Fűszer és Lélek

Bor, Mámor, Bénye és a gasztroblogger étterem

h-Erdőbénye+aranyosi1+100Írtam már Erdőbényéről? 🙂
Most szeretnék mindenkit meghívni egy remek piknikre, ahol a világ legjobb furmintjaival, és másfajta tokaji boraival koccinthatunk, beszélgethetünk, és persze egy jót ehetünk.
2009. augusztus 15-én gyertek Erdőbényére!
Ott lesz Chili és Vanilia, Malackaraj, Horasz, Lorien és csatlakozik hozzánk Macsinka János is, aki szeptembertől a Sárga Borház új séfje lesz. Mindnyájan kapunk egy “éttermet”, ahol saját recept alapján készítjük el az ételt. Minden kis étteremben lesz élőzene, kézműves bor, jó hangulat, és remélem napsütés.
Olyan ételeket főzünk, amihez a lehető legtöbb helyben termesztett, vagy tenyésztett alapanyagot használjuk fel:
bárányt a juhászatból, őzet a Zemplénből, bort a helyi pincékből, zöldfűszereket a mezőről.
Úgy tervezzük, hogy mindnyájan mást főzünk, az előételtől kezdve a főétel(eken) át a desszertig, azért, hogy borospohárral a kézben érdemes legyen déltől éjfélig sétálgatni a faluban, mindenhová beülni, ismerkedni, beszélgetni.
Egy kis kedvcsináló az étlapról:
Vega, zöldségtál zöldfűszerrel, kecske és juhsajttal
Zöldségleves juhtúrós gombóccal, pogácsával
Őzpörkölt juhtúrós sztrapacskával
Rozmaringos pácban érlelt báránysült mazsolacsatnival
Mákos és diós bobájka mézzel, és aszalt szilvás aszúfagylalttal
A fesztivált egyébként Homonna Attila barátunk (is) szervezi, úgyhogy nagy eséllyel legalább annyira jó lesz a hangulat, mint valamelyik piknikén.
Mindenkit szeretettel várunk a Bor, Mámor, Bénye fesztiválon!erdobenye+logo.jpg

Lazac idénypesztóval

Régein írtam, mert a Google (aki már nem is a barátom!) elrontotta az összes blogspotos blog egyéni domain-re irányítását, ami többek között azt eredményezte, hogy a feedem is lehalt.
Na mindegy, hipp-hopp, és egy hét alatt meg is javították.
Múlt héten valaki írta, hogy nem nagyon készítek halat. A gyenge pontomba talált!
Ennek több oka van, de igaz, ami igaz, nem vagyok egy halszakács.
Először is, eléggé válogatós vagyok hal ügyben. A pontyot akkor se tudnám megenni, ha csak az lenne a földön. Leütöm, megpucolom, elkészítem, de egye meg más…
A pisztrángot szeretem, az már volt is talán kétszer a blogon.
A lazaccal úgy vagyok, mióta a nagynéném hozott az Alaszkában élő nagybátyám által kifogott valódi lazacot, hogy inkább nem.
Tudom, sok-sok hal létezik még, de az ihlethez nekem legalábbis halpiacon kell sétálgatnom, az meg momentán elég kevés van errefelé.
De most mégis a kosaramban landolt két szelet lazacfilé.
Végső egyelést tartottam a céklák között, ezért hazakerült jó pár reteknyi cékla, sok-sok zölddel, és a sárga cukkíni is ontja a terméseit.
Tehát, a halon kívül minden a kertből származik. Sokkal jobban esik így a legegyszerűbb zöldség is!
Hozzávalók 2 bőséges adagra:
40 dkg lazacderék
4 kicsi cukkíni (nekem sárga cukkínim volt)
4 bébicékla
10 zsenge céklalevél
1 citrom
5 zsályalevél
rozmaring levélkék
olívaolaj
só, bors
2 ek vaj
A cukkinit felkarikáztam, a céklát uborkagyalun legyalultam. Forró serpenyőben kevés olajon külön-külön megsütöttem a zöldségeket, sóztam, borsoztam, nyomtam rá egy pici citromot, és tálalásig melegen tartottam.
Vajon besütöttem a lazacot. A lazacnak nem kell sok, pár perc elég is oldalanként.
A céklalevelet elturmixoltam olívaolajjal, sóval, borssal, zsályával, rozmaringgal, sok citromlével, és a citrom negyedének levével. Ezt tettem a lazac tetejére.

