Fűszer és Lélek

A súlyos szerelem

Imádom azokat az edényeket, amiknek történetük van.
Lehet ilyen egy régi porcelán is, de nekem valahogy mindig az öntöttvas edények jutnak. Persze a legnagyobb örömömre, mert soha semmi nem lesz olyan jóízű, mint az öntöttvas lábosban készült, lassú tűzön sütött étel.
Nagyanyai örökségem is öntöttvas edények, és mindig amikor előveszem a serpenyőt, eszembe jut, hogy erre bizony rá van égve még egy kicsit az a zsír is, amit mama 60 éve használt. Nem, ez nem kosz, ez maga a megkövült családi történelem. Drótkefével se lehet eltávolítani, de nem is akarom.
És most kaptam egy olyan öntöttvas lábost, ami vadonatúj, mégis van történelme. Egy másik család, egy svéd öntöttvas edényeket gyártó család története.
A Skeppshult lábos házhoz érkezett, egy fiatal pár hozta, akik mindent tudtak a lábosról. Olyanokat, hogy az alja egy picit domború (ezt egyébként szinte észre se lehet venni), hogy amikor felveszi a hőt, a tágulástól kiegyenesedjen. Vagy hogy a gyár annyira természetbarát, hogy idén már csak az üzem téli fűtésével szennyezik a környezetet, mert az olvasztó kohók is szélenergiával működnek! Jövőre a fűtés is 100%-ban környezetkímélő lesz.
Vagy ami nekem különösen tetszett, hogy egy lábos előállítás csupán annyira terheli a környezetet, mintha egy percig autóznánk.
Érdekes, hogy régebben próbálkoztak újrahasznosított acél felhasználásával, de kiszámolták, hogy jobban szennyezik vele a földet, mint ha más gyártól vásárolják meg a maradék első osztályú acélt, és abból öntik az edényeket.
Remélem ezek a dolgok nem csak engem vesznek le a lábamról.
Igen, az ilyen termékek nem olcsók, főleg ha a kínai edényekkel hasonlítjuk össze őket. De a kínaira nincs 25 év garancia, és mindenki tudja, hogy a világ legnagyobb környezet szennyezője Kína.
Először egy sima rakott krumplit csináltam benne, parázson sütöttem,fergeteges lett. Picikét lekapott az alja, de éppen csak annyira,hogy a krumpli megbarnulnt. Ment is érte a harc rendesen.
Aztán kipróbáltam valamit, ami nem sikerült. Azóta se hagy nyugodni az eset, úgyhogy ha valakinek van tapasztalata ebben, akkor ossza meg velem:
Hogyan lehet faszénen, parázsban, öntöttvas lábosban kenyeret sütni?
Svédországban láttam, hogy van aki így süti a szabadban, és most én is megpróbáltam.
Az alja olyan két centi magasan szénné égett mire a teteje is megsült.
Mi lehetett a hiba? Túl sok tésztát tettem bele, és így nem volt a tetején levegő, ami megsütötte volna, vagy nem szabadott volna lefedni? Akkor nyers maradt volna szerintem.
Annyira szeretnék így sütni, segítsetek! 🙂
És azt tudtátok, hogy Svédországban ha egy terhes nőnek vashiánya van, akkor azt ajánlják, hogy főzzön vasedényben? Annyira egyszerű!
Na jó, akkor leírom a nagy-nagy sikerreceptet is 🙂 Annyira jó lett, hogy a kész ételt nem volt időm lefotózni, pillanatok alatt elfogyott.

