Fűszer és Lélek

Nevessünk magunkon!

Nagyon jól leírják a gasztroblogger prototípusát a modoroson 😀

Tehát a gasztroblogger

n+2 db gyerkőc boldog anyukája, akinek a munkája a hobbija
VAGY kőgazdag szingli aki csak nyers sóskasalátát csipeget kis körtével és gorgonzolával, mert a körte krémes roppanása fantasztikusan kiegészíti a keresnyés friss sóskát.
legrosszabb esetben ovo-lakto vegetáriánus, néha mézet sem fogyaszt (méhek kihasználása), meg van róla győződve, hogy az ember növényevő állat, ezt néha hasonszőrű oldalak idézeteivel támasztja alá. Ő nem azért jött erre a világra hogy kihasználja az állatokat, elszorul a szíve, ha ketreces tartású csirkék tetemeit látja a piacon (amit a többi gasztrobloggerrel karöltve naponta kétszer látogat, és kizárólag őstermelő nénikéktől vásárol illatos friss zöld árut, minden szemet előre megkóstol és hevesen tiltakozik az eper nejlonszatyorba csomagolása ellen, barbárság.) Nyers gabonaszemeket és virágokat is előszeretettel fogyaszt, ezek receptjének leírása után kifejti, mennyire undorító és szörnyű ha valaki halott állatok rituálisan feltrancsírozott koncaival mérgezi magát
rajong a különleges ízpárosításokért, mint a zöld teás marhasült és az ecetes eper
szenvedélyesen gyűlöli a ketchupot, a vegetát és az “üveges trutyikat”
néha kördéseket indítanak, amikben töredelmesen bevallják, hogy néhanapján igenis használják ezeket, valamint elárulnak pár titkot magunkról, például hogyan kezdtek főzni illetve Férj melyik romantikus vacsora után szeretett beléjük véglegesen
párjukra nevének kezdőbetűjével vagy Férjként, a Zúrként hivatkoznak. Gyerekeiket aranyos otthoni beceneveiken hívják.
kiskertecskéje vagy konyhakertje van, a balkonon vagy vidéki rokonoknál, ahol olyan friss a levegő, hogy harapni lehet, és harsogó, zamatos gyümölcsöket és zöldségeket termel. Hiszen egyenesen a tőről szakajtva a legfinomabb a zöldáru, bármi máshonnan származó pedig az üvegházban felfújt vízízű rémség
zöldfűszerek nélkül csak vergődik
legnagyobb öröm számára a boldog arcocskák látványa, amikor lelkesen falatozzák, amibe ő még a lelkét is belefőzte nekik
a pácban fürdeti a pipit, utána tűpróbáig napoztatja a sütőben. Ez az idő pont elég arra, hogy a magyaros husi mellé egy gyors roppanós kínai ízvilágú salátát összedobjon. Nem mondja hogy kínai, mert csak a büféverziót próbálta még csak
az elkészült ételt telefonnal, villanykörte alatt fotózza le, mert kép nélkül semmit sem ér a recept
rajong a cékla fantasztikus földes aromájáért, nem is nyomja el, csak egy csepp halszósszal ízesített bazsalikomos balzsamecetkrémet csorgat rá
olyan éttermekbe jár, amiket aztán húzhat a kritikáiban (általában félgyorséttermek illetve turistalehúzásra szakososdott csárdák)
Tovább a modoros blogra.

Habban sült barack

h-sárgabarackNagyon finom, és hamar elkészül.
Nem tehetek róla, néha ilyen forróságban is muszáj bekapcsolni a sütőt. Persze nem marhát párolok tíz órán keresztül, de egy gyors desszert néha jöhet.
Volt egyszer egy kolléganőm, akinek egy ipari sütője volt otthon, és mivel az ipari árammal üzemelt, lent tartották a garázsban. Soha nem értettem, hogy miért nem vesznek egy “normális” sütőt, de most én is szívesen űzném az enyémet a mélybe, hogy fűtsön ott.
Hozzávalók:
6 sárgabarack, vagy 4 őszibarack
1 kk fahéj
3 tojás fehérje
16 dkg kristálycukor
A tojás fehérjéből és a cukorbók habot vertem. A barackot kimagoztam, és a magházat meghintettem fahéjjal.
Bevontam a gyümölcsöket a habbal, majd 200 fokra előmelegített sütőbe toltam 15 percre.
Érdemes öt percet állni hagyni fogyasztás előtt, hogy a hab kihűljön.

