra vágtam és a lábos aljára szórtam. Rátettem a combokat, megszórtam a fűszerekkel, a felkarikázott citrommal, és az olajbogyóval. A fokhagymát apróra vágtam, és az olívaolajjal elkevertem. Ráöntöttem a combokra a mézzel együtt. Beleszórtam a fügét is, és felöntöttem annyi zöldséglevessel, amennyi ellepi.
Lassan, legalább egy óráig főztem, ameddig a combok is, éa a füge is teljesen megpuhult, és a ráöntött zöldséglé besűrűsödött, harmadára főtt.
Zöldséges kuszkusszal tálaltam. (Most a combok nagy részét sütőben sütöttük, alufólia alatt. Így is megpuhult, de a hagyma karamellizálódott az alján. Egészen más lett az étel. Nem jobb vagy rosszabb, de nagyon más.)
Citromos csicseri 6 főre
30 dkg csicseriborsó (24 órára beáztatva)
2 dl olívaolaj
20 dkg zöld olajbogyó
1 paradicsomkonzerv
2 fej citrom
1 fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
1 pici chili
1 rúd fahéj
5 cm gyömbér
koriander mag
római kömény
só, bors
1 csokor menta
A csicserit sós vízben puhára főztem. A hagymát, fokhagymát és gyömbért az olívaolaj felén megfuttattam. Hozzáöntöttem a leszűrt csicserit, elkevertem a paradicsommal, fűszerekkel, és annyi vízzel amennyi ellepi.
A citromot hosszában gerezdekre vágtam héjjal együtt, és a csicserihez tettem az olajbogyóval együtt. Kb. egy órát főztem. Tálalásnál megszórtam mentával és meglocsoltam a maradék olívaolajjal.

Gránátalma szezon

Hát, mi tagadás a gránátalma szezon elég szegényes Magyarországon 🙂
Pedig imádom! És ez valami genetikus dolog lehet, mert Dávid egyik első szava a “gránaalma” volt, és nem tudtam annyira gyorsan enni, amennyire ő.
Szezon van, a Lidl-ben 200 forintért kapható pici, de jóízű, a piacon pedig 700-ért vettem 1,2 kilós gránátalmát, gyönyörű vöröset, édeset, ropogósat.
Húszévesen ezekben a napokban egy gránátalma ligetben ültem, és arra gondoltam, hogy mit fogok csinálni tíz év múlva. Jelentem, semmi sem jött be azokból a tervekből, az élet nagy rendező, sokkal kalandosabb életet rendelt nekem, és ezt egyáltalán nem bánom. A gránátalmát viszont azóta is csoda gyümölcsként kezelem. Két éve, amikor valami csodálatos dolog történt velem, hazafelé a Nyugati aluljárójában megajándékoztam magam egy gyönyörű gránátalmával, azzal ünnepeltem. Ma reggel is kettévágtam egyet, és remélem szerencsét hoz este nekem is, és másoknak is.
Gránátalmás fánk:
Hozzávalók:
2 gránátalma
50 dkg liszt
1 dl tej
1 dl gránátalmából nyert lé
4 dkg élesztő
5 dkg porcukor
5 dkg vaj
1 csipet só
4 tojás sárgája
1 ek keményítő
cirom reszelt héja
1 csipet fahéj
A lisztből, tojás sárgájából, puha vajból, cukorból, tejből, gránátalma léből, élesztőből és sóból könnyű tésztát gyúrok. Letakarom, és duplájára dagasztom. 2 cm vastag lappá nyújtom, és fánkokat szaggatok belőle. Újra letakarom, és szép kövérre dagasztom őket.
Forró olajban kisütöm, úgy, hogy a közepét összenyomom. Amikor megfordítom, gyorsan letakarom az edényt, és így sütöm a második oldalát. Így lesz a fánk szalagos.
A maradék gránátalma magokat szintén kipréselem, de egy marékkal félre teszek a díszítéshez.
A levet elkeverem a fahéjjal, citromhéjjal, és keményítővel. beforralom. Ezt a zselét töltöm a fánk mélyedéseibe. Megszóróm porcukorral, és gránátalma magokkal.

Banán ketchup

Nem én találtam ki jó dolgomban! Már a XVIII. században is készítettek hasonlót, az internet pedig tele van banán ketchup receptekkel, de én most készítettem el először.
Régebben ettem egyszer valahol műanyag flakonos változatot, és nekem az is ízlett, de eszembe se jutott utánanézni a receptnek. Tizenöt évnek kellett eltelnie, hogy megint előkerüljön a banán ketchup, és most meg is csináltam.
Kaptunk ugyanis egy adag házi, sütnivaló kolbászt, ami meglehetősen fűszertelen volt. A kolbászt direkt ilyenre készítették, nagyon jó minőségű hozzávalókból, de nagyon enyhe fűszerezéssel. Ehhez készítettem a meglehetősen fűszeres, szerintem egyáltalán nem banán ízű ketchupot.
A sok interneten talált receptet módosítottam a saját szánk íze szerint.

Hozzávalók:
4 nagy banán
0,5 fej hagyma
5 gerezd fokhagyma
2 ek paradicsompüré
10 dkg világos színű mazsola
3 dl fehérbor ecet
4 ek barnacukor
1,5 ek tengeri só
2 ek kukorica szirup (mézet tettem bele helyette)
1 kk chili
2 tk őrölt szegfűbors
10 szem szegfűszeg
1,5 tk fahéj
1 kk feketebors
0,5 tk őrölt szerecsendió
2 ek rum
4 dl víz

A mazsolát, banánt, hagymát, fokhagymát és paradicsompürét késes robotgéppel teljesen homogénre dolgoztam.
Egy kislábosba öntöttem, hozzáadtam a fűszereket, vizet és ecetet.
Takaréklángon, a végén már gyakrabban kevergetve sűrűre főztem. Ez kb 1,5 órát vesz igénybe. Elzártam a lángot, és hozzákevertem a rumot, és leszűrtem.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!