Háromhagymás borjúkaraj
Hozzávalók:
12 ujjnyi vastag borjúkaraj
20 dkg füstölt pulykamell (piaci, nem a bolti gyorsérlelt!)
2 fej vöröshagyma
2 csomó újhagyma
6 gerezd fokhagyma
1 citrom leve és héja
2 ág rozmaring
20 dkg dió
1 ek kömény
1 ek durvára tört feketebors
2 kk szárított majoránna
0,5 l száraz fehérbor

olívaolaj
kacsazsír
3 ek liszt
szerecsendió
A hússzeleteket megforgattam a szerecsendióval és borssal elkevert lisztben, és nagyon forró serpenyőben fél-fél percig sütöttem minden oldalát kacsazsírban.
Az öntöttvas lábos aljába olívaolajat öntöttem, beleszórtam a felkarikázott hagymákat, a felkockázott füstölthúst, rátettem a borjúhússzeleteket a maradék zsírral együtt, és megszórtam a fűszerekkel. Felöntöttem a borral, majd szépen lassan elkezdtem főzni.
Egészen takarék lángon főtt 2 órát, akkor kóstoltam először.
Sóztam, belenyomtam a citromot, beleszórtam az előzőleg megpirított diót és adtam neki még egy órát.
A leve teljesen besűrűsödött, a hús olyan puha lett, hogy villával szét lehetett nyomni.
Friss, fehérkenyérrel ettük.
Öntöttvas edények pedig itt kaphatóak: http://www.ontottvasedeny.hu/

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Szia, sütés közben nem. De az igaz, hogy ha abban tárolom, akkor nem tesz jót neki.

  2. Palócprovence says:

    Az én öntöttvas edényeim is a volt Csehszlovákiából származnak, imádom őket! 🙂 Nagyon barátságos áruk volt, de a mostanában Szlovákiában kaphatók drágák is, meg nyomukba sem érnek a régieknek.

  3. Igen, de én a saját szememmel láttam, hogy csak simán betették a parázsba a kenyeret fazékkal együtt, aztán kifordították belőle, és jóízűen megették.Ahogy agyalok rajta egyre inkább azt hiszem, hogy lapos kenyér lehetett.

  4. ágota says:

    A gond a sütésnél szerintem, ott lehetett, hogy az edény fala nem osztotta egyenletesen a hőt, mint a kemence esetén – ott is fontos a kifűtés. A sütőharang alatti sütéshez hasonlít az ötleted. B variációban esetleg be lehetne gödrözni az edényt, hogy jobban körülfogja a meleg.

  5. Házisárkány says:

    Gyerekkoromban disznótorok alkalmával hasonlóan dögnehéz öntöttvas edényben sült a masinán a fokhagymás sült :o)))Azt az edényt még Szlovákiából(akkor még Csehszlovákia) hozták….

  6. Laci, ezt még nekem is szokni kell, de forró vizet lehet használni az fertőtlenít.

  7. Laci says:

    Az a bajom az öntöttvas edényekkel, hogy nem szabad mosogatószert használni hozzájuk. Így mindig piszkosnak érzem.

  8. Anonymous says:

    Nem ér! Messze még karácsony!

  9. Mária says:

    Hát én elmosom őket rendesen, aztán olajat öntök beléjük és rendesen végigkenem őket belülről.Nekem van egy pont olyan, mint neked, Eszter, meg egy 100 éves kacsasütő forma. Tényleg nagyon jók. Tesóm ismer egy srácot, aki Svédországból hozza be ezeket az edényeket, és a gyár a 100. évfordulóra meghívta a forgalmazóit. Bevitték őket egy csarnokba, ami tele volt olyan edényekkel, amik régről maradtak, és mindenki azt vitt amit akart. Így lett az enyém az a jó kis ovális darab, szeretem nagyon!

  10. Norm says:

    Sziasztok!Nekem nem pontosan ugyanilyen márkájú serpenyővel van dolgom, de egy kérdésem lenne: találkozott már valaki olyannal, hogy az edény feketére "színezi" az ételt (pl húst) ott ahol érintkezik vele? (Sütés közben)

  11. Anonymous says:

    @Mutant: A szilvalekvár alábélelése ecettel a fent gázon is mûködik, nem is kell olyan sok, csak pár kanálnyi, és végig kell folyatni az edény alján. Utána a lassú tûzön nem sokára enged annyi levet a szilva, hogy ne ragadjon le. Mikor már jó sok leve elpárolgott, akkor neki kell állni kavarni, de akkor már nem lehet otthagyni. Bocs az offért Eszter 🙂 Móni

  12. Kata, köszönöm szépen. Én ki nem állhatom magam a tv-ben. Nem is nézem, olyan, mintha egy idegen csaj csinálna valamit a konyhámban :-)Halo, szerintem az új edényeknél fontos ez, mert így nem mossuk le a zsiradékot, és nem rozsdál az edény.