Selymes homok, vagyis selymi

Ma délelőtt ültünk a homokozóban Dáviddal, és saraztunk. Annyira nyár közepe van, és ez már annyira szabadságszezon, hogy ma 11 körül csak mi ketten voltunk a játszótéren.
Ha nincs társaság, akkor nekem kell bevetnem magam, ami valljuk be, könnyebb is, ha nem bámul a többi anyuka. Mert ilyenkor lehet mondjuk csúszdázni, és hatalmasakat ugratni a rugós libikókán.
Sarazás után várat építettünk, aztán a csúszda kuckójában elbújva mesét olvastunk: Franklin és a barátság. Akkor jutott eszembe a selymes homok. Mondtam is neki, hogy csináljunk selymit, de értetlenül nézett rám.
Pedig a homok mennyiségéből, amit a cipőjéből, és a nadrágzsebéből szórok ki esténként, arra lehet következtetni, hogy elég sokat homokoznak az oviban is.
Gondolkodtam hogyan is készült a selymi, de egyszerűen nem jutott eszembe.
Az odáig biztos, hogy nagyon sokszor át kellett szitálni a homokot, lehetőleg a legapróbb lyukú szitán, hogy egy pici kosz, vagy kavics se maradjon benne. A harmadik szitálás után már az összes homokszem külön hullt le a szélben, és nagyon jó érzés volt beletúrni kézzel, figyelni, ahogy az ujjaink között elfolyik.
De egészen biztos, hogy a selymihez kellett víz is. Csakhogy nem emlékszem, hogy mikor. Mert ha az elején, akkor hogyan szitáltuk? Ha a végén, akkor meg mi értelme volt előtte a gondos munkának?
Az biztos, hogy a selymigyártás női munka volt, a fiúk inkább fociztak, vagy várat építettek. Néha beálltak ők is a selymizésbe, de hamar megunták. Szerintem azért, mert a selymigyártás kicsit hasonlatos a fonóba járáshoz. Persze mindenkinek jár a keze, meg mindenki érzi a kötelesség tudatot is (mire sorakozó lesz, legalább egy köbméter selymit kell készíteni a homokozó sarkába), de igazából ez valami egészen másról szól. Az összetartozásról, a pletykáról, a “nagy családról”.
Ti hogy készítettétek a selymit?

Végre egy gasztroblogger film

Meryl Streep és Amy Adams főszereplésével kerül a mozikba az első amerikai sztárblogger, vagy bloggersztár(?) könyvéből forgatott film, a Julie és Julia.
Julie Powel attól vált híressé, hogy gondolt egyet, és amerikaiként végigfőzte Julia Child, Mastering the Art of French cooking című könyvét, és ezt blogolta is.
A könyv itthon is megjelent, olvastam is, de nekem eléggé döcögősre sikeredett. Nem tudom, hogy a stílus nem jött be annyira, vagy a fordítás nem sikeredett, de nem az a könyv volt, amit egy nap alatt kivégeztem. Inkább az a fajta, amire minden nap figyelmeztetnem kell magam, hogy ne kezdjek másikba.

Ennek ellenére a filmtől sokat várok, talán Meryl Streep miatt. Már az első mondta is zseniális a trailerben! Komolyan nagyon várom! 🙂
Imádni fogjuk!