Lecsókolbász (?)

Érzékeny gyomrúak ezt most ne olvassák!
Gyerekkoromban édesanyám mindig tett a lecsóba lecsókolbászt. Persze volt benne jóféle füstölt szalonna, néha házi szárazkolbász, esetleg lángolt kolbász is, de lecsókolbász mindig.
A lecsókolbász ugyanis azon felül, hogy olcsó, valóban jó volt! Nem tudom ki találta ki, de felkarikázva se esett szét, nem voltak benne csont, vagy kitudja milyen beazonosíthatatlan alkatrészek, és a jó hagymás, füstös lecsóba belefőzve nem csak elment, hanem határozottan emelte a lecsó értékét.
Aztán talán a rendszerváltás környékén, de lehet, hogy már előtte is, egyszer csak elkezdett a lecsókolbász Fradi-kolbász lenni. Igen, mindent bele!
(Akkoriban még nem állott ilyen magas fokon a magyar gasztronómia, mint mostanság (???), és anyu egyik gyakran elkészített receptje volt a megfűszerezett, ledarált lecsókolbásszal töltött cukkíni. Ezt így 2009-ből elgondolni is rossz! 🙂
Határozottan emlékszem, hogy eleinte csak zsírosabb lett, aztán hatalmas mócsingok teremtek benne, majd előbukkantak olyan bőrdarabok is, amiből fekete szőrök kandikáltak. Brrr!
Úgyhogy a lecsókolbászt húsz évre el is felejtettük!
Tavaly viszont, miközben sorban álltam, az előttem álló fickó úgy kérte a lecsókolbászt, hogy abból adjon a pultos, amit tegnap vitt, mert az nagyon finom, illatos, jóízű, és annyira ízlett a családnak, hogy aznap is azt ennék, de mustárral, és friss, ropogós fehérkenyérrel.
Összefutott a nyál a számban! Én is kértem egy szálat, főztem is egy jó lecsót belőle, és elégedetten dőltünk hátra mindhárman.
Tegnap, mikor az idei első, igaz még üvegházi, de már megfizethető lecsót készültem főzni, megint eszembe jutott a lecsókolbász.
A közeli hipermarketben négy féle is volt. Az egyik 700 forint/kg áron több mint gyanút keltő volt a száraz végeivel. Mellette egy hihetetlen piros változat, amiről semmi pénzért nem hinném el, hogy a paprikától piroslik.
A pultban két szürke változat, de egyiknek se stimmelt tökéletesen a vákuum csomagolása. Kolbász nélkül maradtam. Azért vettem bele Debreceni-párost, és volt otthon házi szárazkolbász, így sikerült egy jót vacsoráznunk.
Létezik jó lecsókolbász?

Fordított meggyes-mákos

Egy éve megsütöttem ezt a fordított meggyest, azóta nem is változtatok a recepten, annyira bevált. Csakhogy, tegnap olyan meggyes-mákos pitét láttam egy fényképen, hogy azóta vörös és fekete színben látom a világot.
Volt még egy adag mák a mélyhűtőmben, különben is el kell használni, mert lassan jön a friss, és sajnos hamar avasodik. Egyébként nem tudom, hogy ez a fagyasztóban tárolás valóban késlelteti-e a megavasodást, vagy ez valami kitchen legend. Tavaly ugyanis egy pillanat alatt ehetetlenül avassá vált a mákom a mélyhűtés ellenére is, de idén tökéletes maradt, mintha most szedtem volna ki a mákgubóból.
Hozzávalók:
50 dkg meggy magozva
20 dkg darált mák
10 dkg cukor
1 narancs leve
1 ek keményítő

Hozzávalók a tésztához:
2,5 dl tejföl
1 tojás
1,5 dl olaj
2 dl cukor
3,5 dl rétesliszt
1 zacskó sütőpor
A meggyet elkevertem a keményítővel, és a kivajazott, kiliszetezett forma aljára szórtam. Erre öntöttem a cukorral elkevert mákot, és megpróbáltam úgy nyomni rá a narancs levét, hogy mindenhová egyformán jusson.
Egy tálban összekevertem a tejfölt a tojással, és az olajjal, majd beleszórtam a cukrot, a lisztet, és a sütőport. Nokedli tészta sűrűségű tésztát kell kapni. Ráöntöttem a mákos meggyre, majd 160 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütöttem.
Tömény, igazi tej mellé való uzsonna.