  13. hallohallo says:

    jé, én eddig nem hallottam, hogy nem szabad elmosni őket… miért? mit mondanak, mi történik vele?van a családban többgenerációs öntöttvas-edény, most épp anyámnál, de én is használtam sokat, és mindenki elmosta, mosogatószerrel. nem vettük észre, hogy baja lett volna tőle.amúgy egészen vicces módon főleg rizsfőzésre használjuk, isteni és elronthatatlan lesz benne a rizs! 🙂

  14. kata says:

    Kedves Eszter, Én egy amatőr főzőcske vagyok, nem is ez a lényeg. A megjegyzésem nem ehhez a cikkhez szól, inkább egy vallomás lesz…Néha olvasgatlak, nagyon szeretem a "főztödet", és még inkább a stílusodat. Amikor olvaslak, sokszor arra gondolok, milyen kár, hogy ennek a belevaló csajnak nincs főzős műsora! Erre ma reggel még félájultan a tévépaprikára tévedve felismertelek! Akkor kapcsoltam oda, amikor már sajnos rég mentél, így a neved már nem volt odaírva, de asszem "beazonosítottalak" :).Talán írtad itt a blogon, hogy van ez a műsor, de én nem észleltem, bocs – ebből látszik hogy nem mindig vagyok annyira képben….De a lényeg, hogy nagyon tetszett, amit láttam. Teljesen természetes voltál, kedves, aranyos. Olyan, mint amilyennek elképzeltelek. Összehasonlítva a nagy magyar főzőguru asszonnyal, akinek az ételeit, az írásait és a szakácskönyveit én szintén NAGYON szeretem, de a tévés műsoraiban ő nekem olyan mesterkélt, erőltetetten jópofizós és ál-laza, ami nekem nem tetszik. Te igazán olyan voltál, mint egy háziasszony, akinek bekukkantunk a konyhájába, aranyos, kedves.Te teljesen tetszettél!szia kata

  15. Anonymous says:

    Az edény is drága, de a 12 ujjnyi vastag borjúkaraj sem olcsó!:-)medvedr

  16. Kati says:

    Ezek az edények szuperek! Sajnos most tényleg álom kategória, de két év alatt, a harmadik tefal edényem megy tönkre….szóval, most nálam nagyon beletrafáltál ezzel a poszttal. Le a teflonnal, éljen a vas!

  17. Edit says:

    Jó neked Eszter! Csinálsz egy "kis" reklámot ennek annak, és kapod helyette sorban a cuccokat. 🙂 Tényleg jók ezek az edények, de nem átlagos háztartásba valók, ahhoz sajnos nagyon drágák, viszont a receptet kipróbálom.

  18. Mutant says:

    Tényleg megvan a megoldás, kell a tetejébe is a parázs.Kicsit hasonló szitu, amit most hallottam a szilvalekvár készítés kapcsán. Van aki sütőben csinálja a tepsiben a szilvalekvárt. Állítólag úgy lehet megelőzni lekapjon, hogy mielőtt belerakod a szilvákat az aljára öntesz egy kevés (kb. 2-3 mm magasan) ecetet kell önteni. Erről mi a vélemény?Ápropó van cserépkályánk. Ha veszek ilyen edényt, ami befér az ajtaján a tűztérbe, akkor elvileg süthetek így kenyeret? Mennyi idő alatt készül el cirka?

  19. lorien says:

    Hát igen, ez nagyon komoly, anyagból van. de amit kinéztem magamnak baromi dárga, egyelőre álom-kategória!


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!