Mákos bobájka aszalt szilvás aszúfagylalttal

Hívhatjuk mákos gubának is, de Erdőbényén bobajka, vagy bobájka.
Inkább téli étel, sőt a bobájka karácsonyi böjtös étel volt eredetileg. Szerintem viszont nagyon jól nyáriasítható: a bobájkára picit több tejet kell önteni, mint hagyományosan. Tálalás előtt alaposan behűtve nagyon kellemes krémesre ázik, hűl. És akkor a fagyiról a tetején még nem is beszéltem. (A bor, mámor, Bénye pikniken én leszek a desszert felelős, ezzel az étellel, és állítólag szárazjéggel fogom hűteni a fagyit. Már gyakorlom az Omegától a Lénát 🙂
Általában nem hagyományos kifliből készítem, hanem sütök hozzá gubarúdat. A gubarúdat, ha véletlenül nem fogyna el, csak simán vászonzsákba teszem, és hagyom megszáradni. Amikor szükségem van rá, kézzel feltördelem, és leöntöm forró tejjel.
Az igazi sztár azonban az aszalt szilvás aszúfagylalt lett!
Hozzávalók a gubarúdhoz:
50 dkg simaliszt
1 zacskó instant élesztő (7g)
2 dl langyos tej
4 ek tejföl
3 dkg vaj
1 kk ecet
2 ek méz
2 kk só
A hozzávalókból tésztát gyúrtam, majd hagytam duplájára kelni. Öt részre osztottam, majd hosszú, keskeny téglalapokat nyújtottam belőlük. A hosszabbik oldalával párhuzamosan feltekertem, sütőpapírral bélelt sütőlemezre tettem, és hagytam megint a duplájára kelni. Van, aki megkeni a tetejét tojással, de szerintem teljesen felesleges.
180 fokra előmelegített sütőbe toltam, és szép pirosra sütöttem.
Hagytam megszikkadni, felkarikáztam, és leöntöttem mézes tejben felfőzött darált mákkal. Locsoltam rá még egy kis mézet, majd a sütőben újra átsütöttem egy kicsit.
Szoktam bele mazsolát is tenni, de most a fagylalt miatt nem kellett.
Hozzávalók a fagylalthoz:
0,5 l tejszín 1 dl öt puttonyos tokaji aszú1 vaníliarúd csipet só7 tojássárgája 6 dkg cukor 10 dkg aszalt szilvaA vaníliarúd magjait belekapartam a tejszínbe, majd beledobtam a rudat is. Forrásig melegítettem, de nem forraltam fel. Kivettem belőle a rudat.A tojások sárgáját habosra kevertem a cukorral. Valóban habosra, ami elektromos habverővel három perc alatt meg is van.A tejszínt öntöttem a tojáshoz, nagyon lassan, folyamatos kevergetés mellett, majd az egészet visszazuttyintottam a lábosba. Folyamatos kevergetés mellett besűrítettem, nagyon odafigyelve arra, hogy ne forrjon!Leszűrtem, és hagytam teljesen lehűlni a hűtőben. Közben az aszalt szilvára öntöttem az aszút, és azt is betoltam a hűtőbe.Másnap reggel összekevertem a szilvát a vaníliakrémmel, és fagylaltgépben elkészítettem a fagyit.