A fröccsökről

Tegnap este kiderült, hogy nem vagyok jó fröccs nevekben.
Itt egy gyorstalpaló:

Fröccsök szódával

Kisfröccs
1 dl bor + 1 dl szódavíz. Fütty vagy Rövidlépés néven is ismert, merthogy gyorsan, egy “füttyre” ihatta meg a szomjazó, József Attila szerint.

Nagyfröccs
2 dl bor + 1 dl szódavíz. Más néven Hajtás vagy Húzás, mert egy hajtásra, vagy húzásra lehetett a gallér mögé küldeni, írta Móra Ferenc.

Hosszúlépés
1 dl bor + 2 dl szódavíz. Más néven Fordított.

Házmester
3 dl bor + 2 dl szódavíz.

Viceházmester
2 dl bor + 3 dl szódavíz.

Háziúr
4 dl bor + 1 dl szódavíz. Egyes helyeken Bivalycsók vagy Nagy házmester, máshol Tömbházmester.

Lakófröccs
1 dl bor + 4 dl szódavíz. Másként Kis házmester.

Krúdy-fröccs
9 dl bor + 1 dl szóda. Az író szerint ilyen arányban a víz “megnevetteti” a bort.

Sóherfröccs
1 dl bor + 9 dl szóda. Nevezik Távolugrásnak is. Sóher, mert a 9 dl szódához az 1 dl bor megy “ízesítőnek”.

Deák bólé
A Sóherfröccs egy fajtája. Nagyon kevés alkohol megcsapatva nagyon sok szódavízzel, a szarvasi főiskolások receptje alapján.

Góré fröccs
Egy pohár (1 dl vagy 2 dl) borhoz pont egy spriccentésnyi szódavíz kerül, amennyi még pohárban elfér. Nevezik Ijesztettnek is, mert a szódával épp csak megijesztjük a bort.

Polgármester
6 dl bor + 4 dl szóda.

Diákfröccs
A pohárnyi szódavízhez épp csak hozzálöttyintünk egy kevés bort.

Színészfröccs
Igen szegény ital, Krúdy szerint: 2 dl szódavíz és az is “langyosan”.

Mafla vagy Maflás
0,5 liter bor+0,5 liter szódavíz.

Csattos
1 liter bor + 0,5 liter szódavíz. Az elvitelre, vagy üvegbe mért fröccsök másik fajtája, pont egy kristályvizes üvegnyi – így könnyen haza lehetett vinni.

Lámpás
1,5 liter bor + 0,5 liter szódavíz. Az elvitelre, vagy üvegbe mért fröccsök másika. Aki ilyet ivott, lámpással kereshette a józanságát – írta róla egy elbeszélésében Babay József.

Magyar-Angol
6 dl bor + 3 dl szódavíz, az emlékezetes mérkőzés tiszteletére. Nevezik Wembley-fröccsnek, vagy Puskás-fröccsnek is, ekkor azonban olaszrizlingből kell készülnie.

Fröccsök kicsit másképp

Újházy fröccs
Szóda helyett kovászos uborka leve. A névadó, híres színész szódavíz helyett kovászos uborka levével hígította a bort. Egyesek szerint a macskajaj hatásos gyógyszere, mások azért választották, mert ezzel szerintük több bort lehet meginni a berúgás kockázata nélkül. Ezek szép legendák, igazságtartalmuk vajmi kevés.

Málnás fröccs
Fehérbor málnaszörppel és szódavízzel. Más néven Kagál.