Sültparadicsom-saláta

Szerencsére még nincs vége a nyárnak, de azt hiszem, idén ez volt a nyár nagy felfedezése.
Annyira finom, és annyira más mint a többi paradicsomsaláta, hogy szívem szerint valami más nevet adnék neki.
Felfedezése a véletlen műve volt, de gondolom nem én készítem először, és mihelyt közzéteszem, rögtön rátalálok az eredetire. Remélem ott majd az is kiderül, hogy miként lehet “normál” paradicsomból elkészíteni. Nekünk ugyanis elkezdett érni a koktélparadicsom. Anyu összekeverte a magokat, így a nagy paradicsomból mindössze három bokor van, koktélparadicsomból viszont vagy húsz 🙂
És ontja magából a gyümölcsöket, amik annyira édesek, hogy azt szinte el sem hiszem.
Úgyhogy ha valaki tud kifejezetten koktélparadicsomra íródott receptet, akkor azt Alaszkai Koktélparadicsom Maggal hálálom meg!
Tegnap a Lajos forrásnál grilleztünk, és sok év után először sikerült úgy odamennünk, hogy az előttünk ott sütögető nem hogy nem hagyott ott koszt és szemetet maga után, de gyönyörű tisztaság fogadott. Nem mintha bármelyik másik kiépített sütőhelynél ez másképp lenne.
Ebéd előtt elmentünk egy laza kis kétórás sétára az erdőben, ahol hazafelé találós kérdésekkel múlattuk az időt. Dávid nagyon rákapott a nyelvtörőkre is, gurultunk a nevetéstől, ahogy a Mit sütsz kis szűcsből Mit szűcs kis sűcs, tán sós húst sűc kis cűs? lett 🙂
A saláta lényege, hogy a paradicsomokat szépen sorban felhúzkodtam egy bambuszpálcára, és pár perc alatt megsütöttem mindkét oldalát. Így nem gurultak szét, de közvetlenül érte őket a faszén füstje. Amikor picit megrepedt a héjuk, a kifolyó lé egy pillanat alatt karamellizálódot rajtuk.
Hozzávalók:
50 dkg koktélparadicsom
2 gerezd fokhagyma
1 dl olívaolaj
0,5 dl balzsamecet
1 ág rozmaring
só, bors
Az öntet hozzávalóit egy műanyag dobozban összekevertem. Miután megsült a paradicsom, egy gyors mozdulattal letoltam a tűről, bele a dobozba. Gyorsan lezártam, hogy a gőz bent maradjon, kicsit átforgattam, hogy az öntet mindenhol érje.
Hagytam a dobozban tíz percig, és csak utána tálaltam. Mi grillezett kecskesajttal és padlizsánnal ettük.

Cukkini carpaccio

Hétfőn volt a hetedik házassági évfordulónk. Mi csak évfordulónak hívjuk, mert igazából a kilencedik, ugyanis 2000-ben pont ezen a napon kezdtünk el járni egymással. (Így 35 évesen annyira vicces szó az, hogy járni valakivel, de jobbat nem tudok rá 🙂 Hét év nagy idő, komolyan csodálkozom néha, amikor belegondolok. Állitólag ilyenkor szoktak elválni, de most olvastam, hogy inkább az első év veszélyes. Na, azon mi már régen túl vagyunk, elég hamar összeköltöztünk a kis téliesített faházba Diósdligetre. Jó kis évek voltak azok!
Hétfőre grillezést terveztünk, mert itthon volt Dávid, de aztán csak sima vacsora lett belőle.
Bárányt sütöttem és többek között ez a cukkini volt a köret.
Kaptam egy rózsaszín, kicsit borillatú balzsamecetet, most teljesen szerelemes vagyok az ízébe, locsolom mindenhová, ha kell, ha nem, úgyhogy édességet enni most senki ne jöjjön hozzánk! Persze majd ezen is túl leszek, gondolom mindenkinél van valami olyan, amire egy ideig rettenetesen rákattan, aztán vagy soha többet nem használja, vagy visszakerül a normális mennyiségű használatba.
A carpaccio szerintem különösen finom cukkiniből, mert ez a zöldség elég szivacsos textúrájú ahhoz, hogy jól megszívja magát az öntettel, így valóban bepácolódik.
Hozzávalók két személyre:
1 cukkini (bármilyen színű lehet) kb. 20 cm
1 nagy kovászos uborka
2 ek olíva olaj
1 ek balzsamecet (nekem rosso, de szerintem bármilyen ecet megteszi))
1 gerezd fokhagyma
só, bors
A cukkinit uborkagyalun legyalultam. A kovászos uborkát egészen apró kockákra vágtam.
A fokhagymát összetörtem egy mozsárban a sóval, majd felöntöttem olajjal, ecettel, és borsoztam. Belekevertem az uborkát, és hagytam pár percig állni.
Utána az uborkát kiszedtem, és jól lecsepegtettem.
A visszamaradt páclével bekentem a tányérra rendezett cukkinit, majd körbe rátettem az uborkát. Fél órára a hűtőbe tettem, tálalás előtt újra borsoztam.