Kagál
A fröccs legfontosabb karakterét, üdítő savanykásságát enyhítendő találták fel az egy teáskanál málnaszörppel való dúsítást. Sokféle neve van, az egyik a Kagál. Nevét annak az század eleji asztaltársaságnak az emlékére kapta, amely a pesti Ráday utcában, bizonyos Bálóné vendéglőjében volt honos hétfő esténként. Az asztaltársaság tagjai a Borsszem Jankó című élclap szerkesztőségéből kerültek ki.

Kass vagy Tisza fröccs
Szegedi találmány a vörösbor pezsgővel. A pezsgős fröccs Kass vagy Tisza néven a múlt század eleji szegedi művész asztaltársaságoktól indult hódító útjára.
Matrózfröccs
Semmi köze a borhoz- korsó sör mellé 1 dl rumot szervíroz a pincér.

Postásfröccs
Ehhez sem kell a bor: ha ilyet kér valaki, dupla feketét tesznek elé rummal.

Eperfa levél töltve

Tavaly, amikor sok-sok év után újra találkoztam az eperfával, és azon gondolkodtam, hogy mit is lehetne készíteni a terméséből a pálinkán kívül (na és egy sajttortán kívül), kezembe akadt egy szír recept.
Kiderült, hogy Szíriában és Törökországban is megtöltik az eperfa levelét.
Egy szír receptet választottam.
Maga az étel nagyon finom, különleges, keleti, minden jó, amit elmondhatok róla, de az eperfa levelet nem értem. Íze szinte nincs, viszont leforrázva, majd megfőzve is sokkal keményebb mint a szőlőlevél. Asszem maradok a szőlőnél, de ezt a receptet megtartom hozzá.
Tulajdonképpen olyannyira többet vártam a levéltől, hogy azt is el tudom képzelni, hogy Szíriában másfajta eperfa nő, aminek sokkal ehetőbb a levele.
Hozzávalók:
50 db nagy, de még zsenge eperfa levél
30 dkg darált birka
20 dkg rizs félig megfőzve
5 dkg fenyőmag
3 kk római kömény
1 kk őrölt szerecsendió
2 kk őrölt koriander mag
2 kk fahéj
só, bors
1 nagy csokor menta
1 nagy fej hagyma (az eredeti recept nem ír hagymát, de szerintem sokkal puhább így a töltelék)

0,5 l paradicsomlé
1 dl olívaolaj
2 citrom
1 gránátalma leve
1 gránátalma magjai
kb. 20 dkg faeper
só, bors
fokhagyma
koriander zöld

A darált birkát (marhahússal helyettesíthető) összekeverem a rizzsel, hagymával és a fűszerekkel. Belekeverem a fenyőmagot és a felaprított mentát is.
Az eperfa leveleket forró vízbe dobom, egy percig benne hagyom, majd leszűröm. Megtöltöm a leveleket a húsos töltelékkel, szorosan feltekerem, és úgy teszem egy lábosba, hogy szorosan legyenek, nehogy főzés közben kinyíljanak.
Felöntöm annyi vízzel, amennyi ellepi, a tetejére vastagon szeletelt citromot teszek. Kicsit sózom és meglocsolom az olívaolajjal. Így főzöm gyöngyözve 20 percig.
Ráöntöm a paradicsomlét, a zúzott fokhagymát, az eper felét, és a gránátalmalevét. (Egy szűrőbe teszem a magokat, és a levet átpasszírozom.) Borsozom, megszóróm koriander zölddel, majd pár perc főzés után elzárom a lángot. Tálalásnál friss faeperrel, és gránátalmamaggal hintem meg a tányérokat.
Érdekes, hogy a sok citrom mennyire finom paradicsommal.