Konyhabolt!!!

Már többször telesírtam az internetet, amikor nem találtam sehol a városban valamilyen fontos, praktikus, vagy csak egyszerűen hirtelen szükséges konyhai felszerelést.
Ilyenkor mindig az maradt a mentségem, hogy Bécsben kapható, de mire épp Bécsben jártam legközelebb, addigra már valami másra volt szükségem.
Biztosan minden olyan konyhabolond, mint én, órákat tud eltölteni katalógusok nézegetésével, hogy aztán fájó szívvel tegye le azokat, mert nem szállítanak Magyarországra, vagy ha igen, akkor a postaköltség több, mint maga az áru.
Ezért nem volt nekem eddig komoly kuglófforma gyűjteményem, bagett sütő lemezem, karácsonyi pudingformám, és még sorolhatnám, hogy mi mindenem.
Nem rég viszont megnyitott a KOOKTA a Pozsonyi út 16-ban az Újlipót városban.
Na kérem, itt aztán van minden! De ami nincs, arról van katalógus, és beszerzik.
Tavaly télen nem kaptam egy normális pástétomos edényt. Itt van olyan, aminek leszedhető az oldala, hogy tökéletesen tudjuk szeletelni, és ősszel lesz kerámia is.
Sütikiszúró formákból most éppen a vitorlás hajó, kampókéz-faláb kalózzal a kedvencem, de vannak pudingformák, vágódeszkák, salátás tálak, keverntyűk-kavarantyúk, felfújt formák, tortaformák, muffin papírok, borsőrlők, avokádó szeletelők, spagetti mérők és olyan dolgok is, amikről nem tudom, hogy micsodák 🙂
Sőt, halkan jegyzem meg, hogy persze katalógusok is vannak, amiből rendelnek.
Gyerekkoromban évekig gondolkodtam azon, hogy az éttermekben miért hívják a besamellel és sajttal sütött dolgokat csőben sültnek, mikor csövet nem láttam sehol. Megjegyzem anyu se tudta, és elintézte azzal, hogy már nagyon régen ez a neve az ilyesminek. Itt viszont kapható végre cső. Nem bonyolult dolog, nem is értem, miért nem lehet máshol is venni, de én még sehol nem kaptam!
Jaj, és végre a konyhámban tudhatom életem első Emily Henry cocotte-ját, ami nem zöld, hanem éjfekete! Egyenlőre még csak simogatom, de a vacsorát már abban főzöm!
Amikor Mademosiell-től kaptam a vajformázót, legalább 30 levelet kaptam, hogy hol lehet ilyet beszerezni? Már tudom a választ, hasonló a Kooktában kapható!

A zakkant gasztroblogger vendégségbe megy

Egy ideje olvasom a Mai mese a falusi életről blogot, és egyszer csak kiderült, hogy Meow is olvassa a Fűszerest. Váltottunk pár levelet, aminek az lett a vége, hogy így ismeretlenül meghívtak magukhoz, töltsünk náluk egy hétvégét.
Már az elején rosszul indult, ugyanis én mindig magamból indulok ki, és mondtam, hogy vacsorára szeretnék náluk grillezni. Persze arra nem gondoltam, hogy nem minden ember grillbolond, mint mi! Szegény ház urának ki is lett adva az ukász, mire megérkeznek ismeretlenék, legyen grillező alkalmatosság!
Képzelem szegény mennyire rajonghatott az ötletért, hogy neki a kánikulában építenie, hegesztenie, és szerelnie kell, sőt, még főzhet egy nagy bogrács marhapörköltöt is. (Hála Istennek, rendes férjről beszélünk, aki mindent úgy tett, ahogy azt felesége megkívánta, és olyan marhapörköltet rittyentett, hogy csak pislogtam a gyönyörűségtől, de ne szaladjunk ennyire előre!)
Útközben még beszéltem Meow-al, hogy hol tartunk, és mondtam a férjemnek, hogy milyen szimpatikus hangja van. Kicsit csodálkozott csak, hogy még soha nem is beszéltünk egymással, de erre szinte nem is volt szükség, hiszen olvassuk egymás életét!
Mikor Pestről elindultunk, pont 36 fokot mutatott a hőmérő. Egyszer csak, ahogy hozzányomtam a kezem a kocsi ablaküvegének, éreztem, hogy jéghideg.
Persze mondták a meteorológusok, hogy vihar lesz, meg lehűl majd az idő, de miért pont most lenne igazuk? (Időjárásilag rosszabbul is járhattunk volna)
Csakhogy mire kiszálltunk a kocsiból 180 km-rel arrébb, pontosan 20 fokkal volt hidegebb.
Ezért aztán elkezdett fájni a fejem. Amíg bemutatkoztunk egymásnak, addig csak egy kicsit fájt, de mire bementünk a házba, már kellett kérnem egy gyógyszert.
Egy pár perc múlva az asztalnál ültünk, és fantasztikus gesztenye krémlevest kanalaztunk vaníliafagyival, amikor megittam egy kupica kóser barackpálinka felét (amit csak nekünk vettek a száraz szamorodnival együtt), és kezdtem határozottan rosszabbul lenni.
Annyira, hogy ki kellett mennem a levegőre. Házigazdánk tudott egy akupresszúrás pontot a kezemen, amit megmasszírozott, amitől fél perc alatt teljesen elmúlt a fájdalom.
Bementünk, leültem, szedtem a pörköltből, és egy falat után olyan durván tért vissza a fejfájás, hogy felálltam az asztaltól, és elmentem lefeküdni 🙂
Éreztem én, hogy “kicsit” furcsán viselkedek, de annyira rosszul voltam, hogy kezdett homályos lenni a látásom, lüktetett a fejem, alig tudtam beszélni, úgyhogy elhúztam a csodálatosan hűvös ház leghátsó szobájába, és aludtam egy órát.
Kicsit félve kecmeregtem elő, gondoltam újra bemutatkozom nekik, de úgy csináltak, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne amit csináltam.
Úgyhogy újra kértem a vörösboros marhapörköltöm, és ott folytattam, ahol abbahagytam.
Este grilleztünk, felavattuk a vadiúj grilljüket, felmentünk a padlásra, megnéztem a világ legrendezettebb padlását, és nagyon jókat beszélgettünk!
A gyerekek szerencsére jól megértették egymást, fél percenkét kellett csak rászólni a fiamra, hogy ne tiporja el a pici Orsit, de elfogadom, hogy nincs hozzászokva az ilyen kis csöppségekhez!
Másnap reggel akartunk indulni, de előtte átmentünk a „lomishoz”.
Éreztem, hogy elveszek! Nem tehetek róla, de imádom az ilyen helyeket! Szerencsére nem volt hely a kocsiban másnak, mint egy hatalmas Weber grillnek, egy zseniális vasalónak, egy vasalódeszkának, egy paradicsom passzírozónak, és két halványkék zománcos pikszisnek, különben mindent felvásároltam volna. 🙂
Így aztán ott ragadtunk ebédre is, gulyáslevest rittyentettünk a pörköltből, sütöttünk hozzá gofrit, amit Meow csodálatos baracklekvárjával kentünk meg.
Induláskor még Gábor elfogadott pár lekvárt, amit én már igazán nem tettem volna, annyi mindent kaptunk!
A jó kis ház továbbra is eladó, és várja azokat, akik beleszeretnek, mert egy ilyen öreg, valósággal lélegző házba bizony könnyen bele lehet bolondulni!
Úgy érzem, találkozunk még! 🙂

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!