Gorgonzolás dinnye capuccino


Bátraknak.
Tavaly kaptam ezt a receptet, miután egy másik dinnyés turmixot tettem fel. Annyira bizarrnak találtam a sárgadinnye és a gorgonzola italban való párosítását, hogy nem mertem kipróbálni. Pedig ha a dinnye kockára van vágva, akkor én is szeretem mellé a gorgonzolát, de hogy ehhez még tejszínhabot is tegyek, az egy kicsit sok volt.
Aztán a múlt héten fagyiztunk egyet Lila Fügével, és én gorgonzola fagyit kértem. Első pillanatban csalódott is voltam, mert semmi gorgonzola ízt nem éreztem, csak egy édeskés, krémes fagyi volt. Miután lenyeltem, maradt egy kevés gorgonzolás utóíz a számban, és nagyon tetszett! Akkor jutott eszembe a tavalyi e-mail a recepttel.
Egy ilyen forró napon tökéletes ebéd ez a különleges dinnyés ital jéghidegen.
Hozzávalók 2 nagy pohárhoz:
1 érett sárgadinnye
2 dl tejszín
5 dkg gorgonzola
1 csipet só
1 marék durvára vágott dió
1 lap zselatin
cayenne bors
A dinnyét megpucoltam, és botmixerrel habosra pépesítettem. Akinek van kedve, tehet bele egy kevés darált jeget is.
A zselatinlapot beáztattam, majd fél deci tejszínnel mikróban felolvasztottam. Nem kell forralni, csak langyosítani. Villával összetörtem a gorgonzolát, és a langyos tejszínhez kevertem. Végül az egészhez hozzáöntöttem a maradék tejszínt, sóztam, és szűrőn keresztül a habszifonba töltöttem. 2 patront csavartam bele, felráztam, és behűtöttem.
Ebből nyomtam a dinnyeturmix tetejére. Megszórtam dióval, cayenne borssal.
Igazán különleges, érdemes kipróbálni!

Padlizsán a kedvünkre

h-padlizsán+faszénenFeltaláltam a spanyolviaszt!
És most nagyon örülök neki!
Fogalmam sincs, hogy nem jutott eddig eszembe, és most miért villant be, de végre megtaláltam a kirándulás alkalmával süthető legfinomabb padlizsán receptjét. Próbáltam én már mindenhogy, de sehogy nem volt az igazi. Ha karikákra vágtam, akkor valahogy kiszáradt, bárhogy is kenegettem sütés közben. Ha egyben sütöttem, akkor teljesen padlizsánkrémmé változott (naná, hiszen az is így készül) mire elkészült.
Na de most! Most félbe vágtam, és a feleket hosszában és keresztben bemetszettem a héjáig. Kicsit széthúztam a kezemmel, hogy a fűszeres olajat mindenhová be tudjam kenni, és így tettem a padlizsánokat a parázs fölé a rácsra.
Öt percig sütöttem alulról, majd öt percre megfordítottam, hogy a teteje is kapjon egy kis füstöt és színt. Aztán visszafordítottam, és készre sütöttem. Akkor jó, ha a bevágásoknál már bugyborékol a padlizsán leve, és az olaj, illetve ha már érezhetően mindenhol puha. Szerintem összesen 15-20 percet lehetett a rácson.
Csodálatosan krémes, kicsit füstös, nagyon pikáns lett.
A kenő olajhoz:
2 rész olívaolaj
1 rész balzsamecet
1 rész méz
só, bors
helyben szedett kakukkfű 🙂
csipet chili
rozmaring
Sütöttem már mézes padlizsánt sütőben, de az egész más.padlizsán+faszénen+1

Mili néni a fészbukon

Ma megittam egy jegeskávét egy hölggyel, aki 73 éves, és csak ötvennek néz ki.
Manyi a neten keresett rám, majd írt egy e-mailt, és jót beszélgettünk. Arról mesélt többek között, hogy nyelvet tanul, hogy karban tartsa az agyát.
Ezen gondolkodtam hazafelé, hogy mennyire követendő példa ez az életmód, és én is így szeretnék tenni majd ha nyugdíjas leszek, sőt azt is elhatároztam, hogy felhívom anyut, hogy iratkozzon be valahová ráérő idejében.
Mire hazaértem, Mili néni levele várt a facebook-ról. Mili, (aki egyszer már mondta, hogy ő nem néni) 83 éves, és gyakran kommentel a blogban, sőt szoktunk e-mailt is váltani.
És most fent van a facebook-on.
Nagyon rosszul kezdődött ez a hét, de most mosolygok. Ha nincs net, ezt a két csodálatos embert biztosan nem ismerem meg!

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!